Feljegyzések a fotelból – Két perc az élet, avagy Dani dühe

fotelszurkolo_newVasárnap reggel békésen szürcsölöm a kávémat, a friss ropogós sportújság helyett az internetet böngészem, mégis csak fel kell valahogy készülni a foteles jegyzetre, hiszen a tegnap délutáni mérkőzésen volt egy-két olyan szituáció amit szerettem volna “közelebbről” is megnézni mielőtt minden dühömet a bírói hármasra (vagy ötösre?) zúdítanám. Erre meg itt van előttem Dani, aki először mosolyog, a szokásos stílusával értékel, majd hirtelen barázdák jelennek meg az arcán, feltör belőle az ébredő erő, két gólt lőtt, de egy sem került be a jegyzőkönyvbe, “lehet, hogy én látom rosszul, és abba kéne hagyni”. Ahogy kimondta, a kezemből kicsúszik a kávéscsésze, oda a reggeli kávém, fel is kell törölnöm a padlót, szerencsémre a bögre valahogy megúszta és nem kell “ráhátékáznom” Danira a költségeket. Mivel találtam még egy kis kávét, így túl nagy baleset még sem ért, de percek kellettek ahhoz, hogy megemésszem Dani kifakadását. Súlyos sérülés után (amit először hosszabbnak jósoltak) pályára lépett, volt benne egy kis félelem, de az első lövéséből Ramírez gólt fejelt, majd egy percre rá villant a sérült boka, az átemelését a gólvonalon a felcsúti hátvéd beljebb segíti, amit utólag az MLSZ öngólnak titulál, majd néhány perc múlva Ramírez adja vissza a kölcsönt, mértani pontossággal ível Dani fejére, onnan először a kapufára, a visszapattanóra Dani eszmél gyorsabban, széttárt karokkal fut a szurkolók felé, de harsan a síp, szabadrúgás kifelé. Támaszkodott egy kicsit, kihasználta 100 kilós erejét, ilyen gólokat Angliában futószalagon fejelnek, de nálunk ez szabálytalan.

Dani meg dühöng, forr benne a csalódottság, elvettek két gólját egy olyan mérkőzésen, ahol pályafutása egyik legfontosabb, vagy talán legnehezebb pillanatait élte meg a zöld gyepen. Nála nincs maszatolás, nincsenek körmönfont gondolatok, ami a szívén az a száján, őszintén, humorral vegyítve. A humort most a keserűség vitte táncba, de ez érthető, hiszen pályafutása csúcsán érte a súlyos sérülés, melyből óriási akaraterejét is tetemre híva gyógyult meg rekord idő alatt… tegnap délután meg elvettek két gólját. Az egyiket megadták ugyan, de elvették tőle. Tisztelt magyar labdarúgást irányító tantestület, ezen még lehet (sőt kell!) javítani. Dani miatt, a sportoló tisztelete miatt. Ha ezt nem értik meg, lehet, hogy tényleg Daninak van igaza és most kell abbahagyni.

A tegnapi győzelem természetesen nem csak Daniról szólt, de ha a 62. percben nem áll be, kétlem, hogy meg lett volna a három pont. Ez a tény a Danival történteken is túlmutat, vagy talán igazolja azt, hogy a jelenlegi Fradi mégis csak Dani játékára épül?

Biztos vagyok benne, hogy Doll mester még nem akarta a pályára küldeni, legfeljebb a végén néhány percre, hogy a szurkolók is adjanak bátorítást Daninak. Sajnos nem várhatott tovább, az első félidő olyan gyengére sikerült, hogy attól Szörnyella De Frász-t kaptunk a lelátón. Már maga a kezdő meglepetésnek hatott, kimaradt Nalepa, Lamah és Radó, helyette egy eléggé kusza középpályát sikerült összerakni, ahol a Hajnal-Gera-Trinks hármas jobban zavarta egymást, mint a felcsúti védőket. Sesták megpróbált ugyan “danisan” játszani középen, de a lelkesedésén túl a labdával nem nagyon találkozott. Vargának talán egyszer sikerült elfutnia, Ramírez pedig Lamah nélkül Tom Sawyer-nél is árvábbnak látszott. Nagy Ádám sem találta a ritmust, szinte ki sem lépett a kezdőkörből.

Miközben a lelkes felcsúti akadémisták (sicc! – egyedül Sallai), vagyis gárdisták néha-néha eljutottak a kapunkig, egyszer Dénesnek kellett kapaszkodnia, majd jött a 41. perc (a szurkolók egy része már a büfénél állt sorban), egy fölösleges lökés, amit jó magyar szokás szerint az áldozat részéről egy hatalmas hörgés követett, Farkas kartárs meg egyből a büntetőpontra mutatott. A bombagóljairól “híres” Pekár megpróbált a tutira menni, de azzal nem számolt, hogy az a fránya kapufa is “zöld-fehérből” van. Megúsztuk az első félidőt, de a szünetben egyértelmű volt a vélemény a lelátón: ilyen rosszul játszó Fradit már régen láttunk. Ezt Doll mester is észlelte, hiszen a szünetben jött Radó és Lamah, egyből lett lendület, Ramírez árvasága is tovatűnt, de a gépezet még mindig nem működött úgy, ahogy megszoktuk.

Igen, igen, a három ponthoz bizony nagyon kellett Böde Dani.

Ezt sejtettük eddig is, még akkor is, amikor elmaradtak Dani góljai. Ahhoz, hogy érvényesüljön a szélsőjáték, kell Dani ébredő ereje, hogy az utolsó szuszt is kipréselje az ellenfél védőiből, hogy Varga, Radó, Lamah és Ramírez szabadabban “futkározhasson”. Sajnos ebben vastagon a veszély is benne rejlik, láttuk az első félidei szenvedést. Szakmai kérdésekben nem szoktam okoskodni, most sem teszem, de arra kíváncsi lennék, hogy vajon milyen taktikai utasításokkal lett pályára küldve az első félidős csapat (itt elsősorban Hajnalra és Trinksre gondolok).

Dani jogos dühétől eltekintve a végén azért tapsoltunk egy kicsit, a lényeg meglett, újabb három pont, a dózsa előtt már 20 pont az előnyünk, lassan tényleg elindulhat a visszaszámlálás, de közben azért jó lenne vigyázni arra, hogy ne csak két percről szóljon egy hazai mérkőzés.

A bajnoki címnél nincs fontosabb, de azért a lelátó népe is szeretne jól szórakozni.

15 Vélemény a cikkhez: Feljegyzések a fotelból – Két perc az élet, avagy Dani dühe

  • Nem láttam a meccset,de tényleg kicsit szomorú dolog,hogy Danin kívűl senki sem tud gólokat rúgni.Hasonló a helyzet ,mint a vidinél Nikolics volt.
    Ez a bajnokság a zsebben ,de tényleg mi lesz nemzetközi szinten???megint az mint tavaly???
    Ahogy Dani mondta anno :”mindig hoznak valakit mellém/ellenem aztán ők megcsak padoznak.

    Persze ne padozzon senki legyen legalább mégegy Danink!

    Hajrá Fradi

  • Nagyon tisztelem a kedves hozzászólókat, korábban lelkesen olvastam a foteldrukker írásait.
    Azonban lassan valami nagyon elromlott.
    amit a kubatovi ferencváros képvisel, amikor többen vannak kinn, mint benn a stadionban, amikor a klub által alkalmazott és felbérelt verőlegények akadályozzák egy népszavazási kezdeményezés leadasát, valahogy nem tudok arra gondolni hogy hétvégén ki lesz a kezdőcsapatban.
    kérem, gondolkozzanak ezen el, hogy egy-két jó szezon tényleg megér annyit, hogy aláássák a klubunk 110 éves moralitását????
    én nem tudnék jó szívvel üldögélni a lelátón..

    • A 3 fős szerkesztőségünk 2/3-a bérletes és meccsrejáró, míg az 1/3-a tavaly ugyan még bérletes volt, de az új stadionba még be sem tette a lábát, és ez így is lesz egy darabig.
      Ettől még mi tökéletes harmóniában együtt tudunk dolgozni.

      • sajnos én ott tartok, hogy anno, másodosztályban vergődő együttesért sokkal jobban tudtam szorítani, mint a mai, az nb1-ben 20 pontos előnnyel vezetőért.

    • “A klubodat jobban kell szeretned, mint a játékosait, elnökeit, eredményeit. Ezek mind jönnek, majd idővel elmennek, de a klub színei és címere örök. Ahogy az életben, a sportban is vannak jó és rossz időszakok. Egy klubot szeretni kell, mint egy gyermeket, tisztelni, mint egy apát, és emlékezni rá, mint egy nagyszülőre″. (José Luque)

      • “de a klub színei és címere örök”
        sajnos volt idő mikor ezt is megváltoztatták.

        reméljük csak egyszer történt ilyen.

        • Amikor elvették nevünket, színünket és címerünket, akkor is akik kijártak az Üllői útra, a Fradi miatt tették. Hiába hívták ÉDOSZ-nak, majd Kinizsinek.
          Erről YSE tudna sokat mesélni.
          Ahogy 1944 őszén is szurkoltak a Fradinak, pedig…

          • igy van.
            A Fradi sosem volt a rendszer csapata, vagy annak kiszolgálója.
            Eddig…

            • A szurkoló elkötelezettsége olyan, mint a vallásos hit vagy a hazaszeretet. Nem személyekhez kötődik, hanem az »espirit de corps«-hoz, a testület megfoghatatlan, kiirthatatlan, elpusztíthatatlan szelleméhez. A lelkéhez.
              Lehetett az elnök Jaross Andor vagy Münnich Ferenc, vehették el színünket, nevünket, megfoszthattak legjobb játékosainktól, igyekezhettek eltüntetni a süllyesztőben – mindig élt a Fradi lelke. És mindig voltak szép számmal akik érte szorítottak.
              Mint ahogyan eszünkbe sem jutott, hogy ne szurkoljunk a magyar válogatottnak, függetlenül attól, hogy Rákosi- vagy Kádár-címer volt a mezükön.
              [Egyébként pedig a politika a nagyvilágban már a húszas évektől (nálunk 1938-tól) majd az üzlet a hatvanas évektől (nálunk jóval későbbtől) rátelepedett a futballra, s ez ellen nem lehet semmit sem tenni, csak tudomásul venni, és igyekezni kell lehetőség szerint kihasználni.]

    • Tisztelt Green Army

      Kiragadok hozzàszòlàsàbòl egy mondatot:

      “…kérem, gondolkozzanak ezen el, hogy egy-két jó szezon tényleg megér annyit, hogy aláássák a klubunk 110 éves moralitását????…”

      Egy jò alapzatù hàzat Sem könnyû csakùgy alààsni. De még nehezebb egy millìo gyöérszàllal a talajban lévô fàt kiìrtani. A fàt bàr ki lehet vàgni, de nem lehet megtiltani neki, hogy ujra kihajtson.

      Vagy a fût. Ki tudnà kiìrtani. Itt a milliò egyedek szônyege kipusztìthatatlan. és a fa leveleinek szìne ? a fù szine ?

      Tisztelt Green Army : zöld

      Fehér az ôket körülvevô levegô.

      Vagyis, ahogyan a régi kìnaiak mondtàk: “csàszàrok mindig jönnek ùjak, a paraszt az megmarad”.

      Bìzuk a jövôre, mit hoz az a Fradi javàra (vagy rovàsàra).

      A fa meg viràgzik, akkor is ha arra jàr a favàgò.

      gyökerezetû

  • Csak most làthattam ezt az FTC-Puskàs Akadémia mérkôzést az ismételt TV közvetìtésrôl, melyet az M4 közvetìtett.

    Zöld-fehér szemüveggel nézve egy elég dràmai meccs Volt.

    Nekem ùgy tünt, mintha az összes 2011-tôl egészen màig szekrényben zàrt Pàndoràk, palackban zàrt Aladin féle csodalàmpaszellemek és egyébb rosszakaratù szellemeket idézték volna fel a jàtékosok azzal, hogy az elsô félidôben kevés sikerült nekük.

    Az elvàràsok, kedves szurkolòtàrsak, a legmagassabb teljesìtményeknek az elvàràsàhoz jogosìtanak, hiszen természetes, hogy az eddig làttakat, a jövôben is, làtni szeretnénk.

    Azonban egy csapat emberekbôl àll, akik azt a hallatlansàgot veszik ki maguknak, hogy olyan döntéseket is hozhatnak, amelyek nem vàlnak be.

    Doll mester nyilatkozata a meccs utàn erre utal, amikor bevallotta, hogy az ô elképzelései nem vàltak be (az elsô félidôben).

    YSE-vel teljes mértékben egyetértek abban, hogy a Fradi sikereinek ìrìgyeinek ez vìz a malomkövükre és szél a vitorlàikba.

    Ahogy a rokonszenves ember mindig azt keres, ami megtartsa abban a rokonszenvében és hitében, hogy az ô csapatànak nem hiàba szurkol, ùgy az ìrigy ember is hàlàs olyan vizeknek és szeleknek, mint amilyeneket ez a meccs keltett és amilyenek megerôsìtik abban a hitében, hogy egy Fradi (amelyrôl mellékesen olyan sok felhajtàst csinàlnak) valòjàban nem érdemli meg, hogy ilyen cirkuszt csinàljanak vele.

    Ez a meccs most kinek adott igazat ? A médiàkra nem mindig lehet, Sem mindig szabad hallgatni az embernek. Ôk olyanok mint a viz (az egyik malmàra), vagy a szél (a màsik vitorlàiba).

    Szerintem nem ez a lényeg, hanem az, hogy egy Fradista mindig is az marad, akàrmilyen rosszul is jàtszana a csapata.

    Böde medve visszatért. Ez Volt a meccs harmadik dràmai fordulata.

    Az MLSz itélkedései bebizonyìtottàk szàmomra, hogy a sportolòember odaadò (és sportszerû !!) teljesìtményeit képes lenne (ha nem gondolja meg még magàt mégis) elmagyaràzni és félreérteni.

    Nagyon kevés lélektani ismeret szükséges ahhoz, hogy valaki megértse, hogy egy sérült (és lelkes !!!) Böde Daniel, aki visszatért a halottaktòl, nem kisasszonyfocit fog jàtszani akkor, amikor ùjbòl lehetôséget kap, hanem lelkeset.

    Hogy abban a fejes (gòl !!!-)ben több Volt, mint csak bòlintàs ezért nagyon is érthetô lenne, és nem szorulna olyan magyaràzatokra, mint ez a Magyar MLSz ùgy véli megadni muszàjni, hogy elveszi Böde Dànieltòl a kiharcolt gòljàt.

    Az MLSz nem értette meg Böde Dànielt. Az MLSz nem értette meg a lelkesedést. Az MLSz ezért nem értheti az FTC-t Sem.

  • Mivel hosszú idő után újra személyesen is jelen voltam az “Arénában” ( hosszabb értekezést érne, hova tűnt a Fradi-hangulat, meg a nagyérdemű tömegek…) és épp a C2 Közép szektorából nézve az orrom előtt történt a 11-es és a 3 gól is, egyet kell értenem az előttem szólókkal. Az ellenfél büntetőjéhez hasonló esetek “odaát” büntetlenül hagyva, Böde fejes gólja absolute szabályos volt, a megadott találatnál pedig a gólba tartó labdát segítette a menteni igyekvő védő a hálóba.
    Erre téve a hangsúlyt -- és igazat adva Imre Bátyánknak, aki jól érzi, hogy sokaknak nem tetszik az FTC fölénye, így nemtelen eszközökkel relativizálni próbálnak -- megfigyelhető ez a sikertelenek és a tornából felmentettek irigységi reakciója: A góllövő és a szurkoló öröme csökkentve, a peches védő megbélyegezve -- ez az öngól, uraim! Szerencsénkre a klub fellebbezett, hétfőn eldől az MLSZ-ben, hogy kedélybeteg bürokraták, vagy sportemberek vannak-e arrafelé többségben… A meccsről annyit, hogy szünetben csak Dani beállításában bíztam, majd Lamah és Radó után, Bödével már volt néhány, az ősz nagyobbik részét idéző akciónk. Remélem, lassan azért belejön a gárda, mert, ahogy azt Lalolib is leírta, azért ez a sportág mégis csak a szurkolók szórakoztatását célozza, akik az örömteli 20 pontos előny dacára egyelőre nagy többségükben távol maradnak az Üllői úti stadiontól. Hajrá Fradi, szép volt, Dani!

  • Kedves Lalolib! Már nagyon vártam az írásodat, hogy hozzászólhassak. Minden mondatoddal egyetértek. A csapat valóban nagyon rosszul játszott, bár egy picivel jobban, mint Békéscsabán. A Puskás “gárdisták” nem játszottak rosszul, gyorsak voltak és minden “piszkos” eszközt bevethettek, mert a kiváló játékvezető (aki a NS-tól 8-as osztályzatot kapott!) számukra mindent megengedett. Márkvárt hogyan maradhatott végig a pályán, rugdalózott, szimulált, reklamált. A 11-esnél észlelt lökésnél sokkal nagyobb lökéseket elnézett a sípos mester, pl. Sestákot a második félidőben két kézzel átlökték a labdán, s még szabadrúgást sem kaptunk. Szegény Leo tegnap nem játszott jól, de amiért két sárgát is kapott, olyan szabálytalanság tucatjával volt, és nem járt érte lap. Böde Dani mindkét gól megérdemelte volna. Az öngólnak minősítés nevetséges, szinte a gólvonalon ért bele a védő, a labda nem változtatott irányt. Szóval, én ezt a játékvezetőt simán eltiltanám fél évre az NB I-től! Hajrá Fradi! Lesz ez még jobb is, ha az MLSZ nem tesz keresztbe…

  • Nagyon egyetértek a Egon Ervin Kis nyomdokait nem követő, vagyis nem száguldó, hanem “Foteles riporterünk” véleményét. Vagyis most is egyetértek. Amit most kiegészítenék ezzel: vannak felismerések, melyek sokakban már régóta nyilvánvalóak, nálam most váltak azzá. 1. Böde karizmatikus ember. Nem vezető, hanem reménység. Erőtere van. Megfoghatatlan, de érezhető. Tapintható volt tegnap is a levegőben. Nélküle nem jó játszani a pályán. Hiába voltak ott az egyébként sziporkázó játékosok. Minden ragadós, nyúlós, fáradékony, barna massza volt. Dani vitte be a levegőt,maz életet a pályára. A szúrkolók is érzik. Doll mellett ő a leginkább szeretett ember. 2. Az MLSZ teljesen alkalmatlan. Szakmaiatlansága teljességgel öntörvényű, magamutogató, arrogáns bírókat nevel a magyar labdarúgás számára. Amit én látok: szabálytalan, sérülést okozó, a bírák által elnézett és engedett mérkőzések, logikátlan, önös, leginkább egy beképzelt egóból született bírói döntések. Nem csoda, hogy a kilencmillió, focit nem kedvelő magyarnak lesújtó véleménye van a magyar footballról. De ahogy sajnos az élet más asoektusában, szegmensében, itt is -- ahogy az MLSZ -- kapcsán én látom, a fejétől bűzlik az egész. Kár érte, mert a football egy csodálatos, magával ragadó, testet lelket gyógyító játék is lehetne. A spanyoloknál az is, tehát nem lehetetlen.

  • Tulajdonképpen felhőtlenül örülni kellene, hiszen újabb két ponttal elhúztunk a mezőnytől és Böde Dani visszatért. Nem is akárhogyan.
    Azonban a kicsinyes szurkálódások nagyon meg tudják keseríteni az örömöt, mégha nem is befolyásolták a mérkőzés végeredményét. Az a véleményem, hogy vannak, akiknek „böki a csőrét” a Fradi sikersorozata, és ha máshogy nem, hát így próbálkoznak.
    De ilyenkor kell megmutatni, hogy sem így, sem úgy nem lehet a Fradit megtörni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 11.25. 19:30 Haladás-FTC (TV:M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ