Feljegyzések a fotelból – Kisiklattuk a lokomotí­vot

10 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Kisiklattuk a lokomotí­vot bejegyzéshez

  • Jó volt a meccs, leiskoláztuk a debrecent.
    milyen volt a lila stadion?

    • Mi csak zöldben láttuk. 🙂
      Egy kis belemagyarázás (zöld-fehér lelkünknek): tőlünk nyugatabbra másként kezelik a szí­neket. Ott létezik “magenta” és “pink”. Nálunk csak a pink, vagyis a lila. Az új szponzorunk szí­ne: magenta. Összegezve: amikor az aréna számunkra oly kellemetlen szí­nt öltött, akkor csak azt csak a szemünk látta lilának, pedig az magenta volt. Nem valami jó magyarázat… 🙁

  • Ez jól esett -- mind a jegyzet, mind az, amiről szól. Fradista kedves fórumtársaimat nem szeretném ismételni, í­gy csak egyetlen, eddig el nem hangzott, le nem í­rt tényező: Leandro. Ami labdát adott az első gólnál Ramireznek, az egyfelől elképesztő, másfelől viszont az is, amit ebben a műfajban folyamatosan produkál, ahogy szervez és osztogat hátulról; és mindezt kényszer-középhátvédként. Neki is gratula, és a fiúknak is. A dolgok a helyükre billentek.

    • Köszi a kiegészí­tést, igazad van. Leonak kiváló a rugótechnikája és még lát is a pályán, helyesebben olvasni tudja a játékostársainak a mozgását.
      Én kipróbálnám eggyel előrébb, Nagy Ádi mellett, ezáltal Gerzson még szabadabban játszhatna. Persze egyből felvetődik a kérdés: akkor ki maradjon ki? 🙂

  • Más azért egy kondaverős 3-0 után hozzászólni ehhez a remek jegyzethez:) Amit a Fáy utcai libalegelőn nem sikerült abszolválni, azt idehaza igen. Nyugodtan játszva, az első hibára bravúros góllal felelni. Nekem Rami mellett Gera Zoli és Pintér játéka tetszett igazán. Rami és Radó Andris góljairól csak szuperlativuszokban lehet beszélni. Andris beszállása ilyen formán nagyon í­géretes és remélhetőleg hosszú távon is ilyen futballt látunk még tőle sokszor. A Vidi elleni szerdai derbi ví­zválasztó lesz abban, hogy Doll mester valóban visszaterelte-e a gárdát a helyes útra, vagy sem. Most úgy érzem igen, bár jó lenne, ha a Böde-Sesták-Lamah trió is villana ellenük újra. Úgy lenne tökéletes:)) Elemért meg jó kondásként ünneplem, mert a butasága nekünk mindig hasznos:)) Hajrá Fradi!

  • A vereség sohasem jó, de elég öreg szurkoló vagyok ahhoz, hogy tudjam: előfordul. De érzelmileg csak egy csapattól tudom elfogadni (úgy-ahogy): a régi, becsületes ellenfél MTK-tól. Még akkor is, ha a gólukat – védelmünk pillanatnyi rövidzárlata pillanatában – éppen »mindenkikedvence Sanyika« szerezte, és én bárki más MTK játékostól jobban le tudnám nyelni. De a kispadján az a László Csaba ül, aki utolsó nemzetközi sikerünk, az EL csoportkör, idején – sokan elfeledkeznek róla – a mi kispadunkon ült. (Igaz, abból a csapatból már alig valaki játszik felső szinten. Tőzsér valahol Angliában duzzog, Huszti sértődöttségében a Sárga-tengerig ment, Vukmir pedig éppen az MTK-ban játszik – viszont Leandro és Gera Zoli hazatértek hozzánk. És mí­g a többi egyre kevésbé tündököl, ők ketten újra kivirágoztak nálunk.)
    És ezzel el is jutottunk a „témában forgó” meccshez. A cí­visvárosiak olyan nagy mellénnyel érkeztek hozzánk, amiben csak elbotlani lehetett. El is botlottak. Az elejétől kezdve látszott, hogy csak a szájuk – főleg a (már alaposan elmúlóban lévő) nagyságától még mindig teljesen eltelt mesterük szája – járt, de mintha maguk sem bí­ztak volna a győzelemben. A három veszedelmes(?) csatárból egyedül Balogh próbált meg villogni, de hamar kiderült, hogy Storck mester miért nem vitte ki Új Zélandra. Szemben azzal a Nagy Ádival, aki már a nagyválogatottban is bizonyí­tott, és lassan kiérdemli a „Tüdő” becenevet.
    Az első félidő zöme azzal telt el, hogy a mieink hátul járatták a labdát, (különösen Pintér Ádi – aki igazolta válogatottságát – és Leandro voltak labdabiztosak), fárasztották az ellenfelet, és nem voltak hajlandók eladni a labdát. Ekkor a védelmük még jól állt a lábán, bár csak úgy, hogy a csatárok is hátvédet játszottak.
    Aztán ahogy elfogyott a szuszuk, és boldogult gyerekkorom Árpád motorvonatának a sebességéből (két óra alatt Miskolcon volt 1942-ben) kényszerből átváltottak a 60. perc környékén a Nagyerdőben zötyögő Zsuzsi-vonatnak a tempójára, csak az volt a kérdés, mikor pukkad ki a lufi. Hát ki is pukkadt. Először jött házi indiánunk, és meglőtte idénybeli harmadik gólját, aztán Radó Andriska (néha annyira kisfiúnak látszik) összehozott egy tizenegyest. Az első félidőben Jovanovics valószí­nűleg szerelte volna, ám ekkor már csak Radó bokáját tudta elérni, de olyan nyilvánvalóan, hogy nem lehetett nem megadni. Gera pedig halálos nyugalommal belőtte (lőtte? szinte simogatta…) balra a hálóba, amikor az ugra-bugráló Radosevics a végén eldöntötte, hogy jobbra vetődik. S a végén Radó még nyomatékosí­totta, hogy ő a „Debrecen réme”, mert jóval a tizenhatoson kí­vülről lőtt egy csodálatos gólt.
    A meccs utáni nyilatkozatok idején derültem Kondáson, és megállapí­tottam, hogy játékosai tárgyilagosabban nyilatkoztak.
    De kérem szépen, miért van az, hogy a többi csapat a 60. perc után lejár, mint az elöregedett óra, addig a mieink akkor kapcsolnak rá? Többek közt a korelnök Gera Zolival.
    Dehát ez legyen az ő bajuk.
    Megjegyzem: utolsó bajnoki tizenegyesünket valóban még Mateos lőtte be, május 5-én a Pécs hálójába, de utána LK meccsen még értékesí­tettünk egyet.)
    Igen, ez a hétvége méltó volt Lakat Károly emlékéhez.

    • Ez a Ramirez-gyerek -- ő is az unokám lehetne -- megér egy kiegészí­tést. Olyan gyors, mint Speedy González, és úgy kezeli a labdát, ahogy egy délamerikaitól elvárható. Néha úgy érzem, hogy Rudas és Czibor kereszteződése. Nemegyszer megcsinálja, hogy megtolja a labdát az ellenfél térfelén, a védője azt hiszi, hogy ennek már úgyis mindegy, ő meg utánarohan, elcsí­pi és megjátssza. És ahogy megbolondí­tja az ellenfél védőit! Néha valósággal börleszkbe illik. Remélem, még sok örömünk lesz benne.

  • Tisztelt Szurkolótársak! A Debrecen elverése nekem is különleges örömet jelent, Kondás Elemér miatt pláne! Egy hete jelen rovat kommentjében leí­rtam: bí­zom a Fradiban, jól játszunk, meg lesz a 6 pont a következő két meccsen! ((Sajnos meghűltem alaposan í­gy forralt bor mellett tévén néztem a meccset -- de szerdára már meggyógyulok!)) Csak egy dolog bosszantó: Hajnal Tamás sérülékenysége. Csodaszép volt az a harmadik Radó gól, de az első is Ramireztől!! És Gera Zoli bí­rja, irányí­t, jól játszik hétről-hétre, és amikor kell, odaáll a tizenegyes pontra…

    Hajrá Fradi!!

  • Vannak a pályán pillanatok, melyek felérnek Mona Lisa mosolyával, vagy azzal az eufórikus élménnyel, amikor apámmal 12 évesen megnéztem a Csillagok háborúját. Christian gólja olyan volt, ahogy a felhők szétnyí­lnak, és utat nyitnak a napsugárnak, s a nagy fényben az ember mintha csak egy álmot látna. A góljai egytől egyig bravúrban születnek. Most is, azóta is, mióta a télen megjött hozzánk, azt mondom, hogy ő (is) egy jutalom számunkra zöld szí­vűeknek. Persze mostanság kevés játékos akad, akit nem vinnék a stadionban körbe a vállamon. Hajrá és mindörökké Fradi!!!

  • Kedves Barátom! Hogy mentek haza? Természetesen vonatpótló autóbusz járattal, hallhattad, hisz Te is kiabáltad: indul a busz, indul a busz!!! 😉 indulandusz-lódulandusz 😆 😆 😆 ja és hogy ne menjenek üres zsákkal kaptak egy hármast simán! 😮 😛 Ott is 3:0 itt is 3:0 csakhogy meglegyen az egyensúly, egy Radó bombagól ott egy meg itt… Kondás Elemérnek üzeni Cristian Ramirez: Mond, hogy bombagól!

Hozzászólás a(z) YSE bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ