Feljegyzések a fotelból – Kiszakadt a gólzsák
“Lábtörő” Strestík (annak idején még csak a viking harcosokra akasztottak ilyen jelzőket) mondta a mérkőzés előtti napokban, hogy “sokan leírnak bennünket, ne feledjük, az a párharc is 0-0-ról indul” – mely tartalmaz igazságot, főleg ami a két nullát illeti, és utólag már a leírási kulcs alkalmazása is megfelel a számviteli törvény előírásainak, hiszen miközben a lelátón hőgutát kaptunk, a vendégek gólgutától szenvedtek 90 percen át. Régen vártunk erre, kapásból nem is emlékszem rá, hogy mikor nyertünk 5 gólos különbséggel (hatot rúgtunk a DVTK-nak, de kaptunk is kettőt és talán egyszer a Vasast is elpáholtuk 5-1-re) a mérkőzés végén még a napnak is megbocsájtottunk, aki az első félidőt élőben nézte végig, teljes pompájával beterítve a szektorunkat. Szerencsére a második félidőre úgy döntött, hogy lenyugszik egy kicsit, vagy csak átrándult a vizes VB-re egy kis üdítőre, mert az mégis csak katartikus élmény lett volna, ha a szünetben beáll az aréna büféjének sorába egy pohárka sörért, ami a nagy hőség közepette fogyott is rendesen, bár volt olyan is, aki rosszul tippelt, a szünetben lefele jövet a lépcsőn egy szurkolótársam mosolyogva mormolta: csessze meg (más szót használt), most három korsót kell vinnem a srácoknak. Persze a korsó az csak pohár, ráadásul műanyag is, de legalább megtanulta, hogy annyira még sem szabad alábecsülni a jelenlegi Fradit, hogy ne tippeljünk egy félidős hármast a Mezőkövesd ellen…Amit én sem tettem volna, de talán az öregedésem az oka, hogy már elővigyázatosabb vagyok.
Volt is benne valami, hiszen a Mezőkövesd annak ellenére, hogy magát az NB I-s tagságát sem értem, két forduló után vezette a tabellát (viccesnek is tűnt), ráadásul a héten az edzések mellett az orvosi stábnak is fontos szerep jutott, hiszen Doll még pénteken is azt mondta, nem tudja kik lesznek hadra foghatók. A kezdésre sikerült egy elfogadható 11-et kiállítani, valójában csak Otigba hiányzott a táncból, Böde Dani már a dózsa ellen is pályára lépett és szinte biztos voltam benne, hogy kezdeni is fog. Nem kezdett, az okokat csak a szakmai stáb tudja, talán illet még egy lehetőséget adni Priskinnek a bizonyításra, vagy csak Daninak lett volna sok a 90 perc – nem tudom, de a végeredményt ismerve, főleg annak ötödik fejezetét, már nincs is jelentősége, annak viszont van, hogy nem lehet kérdés, kinek jár a “kilences” mez…és nem csak 10-15 percre, hanem 90-re.
A kezdő sípszó után nem tudtunk túl sokáig merengeni a tűző nap és hideg sör kortyolgatásának kettősében, mert a pálya jobb és bal oldalán is beindult a henger, előbb Varga húzta meg a jobb oldalt, majd Moutari gondolt egy “merészet” és olyan hanyag eleganciával hagyta ott a vendégek kettesét, hogy az azóta is tükör előtt állva egy szellemképet lát a háta mögött. És ha már ott volt 16-oson belül, tett még néhány lépést majd Kohut-szögből a beadást váró kövesdi kapus álmélkodása közepette a hálóba emelt. A gólunk után jött egy “lábtörő” helyzetecske, amit Gerzson szabálytalankodása előzött meg és amibe sajnos ő sérült bele. Hurrá, újabb orvosi eset! Meglepetésre nem Koch jött, hanem Csernik, amit először nem nagyon értettünk, de végül is a mesternek volt igaza. Kornél természetesen nem tudja helyettesíteni Gerzson ütempasszait, finom cseleit, de lendületes volt, sokat futott és helyzetbe is került.
A félidő közepén Tóth Bence hozta a kötelezőt, letaglózta Botkát, sárgát nem kapott, sőt még fel is volt háborodva – ettől meg a lelátó népe háborodott fel, eszébe jutva egy több évvel ezelőtti történet, amikor Bence még nálunk játszott, és kimaradva a kezdőből megsértődött és anyuka kíséretében elhagyta az Üllői úti pályát. A hisztigép újra bekapcsolt és valójában meg sem állt a mérkőzés végéig. Szerencsére túl sokáig nem tudtuk “éltetni” a Mezőkövesd tartalék CSK-ját, mert jött egy Varga szöglet, egy kis kavarodással fűszerezve és talán Cserniktől került Moutari-hoz, aki gyerekes mosolyával az arcán bepasszolta a másodikat. A nigeri villámláb annyira belejött, hogy két perc múlva újból elindult egy kis gyorstalpalóra, majd mikor már lövésre lendült a lába az egyik kövesdi védőt taszajtott rajta egyet. Gerzson hiányában meg Varga Roli vállalta a büntető feladatot – magabiztosan be is helyezte a jobb sarokba.
Félidő három ide, szurkolótársamnak három sör a haveroknak – boldog és elégedett zöld-fehér áradat az aréna agorájában. Most még a WC előtt sem kell sorban állni, a nap égető sugarai kiszívta belőlünk a nedvességet, talán a szünet után a napocska nem is a vizes VB-re rándult át, hanem egyszerűen csak lefeküdt aludni, mert túl sokat “szívott”? Nem csak a nap miatt aggódtunk (mégis csak furcsán adná ki magát ha júliusban idő előtt térne nyugovóra), hiszen 3-0-s félidőből már volt részünk néhányszor, mely után általában egy gyengécske második következett, sőt ha nem is mentünk hárommal, a második etappal mostanság voltak gondjaink.
A második félidő eleje langyosabbra is sikerült, de jött Varga Roli második gólja és egyből a helyére állt a világ. A gólt köszönjük szépen a vendégek védelmének, sikerült összehozniuk és a Priskin által kiharcolt labdát Roland tanári módon küldte az “ellentétes” oldalra, a derék Tujvel csodálkozott is, hogy miért a jobb sarokba kötött ki a labda, amikor ő már megváltotta a jegyet a bal kapufa mellé. Innentől meg tényleg örömfocit láthattunk, volt egy meg nem adott Botka gól (csuda szép támadás után!), néhány tanári Leo megoldás, Moutari folytatta futógyakorlatát, a vendégek meg egyre idegesebbek lettek, természetesen Tóth Bencével az élen, aki többszöri szabálytalanságot is megúszott sárga nélkül. A békés játszadozást a 70. perc táján Böde Dani beszállása változtatta meg, jelenléte a lelátó hangulatának is jót tett.
“Lőjj egy gólt Dani!” – volt aki torka szakadtából üvöltötte, volt aki csak csendben reménykedett, de az óhaj közös volt. Ma bizony Böde Daninak kell a gól! És lőn világosság…A hármas sípszóra készültünk és sokan már azon siránkoztak, hogy miért nem hamarabb állt be, de Dani, ahogy az elmúlt években is számtalanszor megtette: most sem hagyta cserben a lelátó népét. Lovrétől kapott egy remek labdát, a rá jellemző mozdulattal átvette, “picinyke” testével kizárva a védőt, majd a szokásos Danis egyszerűséggel beterelte a labdát a jobb sarokba. Addig is jó kedvünk volt, de most ténylegesen felrobbant a stadion, a biztonsági szolgálat már hollót is küldött a TEK-nek és a Katasztrófavédelemnek. Nagyon kellett, nagyon kellett ez a Dani gól! Neki is, de nekünk kis.
Ezzel aztán parádésra sikeredett a záróra. Nem történt szenzáció, csak az előre leírt Mezőkövesd simán kikapott az Üllői úton. Bár tényleg 0-0-ról indult a meccs, de a végén a szpíker “provokatív” kérdéseire könnyű volt felelni: Ferencváros? – Öt! Mezőkövesd? – Nulla! Hajrá Fradi!…utána mindig jön még egy bizonyos üzenet a liláknak, de ennek idézéstől most inkább eltekintek. A lényeg a 3 pont, a magabiztos győzelem, a helyenkénti jó játék. Arról lehetne értekezni, hogy milyen erőt képvisel a Mezőkövesd, de az üres fecsegés lenne úgy ledegradálni egy győzelmet, hogy gyenge volt az ellenfél. Ez persze nem jelenti azt, hogy itt a Kánaán, de talán felfele lépegetünk.
Valójában a következő hetek fogják eldönteni, hogy a kiszakadt gólzsákot visszavarrják-e az ellenfelek, vagy tovább fog szakadni.
13 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Kiszakadt a gólzsák bejegyzéshez
Hozzászólás a(z) Green Army bejegyzéshez Kilépés a válaszból
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Ezeket kommenteket szívesen olvasom. De mivel mazohista vagyok (?), bele-bele nézek a “Ferenczvárosi C Közép”-be is. Nyitva is van a bicska a zsebemben. Egyszerűen hihetetlen, hogy Fradistának tartják magukat ott egyesek. A lényeg : örüljünk a szép győzelemnek -- kezeljük a helyén -- és a hét végén irány Debrecen!! Hajrá Fradi!!!!
Én is így vagyok más oldalakkal 😳
egyébként minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve!
Akkor ezt legyél szives ott megvitatni azokkal, akikkel problémád van!
A Mezôkövesd (eddig legalí bb) még nem a Magyar Labdarùgí s fejlôdésének fellegví ra.
Ez bebizonyosodott.
De hova is tegyek egy olyan csapatot, amelynek sikerült — egy, két megmozdulí son kìvül — ùgy eltûnni a pí lyí ròl, hogy csak a sají t szurkolòtí bora vette talí n észre ôket, ha egyí ltalí n.
A mí r megemlìtett védelmi problémí kon kìvül most minden bejött a Fradinak. A Fradi jí tszott.
A Fradi himnuszí ra meg azt mondom, hogy szép zöld-fehér Fradi szurkolònak lenni, maradni és azként ùjbòl és ùjbòl megùjulni.
Minden összejött, ùgy hogy nem egészen értem, hogy miért nem jí tszhatott példí ul megint a Bogní r gyerek, hiszen Gera helye most, a sérülés tí n, szabad lett volna.
Ne nyùlj egy gyôztes csapat felí llìtí sí hoz ! Talí n ezt szìvelte meg Doll edzô.
A Bogní r gyereket Gera Zoli utòdjí nak tartalékoljí k ? Mert ha igen, akkor valamikor mégis jí tszatni kellene.
Egy pí r gondolatok még a nemzetközi szerepléshez. Valahogy ezen a meccsen bebizonyosodott, hogy elôszôr kell, hogy legyen egy szilí rd vìziò, mint ez az ôskorban meg is Volt. Aztí n jöhetnek sikerek és kudarcok is, de a szurkolòk megbecsülik a gyôzelmet.
Gyôzni meg sají t magunk felett kell elôzsör. Lelkesen, odaadòan, alí zattal focizva a gyôzelem itt van, akkor is ha a siker (még) nem.
Vajon a Fradi az ôskorban arra gondolt mí r, hogy mit csiní l majd, ha Challenge kupí t, KK-t, KEK-et nyer majd egyszer ?
A dolgok jöttek (és mentek), a Fradi maradt.
Ezzel a nemzetközi porondon is ìgy fogunk lenni. Bí r fí j még a Mityiland, de a Fradi mí r megint lí bon van. Jò pofí ra esett, jò nagy pofont kapott.
De ettôl még mindig felkelt valahogy.
Es most meg mí r nem akí rhogy.
Szia Laci!
Többször említetted már Bognár helyzetét, de mivel nem szeretem kipécézni a játékosainkat, de most elsősorban Priskin miatt megteszem. Ahogy Priskin, úgy Bognár sem illik bele a Fradi játékába. Főleg annak fényében nem, hogy láttuk hogyan rohant el újra mellettünk Európa. Bognár lassú, körülményes, nem fut, nem ütközik -- és középpályás. Ez a mai fociban egyszerűen nem elfogadható. A lába jó, Imre bátyám említi, hogy valamikor Tóth Bencében látta Edédlőt, a jelenben Bogeszből lehetett volna…ha vissza megyünk az időben 30-40 évet. Az persze már más kérdés, hogy ezt nem látták előre. Szerkesztőtársam már az igazoláskor megmondta, hogy nem a Fradiba való. Ahogy Radó sem volt az és a múltban is több játékost fel tudnánk sorolni, akik kisebb csapatokban remekül teljesítettek, de a Fradiba már nem. Azt meg manapság már senkitől sem várható el, hogy mások helyett gürizzen a pályán, mert a társnak csak az a feladata, hogy adjon mérkőzésenként 1-2 jó passzt. Itt van Gorriarán, aki robotol, fut, ütközik és még remek labdákat is ad. Pedro meg sokkal többet találkozik a labdával, bár ő sem futja ki magát, reményeim szerint ha Bőle felépül, át is veheti a helyét. Eddig őt is olyannak láttam, aki futva próbál focizni. A Kövesd ellen Csernik is ezt próbálta, bár voltak hibái, de még így is remekül helyettesítette Gerzsont. Ráadásul a középpálya támadó szekciójában megvagyunk, nekünk egy jó szűrő kéne még.
Lalolib drusza !
Köszönöm soraidat. Valòjí ban egy kicsit provokí lòan emlìtettem mindig Bogeszt, hiszen remek jí tékosnak tartom.
Nem értettem (mint ahogy Böde esetét Sem értem egészen), hogy miért nem engedi az edzô jí tszani, hiszen a kevés jí téklehetôségek megtekintése utí n, amelyek adòdtak neki, az Volt a benyomí som, hogy tehetséges gyerek és csak az hií nyozna, hogy Gera szí rnyai alí venné.
Azt, hogy nem illene a Fradiban, Te valòjí ban jobban lí tod és ezért meg is tudod itélni, aki mindig jí rsz meccsekre, amikor alkalmad adòdik.
Magam részérôl én még mindig romantikus lélek vagyok, habí r mí r az élet nagyon sokszor realistí ví kellett volna, hogy neveljen.
Egy olyan jí tékos, aki szeret a Fradiban focizni és a lehetôségéhez képest “mindent” beladni pròbí l, annak legalí bb meg kellene adni a lehetôséget, hogy bizonyìtson.
Hogy nagyon sok lehetôséget kapott volna-e Bogní r azt igazí n nem mondhatní m.
Azonban az, hogy “…mí sok helyett gürizzen a pí lyí n…” abban persze igazad van.
Itt feltehetô az a kérdés, hogy a Fradi-tí bor egy olyan “Wellness”-oí zis-e, ahol mindenki mindenkivel jòbarí t és csak az örömökben és az élet kellemes oldalaival osztozkodik, vagyis egy olyan hely, ahol ezt az oí zist az arcok verejtékével kell elôször felépìteni (és örülni az oí zisban csak akkor, amikor még marad rí idô, vagyis nagyon keveset).
Az arcunk verejtéke mellett legyen azért egy kis örömünk is, mert akkor nagyon izzadtsí gszagù lesz az egész dolog.
Azt gondolom én is, hogy a lelkesedésben Gorrieran jelesebb osztí lyzatot kaphatna Bogní rní l.
Szomorù példa szí momra Tòth Bence. Még emlékszem milyen tehetséges Volt, mikor Davies csapatí ban jí tszott. Mi lett belôle ?
Ez lett volna belôle, ha a Fradiban marad ?
Nem vagyunk csak oí zis.
A tehetség nem minden. A lelkesedés is fontos és talí n még sokszor fontosabb.
Ezért egy Batik mí r mí s jelzôkkel kell megilletni.
Ô lelkes, tehetséges, kitartò. Ahol meg a tehetség mí r nem elég, ott odaadò és nem kiméli magí t.
Vajon Bogní r-ròl is ezt mondhatní nk ?
Ha nem most, akkor talí n késôbb ?
Kedves Lalolib! Ezzel kicsit vitatkoznék(Bogesz) Mert abban ugyan teljesen igazad van, hogy a mai futballban Gorriarán-ok és Pedrok kellenek, meg Moutarik és Vargák (ahogy az a Kövesd elleni gólgálán is kiderült..ütközés, rohanás, cselek) de sajnos épp az egyik kedvencem, Gera Zoli az ellenpélda. Ő küzd és hajt, csúszik-mászik, de már nagyon lassú, mozgásban és gondolkodásban is. Ennél Bognár már többet nyújtana támadásban, technikás és remekül passzol és lő. Ha egy-két “nagy Öreget” (Gera, Leo, Hajnal) elbírunk, akkor egy véznább, nem túl gyors Bogeszt nem?
Régen is megvoltak azok az egyéniségek, akik nem robotoltak annyit, de a kapu előtt a tudásuk rengeteget ért. A mai futball megváltozott, és Bognárnak mind izomban, mind dinamikában fejlődnie kell, ez igaz, de a mostani 5-0 csak akkor ér valamit, ha a további meccseken is érkeznek a gólok a száguldás mellé..Mert épp az a gondom, hogy jelenleg az erősebb csapatok ellen “ezer” helyzet kell 1-2 gólhoz..Talán, hosszabb távon, Bogesz nem jönne rosszul az ilyen gondok esetén..Meglátjuk. (És persze, Böde Danit kellene favorizálni centerben, az biztos!! ) Hajrá Fradi!
Nem a vita kedvéért, hiszen az igazság mindig középen van (ha létezik egyáltalán), de ha már Gerzson, akkor lassan már őt sem bírja el a Fradi. Számomra ő is etalon, nem is akarom még “nyugdíjba” küldeni, ott a helye a csapat közelébe, ha kell szálljon be és “rúgja seggbe” a többieket ha ez kell a győzelemhez, de a jelenlegi foci (még a magyar is) csak akkor játszható eredményesen, ha az sok futással párosul. Ez még nem jelenti azt, hogy elég csak futni, de ha szétnéztek a világ focijába, a régi, hagyományos “8”-s és “10”-s játékosok már csak elvétve vannak. A világ topcsapataiban sem találni egy olyant, akinek kizárólag a játék szervezése és irányítása lenne a feladata. Talán Iniesta az utolsó, bár lassan ő is kikopik. És most tényleg nem csak Bogeszről van szó. Szerintem jelenleg tényleg nincs helye a kezdőben, ettől még persze kaphatna 15-20 perceket, de ez neki sem lenne jó. Radó példája is mutatja, kispadról csak visszafejlődni lehet. Ezért is nehéz (mellesleg régen sem volt könnyű) megfelelő kispadot összerakni, ami szintén feltétele lenne egy eredményesebb nemzetközi szereplésnek. Mivel Gerzson manapság szűrőt játszott, így helyette Bogeszt berakni…hát nem lenne a legjobb megoldás. Akkor már hozzuk előrébb Batikot (ehhez Otigba felépülése is kéne), vagy próbáljuk ki ott Botkát, hátha a brazil hátvéd egyszer utoléri magát erőben.
Abban meg igazatok van, hogy ennél több lehetőséget érdemelne, de a fejlődését nem biztos, hogy ez szolgálná igazán.
Mint rendesen, véleményed zömével egyetértek.
Szegény Radó Andris. Lőtt néhány emlékezetes gólt, a kupadöntőn a lelkét is kiette, a tizit is magabiztosan értékesítette, de amikor azzal a ragyogó labdával kitört, simán és szabályosan kizárták a lehetőségből. Csernik – aki valamivel nagyobb és higgadtabb – ugyanolyan helyzetből segítette lő a második gólt. (Ami csokoládé-fiúnktól indult, és aki oda is ért a befejezéshez.) Szóval szélső poszton a másik három előtte van, és ezekhez még hozzávehetjük az idősebb Lovrét és Bőlét is. Bogesszel is igazad van, nem tud(hat) alapemberré válni. Talán ha jóval előbb kerül hozzánk, és Nagy Ádihoz hasonlóan sikerül felépíteni. (De a történelmet nem feltételes módban írják.)
Priskinnel más a helyzet szerintem. Ő állandóan zavarja a belső védőket, a kapust, mindkét gólját így érte el. És a mostani negyedik gólunk is az ő érdeme. Kapott egy bűnrossz passzt. De ő utánament. Zárta a kapus előtti szöget, aki biztonságosan csak szélre tudta kipasszolni. Ezzel látszólag a maximumot kihozta a helyzetből. Húsz játékosból tizenkilenc csöndesen visszaballagott volna. Ám amikor észrevette a befelé adott labdát, felgyorsított, és mire az kapcsolt, már teljesen szabályosan elpöccintette a labdát Pedrohoz, aki Rolihoz, és ő a kapuba. így lett Roli pocsék passzából egy szemfüles gól. És amikor már idegileg kifáradt a védelem, jön Böde Dani…
Simán vertük az egyik kiesőjelöltet.
Végre nem b.ziztuk el és belőttük a helyzeteket.
A védelemmel azért megint gond volt.
Csernik jól szállt be, Tóth B. pedig sokadszor bizonyította, hogy első a hiszti, második a foci.
El lehet kezdeni a pontokat gyűjtögetni, következnek az újabb kiesőjelöltek (DVSC, Haladás).
A 7-10 fordulókban pedig kiderül, hogy hova is tartozik a keretünk erőssége.
A hozzászólással megvártam a TV adását, mert az én »sztrímem« – mint rendesen – most is láthatatlan maradt. De legalább a hang nem veszett el a nagy semmiben, így az öt gól közül négyről azonnal értesültem. A többit a szöveges tudósításokból szedtem össze, bár ezúttal ezek is hol elvesztek, hol megjelentek…
De mielőtt a meccsről írnék, egy kis történelmi visszapillantás, amire Lalolib is utalt.
NB-II-es száműzetésből való visszatérésünk óta a mostanival együtt hat ízben fordult elő, hogy öt vagy hat gólt rúgtunk. Egyszer Prukner, ötször Doll edzősége idején. Felében az ellenfél egy-két becsületgóllal „belerondított”, háromszor maradt szűz a kapunk.
2010. novemberében Pápán terheltük meg öt góllal szegény jobb sorsra érdemes Szűcs Lajos hálóját. Máig is előttem van ahogyan Schembri furcsa mozgásával kilő a védők közül.
Aztán 2015. decemberében Pakson villogtunk. Az akkor pályára lépett 14 játékos közül már csak öten tagjai a keretnek…
És végül most.
*
Ami ezt a meccset illeti: Doll részéről jó húzás volt Csernik beállítása, a meglehetősen statikus kövesdiek ellen még egy mozgékony ember került a csapatba. Kochról megint bebizonyosodott, hogy nem védő, hanem középpályás. Dibusz pedig megmutatta, hogy mi a különbség az egyszerűen jó és a kiváló kapus között. Az elülső részleg pedig megőrjítette a Bükkalját. Lehetett volna akár nyolc gól is.
Lábtörő mesterünkön kívül Tujvelnél is beigazolódott a „hallgattál volna…” kezdetű bölcsesség, mert ő nyíltan győzelmet vizionált. Érdemes volt nézni, ahogy az ötödik gól után magába roskadva ült.
*
És végül két volt játékosunkról. Nagy Dániel úriember módjára viselkedik. Nála egyszerűen az a helyzet állt elő, hogy nem minden játékos tud minden csapatban jól játszani. Szegény Pusztai Lacit másutt leírták, nálunk kivirágzott. Esterházy Marcinál viszont fordított volt a helyzet.
Tóth Bencuska – akiben tehetsége alapján nem kevesen, köztük én is – annakidején az új Ebedli Zolit láttuk, most ismételten bebizonyította, hogy miért nem lett az. És ha valakiben maradt még rokonszenv az irányába, azt is igyekezik meggyőzni az ellenkezőjéről.
Az m4 stream nálam teljesen lefagyott, úgyhogy csak a híradásokra hagyatkozhatok -- és most óvatosan örülök. A többit meglátjuk, de ezért most nagy dicséret a fiúknak.
Sajnos most nem tudtam ott lenni, ahogy tavaly a Diósgyőr elleni 6-2-nél sem. Valahogy ezeket mindig kihagyom. A barátom hívott utána, hogy miért nem jöttem, az év meccse volt. Figyelmeztettem, hogy tavaly is ezt mondta a 6-2 után és sajnos igaza lett, úgyhogy nem akarom hogy ez legyen az év meccse. Ne legyen az, hogy év elején még nyerünk párszor viszonylag biztosabban , utána meg kifulladunk év végére. Legyen még ilyen győzelmünk sok, mindig, már csak azért is, hogy nehogy azt higgye bármelyik ellenfelünk hogy esélye van a mi stadionunkban. Ilyen eredményekkel már teli gatyóval érkezek. Úgyhogy Hajrá Fradi!