Feljegyzések a fotelból – Kölcsönhármas visszajár

fotelszurkolo_newFoteles történetem közel 5 éves időszakában kétszer fordult elő, hogy a jegyzetet egy olyan mérkőzésről í­rom, amit élőben nem láttam. Egyszer talán a nátha döntött ágynak, egyszer meg családi esküvő állt az “utamban”. Akkor még azt hittem, hogy egy ideig az lesz az utolsó esküvő a családban, de hát az élet néha tud csavarni a dolgokon, í­gy szombat délutánra újra berendelt egy boldogí­tó igent. Néhány nappal ezelőtt találkoztam az ifjú párral és tettem egy kósza próbát a kérdésemmel: – Nem lehetne elhalasztani ezt az esküvőt? A mosolygós ara pillanatok alatt vált igazi “fúriává”, ha tehette volna mind a tí­z körmét belém marja, de ebben szerencsére megakadályozta, hogy éppen aznap volt találkozója a pedikűrössel. így csak villámokat szórva fordult felém: – Tán tudsz valamit amit én nem? Ennél a pontnál éreztem, hogy talán egy esküvő előtt álló arának nem kéne ilyen kérdést feltenni, el is öntött a zöld pí­r, de a vőlegény még időben lépett. – Ugye Fradi meccs lesz szombaton? – kérdezte nevetve, melyre már az ara is megenyhült, de egy lágy “gyomrost” azért bevitt. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy vajon mit csináltam volna, ha úgy döntenek, az esküvőt április 12-én rendezik meg. A derbi napján… a tavasz ünnepén. Az már bizony komoly szakí­tópróba lett volna (a pont után képzeljenek oda egy mosolygós smile-t).

Mivel a ceremónia pontban négy órakor kezdődött, í­gy a mobilomat is ki kellett kapcsolnom, megszüntetve ezzel az összes létező kapcsolatot a külvilággal. Természetesen tettem óvintézkedéseket, otthon a DVD felvételre volt állí­tva és az esküvőt rendező céget is kivallattam, hogy vajon az épületben van-e TV és “működik-e” rajta a Sport1. Aztán ahogy közeledtünk a szertartás kezdetéhez úgy vált egyértelművé számomra, hogy talán az lenne a legjobb, ha csak otthon tudom meg az eredményt. Mégsem illik öt percenként felállni az asztaltól és felkutatni a TV távirányí­tóját. Ráadásul azzal sem voltam tisztában, hogyan reagálnám le a mérkőzés alakulását. Felidéztem a derbi lelátói hangulatát, az euforikus örömöt, a “ki nem ugrál…” (tudom, ezt nem szabadott volna, de a Dózsa ellen sem?) skandálását, melyek megerősí­tették a döntésemet.

Abban is biztos voltam, hogy otthon először is bekapcsolom a számí­tógépet és megnézem a végeredményt. Ha a hangulatomnak megfelelőt látok, akkor mehet a visszajátszás. Ha nem, elég lesz az összefoglaló, a fotel többi részét a kedves olvasókra bí­zom. Az előre betervezett forgatókönyv már a szünetben felborult, amikor Laudetur barátom felrúgva minden esküvői etikettet, egy rövid, tömör de elég egyértelmű sms-t küldött: “Böde dupla! Fejes és kipattanó.” Ha most azt hiszi a kedves olvasó, hogy fölösleges volt az elküldött üzenet, hiszen a mobilom ki volt kapcsolva… hát, az utóbbi állí­tás azért nem fedi teljesen az igazságot. Mert csak 45 percig volt néma. Bár nem beszéltük meg, de azért reménykedtem abban, hogy a szünetben csak-csak kapok valami fülest az állásról, ezért a boldogí­tó igen kimondása után (mely időben kb. egybeesett Dani második góljával), “fű alatt” bekapcsoltam a mobilt.

Amikor a bal felső sarokban megláttam a levélke ikont, már tudtam, hogy vezetünk. Egy barát rossz hí­rt úgy sem közöl, főleg a szünetben nem. A két gólos előny annyira megnyugtatott, hogy utána “csak” 5 percenként néztem meg az üzenet mappát. Mivel nem jött levél, úgy gondoltam, megismétlődött a felcsúti második félidő, és talán még Radó is produkált egy műesést. Egy biztos, nem vártam meg a bí­rói hosszabbí­tást, pontban háromnegyed hatkor már tárcsáztam is szerkesztőtársamat.

Az év legkönnyebb meccse volt, a Haladás talán a kapunkig sem jutott el. – közölte nyugodtan. Már a hangján éreztem az igazságot, ő sem az a fajta szurkoló, aki eltudná titkolni közvetlenül a lefújás után ha a csapat “felcsúti” második félidőt produkált volna. – Edzőmeccs volt, semmi más. Böde első fejes gólja, Busai kapáslövése a második előtt, Ramirez két gólpassza mestermunka volt. Dibusznak csak hazaadást kellett fognia, Halmosi elesett a saját lábában, Radónak meg elég volt érintés ahhoz, hogy az NB II-ig repüljön. – mindezeket szokásához hí­ven egyetlen levegővétellel közölte.

Ennyi infó bőven elég volt ahhoz, hogy látatlanban megállapí­tsam: jók voltunk. Szombathelyen nyerni 3:0-ra még akkor is örömteli, ha a mostani Haladás elég messze van a 2013 őszi csapattól, mely a Népstadionban lőtt egy hármast (ha jól emlékszem Halmosi mesterhármasával). A kölcsönt visszaadtuk és továbbra is ott csücsülünk a dobogó második fokán. Szombaton egy újabb kölcsönadást kell teljesí­teni, de azt már a III. Szentélyben, a Diósgyőr ellen (már megint repülőre ültetik az ország “imádomafraditlegyőzni” edzőjét?). Utoljára 2014. október 4-én kaptunk ki, azóta 30 (ebben benne van minden: bajnoki, MK, Ligakupa, felkészülés) mérkőzésen nem szenvedtünk vereséget! Tekintélyes szám és ennek tudatában talán el is felejthetnénk az őszi vereséget, de tudják: a kölcsönkenyér visszajár…

Ezt a régi mondást Szombathelyen már megtanulták.

5 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Kölcsönhármas visszajár bejegyzéshez

  • Nagyon örülök hogy könnyedén győztünk tegnap, de mind emellett végtelenül elszomorí­t, egy ilyen hátterű csapat mint a Haladás, ahol úgy tűnik pénz is van utánpótlás is van. Csak ilyen lélektelen gyenge erőtlen játékra képes. A magyar labdarúgásnak az ilyen meccsek, hozzáállás nem valami pozití­v jövőképet vetí­t előre. Hajrá Fradi

  • Erről én is lemaradtam,pedig nem kellett volna.Tudtam,hogy most is dolgoznom kell,ráadásul a újpesti szerencsehozó kollegám sem volt bent a munkahelyen,de ott van a net és már mindenki tudja ,hogy ha fradi meccs van,addig ha lehet ne zavarjanak.Most is í­gy történt volna,de látták,hogy fel alá közlekedek,kérdezték is mi van.Sajnos az az oldal valami miatt nem akart működni,í­gy maradt a mobilkövetés,ahol kép nem volt,de legalább tudtam az eredményt.Egy percig nem gondoltam,hogy ez a hali veszélyes lehet.sajnos a 0:0 ősszel sokba került/het,mert én még mindig bí­zok a csodában ,hátha beérjük és az utolsó fordulóban nyerjük meg a bajnokságot.

    Hajrá Fradi

  • Köszönöm Imre bátyám a kiegészí­tést. Ami az utolsó mondatodat illeti -- amit külön köszönök -, de Feleki Lászlónak és Peterdi Pálnak legfeljebb a ceruzahegyezője lehetnék. Én csak úgy viselkedem mint egy szerelmes kamasz, leí­rom miért is habarodtam bele a Fradiba. Mindezt megpróbálom úgy prezentálni, ahogy Feleki László í­rta egyszer:
    “Nem igaz, hogy a szerelem vak. Ellenkezőleg, a szerelmes olyasmiket lát imádottján, amiket más nem vesz észre.” 🙂

    • Kedves Laci!

      Elég sokat lektoráltam ahhoz, hogy a helyeden értékeljelek. De ha szerény akarsz lennei, mondhatjuk, hogy “A Fradinak azt nyújtod, amit FL és PP a KS olvasóinak. Csak talán több szí­vvel.”

  • A jelek szerint Göre Gábor bí­ró úr jókí­vánságai megfogantak. Ilyen gyenge Haladást még nem láttam az elmúlt 60 évben. Pedig kaptak nagyobb zakót is tőlünk. De ez egy teljesen szétesett társaság volt. Egyébként az idény elején Prukner valami olyat nyilatkozott, hogy a szombathelyiek játékospolitikája rossz felé megy, elképzelhető, hogy szét fognak esni. Róluk ennyit.
    De hogy magunkról valami jót. Böde fejesénél eredetileg meg volt a két emberfogó rajta, csakhogy (a szombathelyiek számára biztosan váratlanul, szerintem előre tervezett módon) hirtelen megjelent a közelben egy másik játékosunk (azt hiszem, Somalia), és elvonta a védők figyelmét. A második gólnál pedig Dani a második hullámban érkezett, megint kellő figyelem hí­ján. Az előző meccsek zömén az volt a helyzet, hogy őt ketten fogták, erre más lőtte a gólokat. Most általában egy pasas ügyel rá, és ez kevés.
    Varga Roli a jelek szerint nagy nyereségünk. Eddigi hét bajnoki meccsén három gólt lőtt (meg még vannak egyéb góljai is). Engem néha egy Pusztaival keresztezett Cziborra emlékeztet. És még van hova fejlődnie. Mennyivel jobban jártunk, hogy Radót akkor nem adtak. Szegény feje olyan volt, mint kisegér a macskák között, akit az első szellő felborí­t. Hát igyekezett is felborulni, de a spori nem ette meg.
    A Diósgyőr számomra – gyerekkori nyaralási emlékek miatt – mindig valamennyire rokonszenves volt, de most remélem a kölcsön (kamatostul történő) visszafizetését.
    További jó folytatást kí­vánva maradtam a Fotelszurkolónak (Feleki László és Peterdi Pál méltó folytatójának) tisztelője.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
EL-csoportkör 12.09. 21:00 M4 Sport
12.12. 16:30 m4 Sport
12.18. 14:45 m4 Sport
01.26. 19:00 m4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ