Feljegyzések a fotelból – Könnyed négyes

Nagyszerű évet hagytunk magunk mögött. Tavasszal bajnoki címet ünnepeltünk, felvarrtuk a harmadik csillagot, ősszel meg egy hosszú és mély alvás után – ami még a medvéket is megviselte volna -, jött az európai kupakaland, a csoportkörbe jutás, bravúros szerepléssel spékelve. Az már csak hab volt a tortán (szeretjük az édességet!), hogy a kettős terhelés ellenére az őszi szezon végén négy (+ három) pontos előnnyel vezettük a bajnokságot. 120 éves labdarúgásunkban számos legendás időszakra tudunk emlékezni. Bár a számok lehetővé tennék, egy pillanatra sem akarom összehasonlítani és rangsort állítani a múlt eredményeiből, hiszen a számok mögött a történelem lapul, amit visszafele soha nem lehet olvasni. Mégis a 2019/20-s bajnoki szezon “tavaszi” (hol van már a tavalyi hó?) kezdése előtt egy kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy vajon a “Rebrov-alakulatnak” a teljesítménye melyik időszakhoz közelít leginkább. Hatvanon túl elég sok víz folyt le a Dunán, 25 évet visszamenni az időben egy csettintés csupán és ahhoz még néhány Memoril tablettát sem kell bekapnom, hogy felidézzem az 1994-1996 közötti időszakot, a két bajnoki címet és a BL- csoportkört. Miközben egy kicsit elidőzöm az “égig érő Üllői fákon” ücsörögve, eljátszom azzal a gondolattal, hogy vajon 2020 tavaszán a számok szintjén utoléri-e a Rebrov-csapat a Novák Dezső irányított BL-csapat eredményességét? Ahhoz talán nem is kell túl sokat aludnunk, a korai kezdés miatt május közepén már zárul is a bajnokság. A terv és a cél elég egyértelmű: meg kell védeni a bajnoki címünket. A csapat összeállt, a “konkurenciaharc” és főleg a nagyobb variációs lehetőségek az új igazolásokkal bővültek, így hiába támadott a januári hideg, szombat délután két óra magasságában már elég sokan voltunk az aréna agorájában, ahol nem csak azt döntöttük el pillanatok alatt, hogy nagyon hideg a sör, hanem azt is, hogy ha a csapat 4-5 góllal vezet, akkor a “csak a szépre emlékezem-re” való tekintettel még Böde Daninak is engedünk egy gólt lőni.

Dani nem lőtt gólt (esélye sem volt rá), de a végén megtapsoltuk, skandáltuk a nevét, a “száz kilós vagyok…” meg lekapta magáról a mezt és odaadta egy lelkes szurkolójának. Ez járt Daninak, amit akkor is megkapott volna, ha véletlenül az ő góljával kikapunk, ami elég hihetetlennek hat főleg a látottak alapján. Úgy meg eleve könnyű ünnepelni, hogy a hideg szombat délutánt egy könnyed négyessel zártuk le, egy olyan mérkőzéssel, ahol az ellenfél csak azzal nehezítette meg a dolgunkat, hogy ők is a pályán voltak és néha-néha a labdával is találkoztak, igaz elég sokszor a pöttyös is szégyenkezésbe ment át egy-egy paksi játékos lábát elhagyva.

Rebrov mester óvatos “duhajként” az új igazolásainkat még csak a kispadra ültette (Somát még oda sem, neki biztosan kell még egy-két hét), egyedül Otigba csatasorba állítása volt meglepő, nem a képességei miatt, hanem mert már több mint egy éve nem láttuk a pályán, de mivel Dvali még csak lábadozik, Frimpongról meg nem tudjuk, hogy újfent sérült vagy talán távozóban van, így örömteli volt nem csak Kenneth felépülése, hanem a teljesítménye is, igaz, túl nagy erőfeszítés nem kellett a paksi támadók semlegesítéséhez.

A csapat is komolyan vette a kezdést, valószínűleg az “összeborulós” meditáción Lovre kiadta a jelszót: addig nem adjuk oda a labdát a paksiaknak, amíg nem lövünk egy gólt. A “cséká” meg végül is parancsnok a gyepen, be is tartották az utasítását, melyre nem is kellett túl sokat várni. Az is lehetséges, hogy megsajnáltuk a vendégeket akik már nagyon szerette volna hozzáérni a labdához, ezért a harmadik percben oda is adtuk nekik Igaz, ahhoz ki kellett szedni a kapujukból, de hát valamit valamiért, “ingyé” manapság már a levegőt sem adják. A következő 10-15 percben is főleg nálunk volt a pöttyös, remekül működött a letámadás, Isael középen kevergetett, Tokmac elől szédített, Civic is bemutatott néhány flik-flakkot. Kényelmes játszadozással teltek a percek, volt egy Szabó János löket (annyira azért nem kell túlozni) mely kapura ment. Meg is tapsoltuk, de közben feszengtünk is egy kicsit, mégis csak hideg van, kéne egy kis melengető gólocska.

Ami jött is, ráadásul parádés kivitelben. A lefújás előtt két perccel Sigér mértani pontossággal indította Bolit, aki kilépve, egyből ballal penderítette a labdát a bal sarokba. A gólhoz hozzátartozik, hogy előtte Lovrét taposták meg, de Iványi továbbintett, kapott is érte egy kis plusz hideget a lelátóról (meleget nem tudtunk közvetíteni), de most “kivételesen” jól döntött. A szakértők szokták mondani a 2-0-ról, hogy veszélyes eredmény, a vezető csapat kényelmesen hátradőlhet ami könnyen meg is bosszulhatja magát (erről mi is tudnánk mesélni), de a szünetben egy pillanatra sem rémlett fel bennem a veszély lehetősége. Finoman fogalmazva is osztálykülönbség volt a két csapat között.

Arra meg a csapat is ügyelt, hogy hidegen túl más veszély ne fenyegesse az első meccsünket, hiszen a második félidő elején jött egy lassan védjeggyé váló Isael érintés nélküli beívelős szabadrúgásgól. Kéne találni egy rövidebb nevet, mondjuk legyen “ÉNBESZ” – oké, ezt inkább hanyagoljuk, Kazinczy-díjat nem kapok érte. A lényeg úgyis az, amit Isael mondott az egyik gólja utáni nyilatkozatában, hogy az ilyen szabadrúgásokat úgy kell elvégezni, hogy beadás legyen, de ha esetleg mindenki megijed a labdától, akkor az végül is a kapuban kössön ki. Milyen egyszerű képlet!

Innentől meg már tényleg a hármas sípszót vártuk. Nem mintha nem élveztük volna játékot (főleg a magabiztos vezetést), de mivel a paksiak az erőlködésén és Isael rugdosásán kívül mást nem nagyon mutattak, elég egyoldalú volt a játék. Mi sem erőltettük meg magunkat, közben jöttek a cserék is. Varga, Lódico és Vécsei. Mindhárman jól szálltak be, Roli ki is hagyta az ötödiket, egy remek labdaátvétel után a kifutó kapus lábát találta el. Az “újak” közül Lódico töltött több időt a pályán, semmi idegesség nem látszott rajta, mintha ősszel is a csapat tagja lett volna, elfogadható volt a bemutatkozása. A cserék előtt még végleg lezártuk az amúgy is lezártnak tekintett meccset. A paksiak egyik hátvédje lányos zavarában a néhány méterre lévő Tokmachoz passzolt aki a tőle megszokott dinamikával elindult, majd a középre passzolt Boli irányába, aki úgy döntött, most nincs kedve a labdához, ezért egy hanyag mozdulattal ellépett előle, a paksi védők meg hűen követték a példáját, így az “akadálymentesítve” került Zubkov elé, onnan meg a jobb sarokba.

Ennyi a történet. Könnyed kezdés egy könnyűnek találtatott ellenfél ellen. Örültünk a magabiztos győzelemnek, a végén jött is a “Freed from desire” táncikája, ami nemcsak a lelkeknek tett jót, de a hideg ellen is hatásosnak bizonyult. Elszállni egy pillanatra sem szabad, nem lebecsülve a paksi legényeket, nekik a bennmaradás sem lesz könnyű, így a győzelem a kötelező kategóriába tartozik.

Az első lépést azért megtettük ahhoz, hogy az évek múlásával úgy emlékezzünk erre az időszakra, mint a 25 évvel ezelőttire.

4 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Könnyed négyes bejegyzéshez

  • Úgy látszik, ha siker van, sok hozzászólónak elmegy a kedve, mert nincs mi miatt nyávogni.
    Ehhez a meccshez a következőket tenném hozzá:
    Jól sikerült Otigba visszatérése. Boli és Isael most kezd igazán kibontakozni. Bolinak lassan védjegyévé válik, hogy a látszólag nekiszánt labdát átlépve/előle ellépve továbbengedi a mögötte/mellette futó társának, akire nem figyeltek, és így nagyobb teret kap.
    Isael pedig egyre több olyan hosszú passzot ad, mellyel csak tovább kell menni, lehetőleg a kapuba. (Hogy most Varga Roli kihagyta, az mád kérdés.). Időtlen időkkel ezelőtt Mészáros Dodótól láttam ilyeneket. A jobboldali szabadrúgásai pedig védjegyévé válnak.
    Ami a paksiakat illeti: szegény Bödét sajnáltam, de hát jól játszani csak jó társakkal lehet. Holczer és Rácz pedig bizonyították, hogy miért nem ők a kapustartalékok..
    Hasonló vagy még jobb folytatásban reménykedek.

    • Ez a bajnokság eldőlt. Sőt ha a fehérváriak nem kapják magukat (meg a keretet) össze, akkor a következő is. A Fehérvár atomjaira hullott és szerencsére az edzőválasztást is benézték, így mire észbe kapnak le fog menni a következő bajnokság fele is.

  • Sziasztok!
    Olvasván az”egyéb”,ellenérdekelt fórumokat is,sok nevetséges véleménnyel találkoztam. 😆 Nekem a mosoly országát hozták el az ősellenségeink,mélyen szántó “gondolatai”!Főleg,hogy megkezdték útjukat az NB 2 felé. 😆 A tegnapi meccsre kitérve,na ne képzeljük,hogy minden ilyen könnyed lesz!Lesznek nehéz meccseink, mert a bajnoki címet nem adják könnyen.A Paks,Danival is igazán készséges ellenfél volt.Igaz nekik nem minket kell legyűrniük.Ami Iványi spori ténykedését illeti.,itt volt nem egy hiba.11-s szituációt rosszul értelmezte,nem is adta meg.Igaz nem ezen múlt.Aztán egy-két szituáción könnyen túlsiklott,az ellenfelünknél,ugyan olyan esetben nálunk villám gyorsan sárgult a játékosunk.De minden meccsen ez legyen a legnagyobb gondunk.Főleg ha nyerünk 4 góllal.Halkan jegyzem meg,és magánvélemény,hogy Iványi ,jobb mint Andó-Szabó,fényévekkel jobb!Ő most vette át Kassai”vak”Viktor fehér botját megőrzésre! 😀

  • Gyorskorcsolya FRADI-gála az EB-n, női kézi FRADI-gála a BL-ben.
    Ezen kívül a megszokott sima négyes futballban, a honvéd azért segített.
    A FRADI vizilcsapata ma EB-döntőt játszik és remélhetőleg nyer.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 02.22. 19:30 Mezőkövesd-FTC (TV:M4 Sport)
EL-csoportkör 2019
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
HOST