Pályafutása egyik legjobb meccsét játszotta szombat este?
Ezt azért nem jelenteném ki -- mondta a felvetésre Davide Lanzafame, aki kétszer is betalált a Debrecen kapujába (2-2), és hat gólnál tart az idényben. -- Eddig csaknem háromszáz mérkőzést játszottam profi labdarúgóként, szerencsére többször nyújtottam kiemelkedő teljesítményt. Maradjunk annyiban, hogy szombaton nekem, valamint a csapatnak is jól ment a futball.
A Debrecen egy nullára vezetett, amikor Marcel Heistert kiállították. Nem futott át az agyán, hogy elúszik a meccs?
A Debrecen remekül futballozott az első húsz percben. Alaposan elemeztük a játékát, s a felvételeken láttuk, hogy a kontratámadásai különösen veszélyesek, de sajnos így is hátrányba kerültünk Ami a piros lapot illeti: nincs értelme egymásra mutogatni. Ezúttal Marcel Heister hibázott a szokásosnál nagyobbat, meglehet legközelebb én hozom nehéz helyzetbe a csapatot, de az is lehet, hogy egy másik csapattársam. Ennél fontosabb volt az együttes reakciója. A kiállítás után a hozzáállásunkra és a játékunkra sem lehetett panasz. Sok helyzetet alakítottunk ki, nyolc-tíz lövési kísérletünk volt, de olykor a vendégek kapusa, máskor a balszerencse akadályozott meg bennünket abban, hogy gólt szerezzünk.
Mi volt a kulcsa annak, hogy emberhátrányban is többet birtokolták a labdát, és hogy több helyzetük volt?
A heti edzésmunka. Nagyon keményen dolgoztunk, s ez meghozta az eredményt. Persze, nem lehet valamennyi ziccerből gólt szerezni, ám a helyzetkihasználásnál ezúttal talán fontosabb volt a nehéz pillanatokban mutatott határozottság, elszántság. Ismét bebizonyosodott, jó úton járunk.
Az emberhátrány ellenére két gólt szerzett, megtartotta a labdát, szabadrúgásokat harcolt ki, és több helyzete is volt. Egyedül, előretolt középcsatárként hogyan futotta mindezekre az erejéből?
Az biztos, hogy ehhez a futballhoz kifogástalan erőnlét szükséges. Ezért is említettem meg, hogy a hétközi edzések adják a teljesítményünk alapját. A meccs előtt is jó formában éreztem magam, és a Szerhij Rebrov által kért mozgásokat is egyre jobban érzem. A nyáron új csapatba kerültem, öt forduló után edzőt váltottunk, ezért előbb a társakat keltett megismernem, majd az új szakvezető elképzeléseit kellett elsajátítanom. Napról napra összeszokottabbá válunk, s egyre jobban érezzük és megértjük a másik mozgását, így én is sokkal magabiztosabbnak érzem magam a pályán.
Az öltözőben miről beszéltek a lefújás után?
Egyetlen rossz megjegyzés sem hangzott el. Mindannyian tudtuk, rengeteg energiát fektettünk abba, hogy kétszer is felálljunk a padlóról. A vezetőedzőnk csak röviden értékelt, mindenkinek gratulált, s ő is a hozzáállást emelte ki. Bár ezúttal elmaradt a győzelem, nagyon hosszú a bajnokság, továbbra is igyekszünk gyűjtögetni a pontokat, és a végén majd kiderül, hogy mennyire eredményes munkát végeztünk.
A meccs utáni első benyomásomhoz tartom magam: ez a meccs sokkal inkább pozitív, mint negatív megítélés alá esik. Sok mindent leírtatok előttem, túlnyomórészt egyet is értek, én egyet emelnék ki, ami még nem hangzott el (íratott le), mégpedig azt, hogy itt és most -- dacára a sok légiósunknak -- a Fradi-szív dobbant egy nagyot. Végre. Ez a csapat egyben van. Azt hiszem, Rebrov nagyon hamar bele tudta tenni, amit bele kellett, és lelki-mentális erőt is plántált a fiúkba -- ez az emberhátrányos játék önmagáért beszél. Tény, a hibákról is érdemes beszélni, a belealvós kezdésről, Heister (sajnos jogos) kiállításáról, ami az első sárga lap után már ott lebegett a levegőben, a kései frissítésekről -- noha ez valóban nem a Doll-féle későn vagy kapkodva, improvizálva bele(nem)nyúlás -, a mezőnyfölény és jó játék ellenére több visszafogott kulcsemberről (Petrjak -- na ja, nem volt területe -, Varga, Szpirovszki), arról, hogy egyszer jutott el az ellenfél a kapunkig a második félidőben, abból is gól lett -- de mégis: ahogy az első góltól varázsütésre magukhoz tértek a fiúk és onnantól rólunk szólt a meccs, azelőtt csak kalapot lehet emelni. Bár Lanza csúsztatása után a győzelem is meglehetett volna, nekem mégse volt (legfeljebb cseppet) keserű a szájízem -- aztán tegnap az MTK nagy szívességet tett, hogy egyáltalán ne is legyen keserűség-érzetünk.
A bíráskodáshoz annyit, hogy botrányosan gyenge szinten áll. Iványi se csalt ellenünk, csak összevissza fújt, a kiállítással sajnos nincs mit kezdenünk, a mezőnyben inkább az ellenfélnek kedvezett, de azt is következetlenül és követhetetlenül; egy azonban biztos, de az mindenkinél: a nemlétező tekintélyük erélyes és mindenek felett álló védelme, a reklamálások azonnali büntetése, szinte provokálva, hogy újra és újra a zsebébe nyúlhasson a felheccelt játékosokkal szemben -- ez nagyobb súllyal bír, mint egy labda nélküli hátulról történő becsúszás…
Hallgatok. Ez azt jelenti, hogy egyet értek a hozzászólókkal. Főleg azokkal, akik későinek tartják Dani behozatalát és nem értik a csapatot sújtó sérülés-hullámot. Kíváncsi vagyok, hogyan pótoljuk a Felcsút ellen Lanzát (és Heistert). HAJRÁ FRADI! CSAK A ZÖLDEK!!
Heister pótlása megoldható, ha végre felépülnek a sérültek. Legalább Frimpong és Nandó gyógyulna már meg. Elől meg Dani, felcsút ellen amúgy is megy neki.
Ezt a meccset tavasszal simán elvesztettük volna. Most meg majdnem megnyertük.
Megmondom őszintén, hogy nagyon sokáig Doll-hívő voltam, ám tavasszal éreztem, hogy váltani kell. Akkor valami véglegesen megtört közte és a csapat között, egyszerűen úgy éreztem, hogy nem hisznek már neki. Függetlenül attól, hogy jött még néhány szép kicsúszott győzelem. Sokan felteszik a kérést, hogy miért nem hamarabb menesztették akkor? Kubatov interjújából világossá volt számomra, hogy hónapokig tartott a megfelelő új edző megtalálása. Világos, hogy addig hiba lett volna meneszteni, amíg nincs helyette más.
Rebrov egyre jobban tetszik nekem. Ahogy ott áll a pálya mellett a maga keleti nyugalmával. Nem hisztizik, nem ad állandóan tanácsokat. Ő bízik magában és a csapatban, s tudja, hogy jól felkészítette a csapatot, és csak ártana az állandó beleszólásokkal.
És ezzel el is jutottam a mostani meccshez. Ötven edző közül negyvenkilenc a kiállítás után azonnal cserélt volna hátrafele, azaz csatár helyett védőt hozott volna be, amivel passzivitásra ítéli a csapatot. Ő egyszerűen »Petikét« vonta hátra, aki becsülettel végigingázta a mérkőzést. (Megjegyzem, Dalnoki a kiállított védő helyett Pusztait vonta hátra ugyanilyen feladattal.)
A kiállítás után bizony – elnézést Laci – jól játszottunk. Főleg a második félidőben. (Végül is azt meg is nyertük.) Egyszerűen lefociztuk őket a pályáról.
Sokszor és sokan felvetik, hogy Rebrov miért cserél olyan sokára. Azért, mert tudja, hogy a lehető legjobb összeállításban küldte pályára a csapatot. Ha nincs csérülés, csak a vége felé cserél. Hol fegyelmezést okokból (Lanza lehozatala), hol mert fáradni kezd – és ezáltal figyelmetlenné válik – valamelyik játékos, vagy hogy friss erővel erősítse a fáradó ellenfél ellen a támadósort.. És végül esetenként hogy a megszakítással lassítson a meccsen. (Megint Dalnoki jut az eszembe. Egyszer megkérdezték, hogy melyik volt a legjobb cseréje. Mire ő: „Amikor nem kellett cserélnem, mert minden jól ment.”)
Szóval Rebrov mester keze nyoma már kezd látszani a csapaton.
Amúgy egy Rudas-Mátrai sebességű hátvéd kellene a csapatba, csakhogy ilyen a nemzetközi piacon is alig van. Talán Ramirez volt valamennyire ilyen.
Ja, és míg ezeket leírtam, a Vidi volt szives símán kikapni az MTK-tól…
Most nincs igazad Lalolib, szerintem játékban sem voltunk rosszak. Annyi a bűnünk, hogy kicsit elbíztuk magunkat a Dózsa elleni meccs után, és az öregedő Leó benézett egy beadást. Ez pont elég volt a 0-1-hez. Utána amit láttam, nagyon tetszett. Emberhátrányban 70 %-os labdabirtoklás ( és nem üres labdajáratgatás) , 21 kapura lövés, amiből 12 eltalálta a kaput. Szebbnél szebb támadások. Ha nincs a kiállítás, bedaráljuk őket. Lehet vitatkozni a cserék idején, de be kell látnunk, hogy Dani nem rúgott gólt amikor becserélte. Innentől kezdve azt rakja kezdőbe, aki jobb teszteredményeket produkál edzésen. Dani pediglen nem gyors.
Mindent egybevetve az erőnlét nagyon tetszett, a Vidi ellen 60 percesek voltunk csak. Ez már más tészta. Tudom hogy csak döntetlen, de nekem tetszett a produkció. Hajrá Fradi.
Sziasztok!
Ez egy nagyon megharcolt döntetlen volt!A fiúk odatették magukat,én most kalapot emelek előttük!Igaz 10-en küzdöttek az Iványival megerősített Lokival szemben!A kiállítás jogos volt,ugyan akkor Bódié elmaradt.Volt pár vitatható ítélet a 16-on belül is,Iványi sporinak!(halkan mondom a magyar focinál már csak a magyar játékvezetők szarabbak)Beszéljünk a hibákról is,véleményem szerint az első kapott gólnál Leó és Dibusz is benézett mindent!3 méterre a kapunktól tátva nézzük ahogy az ellenfél csatára egy beadást bepofoz!? A második kapott gólunknál,az én véleményem szerint,mint egykori kapus,Dibusz helyében én nem jöttem volna ki! A csatárt már egy védő szorította kifelé, a kijövetellel felajánlotta a csatárnak a löbbölés lehetőségét.Kapufa aztán onnan meg már a majdnem üres kapuba könnyű volt bebikázni a kipattanót!Ami a cseréket illeti,véleményem szerint Dani későn jött,Finnbogassont meg nem erőltetném!Ez utóbbiban nem látok perspektívát.Na kb ennyi!Ami a vérnyomás csökkentőt illeti, abból nekem is kellett!A végén maradjunk annyiban, hogy a tények ismeretében jó volt a meccs,harcos,küzdős ,hajtós.Az x meg a lokinak szerencse, persze bíróküldés is szerencse volt, nekik!
Előre sejtettem, hogy nehéz meccs lesz, különösen azután, hogy megtudtam, Otigba, Frimpong, Gorriaran sérült. Győzelemmel felérő döntetlent értünk el Iványi minden kísérlete ellenére. Nem a kiállításra gondolok, mert a második sárga jogos volt, hanem a mezőnyben történő Lokit támogató döntéseire és a 16-oson belüli kétes helyzetek megítéléseire. Eleve vérlázítónak tartottam az ő jelölését a legutóbbi debreceni működése ismeretében.
A csapat derekasan küzdött. Én egy kicsit előbb cseréltem volna, mert néhányan már nagyon fáradtak voltak.
Szép volt fiúk! Csak így tovább! Hajrá Fradi!
Azt elfelejtettem leírni, hogy számomra felháborító volt, hogy a telt házas, megnyert derbi után ilyen kevesen jöttek ki a meccsre. Sajnos sok a divatszurkoló!
1954-ben, amikor meccsre kezdtem járni 5 Ft. volt egy diákjegy. Függetlenül attól, hogy az Üllői úton vagy a Népstadionban volt a meccs. Az autóbusz vonaljegy 1 forintba került.
De az 500 forintos fizetés már jó volt…
Én akkor még nem éltem, de 100-szoros arány ( 5:500) ma 350000 Ft-os fizetést igényelne a családi szektorba. Ez jelenleg nincs meg mindenkinél. És ez csak a jegy. Vidékről fel Pestre a benzin, sör, kaja stb, nekünk 1 meccs a családdal kb 15000 Ft. Megjegyzem, manapság ráadásul látok olyan produkciót ami tetszik is. A kéziseknél ez minden alkalommal így van. Egyszerűen hihetetlen, hogy minden meccsen hogy oda teszik magukat.
Én nem azokra gondoltam, akik anyagi problémák miatt nem tudnak minden meccsen ott lenni, hanem a nagyhangú divatszurkolókra, akiket a dózsa elleni meccsen láttam először a szektorunkban.
Az első félóra súlyos taktikai hibáit, -- emberhátrányban, de szívvel-lélekkel -, rendbe tettük. A hibák miatt nem nyertünk, az alázatos hozzáállás miatt nem szenvedtünk vereséget. Jobb szájízzel távoztunk, mintha fordítva lett volna. (Magánvélemény: tíz perccel hamarabb cseréltem volna.)
Hajrá Fradi!
Pályafutása egyik legjobb meccsét játszotta szombat este?
Ezt azért nem jelenteném ki -- mondta a felvetésre Davide Lanzafame, aki kétszer is betalált a Debrecen kapujába (2-2), és hat gólnál tart az idényben. -- Eddig csaknem háromszáz mérkőzést játszottam profi labdarúgóként, szerencsére többször nyújtottam kiemelkedő teljesítményt. Maradjunk annyiban, hogy szombaton nekem, valamint a csapatnak is jól ment a futball.
A Debrecen egy nullára vezetett, amikor Marcel Heistert kiállították. Nem futott át az agyán, hogy elúszik a meccs?
A Debrecen remekül futballozott az első húsz percben. Alaposan elemeztük a játékát, s a felvételeken láttuk, hogy a kontratámadásai különösen veszélyesek, de sajnos így is hátrányba kerültünk Ami a piros lapot illeti: nincs értelme egymásra mutogatni. Ezúttal Marcel Heister hibázott a szokásosnál nagyobbat, meglehet legközelebb én hozom nehéz helyzetbe a csapatot, de az is lehet, hogy egy másik csapattársam. Ennél fontosabb volt az együttes reakciója. A kiállítás után a hozzáállásunkra és a játékunkra sem lehetett panasz. Sok helyzetet alakítottunk ki, nyolc-tíz lövési kísérletünk volt, de olykor a vendégek kapusa, máskor a balszerencse akadályozott meg bennünket abban, hogy gólt szerezzünk.
Mi volt a kulcsa annak, hogy emberhátrányban is többet birtokolták a labdát, és hogy több helyzetük volt?
A heti edzésmunka. Nagyon keményen dolgoztunk, s ez meghozta az eredményt. Persze, nem lehet valamennyi ziccerből gólt szerezni, ám a helyzetkihasználásnál ezúttal talán fontosabb volt a nehéz pillanatokban mutatott határozottság, elszántság. Ismét bebizonyosodott, jó úton járunk.
Az emberhátrány ellenére két gólt szerzett, megtartotta a labdát, szabadrúgásokat harcolt ki, és több helyzete is volt. Egyedül, előretolt középcsatárként hogyan futotta mindezekre az erejéből?
Az biztos, hogy ehhez a futballhoz kifogástalan erőnlét szükséges. Ezért is említettem meg, hogy a hétközi edzések adják a teljesítményünk alapját. A meccs előtt is jó formában éreztem magam, és a Szerhij Rebrov által kért mozgásokat is egyre jobban érzem. A nyáron új csapatba kerültem, öt forduló után edzőt váltottunk, ezért előbb a társakat keltett megismernem, majd az új szakvezető elképzeléseit kellett elsajátítanom. Napról napra összeszokottabbá válunk, s egyre jobban érezzük és megértjük a másik mozgását, így én is sokkal magabiztosabbnak érzem magam a pályán.
Az öltözőben miről beszéltek a lefújás után?
Egyetlen rossz megjegyzés sem hangzott el. Mindannyian tudtuk, rengeteg energiát fektettünk abba, hogy kétszer is felálljunk a padlóról. A vezetőedzőnk csak röviden értékelt, mindenkinek gratulált, s ő is a hozzáállást emelte ki. Bár ezúttal elmaradt a győzelem, nagyon hosszú a bajnokság, továbbra is igyekszünk gyűjtögetni a pontokat, és a végén majd kiderül, hogy mennyire eredményes munkát végeztünk.
A meccs utáni első benyomásomhoz tartom magam: ez a meccs sokkal inkább pozitív, mint negatív megítélés alá esik. Sok mindent leírtatok előttem, túlnyomórészt egyet is értek, én egyet emelnék ki, ami még nem hangzott el (íratott le), mégpedig azt, hogy itt és most -- dacára a sok légiósunknak -- a Fradi-szív dobbant egy nagyot. Végre. Ez a csapat egyben van. Azt hiszem, Rebrov nagyon hamar bele tudta tenni, amit bele kellett, és lelki-mentális erőt is plántált a fiúkba -- ez az emberhátrányos játék önmagáért beszél. Tény, a hibákról is érdemes beszélni, a belealvós kezdésről, Heister (sajnos jogos) kiállításáról, ami az első sárga lap után már ott lebegett a levegőben, a kései frissítésekről -- noha ez valóban nem a Doll-féle későn vagy kapkodva, improvizálva bele(nem)nyúlás -, a mezőnyfölény és jó játék ellenére több visszafogott kulcsemberről (Petrjak -- na ja, nem volt területe -, Varga, Szpirovszki), arról, hogy egyszer jutott el az ellenfél a kapunkig a második félidőben, abból is gól lett -- de mégis: ahogy az első góltól varázsütésre magukhoz tértek a fiúk és onnantól rólunk szólt a meccs, azelőtt csak kalapot lehet emelni. Bár Lanza csúsztatása után a győzelem is meglehetett volna, nekem mégse volt (legfeljebb cseppet) keserű a szájízem -- aztán tegnap az MTK nagy szívességet tett, hogy egyáltalán ne is legyen keserűség-érzetünk.
A bíráskodáshoz annyit, hogy botrányosan gyenge szinten áll. Iványi se csalt ellenünk, csak összevissza fújt, a kiállítással sajnos nincs mit kezdenünk, a mezőnyben inkább az ellenfélnek kedvezett, de azt is következetlenül és követhetetlenül; egy azonban biztos, de az mindenkinél: a nemlétező tekintélyük erélyes és mindenek felett álló védelme, a reklamálások azonnali büntetése, szinte provokálva, hogy újra és újra a zsebébe nyúlhasson a felheccelt játékosokkal szemben -- ez nagyobb súllyal bír, mint egy labda nélküli hátulról történő becsúszás…
Hallgatok. Ez azt jelenti, hogy egyet értek a hozzászólókkal. Főleg azokkal, akik későinek tartják Dani behozatalát és nem értik a csapatot sújtó sérülés-hullámot. Kíváncsi vagyok, hogyan pótoljuk a Felcsút ellen Lanzát (és Heistert). HAJRÁ FRADI! CSAK A ZÖLDEK!!
Heister pótlása megoldható, ha végre felépülnek a sérültek. Legalább Frimpong és Nandó gyógyulna már meg. Elől meg Dani, felcsút ellen amúgy is megy neki.
Ezt a meccset tavasszal simán elvesztettük volna. Most meg majdnem megnyertük.
Megmondom őszintén, hogy nagyon sokáig Doll-hívő voltam, ám tavasszal éreztem, hogy váltani kell. Akkor valami véglegesen megtört közte és a csapat között, egyszerűen úgy éreztem, hogy nem hisznek már neki. Függetlenül attól, hogy jött még néhány szép kicsúszott győzelem. Sokan felteszik a kérést, hogy miért nem hamarabb menesztették akkor? Kubatov interjújából világossá volt számomra, hogy hónapokig tartott a megfelelő új edző megtalálása. Világos, hogy addig hiba lett volna meneszteni, amíg nincs helyette más.
Rebrov egyre jobban tetszik nekem. Ahogy ott áll a pálya mellett a maga keleti nyugalmával. Nem hisztizik, nem ad állandóan tanácsokat. Ő bízik magában és a csapatban, s tudja, hogy jól felkészítette a csapatot, és csak ártana az állandó beleszólásokkal.
És ezzel el is jutottam a mostani meccshez. Ötven edző közül negyvenkilenc a kiállítás után azonnal cserélt volna hátrafele, azaz csatár helyett védőt hozott volna be, amivel passzivitásra ítéli a csapatot. Ő egyszerűen »Petikét« vonta hátra, aki becsülettel végigingázta a mérkőzést. (Megjegyzem, Dalnoki a kiállított védő helyett Pusztait vonta hátra ugyanilyen feladattal.)
A kiállítás után bizony – elnézést Laci – jól játszottunk. Főleg a második félidőben. (Végül is azt meg is nyertük.) Egyszerűen lefociztuk őket a pályáról.
Sokszor és sokan felvetik, hogy Rebrov miért cserél olyan sokára. Azért, mert tudja, hogy a lehető legjobb összeállításban küldte pályára a csapatot. Ha nincs csérülés, csak a vége felé cserél. Hol fegyelmezést okokból (Lanza lehozatala), hol mert fáradni kezd – és ezáltal figyelmetlenné válik – valamelyik játékos, vagy hogy friss erővel erősítse a fáradó ellenfél ellen a támadósort.. És végül esetenként hogy a megszakítással lassítson a meccsen. (Megint Dalnoki jut az eszembe. Egyszer megkérdezték, hogy melyik volt a legjobb cseréje. Mire ő: „Amikor nem kellett cserélnem, mert minden jól ment.”)
Szóval Rebrov mester keze nyoma már kezd látszani a csapaton.
Amúgy egy Rudas-Mátrai sebességű hátvéd kellene a csapatba, csakhogy ilyen a nemzetközi piacon is alig van. Talán Ramirez volt valamennyire ilyen.
Ja, és míg ezeket leírtam, a Vidi volt szives símán kikapni az MTK-tól…
Most nincs igazad Lalolib, szerintem játékban sem voltunk rosszak. Annyi a bűnünk, hogy kicsit elbíztuk magunkat a Dózsa elleni meccs után, és az öregedő Leó benézett egy beadást. Ez pont elég volt a 0-1-hez. Utána amit láttam, nagyon tetszett. Emberhátrányban 70 %-os labdabirtoklás ( és nem üres labdajáratgatás) , 21 kapura lövés, amiből 12 eltalálta a kaput. Szebbnél szebb támadások. Ha nincs a kiállítás, bedaráljuk őket. Lehet vitatkozni a cserék idején, de be kell látnunk, hogy Dani nem rúgott gólt amikor becserélte. Innentől kezdve azt rakja kezdőbe, aki jobb teszteredményeket produkál edzésen. Dani pediglen nem gyors.
Mindent egybevetve az erőnlét nagyon tetszett, a Vidi ellen 60 percesek voltunk csak. Ez már más tészta. Tudom hogy csak döntetlen, de nekem tetszett a produkció. Hajrá Fradi.
Sziasztok!
Ez egy nagyon megharcolt döntetlen volt!A fiúk odatették magukat,én most kalapot emelek előttük!Igaz 10-en küzdöttek az Iványival megerősített Lokival szemben!A kiállítás jogos volt,ugyan akkor Bódié elmaradt.Volt pár vitatható ítélet a 16-on belül is,Iványi sporinak!(halkan mondom a magyar focinál már csak a magyar játékvezetők szarabbak)Beszéljünk a hibákról is,véleményem szerint az első kapott gólnál Leó és Dibusz is benézett mindent!3 méterre a kapunktól tátva nézzük ahogy az ellenfél csatára egy beadást bepofoz!? A második kapott gólunknál,az én véleményem szerint,mint egykori kapus,Dibusz helyében én nem jöttem volna ki! A csatárt már egy védő szorította kifelé, a kijövetellel felajánlotta a csatárnak a löbbölés lehetőségét.Kapufa aztán onnan meg már a majdnem üres kapuba könnyű volt bebikázni a kipattanót!Ami a cseréket illeti,véleményem szerint Dani későn jött,Finnbogassont meg nem erőltetném!Ez utóbbiban nem látok perspektívát.Na kb ennyi!Ami a vérnyomás csökkentőt illeti, abból nekem is kellett!A végén maradjunk annyiban, hogy a tények ismeretében jó volt a meccs,harcos,küzdős ,hajtós.Az x meg a lokinak szerencse, persze bíróküldés is szerencse volt, nekik!
40 évvel ezelőtt 12 Ft-os jegyárak voltak, most 6500 Ft Ez kb. Ötszáznegyvenszeres ár. A fizetések is ennyivel emelkedtek?
Előre sejtettem, hogy nehéz meccs lesz, különösen azután, hogy megtudtam, Otigba, Frimpong, Gorriaran sérült. Győzelemmel felérő döntetlent értünk el Iványi minden kísérlete ellenére. Nem a kiállításra gondolok, mert a második sárga jogos volt, hanem a mezőnyben történő Lokit támogató döntéseire és a 16-oson belüli kétes helyzetek megítéléseire. Eleve vérlázítónak tartottam az ő jelölését a legutóbbi debreceni működése ismeretében.
A csapat derekasan küzdött. Én egy kicsit előbb cseréltem volna, mert néhányan már nagyon fáradtak voltak.
Szép volt fiúk! Csak így tovább! Hajrá Fradi!
Azt elfelejtettem leírni, hogy számomra felháborító volt, hogy a telt házas, megnyert derbi után ilyen kevesen jöttek ki a meccsre. Sajnos sok a divatszurkoló!
Ezen én is elszomorodtam. A drága jegy lehet az oka; sokan nem engedhetnek meg ilyen rövid időn belül ekkora luxust. UTE, DVSC -- kiemelt kategória.
1954-ben, amikor meccsre kezdtem járni 5 Ft. volt egy diákjegy. Függetlenül attól, hogy az Üllői úton vagy a Népstadionban volt a meccs. Az autóbusz vonaljegy 1 forintba került.
De az 500 forintos fizetés már jó volt…
Én akkor még nem éltem, de 100-szoros arány ( 5:500) ma 350000 Ft-os fizetést igényelne a családi szektorba. Ez jelenleg nincs meg mindenkinél. És ez csak a jegy. Vidékről fel Pestre a benzin, sör, kaja stb, nekünk 1 meccs a családdal kb 15000 Ft. Megjegyzem, manapság ráadásul látok olyan produkciót ami tetszik is. A kéziseknél ez minden alkalommal így van. Egyszerűen hihetetlen, hogy minden meccsen hogy oda teszik magukat.
Én nem azokra gondoltam, akik anyagi problémák miatt nem tudnak minden meccsen ott lenni, hanem a nagyhangú divatszurkolókra, akiket a dózsa elleni meccsen láttam először a szektorunkban.
Az első félóra súlyos taktikai hibáit, -- emberhátrányban, de szívvel-lélekkel -, rendbe tettük. A hibák miatt nem nyertünk, az alázatos hozzáállás miatt nem szenvedtünk vereséget. Jobb szájízzel távoztunk, mintha fordítva lett volna. (Magánvélemény: tíz perccel hamarabb cseréltem volna.)
Hajrá Fradi!
Kilencen, tizen, néha 12 és még több ellen… VERETLEN és VERHETETLEN FRADI !!! !!! !!!