Feljegyzések a fotelból – Leonardo és a képzeletbeli kaján mosoly
14 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Leonardo és a képzeletbeli kaján mosoly bejegyzéshez
Hozzászólás a(z) lacimadár bejegyzéshez Kilépés a válaszból
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
04.20.17:00 TV:M4Sport
04.24.20:00 TV:M4Sport MK elődöntő
04.28.17:45 TV:M4Sport
05.05.18:30 TV:M4Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
FOTELSZURKOLÓ
Végre,amikor felénk billent az a bizonyos szerencse mérlege.És ez,hogy pont az újpest ellen volt az külön nagy öröm.
Sikerült otthon néznem a meccset tv-n,így nem kellett aggódnom,hogy a lap top-i internet megakad néha.
Bár a meccs színvonala nem volt magas,de ahogy a Pápa ellen is jó volt érzelemmel teli arcokat látni a játékosok körében itt is voltak bőven.Számomra ez nagyon sokat jelent.
Ebben a fordulóban is jól alakultak bizonyos eredmények a számunkra,és ha amit meg kellene tenni-azaz az összes hátralevő meccset megnyerni-még a második hely sem kizárt.
Persze tipikus magyar tulajdonságom is előjönne,akkor egyben,hogy ha azokat a bizonyos pontokat nem hullajtjuk el,akkor…!
Bízom benne,hogy majd ezen fog fájni a fejem!
Hajrá Fradi!!!
Hát, “elvtársak, elvtársnők és veteránok” :-))) -- ez nagyon jól esett, mint a mai eső a földeknek, úgy kellett már…14 éve nem nyertünk “lápföldön” -- ezt laudetur írta, de zseniális… hogy dolgoztassam a T. szerkesztőbizottságot -- én is utána nézhetnék, ha ráérnék-, volt már ilyen negatív sorozat a Fradi történelmében? Mármint, hogy egy magyar csapat ellen 14 évig nem nyertünk idegenben??? Szerintem megint lezártunk egy negatív történelmi rekordot…
Nem néztem utána én sem, de az ilyen adat egy kicsit mindig csalfa. Mert valójában nem az évek számítanak, hanem a mérkőzések száma. Ahogy az Dózsa ellen is kiesett három év, úgy más csapatoknál is előfordulhatott, hogy évekig azért nem mérkőztünk meg, mert az ellenfél éppenséggel a másodosztályban szerepelt.
Persze így is sok volt az a 12 bajnoki mérkőzés győzelem nélkül.
Mellesleg 2010. március 31-én, egy ligakupa mérkőzésen, Tóth Bence góljával nyertünk a Megyeri úton.
A győzelemnek, így 14 év után, nagyon tudtam örülni:) Mostanság fura szokásunkká lett fradista haverommal -TV foteles meccsnézés idején. Telefonon beszélgetve szurkolunk és riporterkedünk egymásnak-jó feszültség levezető módszer:) Mivel náluk kb. 8-10 mp-cel előbb érkezik meg a kép, így csak annyit hallottam, hogy gyerünk Leo, elcsúszott, be kell lőni: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!!!
Az egész családja összeszaladt a diadalordítására én meg örjöngve vártam ugyanazt a képsort és együtt örültünk! Nem volt jó meccs, de az aktivitásunk, a töretlen küzdőszellemünk, a fölényünk miatt megérdemelt a siker. És jó, hogy van egy Leonardónk! Hajrá Ferencváros!
Amikor idegenben játsszunk, szerkesztőségünk is így nézi a meccset, csak nem telefonon, hanem kihasználva az internet adottságait, skype-n.
Ami az idő elcsúszást illeti. Egyrészt nem értem (ez persze az én személyes problémám, hogy technikai analfabéta vagyok), másrészt a sors akaratából a Dózsa ellen én voltam “elől”, így amikor Leonardo behelyezte a labdát a jobb sarokba, a társaknál csak akkor tartott a félpályánál. A találat után én is akkorát kiáltottam, hogy megremegett a szoba…Plusz, mivel a társak fülén meg ott volt a fejhallgató, ők meg maradandó halláskárosodást szenvedtek.
De megbocsájtottak. 😀
Kedves Lalolib! Csak egy mondatoddal nem értek egyet: Leonardo “egy kicsit hosszan tolta meg a labdát, de ez a braziltól szokatlan technikai baki.” Leonardo gyorsaságát (labdával vagy labda nélkül) figyelembe véve, szerintem, nem szöktette hosszan magát. Daninak biztos hosszú lett volna, de a legtöbb magyar játékosnak is. Elnézést kérek…
Visszanéztem néhányszor (néhányszor? -- legalább tízszer), és igazad van. Talán az tévesztett meg, hogy eddig kevés olyan játékos fordult meg nálunk az elmúlt években, aki 31 évesen, labdával ilyen gyors legyen. 🙂
En is ùgy lí ttam. Egy jí tékos (itt a Dòzsí s) akkor csùszik el, mikor, lí bbal a levegôben, fel kellene gyorsulnia, mikor mí r elindult. Két lépést, mindkét lí bbal egyszerre nem lehet megcsiní lni.
Ez a derby katonásra sikeredett; 1:2, 1:2, 1:2… “leigáztuk” lápföldet, és eleget tettünk állatbaráti kötelezettségeinknek is: megetettük a kicsililamakikat…sőt kisegítettük a dózsát, elvesztett kabátjuk helyett zakót kaptak 😀 😀 😀
😛 🙂 😆 😉
😀
Az ezen a mecsen elért sikert, egy mí r a multihoz sokkal jobb és alkalom adtí n jò Ùjpest ellen, minek is lehetett tulajdonìtani ?
Annak, hogy az Ùjpest elcsùszott (Nagy Balí zs) az utolsò percben ?
Nem voltak rosszak az Ùjpestiek. Az ùj edzôjük felpaprikí zta ôket és jelentkeznek ní luk is jò jí tékosok.
Doll, a német edzô (a német csapatok ezt nagyon is jòl értik) az utolsò pillanatig bìztatthatta a jí tékosait, hogy minden erejüket türelmessen az utolsò percig ôröljék beléje a meccsben.
A gyorsan bekapott gòl ellenére is, mindig többen az a benyomí som, hogy a meccseket a fiùk mindig gyakrabban csak a lefùjí s idôpontjí ban adjí k el mint elveszìtettnek, vagy megnyertnek. Es mí r a döntetlenekkel is ìgy í llunk.
Ez csak a zöld szemüveg, hogy azt vélem felfedezni a lilí kní l, hogy hií nyzik ní luk valami, ami a Fradiban a jí tékosokat magí val rí ntja és szìnesìti akkor is jí tékukat, amikor halví nyan jí tszanak ?
A Böde Daniék jí téka sokszor döcögött és erôlködött ezen a meccsen, de akartak és keresték a helyzeteket, akkor is, ha a labda a mí sikakní l kötött ki.
A szurkolòk bìztatí sa a „még egyszer, még egyszer. Egyszer majd csak sikerül. „Ne nézzünk hí tra. Ha elôre kell néznünk. „Fô a gyôzelem“. Ha a hí rom E-betû gyôzött, akkor mi is gyôztünk. Ez fordìtva sajnos nem mindig ìgy van.
A Fradi közönsége elví rja a jí tékos személyiségének nyomí t a jí tékban.
Egy gépezetbôl, amely csak gyôzni akar, hií nyzik az egyéni jí tékos, akinek egy bizonyos személyisége van, mely nyomot hagy és mely í tüt a jí tékban mint a régi ìrògépeknél a billentyû a ìrògépszallagon és ìgy a papìron is nyomot hagy. A betût.
Egy csapat – akí rmilyen furcsí nak is tûnik — mindig egy sokszor haszní lt ìrògépszallaghoz hasonlìt. Minnél többet ütnek rí , anní l jobban adja vissza a betûket. Aztí n egy jí tékos a fociban csak eggyes betûkkel jí rul hozzí a levélhez. Leonardonak olykor sikerül egy mondat is.
Az ütések í ltal leoldott tinta az üres meccspapìrra meg rí veti a jí tékosoknak személyiségét a mintí jí t.
Türelem. Lehet, hogy Doll mestert nem a szerencse kisérte az elején, azonban a német irí nyzat jòt tesz a Fradi csapatí nak. Ezért türelem. Türelem, ha az irògép eleinte nem viszi a szallagot. Nehéz bevenni, hogy – ellen a hagyomí nyos ìrògépeknek – ez az ìrògép és annak szallaga (egyszer minden szallagnak egy mí siknal kell helyet csiní lnia) anní l jobban ìr, minél többet haszní ljí k.
Egy jò néhí nyszor kell vele ìrnunk. Meg kell szoknunk ezt a furcsa gépet.
Doll mester szabad kezet adott Leonardonak. Csiní ljon amit jònak lí t. Meg is lett az eredménye. Leonardo Leonardo. Gyömbér Gyömbér. Ezen nem lehet és nem szabad ví ltoztatni.
Ha Besic valami kiszí mìtathatatlant mûvel, akkor Besic Besic. Ne haragudjunk érte. „Fô a gyôzelem“. Igen. Csak nem mindegy hogyan.
Egy Leonardo vagy egy Holman a középpí lyí n lassan, de lassan nélkülözhetetlenek lesznek a Fradiban.
Hií ba: a Fradi a középosztí ly csapata, ezért (analògia) a Fradi, csakis a középpí lyan boldogulhat. Ki kell épìteni, meg kell szilí rdìtani a középpí lyí nkat.
Ehhez jò uton jí runk.
Kedves szurkolòtí rsak. Türelem. Csak türelem.
Feleségem az unokáktól jött haza. Nagyon megijedt, még a lányomat is felhívta telefonon: “Nem lesz ebből baj? Apátok zöld-fehérbe öltözve ül a TV előtt és várja a meccs kezdetét?” Szegény, azt hitte megőrültem, pedig nem. Az igaz, hogy felfokozott idegállapotban vártam a kezdést és drukkoltam végig, de többszöri hideg vizes mosakodással próbáltam ügyelni arra, hogy az egyébként is magas vérnyomásom ne szökjön kritikus magasságokba. Nagyon bíztam az egygólos győzelemben, de néha megijesztettek a Dózsa gyors játékosai. A mieinket most nem kívánom egyenként értékelni, mert a lényeg az, hogy győztünk! A meccs után levettem a mezt, s megnyugtatólag közöltem a feleségemmel, hogy győztünk!
Éjszaka azt álmodtam, hogy a Dózsa óvott, mert a játékvezető nem adott 11-est Litauszki kezezésénél és játékosai kevesebb sárga lapot kaptak, mint a fradisták. 😀
Meglepetésemre most alig volt fennakadás, és a rendezés korrekt volt, ahogy a rendőrök is. Természetesen a meccs előtti “műbalhéból” semmi nem volt igaz, akárhogy lehetett menni, senki nem maradt kint. Sőt! Ez volt a szezon leggyorsabb, legelviselhetőbb idegenbeli beléptetése számomra.
A mérkőzés a helyszínről nem tűnt túl jónak, de a körítés és Leonardo kárpótolt 🙂
Hajrá Fradi!!!