Feljegyzések a fotelból – Lesz ez még jobb is!

fotelszurkolo

A fotelszurkoló évfordulóhoz érkezett. Pontosan egy évvel ezelőtt jelent meg az első jegyzetem, „Egy fotelszurkoló feljegyzései, avagy a szombat reggeli gyomorgörcs” cí­mmel. Akkor még nem terveztem sorozatot, csak készültem a 2009-es szezon első mérkőzésére, és olyan feszültségek tomboltak bennem, hogy muszáj volt valahogy kiereszteni a gőzt.

így utólag egy kis magyarázkodás is volt benne, hiszen akkor még életben volt az a fogadalmam, amit 2003-ban tettem – a sokunk számára tragikus kimenetelű Debrecen elleni mérkőzés után -, és mely miatt hat évig nem tettem be a lábam a Szentélybe. Talán nem kellett volna magyarázkodnom, de a 2009-es bajnoki nyitány annyira feltüzelt mindenkit, hogy egy kicsit szégyelltem magam azért, mert kivonom magam belőle, és a fotel kényelméből szemlélem a visszatérésünket.

Azóta nagyot változott a világ, megszűnt az „átok”, újra tudok a Szentély semmivel sem pótolható hangulatával egyesülni, még akkor is, ha eddig olyan túl sok sikerélményem nem volt azokon a meccseken, mikor barátaimmal együtt szurkoltam a csapatnak. Most veszem észre magamon, hogy megint kifogást keresek, hiszen mi más indokolta volna, hogy visszaemlékezéssel nyissam a 2010/11-es bajnoki szezon első fotelszurkolós feljegyzését? Ebből könnyű is kitalálni, hogy az első fordulót megint kihagytam. Most a kényszer szólt közbe, hiszen már hetekkel ezelőtt megvettem az éves bérletemet és nagyon szerettem volna találkozni a barátaimmal is, de néha a sors más utat jelöl ki. Ilyenkor nagyon utálom azt a hivatalt, ahol meghozzák a döntéseket, de mivel az égieket eleve nem lehet befolyásolni, í­gy beletörődtem, hogy ma, csak a fotelem lesz a társam. De tudtam azt is, hogy az egyedüllét nem fog sokáig tartani.

Elég lesz meglátni a Szentélyt, elég lesz meghallani a teli torkokból zengő Fradi indulót, látni a kifeszülő zöld-fehér sálakat ahhoz, hogy a testem önállósí­tsa magát. Testem még ott ül a közel hatvanéves fotel kényelmes karfái között, de a lelkem, a szí­vem már önálló útra tért. Szinte kiemelkedett belőlem és a több százezer Fradista lelkével egyesülve ott tornyosult a Szentély felett és próbálta átadni az erőt. Azt, melyre mindig is szüksége volt a Fradinak, de most talán az eddigieknél is nagyobb szüksége volt a csapatnak. Ezért is van egy kis lelkiismeret furdalásom a távollét miatt, de remélem, a következő hazai mérkőzésen már ott lehetek a helyemen, a Szentélyben.

Mert ez a csapat megérdemli az előlegezett bizalmat. Még akkor is, ha a bemutatkozó mérkőzés nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Bár a győzelmet soha nem kell magyarázni, de a második félidő miatt azért maradt bennünk hiányérzetet. És legyünk őszinték, a játék is hagyott kivetni valót, még az első félidőben is voltak olyan pillanatok, amikor a hátvédsor bizonytalansága miatt sokunkat az infarktus kerülgetett. Pedig úgy indult, hogy fieszta lehet a vége. Totális letámadás, a paksiak csak kergették a labdát, amin még az sem változtatott, hogy az első ellentámadásból gólt kaptunk. Heinz pillanatok múlva igazolta, hogy klasszis játékos és igazi értéke lehet a megújuló Fradinak. Bár látható volt, hogy erőnlétileg nincs teljesen a topon, de tény, Marek személyében végre olyan játékosunk van, aki olyan váratlanul mozdulatokra képes, melyeket már régen láttunk az Üllői úton. A többieknek még „tanulniuk” kell a játékát, de ha sikerül összecsiszolni a Józsi-Andrezinho-Tóth-Abdi-Heinz tengelyt, lehet még örömünk az elkövetkezendő mérkőzéseken.

Az egyenlí­tés után tovább fokoztuk az iramot. A vezetéshez kellett a paksi védő segí­tsége is, de ha nincs elegendő gólvágó csatárunk, akkor megvan a megoldás. Olyan helyzetbe kell hozni az ellenfél védőjét, hogy egyetlen megoldás legyen számára: az öngól! Mert gól az is, és a jelen helyzetben három pontot is ért. Mivel nem nagyon akarom elrontani a győzelem utáni örömömet, a második félidővel most inkább nem is foglalkozom. Azt meghagyom a szakmai stábnak és a következő fordulók tapasztalatainak.

Még véletlenül sem akarok abba a hibába esni, mint egy évvel ezelőtt, amikor a diadalmas ZTE elleni győzelem után, már vésni kezdtem imádott fotelem karfájába a 29-es számot. Most nyugalomra és bizalomra van szükség. Nem kell örömködni, de Détári Lajost sem szabad játszani. A bajnoki szezon első mérkőzésén vagyunk túl. Hiányzott egy alapjátékos (Józsi), hat új játékos lépett kezdőként a pályára, még nem mondtunk le egy csatár igazolásáról, és biztos vagyok benne, hogy ha Kulcsár és Fitos is visszanyeri formáját, nagyobb variációs lehetősége lesz Prukner Lászlónak. Van mit javí­tani, de van mire épí­tkezni is. Voltak olyan szakaszai a mérkőzésnek, amikor azt a focit láttuk az ellenfél tizenhatosáig, amit már évek óta várunk. Ezek még csak rövid szakaszok voltak, amit néha idegborzoló percek követtek a kapunk előtt.

Ezért nem szabad „hideg-meleg játékot játszani” az első forduló után. Most csak örüljünk egy kicsit, szakadjon fel bennünk az elmúlt időszak feszültsége, és egy kis öniróniával nézegessük a 2010/11-es bajnoki szezon tabelláját, amit holnap délutánig minden bizonnyal a Ferencváros fog vezetni.

Ami a játékot illeti, biztos vagyok benne, hogy lesz ez még jobb is!

– lalolib –

5 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Lesz ez még jobb is! bejegyzéshez

  • mjozef22!
    Igazad van, nálam is fontos szempont, hogy egy csapat szerethető legyen. A foci, a Fradi és a szeretet, ezeknek együtt kell helyet foglalni a szí­vünkbe, mert ettől vagyunk Fradisták.

  • remélem, hogy ez lesz a lényeg: lesz ez még jobb is! nem volt rossz, ez tény, voltak biztató jelek, tetszett néhány játékos, főleg Rósa aktivitása tünt fel. úgy látszik jót tett neki a csk. szalag. meglepődve láttam a nemzeti sport osztályzatait, úgy látszik nem egy mérkőzést láttunk. Andrezinhonak legalább 6-ost adtam volna, ha nem 7-est. Stanic volt a leggyengébb, az újság meg 6-ost adott neki. mindegy, lényeg a győzelem és az, hogy láttunk biztató jeleket. Détári Döme meg menjen…nem folytatom, mert itt nem illik csúnyákat í­rni. 🙂
    a fotelszurkolónak meg kitartás, a sors úgyis vissza fogja adni amit most elvett.

  • Igen, ez egy szerethető csapat (lesz). És jó volt látni, hogy az “újdonsült” fradisták hogyan hajtottak és hogyan igyekeztek játszani.

  • Zsolt!
    Tegnap este a mérkőzés után egy fórumon ezt í­rtam a barátaimnak:

    Ez egy szerethető csapat. Olyanokat láttam, amit hosszú évek óta nem: keresztlabda, többször. Tudatos és értelmes cserék. Tudom a játék, még nem az igazi, de voltak biztató jelek, nem is kevés, és nekem ez már elég.

    Milyen érdekes, a Te hozzászólásod is ugyan azzal a a gondolattal kezdődik: SZERETHETŐ!

  • Talán még szerethető csapatunk is lesz. Voltak olyan pillanatok amikor a régi Fradit láttam. Szervezetten és tervszerűen játszottunk. Voltak persze hibák és főleg ott aholnem nagyon számoltunk vele, hátul. Szerintem Rodenbücher kéne beállósnak, Csizmadiát meg vissza jobb hátvédnek. Maróti sok labdát szerzett, de Stanic nagyon szürke volt. Tetszett a középpályás brazil, jó kis játékos válhat belőle. Heinz meg tényleg egy másik dimenzió, de erőnlétileg nincs a topon. Tényleg olyan megmozdulásai voltak, melyekért érdemes meccset nézni. Persze idő kell még ahhoz, hogy a többiek is értsék, hogy mit is akar, vagy mit is kér a társaktól.
    Én sem akarok túl sok következtetést levonni, hiszen ezt a Paksot illett megverni. Az, hogy mennyit ér, a következő fordulókban fog eldőlni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ