Feljegyzések a fotelból – Már csak egy lépés

A kissé hosszúra nyúló és sikeres válogatottbeli szünet után csendes volt a népligeti edzőpálya. Ami egyrészt örömteli volt, hiszen labdarúgásunk történetében még nem nagyon fordult elő, hogy még a kispad is körbeutazza Európát a különböző nemzeti válogatottak tagjaiként. Régen is voltak olyan időszakok, amikor 7-8 játékosunk is tagja volt a válogatottnak (pl. 1938 VB), ráadásul ők csak piros-fehér-zöld mezt viseltek, de a mai labdarúgásban már más szelek fújnak (nem mindig helyes irányban), így fordulhatott elő, hogy kevés olyan játéknap volt a VB selejtezők között, ahol nem lépett pályára Fradi játékos. És nem csak percekre, ráadásul Uzuni és Mak mérkőzéseket is eldöntött góljaikkal. Ez meg akkor is büszkeséggel tölt el, ha zöld-fehér játékosként más válogatott színeiben érnek el sikereket, ami a jelenlegi csapat erejét is mutatja. Természetesen gondot is jelenthetett volna Rebrov mester számára, hiszen a jelenlegi pandémiás helyzetben aggódni kellett azért, hogy a “nagy utazások” után lehetőleg sérülésmentesen és covid-mentesen érkezzenek vissza az Üllői útra. Mert hát szép és örömteli dolog a válogatottbeli szereplés, de a csapatnak vannak még befejezetlen ügyei, amit szeretnénk minél gyorsabban “tető alá hozni”. A gyorsításhoz csupán két győzelemre vagyunk, az érmeket már fényezik, de mindannyian tudjuk, a hátralévő 6 forduló még nem ígérkezik babazsúrnak, hiszen az ellenfeleink – ahogy eddig is – ellenünk próbálják majd bizonyítani, hogy méltók az NB1-s tagsághoz, vagy éppen elindultak azon az úton, hogy 3 éven belül megtudják szorongatni a Fradit. Szavak szintjén eddig is jók voltak (ebben a rangsorban a benzinkutak állnak is élen), de ezt már megszoktuk. Azt is, hogy ha éppenséggel nem sikerül eredményt elérni, akkor jönnek a mérkőzés utáni nagyot mondások, kifogások, nyafogások. Ezt tegnap Csizmadia mester emelte piedesztálra egy olyan mérkőzés után, ahol tényleg lelkesen és becsülettel küzdöttek, de ezért még nem szoktak szobrokat emelni.

De ne siessünk ennyire előre, ráadásul én még díjazom is Csizi edzői munkáját és bízom benne, hogy nem ők lesznek a diósi alakulat párjai. Bár a ZTE-t jobban kedvelem és akiket éppenséggel látni szeretnék a tabella alján, számukra a kiesés és az európai jelenlét egyenlő közelségben van, így ténylegesen a budafoki alakulat az, melynek a végén búcsúznia kell az élvonaltól. Ezzel ők is tisztába voltak és vehemencia, küzdés területén még fel is tudták venni a versenyt Rebrov “Európa-válogatott” alakulatával, de főleg a második félidőben történtek miatt a végén örülhettek annak, hogy csak négyet kaptak. Valószínűleg a budafoki mester ereiben emiatt ment fel a pumpa, de ettől még a realitás érzéknek nem kéne a kukában végeznie.

A játékosok hazaérkezése után Rebrov mester nyugodtan konstatálta, hogy a játékosok “épen és egészségesen” tértek vissza, a kezdőt és a kispadot látva (még ott ültek válogatottak) egyedül talán Zubkov hiányzott. A kezdés után a budafoki legények megpróbáltak tizenkilencre lapot húzni, nekünk rontottak, hátra sikerül az elején meglepniük. Ez kb. három percig tartott, utána bár a hazaiak továbbra is harcosan és nagyon lelkesen vetették magukat a játékba, de már az történt a pályán, amit Rebrov mester eltervezett…a gólokon kívül. A lehetőségek megvoltak, Uzuni és Boli kétszer-kétszer hagyott ki ziccert. Igazságtalan lennék a hazaiakkal szemben, ha nem említeném meg, hogy a félidő közepén nekik is volt egy komoly gólszerzési lehetőségük, de Dini magabiztosan hárította azt.

A szünet után úgy döntöttünk, hogy talán még sem kéne bizonytalanságba hagyni a mérkőzés kimenetelét, hiszen rátettünk egy lapáttal, melynek elég hamar meg is lett az eredménye, igaz “csak” büntetőből, mely Csizmadia mester első szabályértelmezési problémáját is okozta, pedig ez egy patyolat-tiszta “kézzel elkövetett” büntető esete volt, hiszen Huszti keze úgy kaszált a levegőben mintha búzát akarna aratni. A bünti mellé még sárga lap is járt, ami akkor nem tűnt fel, de melynek Uzuni vezető gólja után 3 perccel nagy jelentősége lett…és aminek nem kellett volna megtörténnie, ha a hazai játékos miután közelről a pöttyöst Civic “féltett területére” bombázta egyből elnézést kér és figyelembe veszi a helyzet “kényes” voltát. De a fiatal tehetség (U21-s válogatott) ahelyett, hogy várt volna míg Eldar fel tud egyenesedni, kajánul ránézett, majd gyorsan elvégezte a bedobást, bízva abban, hogy a még gyepen lévő hátvéd hiányát ki tudják használni (mellesleg Farkas Ádámkának is illett volna sípolnia). Eközben meg a Fair-play becsukta a szemét. Ezzel még nem ért véget a bonyodalom, hiszen a bedobás után Haratin szerelt határozottan, ezzel egy időben még szóvá is tette a sportszerűtlenséget, amit a három perccel előtte kezező fiatal bikácska nehezen tűrt…melynek újabb sárga és kiállítás lett a vége.

Elkerülhető lett volna? Igen. Elég lett volna annyi, hogy Skribek figyelembe veszi, hogy a céltábla közepét találta el, mely fordítva neki is épp olyan fájdalmas. Akkor nincs újabb sárga lap, és nincs kiállítás. És kedves Csizmadi Csaba, ez nem hiszti és nem szabályértelmezés kérdése. A “kaszálás” igenis büntető, a Fair-play meg annak ellenére nem hunyt ki teljesen, ha manapság már veszített is a fényéből. Ettől függetlenül megértem a csalódottságát, és továbbra is elismerem azt a munkát amit eddig edzőként letett az asztalra. Fátylat rá.

A kiállítás utáni 30 perc már csak arról szólt, hogy hány gólt szögelünk abba a bizonyos “tárgyba”. Először Boli érkezett határozottan, majd Sigér “kalimpált” (Hajdú B. jelzője) egy ollózós, varázslatos gólt, amit ha topligában lőnek, hetekig kering az interneten. Csattanóként Haraisvili is fejelt egy szépet Haratin mértani pontosságú kanyarításából. Ezek mellett még Haratin, Baturina (ő kétszer), Haraisvili is lőhetett volna még gólt, de elég a négy, ami még így is sok, mert tényleg sajnálom a budafoki alakulatot még akkor is, ha a végén Csizinek egy kicsit elgurult a gyógyszere. De megértem, ők tényleg élet-halál harcot vívnak a bennmaradásért.

Nekünk meg már csak egy győzelem hiányzik a mesterhármashoz. Ha nyerünk a Felcsút ellen (ami 8 mérkőzésből eddig csak egyszer sikerült!) akkor 5 fordulóval a vége előtt már ünnepelhetünk.

Már csak egy lépés…

2 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Már csak egy lépés bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
04.17.17:00, M4 Sport
04.20.20:00, M4 Sport
04.25. 17:00, M4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ