Feljegyzések a fotelból – MegDOL(L)gozott győzelem

fotelszurkolo_newNem tudtam reggelig várni az í­rással. Pedig mire hazaértünk Laudetur barátommal, az óra már 10 óra felett járt, de úgy éreztem, ha egyből nem adom ki magamból az örömet és a feszültséget olyan “kárt” okozok saját boldogságomnak, amit örökre bánni fogok. Egy derbit megnyerni mindig többet jelent három pontnál, és ha ezzel egy felejthetetlen élmény is párosul, az úgy ivódik be a Fradista lelkünkbe mint az első szerelem semmivel sem pótolható varázsa. És ahogy kamaszkorunk legszebb nyaráról, úgy a mai derbiről sem könnyű papí­rra vetni azokat az érzéseket, melyeket ha nem élünk át teljes lényünkkel pillanatok alatt válhatnak köddé. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a legmélyebb érzelmeinket nem könnyen osztjuk meg a nagyvilággal (vannak akik igen, de őket vagy zseniknek, vagy celebeknek hí­vjuk) akkor talán nem meglepő, hogy az első néhány mondatom után tartanom kellett egy kis szünetet, hiszen sem zseni, sem celeb nem vagyok, csak egy “öregedő” Fradista, aki ma olyan élménnyel gazdagodott, melynek papí­rra vetése meghaladja az “í­rói” képességeit. Ettől függetlenül megpróbálom, még akkor is, ha a végeredmény eléggé bizonytalan. De tudom azt, hogy akik ma a Szentélyben töltötték a délutánt (plusz néhány órát az estéből) azoknak újat nem tudok mondani, hiszen együtt éltük át a 214. derbi minden mozzanatát, a prológustól az epilógusig.

Egy jó drámaí­ró tudja, hogy bevezető rész (prológus) csak a drámaiság előzményét jelenti, egy rövidke kis hangulati elem, mely megpróbálja a nézőt felkészí­teni a katarzisra. De tudja azt is, hogy a megfelelő körí­tés nélkül a néző sem tudja átadni magát az előadás varázsának. Tudom, egy derbit soha nem kell külön felvezetni, mindkét fél jól tudja, a 110 éves közös múlt akkor is elég lenne a remek hangulathoz, ha minden előzmény nélkül egymásnak esnének a csapatok. Régebben a szurkolók is megmérkőztek egymással és a közös “ellenféllel” a rendőrséggel, de ezek a harcias időszakok szerencsére elmúltak. Akik ma kint voltak már órákkal a kezdő sí­pszó előtt egy más világba csöppentek.

Tudom, hiszen régebben magam is részese voltam a derbik harcosabb világának, hogy ez a fajta “körí­tés” sokaknak nem tetszik és sokan vissza is szeretnék állí­tani azokat a “boldog békeidőket”, de akik ma két óra magasságától elkezdtek gyülekezni a III. Szentély környékén, majd belépve az arénába (szkenner ide vagy oda, csak néhány pillanatig tartott) egy olyan zöld-fehér világba csöppent, ahol idős, fiatal, gyerek, nő és férfi pillanatok alatt eggyé vált. Ott bent, már senkit sem érdekelt a szkenner, hogy lesz-e teltház (végül is nem lett), hogy a saját magunk szórakoztatására énekelt MLSZ-kedvenc refrének után milyen vastagon fog fogni a büntetőpenna. Egyszerűen jól éreztük magunkat, mert miközben a gyerekek bújócskát játszottak a monumentális vasoszlopok tövében, a férfinépség a sörös pultoknál folytatott “közelharcot”, a lányok és asszonyok meg a kedvenc pipere márka helyett, a Fradi örök zöld-fehér szí­neivel púderezték ki az arcukat.

Négy óra környékén már érezni lehetett a feszültséget, innentől az agyunk már függetlení­tette magát és egy olyan pályára lépett, melynek gyógyí­tására csak egyetlen gyógyszer létezik: a győzelem. Melyben nagyon bí­ztunk, mert minden létező pro-kontra verzióból mi kerültünk kis győztesen. Jobb formában vagyunk, jobbak vagyunk egyénileg, jobb a csapatjátékunk és nekünk vannak olyan játékosaink akik képesek egymaguk is eldönteni egy derbit. Ma még sem ezek arattak sikert, hanem az, ami nélkül manapság nem nagyon érdemes kilépni az országhatáron kí­vülre, és ami nem más, mint a CSAPAT! Nagybetűvel és felkiáltójellel a végén. Nem volt könnyű, hiszen voltak pillanatok amikor rezgett a léc, amikor meghűlt ereinkben a vér, de ezek a pillanatok nem tartottak sokáig, a Dózsának csak felvillanásai voltak.

Úgy kezdtük a derbit, ahogy az a nagykönyvekben í­rva vagyon. 15 percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a lilák levegőhöz jussanak, addig Dibusz ki is sétálhatott volna a büfébe meginni egy kávét. Sajnos a kezdeti lendület váratlanul megtört és bár továbbra is mi irányí­tottuk a játékot, a lilák egyre többször jutottak el a kapunkig, sőt még helyzetekkel is jelezték, hogy mégsem feltett kézzel érkeztek az Üllői útra. Őszintén nem is tetszett az első 45 perc és a szünetben még az a bűnös gondolat is átfutott az agyamon, hogy itt olyan galád és elvetemült erők dolgoznak a háttérben, akik minden áron el akarják rontani a kedvünket.

Azt nem tudom, hogy a szünetben mit mondhatott Thomas Doll az öltözőben, de az tény, hogy a második 45 percet úgy kezdtük el, hogy felfaljuk fel a lilákat, mint Godzilla Tokió vagy éppenséggel Los Angeles lakosságát, attól függően, hogy a szörnyella bácsit éppenséggel melyik ország filmesí­tette meg. Futószalagon gyártottuk a helyzeteket, Balajcza többet volt a levegőben mint Gagarin, érett a gól mely a 61. percben “suhant be nesztelen”, de amit akkora robbanással fogadtunk a lelátón, hogy abba az egész ország beleremegett. Lamah a sokadik alkalommal hagyta ott a lilák hátvédjét, lövését Balajcza nagy bravúrral még ki tudta ütni, de a Fradi egyik “öregje” éppenséggel arra “settenkedett” és néhány méterről a hálóba vágta a labdát.

Innentől meg már inkább egy spanyol fiesztára hasonlí­tott a mérkőzés. De mielőtt a kardunkat végleg a dózsások szí­vébe mártottuk volna, a lilák egyik kedvenc légiósa (Ojo – aki véletlenül sem volt jó igazolás) megtornáztatta Dibuszt egy jól irányzott fejessel, a kipattanó labdát Somalia egyből Lamah-nak passzolta, aki egy zseniális mozdulattal Böde elé varázsolta a labdát… akit Suljic vett üldözőbe. A szituáció egy jól megrendezett burleszkre hasonlí­tott, olyan volt, mint ha egy egér akarna megakadályozni egy tigrist abban, hogy megszerezze az ebédjét. Böde Dani ebédje elmaradt ugyan, de Suljic mehetett zuhanyozni, Varga Roland pedig megelégelte Balajcza repkedését, és úgy tekerte a bal felső sarokba a labdát, hogy a derék lila kapus földbe gyökerezett lábát percekig próbálták a vendégek kiásni a földből.

Az utolsó 10 perc már az ünnepről szólt. Hajnalt vastaps kí­séretében kí­sértük az öltözőbe, miközben úgy hullámzott az aréna, hogy majdnem tengeri beteg lettem, a végén még Busai csapott össze az egyik dózsás védővel (szerencsére a bunyó elmaradt), majd percekig zúgott a szép volt fiúk, miközben a csapat annyiszor futotta körbe a stadiont, mint a pénteki edzésen. Egy embert azért hiányoltam. Nem Újpest polgármesterét, aki bánatában talán a lemondó levelét fogalmazta, hanem azt, akinek köszönhetjük ezt a varázslatos estét, és aki néhány hónap alatt igazi csapattá formálta a Ferencvárost.

Thomas Doll, ahogy eddig, most sem akart a középpontban lenni. Ő csak tette a dolgát, igazi csapattá formálta a jelen Ferencvárosát. Mi szurkolók meg újra visszakaptuk a hitünket,, újra átélhettük azt a lelátói hangulatot, amit egyedül az Üllői úton érezhet át a szurkoló. És ha ehhez párosul egy örökzöld graffiti, miszerint minden győzelem csodálatos, de a Dózsa elleninél nincs csodálatosabb, akkor a jegyzetí­ró is befejezheti a mondókáját és elmehet aludni.

Arra azonban készüljön fel, hogy újra fogja álmodni az egész vasárnapot.

22 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – MegDOL(L)gozott győzelem bejegyzéshez

  • Mindig nagy tisztelettel olvasom Lalolib beszámolóit.
    Azért talán egy mondattal megemlí­thette volna, azokat az ezreket akik kiszorultak a stadionból.
    (persze tudom,korábban mindig hangoztotta a “megegyezés” fontossságát.)
    Tudom,hogy most önfeledt az öröm, szép idő volt, kellemes ellenfél és minden szép és jónak látszik. Te tegyük a kezünkre a szí­vünket, jelenleg állami csecsen lógunk (jó pár csapattal együtt) egy mesterségesen felpumpált nézősereg volt tapsrudakkal. Jöhetnek még más idők is, amikor majd azok fognak hiányozni, akik idegenben, otthon, mb1-ben, nb2-ben, hóban-fagyban kitartottak a csapat mellett.
    köszönöm hogy elmondhattam.

    • Tisztelt Green Army

      én nem ìrhatok lalolib nevében. Kérném Önt, hogy olvassa el, amit Karcsi cikkében ìrtam egy ùjsí gcikkre.

      Az az érzésem, hogy — aznélkül, hogy elolvastam volna a hozzí szòlí sí t elôzôleg — valahogy Önnek is ìrtam.

      Kiví ncsi lennék, hogy mit gondol Ön arròl.

      • Elolvastam.
        a hozzászólásban két Fradi táborról ir.
        sajnos igy van. és a kinntmaradottak, bőven nem csak az 4-5 ezer, aki kinn volt a Népligetben. annál sokkal több.
        azon nem a szkennerrel nem értenek egyet, hanem a jelenlegi klub értékrendjével.
        lenyúlták a stadion nevét, a fradibuszt, a sasunkat, a hangulatunkat, a vénánkat..

        kérdezem, mi lesz a következő?
        még a mezszí­n hiányzik, talán akkor mások is észbekapnának. görbe derékkal is lehet járni, csak nem érdemes.
        vagy akkor már késő lesz..??

        • Tisztelt Green Army

          Köszönöm, hogy elolvasta.

          Ne vegye zokon, de a jelenlegi tí bor diszkusziò mí r egy nagyon régi.

          Az amatör-profizmus í tmeneti korszakban (vagyis kb. 1926-ban) mí r megvolt és felmerült. Ott is két tí borra osztòdtak a Ferencví ros vezetôsége- és a szurkolòk sorain belül a vélemények, hogy érdemes-e az FTC-nek a profizmus mozgalomhoz csatlakozni, vagy nem.

          A két tí bor elég heves harcot vìvhattak egymí ssal és érdemes lenne utí nnají rna ennek. Talí n Ön is megteheti, ha meg van az érdeklôdése és az ideje hozzí .

          A romantikusok (a mai Ultrak) véleménye az volt, nagyí bbòl, hogy a profizmus í tvételével eltûnne a labdarùgí sbòl a lovagiassí g, a sportszeretet és az erény és csak a pénz tí rgyí ví  és érdekévé ví lna az FTC.

          Itélje meg Önmaga, hogy valòra ví ltak-e ezek az aggodalmak vagy nem.

          Érdemes lenne-e visszatekerni az idôt, vagyis a Ferencví rost ùjbòl amatör klubbí  tenni ? Végül errôl van szò a jelenlegi diszkusziòkban.

          Ez sok következésekkel jí rna. Példí ul egy az lenne, hogy a stadionbòl a Fradinak kellene majd „takarodnia“, hiszen nem lenne többé jò befektetô célpont. (Kit érdekel egy amatör csapat ?)

          Az idô visszatekerése pedig ezzel jí rna.

          Valòjí ban minden olyan rossz lett a profizmus í ltal ?

          Egyet értek Önnel, hogy az amiért a Fradi veszélyben forog, ha lefaragnak mindent abbòl, amit egykoron kitett és amit jelentett a szurkolòknak.

          Örülök annak, hogy a tí bor egyik részében még tudni vélik, hogy mi teszi ki a Fradit.

          De lehet-e egy tí bornak is kibérelni a Fradizmust a sají t tí bornak ? Vagyis mi vagyunk az igazik

          De vajon segìtenek-e ezen a két tí bor makacs magatartí sai ? (mindkét tí borròl beszélek). Nem lenne-e helyessebb kerek asztalhoz ülni és a jogos aggodalmakat kifejezni ?

          Jelenleg a Fradi (és a magyar labdarùgí s) azon a ponton tart, hogy el kell döntenie, hogy hogyan csatlakozzon a labdarùgí son belüli feljleményekhez. Mit lehet és szabad neki í tvenni ezekbôl a fejlôdésekbôl, aznélkül, hogy elvesszìtse sají t arcí t és jellemét.

          Azonban ezt a kérdést csak pròbí lkozva, tapasztalatokat gyûjtve, aktivan oldhatòk meg.

          Azon, hogy gondoljkozunk és méltatlankoduk, azzal nem jutunk sehoví .

          Személyi véleményem, hogy ezeket a fejleményeket (az emlìtett mòdon) nem oldhassa meg sem a Fradi, sem Magyaroroszí g sají t maga. Tí rsakra kell talí lni, mint ezelôtt a Challenge-kupa idôszakban és a Mitropa (KK-)-kupa korszakí ban.

          Tí rsakra meg ùgy talí lnak, mint a fû, nôl és keresi az összetartozí st. Körülnövi a köveket és az akadí lyokat, de egy percig sem haggy abban a fejlôdést és a növést. A tí rsak meg a szomszédos orzsí gok. Ausztria, Csehorszí g.

          Különben ugyanezeken a problémí kon rí gòdnak a sògorok is (példí ul a Rapid szurkolòk barí ti körében: http://www.rapidfans.at.)

          Mégis: a tí bor romantikus része fontos. Nagyon is fontos a Fradi jövôjét nézve. Azonban okvetlen részt kellene ví llalnia a fejlemények irí nyìtí sí ban, igazìtí sí ban stb.

          Eddig tiltakozott. A jövôben jí ruljon ahhoz, hogy ne vesszen el az, amiért a Fradi í ll.

          Erô, erkölcs, egyetértés.

          De milyen jövôje lehet ezeknek a szellemi (nem anyagi) alapoknak, ha hií nyzik az összetartozí si érzés a két tí bor közt ?

          Az igazi Fradizmus sem az egyik, sem a mí sik tí borban sincs, hanem a közösben.

          Ezzel az ìrí sal nem fogok semmit megví ltoztatni, sem igazsí got tenni.

          De, ha egy kicsit önkritikusabbak lesznek mindkét tí bor tagjai akkor mí r sokat elértem volna.

          • Tisztelt Nagy László!

            Nagyon szépen (talán már túl patetikusan:) megfogalmazta a Ferencváros mibenlétét.
            Természetesen az embernek el kell fogadni, hogy a XXI. században élünk, és megváltoztak a szempontok. Az Ön által emlí­tett profizmussal valóban sok minden megváltozott, de a gyökereket azért nem kellene kitépni. Senki nem akar újból fapados lelátón ülni!
            Angliában is megváltozott a közönség összetétele, és a pénztárcától is függ, kik tudnak kimenni. Spanyolországban is gyakorlatilag kivégezték az ultramozgalmat.
            Én jó példának látom Németországot, ahol valóban profizmus van, a szép stadionokban mindenhol teltház van, és megférnek egymással az ultrák, a gyermekes családok, vagy a középenülők.
            Minden társadalmi réteg igényeinek és pénztárcájának megfelőlen megtalálja helyét a stadionban, nem az van, hogy egyes rétegeket adminisztrativ vagy más eszközökkel “távol tartanak” a pályájától.
            Az Ön által emlí­tett Rapid szurkolók problémáját is jól ismerem, magam is jártam náluk jó pár mérkőzésen, ott is küzdenek bizonyos dolgokkal, és van ami nem tetszik az ultráknak, történtek kitiltások, de a klub hozzáállása ég és föld.
            (szkennert még hirből sem ismerik:)

            Az Ultráknak lehetőséget kellene adni, hogy bizonyí­tsanak, tudnak úgy is szurkolni, vagy legalábbis hasonlóan, mint amit elvárnak. (ha el lehet várni, hogy ne politizáljanak, amikor a klub élén egy politikus ül)

            végezetül egy í­rást had osszak meg Önnel, az iró remélem nem sértődik meg ha ide berakom:
            Én ritkán í­rok ide, inkább csak olvasom a hozzászólásokat, azt „mí­nuszolom”, vagy „pluszszolom” őket.
            De gondoltam most kií­rom magam.

            “Én a 91 es szezon elején voltam először a szentélyben. ( FTC – Vasas 1-0 )
            Akkor vitt ki az édesapám először. Utána elég sűrűn jártunk ki, idővel már egyedül mentem.
            Ott voltam a kapu mögött, amikor az ultra csoportok még csak kezdtek alakulgatni. Egy idő után, ahogy öregedtem, kiültem a kanyarba a „nyugdí­jasok” közé.
            Egy idő után jött a hosszanti lelátó. Szinte minden szektorban ültem, hosszabb – rövidebb ideig. Végül, 6-7 évvel ezelőtt kikötöttem a baráti körömmel a 7-es szektorban.
            Ott megismertem az évek alatt nem kevés emberkét. Egész szépszámú baráti társaság jött össze ott. Én úgy hí­vom őket, hogy a „Fradi Barátok”. Ugyanis ez a társaság, más -- más helyről jött. Mindenkinek megvan a saját élete. A telefonomban is úgy vannak beí­rva, hogy FTC Tomi, FTC Zsolt, stb. Más az érdeklődési körünk, más a zenénk, más a politika beállí­tottságunk, más az í­zlésünk. Egy a közös bennünk: Imádjuk a Ferencvárost!
            Most a bojkott alatt érdekes dolgokkal kellett szembesülnöm.
            Én vasárnap az Összefogás napján kimentem a ligetbe. Viszont nem bí­rtam megállni, hogy nem menjek oda a szokásos gyülekező helyünkre beszélni velük, hisz legutoljára a Puskásban találkoztam Velük. Beszélgettünk. Voltak, akik egyetértettek a bojkottálókkal, voltak, akik nem. Egyesek szerint a klub tehet erről, mások szerint a drukkerek. Meglepődtem, mert volt olyan, aki elég régóta ismer, de neki már én is náci csőcselék lettem. Kubatov elérte hogy egy ilyen társaság, ennyire megosztott legyen. Ezt soha nem fogom megbocsátani neki! Ezt már nem fogom sose elfelejteni.
            Nem hibáztatom az ismerősömet ezért. Ő sajnos hisz a médiának. Elhiszi, amit a klub hazudik.
            Kérdeztem tőle, hogy mikor látott engem balhézni? Ott álltam, ültem mellette a meccseken, mikor tettem olyat, ami miatt én vagyok a bűnöző horda, akik miatt nem járnak a családok a stadionba? A válasz? A klub kommunikációja, és a „suttogó propaganda” szerint ( lásd pl: kiskegyed 129 ) aki nem regisztrál az balhézni akar. Nem mondtam neki erre semmit, csak megkértem, hogy ha van egy kis ideje , emlékezzen vissza az eltelt pár évre, és ha csak egyszeri is talál az emlékei között olyat, amikor balhéztam, akkor igazat adok neki és egy balhézó mocsadék vagyok.

            Nem fogok győzködni senkit, nem is akartam velük veszekedni, csak hiányoztak.
            Hiányzik már a meccs.. Jó lenne újra együtt a lelátón… Egyszer biztos eljön annak is az ideje.
            Viszont a legjobb dolog már akkor történt, amikor Ők indultak befelé a stadionba.
            Az egyik „tagunk” , egy 78 éves bácsi , (akit egyébként utoljára még a Puskásban láttunk tavasszal , és most újra kijött ) nem a stadion felé indult el, hanem a ligetbe. A kérdésre, hogy miért nem megy be, a válasza az volt hogy, Ő sokat megélt már, sokat szenvedett, és szerinte a lelkiismerete, és a szí­ve is azt diktálja hogy ott álljon a liget fái között és a kivetí­tőn nézze végig a meccset, azokkal az emberekkel akik még kiállnak az elveik mellett.

            Ezen nagyon meglepődtem, de annyira felemelő volt ahogy ezt a kisöreg elmondta, hogy már ezért megérte kimennem vasárnap.
            A ligetben a rendezvény végén még összefutottunk, és váltottunk pár szót. Amikor indultunk hazafelé, úgy köszönt el, hogy: „Örökké kitartunk! Hajrá Fradi!! „

            Szép, és megható zárása volt az egész délutánnak. “

          • Tisztelt Green Army

            Elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy Önnek be kell vallanom, hogy nem Magyarorszí gbòl ìrom a hozzí szòlí saimat és nem Magyarorszí gon születtem, hanem sví jci tí vlatbòl teszem azt.

            Képtelen vagyok, mindent megérteni, mert hií nyoznak a kellék ismereteim – és, fôleg nem éltem í t a kommunizmust.

            A politikai rendszerek tulajdonsí ga, hogy elnyomjí k a polgí rok (és munkí sok) önszervezkedési ösztöneit és elvonjí k tôlük ezeket a jogokat; meggí toljí k abban, hogy sají t maguk (és magukat) szervezkedjenek. Konkurrencií nak vélik példí ul az egyhí zakat és az Ultrakat ide beleértem.

            Valòjí ban kinek í rtanak mindkettôjük ? Miért kell ellehetetlenîteni ôket ?

            Az idôszí mìtí s egy bizonyos diktí toral kezdôdik. Ami azelôtt volt, az nem volt és annak még az ìr magjí t is ki kell ìrtani, nehogy valakinek is az eszében jusson, hogy volt még ôelôtte idôszí mìtí s is.

            Ne tessék félreérteni ! Nem a mostani „rendszerrôl“ beszélek.

            Azoknak az embereknek – az apí m 56-os menekült – az egész életüket tönkretette a diktatùra, mert még most sem tudnak mí sképp, csak „rendszerekben“ és ideològií ban gondolkozni.

            Nem lehet megértetni velük, hogy a kommunizmus egy diktatùra volt, de az még nem azt jelenti, hogy ne legyen soha többé szocialista pí rt. (Ôk is fontosak egy demokrí cií ban). Külföldön pont ezért csòví ljí k a fejüket, mert ezt nagyon nehéz megérteni, ha nem ott, Magyarorszí gon, született az ember. Ezek az örökös ellentétek nagyon nehezen emészthetôek meg.

            Az önszervezkedési jogért kellene az Ultrak-nak is harcolniuk. Ide sorolní m (lehet, hogy tévedek) a Fradibuszt, a sast, a stadion nevét, a hangulatot, a vénat.

            A kommunizmus kinevelte az emberekbôl ezt az önszervezkedést. Illegí lisnak bélyegezte.
            Folyton nyomon talí lkozok az Ön ìrí sí ban az „illegalití ssal“. A betiltí s rémlí tosí val. A félelelemmel és az elbizatlankodí ssal.

            Leìrjam, vagy ne, hogy polgí ri önszervezkedés nélkül FTC sem lett volna ?

            Ha most kiélezném a helyzetet, akkor azt mondhatní m, hogy az FTC él vagy hal ezzel a kérdéssel. Lehetséges-e, szabad-e, legí lis-e az önszervezkedés ?

            Jogi alapokra kellene – véleményem szerint – í llìtani ùjbòl a szervezkedést. Az önszervezkedésre nagyon könnyû a „ní ci“ bélyegzôt rí tyomni. Akkor a rossz fiùk ùjbòl a Fradistí k. A rossz fiùkat meg betiltsí k.

            A Cluboknak legyen ùjbòl önéletük. (Rendezzenek ùjra egy KK-t). Szerintem akkor az Ultra kérdés (nem problémí ròl van szò) a Clubok sají t megitélése szerint rendezhetôk és az Ultraknak megjön a joguk az önszervezkedéshez.

            Többet sajnos nem tudok hozzí szòlni.

            Ki kell kerülni az illegalití sbòl. De akkor nem szabad gyönyörködni a „rossz fiù“, vagy az illegí lis tí bor szerepében

            Ahogy Ön ìrta: „Görbe derékkal is lehet jí rni, de nem érdemes…“

            Nem sokat szí mìt, ha a derék egyenes, ha ùgy is be kell adni. Az Ultraknak harcolniuk kell a legalití sért. Ha nem is sikerül a harc. Mégis jobb, mint az arcot veszìtve meghùnyí szkodva visszalopakodni.

            Lehet ki is harcoljí k az Ultrak az önszervezkedés jogí t. Akkor meg megérte mindezt.

            A demokrí cií ban az ember a jogaiért küzdeni tud. A ghettôban valò visszavonulí s meg sem a demokrí cií nak, sem az Ultraknak nem hoz semmit és mindkettôjüknek kí ros.

        • U.i.

          Az Ultraknak kell képviseltetni magukat a Ferencví ros vezetôségében.

          Lehetséges, reí lis ilyesmi ?

          A vezetôségnek meg tekintetbe kellene venni az Ultrak javaslatait. Az Ultrak aggodalmainak, szerintem, itt lenne a helyük. Szavakkal kifejezet javaslatokban.

          • Valóban jó volna, ha egy a Szurkolók által képviselt, megfelelő kiállású, és iskolázottságú személy (van ilyen jó pár a Táborban) képviselné őket.
            De a jelenlegi rendszerben erre 0% esély van, ahol a tagsági rendszer alapján pártállami időket idéző “tisztújí­tás” zajlik.
            Tagsági rendszer megreformálása is kellene.

    • Kedves Green Army!

      Igazad van, megemlí­thettem volna, de ha most nagyon pikí­rt akarnék lenni, akkor feltehetném a kérdést: kellett tudnom a Népligeti meccsnézésről? Nincs kedvem ezzel viccelődni, de tény, mivel már két óra környékén bent voltunk, semmilyen információm nem volt a népligeti eseményről. Bent a stadionban nem volt téma. Aki ott volt, és akikkel együtt átéltük a várakozás időszakát, azok tudják mire gondolok. Sétáltunk, beszélgettünk, gyerekek futkároztak körülöttünk…jól éreztük magunkat. A derbi után meg két óra volt haza az út, érkezés után meg egyből a gép mögé ültem. Ilyenkor soha nem szoktam elolvasni a meccsről szóló tudósí­tásokat.
      Ami a tábor kérdését illeti, sajnos kezd lerágott csont lenni. Sokan azt hiszik, a Fradi jelene arról szól, hogy mi lesz az ultrákkal és vajon miért nem tűnt fel a Fradisas (?) a derbin. Ráadásul a felek közötti viszonyra már annyi beton rakodott, hogy azt már képtelenség lebontani. Robbantani lehetne, de vajon ezt akarjuk? Ezért sem akartam róla í­rni és a jövőben sem fogok.
      Segí­teni nem tudok, igazságot tenni még végképp nem. Lehet, hogy ez sokaknak megalkuvás, de nekem nem az. A szkenneres beléptetést én is túlzásnak érzem, de elfogadom, mert vallom, hogy a történelmet soha nem lehet visszafele olvasni.

    • Kedves “Green Army”, kedves Fradista barátom! (így, ismeretlenül …) Nagyon nehéz igazságot tenni bármiben is … én a ’70-es évek közepe óta jártam Fradi-meccsekre, egészen a ’80-as évek végéig, ’90-es évek elejéig … mondjuk, többszáz kilométerről, családdal már nem ugyanaz, mint tini koromban, amikor nyaranként azért rakkoltam a kőműves mellett, hogy legyen pénzem “Fradizni” … magyarul: az IS Fradista, akinek nem tetszik a mostani rendszer, és az IS, akinek vagy tetszik, vagy nem, de a csapatát buzdí­tani megy ki a meccsekre … nem kellene mindig a német példával jönni, mert ők “megoldják” stadionon kí­vül … különben is, ők világbajnokok, mi nem, ott van egy működőképes rendszer, itt nincs … (nemcsak futballban!!!) … “vén” fejjel csak annyit mondok Neked: az én ifjúkoromban (’70-es-80-as évek) ELKÉPZELHETETLEN lett volna, hogy egy Fradi-drukker kezet emeljen egy másikra … 40 éve (mai fogalom szerint) ultra voltam, bocsánat, hogy ma “fotelszurkoló” vagyok … mint, ahogy egyik magyar sem különb a másiknál, úgy egyik Fradista sem több, vagy kevesebb a másiknál .. az ultrák nagy-nagy hibája, hogy nem határolódtak el időben a “hool”-októl … magam már vagy 35 éve döbbenten néztem, hogy micsoda alakok tűntek fel a nézőtéren … akikről még könyvet is í­rtak … akik miatt a FERENCVÁROS szitokszó lett Európa-szerte … egyébként, az évtizedek alatt összegyűjtött többmilliárdos büntetésből mennyi kifizetését vállalták ezek a “nagyon tökös” fiúk? “Imádott klubjuk” büdzséjéhez mennyit tettek hozzá? Vagy inkább elvettek -magyarán: loptak) belőle? Csak kérdés … Lehet Kubatovozni … pártszimpátiától függetlenül kérdezem, TI mennyit tettetek bele ahhoz, hogy a Ferencvárosi Torna Club működőképes és sikeres legyen??? Még mindig azt hiszitek, hogy a haveri ingyenzsuga, a jegyszedő bácsi megfélemlí­tése, az öltözőfolyosóra betódulás bárkit feljogosí­t bármire??? Mitől lennél TE inkább a FERENCVÁROS, mint az a sajóbábonyi vagy ungvári kisfiú / öreg néni, aki lehet, hogy életében nem látta a Fradit élőben, de, ha azt hallja, hogy győzött az FTC, akkor van egy jó napja, -amúgy szerencsétlen- életében … a Fradi nem TE vagy, a Fradi nem ÉN vagyok, a Fradi MI vagyunk! Mindannyian, akiknek zöld-fehér szí­vünk van … és attól nem kötelező kopasznak, kigyúrtnak és nácijelvényesnek lenni, mert itt iszonyatos tévedések vannak … Mondjuk, ha valaki ISMERNÉ a Fradi történelmét, az TUDNÁ, hogy legalább annyi zsidó vezetőnk, edzőnk, játékosunk volt, mint a -- hangsúlyozottan nem zsidó, hanem magyar- MTK-nak … jó lenne, ha a T. ultrák a saját klubjuk múltját is ismernék, és a “Fradizmusuk” nem a “fax.opó” Újpestben merülne ki … egyébként az MTK is, az Újpest is fantasztikus nagy klub, évtizedeken át a világ legszűkebb élvonalában voltak … alázzam meg magam, hogy nekünk hitvány ellenfelek jutnak, vagy legyek büszke rá, hogy a mi ellenfeleink évtizedeken át xarrá verték a világot … és mi még náluk is (!!!) jobbak voltunk… kedves barátom, döntsd el, mi a szurkolás?

      • Tisztelt Lacimadár!

        Vitatkozhatnék egy-két általad (talán nem haragszol a tegeződésért) leí­rt dolgokkal, néhol kicsit túlzásba esel talán. (milliárdos büntetés) De nem teszem, tiszteletben tartom véleményedet, és a főbb dolgokban akár egyet is érthetünk.
        Nem szeretnék mélyebben belemenni az ultrák és huligánok világába, annak különbségébe, vagy hogy ki hogy viselkedik külföldön, vagy bárhol. A szurkolók spektruma igen nagy, és előfordulnak vadhajtások. Ezeket kellene levágni, de ahogy az ember a fát metszi tavasszal, és nem úgy hogy fejszével esik neki a törzsének, ha egy ág esetleg el akar száradni.
        Tény, hogy némi nézetváltozásra szükség lenne az ultráknál is, szerintem erre jó alkalom volt az önkéntes száműzetés, én vallom hogy egy sokkal jobb Tábor jönne most vissza, mint amilyen volt. (értem ezalatt, hogy sokkal nagyobb arányú lenne a csapat buzdí­tása, mint az ellenféllel való foglalkozás)
        Természetesen a futballmeccs nem hangverseny, előfordulnak, és elő is fordulhatnak “kényesesebb” rigmusok (sajnos ha a tévét bekapcsoljuk, ennél sokkal vadabb dolgokat hallani), de valóban meg kellene találni a dolgok helyes arányát.
        Ahogy irtad, senkinek nincs joga magát “nagyobb Fradistának” mutatni, mindenkinek ott lenne a helye a lelátón, aki a csapatért tenni szeretne, legalábbis szerintem.
        Jelenleg ezt a kivagyiságot nem a kinnmaradodtak, hanem tisztelt vezetőink képviselik, akik közül sok az sem tudja mi az hogy Ferencváros, bort iszik és vizet prédikál.

        Bí­zzunk a Szebb jövőben!

        hajrá Fradi!

  • nem tudok semmit hozzá szólni.meg nem is akarok.A fiúk nagyszerű játékkal nyertek,az idő csodálatos volt,és aminek nagyon örültem,hogy kulturált jó hangulatú szurkolókat láttam.Ennek a fiúk is örültek és ez meglátszott a magabiztos játékukon.Az edző előtt meg minden tiszteletem,annyira látszik rajta,hogy őszintén örül a győzelemnek ennél szebb szülinapi.ajándékot nem is kaphatott volna.Egy dolog miatt vagyok szomorú,hogy a Székesfehérvár megint nyert és nem ők kaptak 7 gólt:-) Van egy olyan érzésem,hogy az ő sikersorozatuk a végéhez közeledik ! Hajrá Fradi !

    • Tisztelt Lipòcziné-Lí zí r Gabriella

      Doll edzô mí r gratulí lt a Videotonnak a bajnoksí g megnyeréséhez.

      De a mí sodik hely sem lenne rossz ! Minden sikersorozat egyszer véget ér. ezért örülök a Fradi sikersorozatí nak, amìg tudok neki örülni. Ami engem illet, persze ennek jobban örülök, mint a Videotonénak.

      Hogy a Fradi sikersorozat meddig fog tartani ? Talí n addig mig nem kiví njuk egy mí sik csapatnak a kudarcot.

      Persze a Videoton… na, ja: az MTK-nak inkí bb kiví nní m a bajnoksí g megnyerését.

      • a lényeg, hogy ez a tavasz í­gy menjen tovább, a 2. helyet ne engedjük már ki, a kupát pedig hódí­tsuk el (azon a téren is éppúgy 11 éves a szilenciumunk, mint a bajnoki cí­meknél), aztán nyáron maradjon együtt a keret meghatározó része, hogy ne kelljen az őszi szezon felét feláldozni a csapatépí­tésre, Doll mester pedig jövő ilyenkor már nyí­legyenesen vezessen bennünket a 29. felé! (miközben izgatottan várjuk az EL-negyeddöntőnket, de ezen a ponton azért is magam is elmosolyodom.)

        • A Fradi jelenlegi edzôje hosszù tí vlatokban épp ùgy gondolkozik, mint a jelen pillanatokban. Neki mindig a legközlebb célkitûzés a fontos és aztí n jön a következô.

          Vagyis: egy elért cél mí r nem cél.

          Egy percig sem kételkedek abban, hogy a “nyìlegyenes” utat fogja majd ví lasztani.

          A Fradi érdekében kérném a vezetôségét, hogy ne lehetetlenìtse el ezt az edzôt.

          Doll addig fog a Fradiní l maradni, mìg kihìví s lesz szí mí ra a csapat lehetôleg legjobb elhelyezése (egynelôre) a nemzeti és aztí n a nemzetközi porondonra elérnie.

          Ez az ember nem szereti a rutint. Ettôl félek talí n a legjobban, hiszen akkor megint egy ùj edzôt kell keresnie a Fradinak. Az meg egyí ltalí n nem lenne kellemes dolog, ha minden ùjbòl elkezdôdne, amibôl mí r elegünk van.

  • A tegnapi győzelem különleges volt.Hisz sokan jönnek a közhellyel ,hogy ezért a meccsért is csak 3 pontot adnak.Aki fradistának születik tudja,hogy egy ilyen győzelem nemcsak napokat heteket,hanem évet is meghatároz.Már rég tudtam,hogy dolgoznom kell aznap,de a kollegákat már napokkal ezelőtt figyelmeztettem,hogy ha csak ég a hotel akkor hí­vjanak.Szerencsére “nyugodtan” figyelemmel tudtam végignézni a meccset.Az első félidőben az infarktus kerülgetett,mert a védelem nem volt határozott,de szerencsére van egy nagyon jó Kapusunk,Dibusz személyében.A második félidő már sokkal szebb volt.Kollegám,aki “bwinfan ” és sokszor nyer is-a meccs előtt mondta,hogy csak a második félidőben lesz gól.Szünetben mondtam neki,hogy 0:0,mondtam remélem igazad lesz,csak várj a 61.percig és nevetett.Én “köpni nyelni “nem tudtam,amikor eljött ez a pillanat.A piroslapot szintén elcsí­pte majd mondta,most jön a második…
    Mondtam is,hogy mostantól ha meccset bent követem figyelemmel csak vele akarok dolgozni.
    De vissza a mérkőzéshez.Tényleg jó volt látni,hogy kialakult egy jó egység ,Csapat szót is használhatjuk már és ha minden jól alakul-igazolások nyáron-még valami csodálatos pillanatokat élhetünk át.

    Mint ahogyan az is,hogy a Magyar lányok a legszebbek a világon,-újpesten is…-Mert legalább ezt a balfék tv-s stáb nem rontotta el.

    Hajrá Fradi

  • Ezen a meccsen a 12. jí tékos beköszöntött és megmutatkozott, mennyit is ér 21.000 torkok és mancsok bìztatí sai.

    A fiatal jí tékosok közül Batik és a Varga Roland fiù nagyon tetszettek. Batik ùgy jí tszott, mintha edzômérkôzsen lépett volna pí lyí ra. (21.000 nézôk elôtt !)

    Ez a csapat most megint sokkal egységesebb az elôbbieknél, de minden csapattagnak megvannak a sají t elképzeléseik és személyiségeik (Böde „medvére“ gondolok példí ul), melyeket a csapat javí ra kamatoztatni és kibintakozni haggya az edzô. Érezhetô a csapaton belül érvényesülni a jí tékkedvet. Ez meg 1+1 = 3. Az önbizalomnak ez a hagyí s az ABC-je.

    A csapat, szerintem, ùjabb dolgon pròbí lkozott ezen a meccsen. Eddig nem volt kimondottan az erôsége a nyomí s fokozí sa (percenként, helyzetenként), habí r az ellenfelekre nyomí st mindig tudodd gyakorolni eddig is, de 15 percig folytí ban nem. Most az UTE ellen ez sikerült. Bravò fiùk ! Csak ìgy toví bb !

    Gera Zoltí n feltétlenül nagy irí nyìtò egyéniség. A középmezôny uralí sí ra még szerintem nem eléggé erôs a csapat, de a közvetlen í tpasszolí sa, a középmezôny felhùzòdí sa az ellenfél térfelére mí r megí llja a helyét és még tökéletessebb is lesz még a jövôben.

    Csak én lí tom ìgy, hogy a középmezô még nem egészen az „igazi“ ? Ha az lenne, akkor nem kellenének az „í thidalí sok“ ?

    A 12. jí tékos beköszöntött. Az ultrí knak meg hamarossan nem fog maradni jegy, ha toví bb is ví ratnak magukra. A stadiont meg ki kell bôvìteni.

    A Rapidosok is lassan sají t stadional fognak rendelkezni. Mi ezentùl albérletben lakunk a Groupamí ban. Talí n a jövô fogja kimutatni az albérletnek az elônyeit és htrí nyait.

    A közönségünk türelmessebb lett – legalí bb az én megìtélésem szerint – hiszen ki tudja ví rni mìg összedôlnek az ellenfeleink betonfalai a kapu elôtt. Bizik benne, hogy a csapat majd csak ki tudja majd erôszakolni a gyôzelmet.

    Talí n a mùlt nagy sikerei elkényeztetett benünket, és mindig sima gyôzelmeket ví rtunk a csapattòl.

    Végre az edzô is kakapta a maga részét a dicséretbôl. Nagyon tetszettek a német nyelven ìròdott születésnapi jòkiví nsí gù feliratok. Ez az ember megérdemelte, hogy most mí r nem csak a vezetôség, hanem a közönség is pí rtfogí sban vegye. Sokí ig kellett rí  ví rni.

    Egy ideig ùgy tûnt, hogy Doll edzô sají t utakon jí r és a Fradi meg szintén a sají tjí n.

    Ezek az ùtak most egy irí nyban vezetnek. Hajnal nyilatkozata a meccs utí n erre az ùtra utalt. A jí tékosok ùtakròl beszélnek. Ez mí r önbizalom. Egy ùtròl mindig le lehet térni, de vissza is lehet térni.

    Azért ne bizakodjunk el !

    • László, nagyon jól látsz mindent! És talán Thomasnak sem esett rosszul az a születésnapi köszöntő … Magyarországon sokan kicsinyelték őt, mint edzőt, de, ha jól tudom, a HSV utoljára vele járt a BL-ben, Kloppo előtt meg ő volt a BVB edzője … azért az sem semmi, hogy ilyen edzőnk van …

  • Azzal kezdem, hogy számomra a forduló lezárását a Fotelszurkoló elolvasása jelenti. Olyan élvezet ez számomra, mint a reggeli kávé. Valaha, „boldogult úrfikoromban” (értsd: úgy 50-60 évvel ezelőtt) Peterdi Pál vagy Feleki László í­rásait olvastam ilyen élvezettel. Ezt ugyan négyszemközt már megmondtam a szerzőnek, de most „közhí­rré teszem”.

    Ha a kupameccsről azt í­rtam, hogy nem volt lélekemelő, akkor erre viszont csak azt lehet, hogy igencsak lélekemelő volt. A csapatnak volt tartása akkor is, amikor az első félidőben időnkét még lélegzethez jutottak a lilák (sőt lilákok). Aztán a második félidőben már a fülükön sem tudtak levegőt venni. Balajczát sajnáltam (volna, ha nem az újpesti kaput védi), mert hiába repkedett szinte állandón, és igyekezett egyszerre két helyen is lenni, nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb már a csoda sem segí­t. Hát nem is segí­tett. Ő maga monda aztán – újpestitől szokatlanul őszinte időnként – hogy a gól után nem érzett reményt már.
    Hogy ki volt a meccsen a kedvencem? Bár talán most nem is illene senkit kiemelnem, de a legeslegjobb a legjobbak között a Dibusz gyerek volt (szinte az unokám lehetne). Áll a kapuban ártatlan kisfiú arcocskával, mint aki legfeljebb kettőig tud számolni (amióta nálunk van egyszer kapott három gólt, tavaly márciusban az MTK-tól, s ebben Jenner felelőtlensége is jócskán benne volt) – aztán kivédi az ellenfél szemét. Alig volt dolga tegnap, de azok olyan védések voltak, amelyekre csak igazi klasszis kapus képes.
    Az egész meccset tekintve – Gárdonyi után szabadon – ehhez hasonló jókat kí­ván Göre Gábor bí­ró úr.

    • Tisztelt YSE

      Dibisz Dénest (miért ?) kifelejtettem a dicséretbôl. Pedig ô nagyon is megérdemelte. (megérdemli)

      Szintén dicséret jí r lalolib beszí molí sainak. Olvasí sakor bebizonyìtjí k szí momra mindig, hogy Fradi nem csak Volt, hanem lesz (és van) is.

      Bí r szép nosztalgií zni, de az ami Volt az sosem jön vissza többé. De az ami jön, az minket ví r. Legyen az jò, vagy rossz. A mùlthoz egyszer közünk Volt. A jelenhez azonban most is közünk van.

    • Tévedek, de Karcsi sztatisztikí it a DUNA-TV is elolvassa (még meg alapossan)? A DUNA-World-TV honnan tudott volna az 1905-ös elsô FTC-UTE meccsrôl kérdezem én ?

      ìgy Karcsinak a TV-szpiker otatò dicséret is jí rna.

  • Köszönöm fiúk! Csodálatos élményt szereztetek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

OLDALAK
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ
HOZZÁSZÓLÁSOK