Feljegyzések a fotelból – Megszenvedtünk érte!
Vajon ma melyik formánkat húzzuk elő a varázskalapból? A kecskemétit, a pápait vagy a Chelsea ellenit? Ez a kérdés ugrott be először amikor reggel böngésztem a tegnapi nap eredményeit. Amikor “vigyázó” szemeimet a tabellára vetettem, a pápai formát egyből a sutba is dobtam. Pedig tudtam, hogy a tabella nem mutat reális képet, hiszen mi egy meccsel kevesebbet játszottunk mégsem volt jó érzés látni magunkat a középmezőny vége felén, főleg úgy, hogy az örök rivális előttünk poroszkál, melyre az elmúlt években nem nagyon volt példa. Aztán egy rövid számolgatás után rájöttem, hogy ha behúzzuk a mai győri meccset és jövő héten már az új Szentélyben legyőzzük a Nyíregyházát majd a Dunaújvárost, máris helyre állhat a világ jól megszokott rendje. Az még rendben van, hogy tudok számolni (3*3=9), de a focihoz nem matematikai képességekre van szükség (bár a számok szerelmesei szerint mindennek a matematika az alapja), hanem jó játékra és főleg győzelemre. Ami Győrött nem ígérkezett valami könnyű feladatnak. Főleg akkor nem ha a pápai forma kerül elő a varázskalapból. De vajon a kecskeméti forma Böde gólképességével vagy a Chelsea elleni ünnepi játék elég lehet Horváth Feri csapata ellen? Vajon hogyan áll Thomas Doll a csapat összefésülésével? Mateos sérülése mennyire komoly és vajon idegenben, egy támadó focit játszó csapat ellen is 5 védős rendszerben játsszunk majd? A forró reggeli kávé mellé elég is volt ennyi megválaszolatlan kérdés, bár ahhoz jó volt, hogy kellően fel tudjam magam spannolni a délutáni zöld-fehér rangadóra. A válaszokat meg úgyis Thomas Doll és a csapat fogja megadni. A varázskalapot meg simán ki lehet hajítani, mert az cirkuszba való és nem a focipályára.
A két csapat összeállítása nem ígért túl sok gólt. A Győr is, a Fradi is biztonságos játékra rendezkedett be, mi a Chelsea ellen bevált 5 védős rendszerben kezdtünk. Mivel a mérkőzés elején egyik csapat sem akart támadni, így az első 30 perc könnyed játszadozással telt, melyből mi jöttünk jobban. Hátul magabiztosak voltunk, középen jól szűrtünk, Nagy Dániel sokat mozgott és helyenként ügyesen is játszott. Csak azért nem említem, hogy jól, mert sajnos 4 szögletéből egyet sem sikerült veszélyesen beadnia. Gerzson is sokat mutatta magát, elől meg Böde mint egy pankrátor úgy harcolt, az esetekben többségében csak szabálytalanul tudták megállítani. Ettől még nem volt élvezetes a meccs, mondhatnánk azt is, hogy néha méla unalomba fulladt. Ez persze nekünk kedvezett, bár a Győr is arra a bizonyos egy gólra játszott, melyre Rudolf révén meg is volt az esélye, de helyette az első félidő lefújása előtt Busai talált a győri kapuba. Ennél jobb zárást nem is lehetett volna előhúzni abból a bizonyos varázskalapból. Lehet, hogy mégis csak érdemes volt felhúznunk?
Ha a második félidőt említjük, akkor minden bizonnyal. Mert amit ott láttunk, és főleg amit átszenvedtünk, az tényleg a csoda kategóriájába és a győri csatárok tehetetlenségébe tartozó fogalom. Pedig aránylag jól indult, az elején volt két lehetőségünk, ami vagy megnyugtatott minket, hogy a továbbiakban is egy békés babazsúr részvevői vagyunk, vagy a győriek annyira feltüzelte, hogy olyan 40 percet offenzívát nyitottak, amit talán még a Vörös Hadsereg is megirigyelt volna a második világháborúban. Záporoztak a szögletek, a fejesek, volt legalább 4-5 100%-os helyzet, amit vagy Dibusz fogott meg bravúrral, vagy a kapufa nyújtott segítséget, vagy egyszerűen a hazai támadók gól elleni védőoltást kaptak.
A 65. perc tájékán már szinte rosszul éreztem magam. Nem tudtam eldönteni, hogy kapcsoljak-e el egy másik adóra, vagy gyorsan kapjak be néhány vérnyomáscsökkentő tablettát. Végül egyik mellett sem döntöttem, de bevallom, voltak szituációk amikor nemes egyszerűséggel becsuktam a szemem. Aztán váratlanul a 75. perc tájékán megnyugodtam egy kicsit (azért a szívem vert rendesen). Úgy gondoltam, ezek a győri legények még akkor sem tudnának gólt lőni, ha üres lenne a kapu. Egyre idegesebbek lettek, Horváth Ferit a gutaütés kerülgette (megjegyzem joggal), mi meg a cserékkel egy kicsit higgadtabbak lettünk, bár a 82. percben Dibusz egyetlen hibáját Rudolf majdnem értékesítette, de a mai napon remekül hatott a gól elleni védőoltás. A végén még Csukics lemásolta a győriek tehetetlenségét, miközben kiállt egy győri és Priskin is bunyóval akart elégtételt venni a vereségen.
Győztünk, ezzel kiküszöböltük a pápai csorbát. Most kell újfent említeni egy régi mondást, miszerint a győzelmet soha nem kell megmagyarázni. Nem is teszem, hiszen lehetetlen feladatra nem vállalkozom. A lényeg a három pont, mely még nagyon jól jöhet a végelszámolásnál. Az újabb 1:0, mely lassan védjegye lesz Thomas Dollnak, mégis csak három pontot ér. Ezért nem fogok bánkódni, nem fogok a kardomba dőlni. Nem vagyok szamuráj, csak egy szurkoló, aki a bírói hármas síp után úgy ugrált a szobában, mint egy gyerek. Mondhatnánk azt is, amit Pápán elvett a sors, most visszaadta. Ráadásul kamatostul.
Ettől szép a foci… még akkor is, ha ma nagyon megszenvedtünk érte!
6 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Megszenvedtünk érte! bejegyzéshez
Hozzászólás a(z) Nagy Lí szlò bejegyzéshez Kilépés a válaszból
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Doll rendkívül korrekt volt: “Ezúttal nem a jobbik csapat nyert.” A meccs előtt azt mondtam egy nálam még öregebb barátomnak, hogy vagy egy góllal nyerünk, vagy nagyon kikapunk. Az előbbi jóslat vált be, de nem sok hiányzott a második variációhoz. A második félidőben csak kerestük a labdát, kivéve Csukics esetét, valószínűleg ő még mindig a kaput keresi…
Hajrá Fradi! Lesz ez még jobb is!
Lassan véget ér a “hazai pályafutásom”szabadság néven és megyek vissza robotolni.
Azért nem tudtam ma sem megállni,hogy ne kapcsolódjak bele a meccsbe.Mert sajnos azok az idők már elmúltak,amikor nemhogy -még diákként-vártam/vártuk a hétvégét ,mert meccs lesz,vagy megkértem apukámat szerezzen jegyet még a hét elején,mert szombatra vagy vasárnapra már nem lesz.Szóval a 30.perc környékén kapcsoltam be a tv-t és sok újat nem láttam.Nyögvenyelős játék, kreativitás alig.A 45 perc hozott végre valamit,azaz a lényeget.
Lőttünk egy gólt és végre tudatos, szép előkészítés révén.
A második félidőről inkább nem is beszélnék, hosszú idő óta van egy jó kapusunk,de majd egy jó évtizede nincsen igazi komoly csatársorunk.
Még egy gondolat.
Már régebben” kérdezték”,hogy miért “pécéztem” ki magamnak Józsit és Cukic-ot. az előbbi végre már nincs itt, utóbbi pedig ma is megmutatta,hogy nemcsak a lábát hanem a fejét sem használja.-utolsó percek főleg…
Ez a Ferencváros a Mi csapatunk,ebben a bajnokságban szorítunk érte,de fényévekre vagyunk Európától,ami megvolt már 20 éve is,de az elszántság és a lelkesedés akkor nem hiányzott.
Hajrá Fradi
Szegény zöld sasunkat ebben a meccsben a fehérben öltözött „varnyùk“ fôleg a mí sodik félidôben nagyon is megcsìpkedték, a szí rnyait és a ruhí zatí t könyörtelenül kezdték tépkelni.
Megùszta a zöld sasunk és igazìtsa a szí rnyait.
Nem történt sokkal több, mint hogy elveszett talí n egy két tolla, de toví bbra is a napba néz és olyan messze szí ll,ùgy hogy nem tudjí k követni a feketében, vagy lilí ban, vagy bí rhogy is öltözött „varnyùk“.
A zöld sas csapatí ban Böde Dí niel és Gera Zoltí n tetszettek a legjobban, amit azt jelenti, hogy a mí sikak sem lehettek rosszak, hiszen ônélkülük ez a két jí tékos sem boldogult volna.
Megvan a hí rom pont. A többit azonban ne felejtsük, hiszen ezen kell még alaposan felépìteni.
Lehet, hogy a Gyôr együttesének a mí sodik félidôben nyùjtott jí téka elhalví nyìtotta a Fradi jí tékí t az elsô félidôben. Nem hiszem, hogy elfogult vagyok, ha azt mondom ki, hogy az elsô félidô a Fradié volt és megérdemelte a gòlt.
A szenzí ciòkhoz szokott vilí g persze a lí tszat szerint itélkezik. Lí ssa a Gyôri jí tékosok, hogy mennek í t a Fradi véldelmén, hogy cselezgedik magukat í t a kapu közelségébe, de aztí n nem veszik észre, hogy ha a Fradi ìgy tí madott volna (vagyis ilyen szerencsétlenül), akkor csakis rossz kritikí t kapott volna és talí n még a Gyôrt dicsérték volna.
A magas elví rí sok sajnos sokszor igazsí gtalanok.
A Fradit most valamilyen mennyei segìtség segìthette meg a bajtòl. Sikerült a 3 pont beszerzése. Valamilyen í ldí s lehet most a csapat a Monizi í toksùlytott idôszak utí n.
Teszem azt, hogy sikerült is talí n Doll taktijí ja.
Böde Dani és Gera Zoltí nt most Doll mester elôtérbe helyezte Lauth és tí rsí val szemben.
Igazsí gtalansí g lenne, ha azt mondaní nk, hogy az utòbbi két jí tékos nem érte volna el még az elôbbi két jí tékos erônlétét ?
Vagyis valòjí ban tùlzí s lenne az a mondata Doll-nak, hogy még nem eléggé felkészült a csapat ?
Doll ùgy lí tszik valòjí ban nem a „gyors“ sikerek felé irí nyul – valahogy ìgy tûnik ez — ìgy ez nem is olyan sürgôsnek lí tszik neki.
Persze a szurkolò következô kérdése a következô: „Hí t ìgy akartok ti az Üllôi ùton is jí tszani, mint most a mí sodik félidôben ?“ —
Nem, bizonyí ra nem. Csak bìzni kell, hogy az edzô nem olyan ostoba fog lenni, hogy eleget tenne bí rmilyen pesszimista elképzeléseknek.
Mí r lassan az a benyomí som, hogy ez az edzô egyí ltalí n nem akarja igazra ví ltani, bí rmilyen elképzelést. Ezt teszi ôt, a csapatot és persze az egyéni jí tékosoknak a telyesìtményeit olyan kiszí mìthatatlanní .
Csak az a jò ebben, hogy egészen mí sképp – a jòban, mint a rosszban – fognak kisülni ní la a dolgok, mint amilyennek ezeket el tudní nk képzelni.
A jò ebben, hogy ez az ellenfélnek sem í tlí tszò.
Ìgy mindig egy meglepetés mit fog tenni Doll következônek. Eddig í ldí s van a munkí jí n.
A zöld sast alkalom adtí n megtépik, de nem tudjí k követni a ùtjí n a nap felé.
Kedves Laci!
Tán az új Szentélyünk előtt álló Sas ezért öltözött acélos ruhába?
kedves Lalolib
Zokon vennék nagyon a szurkolòk és azok, akiknek az acél sas oly sok pénzében került, ha egy szép napon csak elhatí rozní magí t, hogy mégis élô sas lesz belôle és szí rnyra kellne.
Bí r vannak eggyes dolgok, amit a veszett “varnyùk” egy acél-sassal is meg tudní nak csiní lni (nem akarok kitérni ezekre), de az acélsí gnak az az elônye, hogy nem tépik legalí bb a tollait.
Lehet, hogy egy jò ideig fog még az acél-sas a felszí llí son gondolkozni, hiszen elég nehéz fickò ahhoz, hogy csak ùgy szí rnyra kelljen.
Akiknek sok pénzükbe került, ezért ne aggòdjonak.
Bizonyí ra a Fradi elôbb lesz bajnok, mint az az acél-madí r elrepülne.
Ahogy mondod … a győzelmet soha nem kell megmagyarázni! (a vereséget meg nem érdemes) … Az élsport olyan, hogy 1-1 meccs vagy verseny eldőlhet így is, úgy is , lehet szembeszél, elengedett kiugrás, rossz rajt, lesgól, meg nem adott tizenegyes, de hosszú távon úgyis Kemény Dénesnek van igaza, amikor az “igazságos” eredményről kérdezték: “Ott van a táblán!” -- na, és ha az ETO-nak (Egyetértésnek) több helyzete volt, akkor mi van? Mióta játsszák a futballt helyzetekre? A helyzet különben sem jelent többet, mint egy olyan szituációt, ahonnan (amelyikből) akár gól is születhet … Az Egyetértés ma több helyzetet hagyott ki, mint a Naprendszer legjobb csapata, így az utóbbi MEGÉRDEMELTEN nyert! Ennyi a futball, a többi -- Arany János szavaival élve- csak irodalom …