Feljegyzések a fotelból – Mélyponton?

fotelszurkolo_newMivel a február úgy döntött, hogy sutba vágva saját szeszélyességét, a felhőket és az esőt szárazabb vidékekre száműzi, a nap is úgy gondolta, ideje felébredni, feltölteni az aksikat és kellemesen simogató fénysugarakkal ölelte körbe a szombati ebédet. Késztetést is éreztem, hogy kapirgáljak egy kicsit a kertemben, hátha a virágok és a fák is korábban ébrednek és megtörik az elmúlt hónapok szürkeségét. Délután még várt egy kiállí­tás megnyitója, í­gy csak fél hat körül értem haza és őszintén be kell vallanom, addig nem nagyon foglalkoztam a ránk váró 90 perccel. Egy pillanatra fel is ötlött bennem, hogy úgy látszik az öregedés jobban kezd elhatalmasodni rajtam, mint ahogy szeretném, hiszen már nincs meg bennem az a tűz, az a szenvedély (mely gyomorgörccsel és 120-s tempóban verő szí­vvel párosul – igaz arra már nagyon kell vigyáznom), mely évekkel ezelőtt még meghatározta a mérkőzés napját. Ez persze nem jelenti azt, hogy kihagynék egyetlen Fradi meccset is (otthonit az arénában, idegenben meg szerkesztőtársaimmal a skype-n keresztül), mert anélkül még mindig nehezen viselem az “üresjáratokat”. Mert bár kedvelem a külföldi bajnokságokat is (nézem is rendszeresen), de mégis csak az az igazi, amikor a pálya egyik térfelén zöld-fehér csikós mezben, Fradi cí­merrel ékesí­tve próbálják a pöttyöst (mely manapság már csak gumilabdában kapható) az ellenfél kapujába terelni. Ez még akkor is í­gy van, ha a magyar foci egy olyan narancs, mely “kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk”.

Fél hat tájékában még nem gondoltam, hogy Bástya elvtárs “Narancs?!” kérdésére adott Pelikán válasznak két óra múlva még lesz valódi tartalma. Pedig az előjelek nem voltak valami fényesek, bár ahogy Thomas Doll is mondta, ne kérjék tőlem, hogy a győzelem miatt elnézést kérjek, de azt sajnos nem lehetett nem észre nem venni, hogy ebben az évben valami megtört a csapaton belül. Eddig jól elvoltunk azzal a magyarázattal, hogy Böde Dani sérült, a Videoton elleni MK-ban van még egy visszavágó (03.02. szerda), a Békéscsaba az 1-0 ellenére sima volt, a Puskás ellen meg jött Dani és két perc alatt lerendezte az addigi leggyengébb hazai meccsünket. 20 pontos előnyünk birtokában olyan kényelmesen dőltünk hátra a fotelban, hogy a kávénkat is csak szí­vószállal tudtuk legyűrni a torkunkon (a sört meg sem próbáltuk, mert ahhoz már kompresszor kellett volna).

Az látható volt, hogy Doll is “szenved” egy kicsit, a Puskás ellen egy olyan összeállí­tással lepett meg minket, amit talán még a szakmai stáb sem modellezett le, tegnap pedig egy újabb váratlan húzással Busait tette meg Dani pótlónak. Az ötlet még Pelinkán citromjánál is savanyúbbra sikeredett.

Ahogy a csapat játéka.

Egy héttel ezelőtt, az arénában a 20. perc tájékán gondoltam úgy, hogy inkább lesétálok a büfébe és miután komótosan legurí­tottam egy korsó sört (ami csak 4 dl), a legügyesebb pincéreket meghazudtolva még hármat fel is vittem a barátaimnak, hátra addig történik valami. Nem történt, vagyis igen, majdnem kaptunk egy gólt. Tegnap a 20. perc tájékán már hármat is kaphattunk volna és ha a meccs “izgalmai” közepette nem dumcsizunk olyan jót a szerkesztőtársaimmal, biztosan átváltok egy másik csatornára (talán akkor ment a madridi rangadó is). Az első félidőről a tragikus szónál nem jut enyhébb szót az eszembe (durvábbal már nem lenne gond – de azt itt mellőzöm). Olyan esélytelenül kergettük a labdát, mint ősszel az ellenfeleink. 0, azaz nulla kapura tartó lövés és 0, azaz nulla kaput eltaláló lövés. Ez meg mindent elmond, ilyent utoljára talán Döme korszakában produkált a csapat. Emlékszem, akkor a lelátón örömtáncot lejtettünk, mert olyan ritka eseménynek számí­tott, mint állí­tólag a fehér holló.

Csak hát azóta nagyot fordult a világ, mindenünk megvan, álmodunk Európáról, bajnoki cí­mről. A huszonkilencediket talán már nem tudják kiénekelni a szánkból, de 2016 tavaszát nézve, Európa messzebb van, mint Makó Jeruzsálemtől. Jó lenne tudni, hogy vajon mitől változott meg a játékunk és jó lenne ha nem fognánk rá mindent Dani sérülésére. Arra is kí­váncsi lennék, hogy miért nem tudtunk igazolni a télen, pedig már a nagyszerű őszi szezonban is látható volt, hogy Európához szükségünk lenne egy középhátvédre, egy irányí­tóra és egy Dani helyettesre. Ebből kaptunk egy valamikori német utánpótlás válogatott játékost, aki eddig nem sokat töltött a pályán (tegnap egy percet sem). Helyette Nagy Dominik jött, de mivel nem nagyon szoktam saját játékosainkat “leértékelni”, ezért inkább csak annyit í­rok, hogy a pályán volt 45 percet.

Ez persze igaz a többiekre is, ha most osztályfőnök lennék, akkor Dibusznak, Ramireznek és Lamahnak adnék egy hármast, a többieknek meg egyest, néhány órás korrepetálással dúsí­tva. Mert az nem fordulhatna még egyszer elő, hogy ilyen gyengén játszunk, hogy a hátvédsor úgy működjön mint egy áruházi bejárati ajtó. Ha jött egy Honvéd csatár, azonnal kinyí­lt. Középén Nagy Ádám több labdát vesztett el, mint szerzett és Gera is csak téblábolt a pályán (bocsi Gerzson, de ilyen rosszul régen láttalak játszani), elől Vargának lett volna egy-két elfutása, ha Lamah zseniális passza után betudja adni a labdát, vagy a következő kiugratásnál nem pattog “össze-vissza” a labda. Sesták meg úgy tűnt el a mezőnybe, hogy ha nem látom előre az összeállí­tást, nem is tudom, hogy a pályán van.

A szünetben megpróbálta Doll meghúzni a Puskás elleni stratégiát, jött Nagy D. és Böde, később beszállt Radó is, de tegnap ők sem tudtak szinte semmit sem hozzátenni a mérkőzéshez. Talán 0-2 után éreztük azt, hogy itt bizony gond is lehet, de az már késő volt. Addig a Honvéd annyira felhúzta magát, hogy az “adj király katonát” játékuk már elég volt ahhoz, hogy megnyerjék a meccset. Azért kí­váncsi lennék a “blogkirály” véleményére, miszerint a Honvéd játékosai vajon nem tévesztettek-e el a pályát, mert a végén már inkább éreztem magam egy hentesnél, mint egy focimeccsen. Erre meg Dilaver kapott egy pirosat, miközben addig a fél honvédnak már zuhanyoznia kellett volna.

Félreértés elkerülése végett, nem ezért kaptunk ki. Nem is akartam megemlí­teni, de az igazsághoz ez is épp úgy hozzátartozik mint a csapat elképesztően gyenge játéka. Ha jól rémlik, a 82. percben találtuk el először a kaput (pontosabb a kapufát), majd a végén jött Lamah szépí­tő gólja, és ennyi. Ami akkor is kevés, ha már bajnokok lennénk, de még nem vagyunk azok. Ha tavasszal az őszi formában hoztuk volna a meccseinket, csak legyintünk a mai vereségre (ahogy ősszel az MTK után), ennyi belefér, nem lehet mindig a toppon lenni.

A tegnapi produkció után azt mondom: ennyire azért nem kéne mélyponton sem lenni. Nagyon nem lenne jó, hogy néhány hét múlva egy újabb Pelikán idézettel kelljen kezdenem a jegyzetem: “Itt valami nem stimmel”.

Mert én minél hamarabb szeretném ünnepelni a huszonkilencediket. Gondtalanul, nyugodtan élvezve a tavaszi nap simogatását.

10 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Mélyponton? bejegyzéshez

  • A jelen helyzetet elnézve simán benne van, hogy az utóbbi idők legegyértelműbben behúzott bajnoki cí­mével a tarsolyában veszi a kalapját a sikeredző… Valami teljes elteltség, amit a csapatnál látok, minimum egy félidő előnyök biztosí­tása az ellenfélnek, majd a görcsös fejetlenség, és ilyenkor az is kifelé pattan, ami ősszel még befelé. Valahogy lekopott a szép máz, de csúnyán.
    Az más tészta, hogy a bí­ráskodás is olyan volt, amilyen, Youla se sárgult volna be, ha a gusztustalan labdabuzerálásánál nem löködi meg Dilaver (amaz meg vissza), na de azzal ő is okosan kiállí­ttatta magát, amiből minden meccsre jut egy. (És az is megérne egy misét, hogy a mindig mindenkinél okosabb és dölyfösebb Hemingway úr a talpak alatt csúszkálós és a gurulásból térdig pattanó labdás állapotú pályája előkészí­tésekor hová tette azt a fene nagy büszkeségét.) Szóval adott a feladat, de azt hiszem, a szerdai kupavisszavágó leckéje egyúttal ví­zválasztó is lesz a hogyan továbbra nézve.

  • Ahogy a múltkor í­rtam szintén,ahogy anno a vidit mindig Nikolics vitte a hátán nálunk Dani ilyen.Sajnos ez a teljesí­tmény ide elég….19 pont előny csodát nem teljesí­tmènyt,tudí st jellemzi.

  • A régi Fradi szurkolói hangulat is hiányzik..a 12-dik játékos képében!Solymosi úgy vezette a mérközés mint az ominozusos dózsa ellenit.Engedte a honvéd műeséseket,fordí­tott itéleteivel jóformán csak minket súlytott !Ez a csapat pszihésen ezt nem viseli!Annyira erős karakterű játékosink talán csak DANI és Gerzson.Ez pedig nagyon kevés!

    • Igen, Solymosi megint hozta a szokott formáját. Még 1:0-nál Botkát második sárga lappal ki kellett volna állí­tania. “Gyula” hogyan maradhatott végig a pályán? Ütött, vágott, rúgott, reklamált. Persze Dilaver is egy kicsit gőzös fejű volt, egy sárga birtokában visszafoghatta volna indulatait. Persze, nem csak ezért vesztettünk. Nagyon gyengén és kapura veszélytelenül játszottunk.

  • Radót rakta először centerbe, majd Sestákot az előző meccseken. Doll is látta, hogy nem működik, í­gy jött a szokásos Busai-variáció, amivel már Moniz is próbálkozott. A Ligakupában + a Magyar Kupában alacsonyabb osztályú ellenfelekkel szemben elment, de az NB I-ben nagyon kevés.
    Böde-függő a csapat, az egész támadójátékunk őrá épül. B-verzió pedig nincs.

  • Sajnos sovány ví­gasz, hogy zöldfülű és persze önjelölt futballkritikusként a szúrkolói oldalakon majdnem szószerint a leí­rt tényeket és dilemmákat fogalmaztam meg én is. Nem értettem, mit keres Busai a pályán? Nem értem, miért nem pótolta a mester az eltávozott Somáliát, Mateost? És ott van újra és újra a rengeteg sérült. Nem értem, miért ennyire szubjektí­v a bí­róság és szakmaiatlan, következetlen az mlszség. Miért látszik rugbynek a magyar futball? Miért hagyja ezt a taktikát kibontakozni az MLSZ. Egyszersmint a Rossi- féle, Vignievic- féle rugby stí­lus kezd alakot ölteni nem csak itt. Európában is. Ettől fakadt ki Ronaldó is a Realnál. A spanyol csapatokban is egyre több a sérült és összeszokott, hibátlanul játszó együttesek emiatt egy pillanat alatt válnak önmaguk árnyékává. A rugby és a klasszikus futball stí­lus egyértelműen nem összeegyeztethető. Olyan ez, mint amikor afrikai harcos méhek lepik el a szelí­d amerikai méheket és az utóbbiak a végén alul maradnak. Ilyen volt a múlt heti Eindhooven vs. Atletico meccs is. Az Atletico nem tudta egyszerűen kezelni az Eindhooven szabálytalankodását. A baj ott kezdődik ott is és nálunk fokozottan és elfajulva, hogy a játékvezetők sem, az MLSZ sem, és a FIFA sem tud ezzel a dologgal mit kezdeni. A szúrkolók már meg vannak regulázva. Most már a stadion közepén kellene rendet vágni.

    • Én is csak botcsinálta “szakértő” vagyok. 🙂

    • Tisztelt Mí rkus Robert

      Az Ön hozzí szòlí sa tünt nekem most, az adott helyzetben, a legjobb és legjobb.

      Az elsô félidôben kitudòdott szí momra, hogy miért nem vagyok Honvéd szurkolò. Nem csak azért mert nem voltam soha Sem jò katona (inkí bb a Svejk féle “jò” katona), hanem azért is, amit mûvelt az a csapat.

      Hií ba, az FTC-ben még mindig a lovagiassí g és a sportszerûség mellett valò elkötelezettség megvan.

      Ezért szí momra az a kérdés, hogy kikapni sportszerûen, vagy gyôzni sporszerûtlenül nem is merül fel.

      Vagyis inkí bb kikapni lovagiassan, mint kihùzni ùgy egy félidôt, hogy az ellenfélnek minnél több sí rga, pirus lap és törött lí b jusson.

      Az FTC-re az elsô félidôben sikerült rí  erôszakolni egy goromba, olykor durva és a jí tékot tönkre tevô jí tékot. Nem mintha az FTC nem tudní  szintén tönkre tenni az ellenfél jí tékí t. Azonban ezt sokkal sportszerûbben teszi, mint Magyarorszí gon bí rmelyik csapat.

      Bí r fí j a vereség. De, a kifejtett okok miatt, mégsem fí j ùgy, mint az a magatartí s, amelyet a Honvéd jí tékosainak a mí sodik félidôben mutattakat a Fradiní l kellett volna végignéznem.

      Szerintem nincs ok a pesszimizmusra.

      Aki nem tud veszìteni, az nem tud nyerni Sem. Az a bùnyòs, aki csak ütni, de kapni nem szeret, az nem sokí ig fog bùnyòzni.

      A csapatnak meg kell tanulni ùjbòl veszìteni. De ennek dací ra a Fradi meg fog maradni Fradinak.

  • Nagy gödörben van a csapat! Ennek több oka lehet: elégedettség, edzői gyengeség, sovány játékoskeret, az egyesület és a csapat körüli történések…
    Remélem, valahogy kikerülünk a gödörből!
    Hajrá Fradi!

Hozzászólás a(z) sznico bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ