Feljegyzések a fotelból – Minden jó, ha a vége jó

5 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Minden jó, ha a vége jó bejegyzéshez

• 

  Kinizsi on 2016. március 13. vasárnap - 19:40

  Az első félidő annyira unalmas volt, hogy néhányan a lelátón majdnem elaludtunk. Volt, aki már-már 0:0-s bundás döntetlent jósolt, olyan kényelmesen sétálgattak a játékosok. A cseréknek köszönhetően, hála Istennek, beindult a gépezet, sok örömteli megoldás volt, és végre négy gólt
  lőttünk! Az előnyünk tovább nőtt, amit ebben a harmatos hazai mezőnyben illene tovább növelni. Hajrá Fradi!

  Válasz
• 

  YSE on 2016. március 13. vasárnap - 11:44

  Ez egy egészen más meccs volt, mint az előző. Békéscsabán Dibusznak nem is „tí­zesre”, hanem „száztí­zesre” kellett védenie a győzelemhez, most viszont a legveszélyesebb labda Cukic véletlenül hátrafejelt labdája volt. (Egyébként eddig jó ómen, ha ilyen történt, a végén mindig biztosan győztünk.)
  Az első félidőben még tartották magukat, bár Bödére ekkor is két ember vigyázott, s csak az volt a szerencséjük, hogy Varga Roli maga alatt játszott.
  Aztán a szünetben a Varázsló belenyúlt a cilinderbe, és kihúzta belőle nem, a nyuszikat, hanem a nyerő embereket. Mindhárom csere telitalálat volt. Ádi – akit feltehetően nevelési szándékkal hagyott ki a kezdőcsapatból, – újra legjobb formáját hozta; Seszták megállí­thatatlan volt a jobbszélen; de az igazi nyerőember „majdnemteljesen névrokonom” volt, aki középütt végképp megőrjí­tette a felcsúti védelmet. Szegények egyre inkább elfáradtak – és ebben igazat adok Jarninak – nem is annyira fizikailag, mint szellemileg, és olyan hülyeségeket csináltak, hogy csak néztem. Zsótér nagy lelkesedésében buktatta ND-t, és bár a kékek meg akarták magyarázni a sporinak, hogy kí­vül volt, dehát bizony belül. A második tizenegyes előtt pedig a felcsútiak lipcseije (kis l-lel, mint nemecsek) olyan kamikáze módon repült rá Radó Andrisra, hogy csak a szerencsén múlt, hogy nem okozott súlyos sérülést. Ez az, amikor a szándék is büntetendő, mert a labdának semmi köze nem volt hozzá már.
  Böde Dani kiszabadult a szorí­tásból, mert Fiola – ó válogatott! – egyre jobban lemaradt, Radó Andris pedig nálunk rájött, hogy messziről is lehet gólt lőni, és ezt újra bebizonyí­totta. Hja kérem, rúgni tudni kell (nem a babát, a labdát)!
  És bár a második félidei teljesí­tményért mindenki dicséretet érdemel, szeretném még Cukicot (sőt, magyarosan í­rva: Csukicsot) kiemelni. Szülővárosának neve magyarul Végszendrő, és a régi végvári vitézeket idézve állt helyt (egyébként nem először) középhátvédben. Ő azon kevés légiósok egyike (Leo és Szomi mellett), akik igazi Fradistává változtak. Igazán megérdemli, hogy bajnok legyen.

  Válasz
  • 

    lacimadár on 2016. március 14. hétfő - 21:01

    Igen, Imre bácsi, egyetértek mind szavával! Főleg azzal, hogy “Csuka” igazi jó magyar gyerek lett (persze, ettől még megmaradhat büszke szerbnek 😛 ), nagyon megérdemelne egy bajnoki cí­met, az “obsit” előtt … ha csak arra a pont 3 éve, a Lilák(ok) ellen, a 93. percben lőtt góljára gondolok … hátborzongató volt … szerintem akkor párszázezren összedobtunk volna egy szoborra valót 😀

    Válasz
• 

  Pipu on 2016. március 13. vasárnap - 11:37

  Sikerült végignéznem a meccset,bár most sem vagyok teljesen elégedett.Tény,hogy ez a bajnokság már megvan,de a játék a meccs nagy részében siralmas volt.Böde fejese és Radó gólja élményszámba ment,jó lenne ezekből még több.Ez a szurkolói kérdés egy kényes téma,és talán ezek az illetők is bejönnének,ha nem egy “elanyagiasodó” hanem egy fradi szí­v csapatot látnának,de hol vannak már azok az idők és lesznek e még valaha…???
  Hajrá Fradi

  Válasz
• 

  becefix on 2016. március 13. vasárnap - 09:47

  Kedves Lalolib!
  A mérkőzés olyan volt, amilyen. A “Gyakadémisták” hibája végül meghozta a szebbnél-szebb gólokat és a siker mindig öröm. Ám a fenti cikk szí­nvonalához jó lenne, ha időnként felnőne a csapat is. Ez a 20 perc rendben volt. Azt is elhiszem, hogy 20 pont körüli fórok idején nehéz megszakadni. Azt is elismerem, amit Doll mond, hogy ellenünk sündisznóban felálló védelmek miatt nehéz szép, jó és eredményes focit játszani.
  De gondoljuk meg, hogy a Bayern és a Barca vajon nem érezhet ugyaní­gy. Nem ugyanezzel talákozik hétről-hétre. És nem CSAK a tudásuk jobb, hanem a motivációjukis jóval nagyobb, és a közönség szórakoztatását célozzák meg. Ezen el kellene csapatunk egyes tagjainak gondolkodni. Meg azon, hogy cca. 2-3 körrel a bajnoki cí­m előtt 4000-en lézengenek egy Ferencváros lelátóján. Mert szép-szép a fölényes bajnoki cí­m, de hány gálát láttunk az idén???

  Válasz