Mostanában, hogy nem villog a csapat, egyre nagyobb divat lett a »nyávogás«, hogy temetik a csapatot, meg hogy gödörben van. Valóban nem örömteli nézni időnként a játékot, és lenyelni a kellemetlen eredményeket. Meg hallani-olvasni a nemegyszer kaján, nemegyszer álszentül sajnálkozó véleményeket. Külön sajnálom szegény Laci barátunkat, hogy ilyen kellemetlen helyzetben is megírja a Fotelszurkoló beszámolóját. Pedig igazán nem annyira tragikus a helyzet.
Ugyanis valójában nem történt más, mint egy nagy szárnyalás után bekövetkező törvényszerű visszaesés, amire nálunk még rátett néhány külső körülmény egy-két lapáttal. Mert nézzük meg a két következő eredménysort:
7 5-1-1 14: 7
7 3-2-2 14:11
Az első sor a mi mostani eredményünk. A második pedig a Lakat-fél csodacsapat idénykezdete az 1968-as bajnokság elején. Egészséges Alberttel és még itthon játszó Varga Zolival. Úgyhogy kéretik szépen a »részvétnyilvánításokat« a végére hagyni, ha egyáltalán megtörtént a halálestet.
Hogy mennyire volt most igazam, arra vissza lehet térni 2017 májusában. Addig nem érdemes.
A legnagyobb tisztelettel, Imre bácsi, de ez így szezon és fazon. Lehet bajnok ez a csapat ilyen kezdettel (egyébként 4-2-1-es kezdéssel), de hát nem is ez itt a fő kérdés, hanem hogy valójában mit ér ez a teljesítmény. A tavalyi, összehasonlíthatatlanul nagyobb horderejű(nek tűnő), láthattuk most nyáron, mit ér. Májusra ebből még nem lesz megbocsátás. Ha jövőre ilyenkor úgy állnak, ahogy most szerettük volna -- bár én nem remélek már semmit a folytonos könnyűnek találtatások után -- , megkövetek bárkit, bárcsak meg kellene tennem. És az talán magával vonná akár azt is, hogy ez a mostani visszhangos csodavízibábszínház is élettel, hangulattal, szurkolókkal teli létesítmény lenne, amire alapesetben talán ki is lett találva.
Az észrevételeim valószínűleg nagyon jók, ezért kevesen reagálnak rájuk, biztos mindenki egyetért velük. A Gyirmót elleni meccs után Doll mester nyilatkozatát merészeltem bírálni. Most a meccs alatti tevékenységét kritizálnám. Az egy dolog, hogy Djurucin a helyzetek sokaságát hagyta ki, de ő legalább helyzetbe tudott kerülni és gólt is lőtt, nem úgy, mint az éktársa. Varga -- hosszú idő után -- a csapat egyik legjobbja volt, rengeteg jó labdát adott, volt jó kapura lövése is. Erre kiket cserélt le Doll: Djuricint és Vargát! Ráadásul kikre… A védelem katasztrofális, fejelni nem tudnak, kapusunk képtelen a gólvonalról kilépni. 7 meccsen 7 kapott gól nem a mezőny legjobb csapataitól, figyelmeztető jelenség!
Mindezek ellenére: Hajrá Fradi!
Amíg egy rossz eredmény (nem egy X a Mezőkövesd ellen, de a három nemzetközi kupafiaskó bizony nagy-nagy zakó) maximum a szurkolónak kudarc, addig sokminden nem fog változni a magyarfociban. De, ahogy látom ezt a szokást már más sportágakban is kezdik elsajátítani…
Egyszerűen röhej az egész.
Ahogy a vasas ellen leírtam néhány sorban, pont ezért nincsenek már rendről rendre telt házas meccsek,mert ötlettelen alibiző játékosokat lát az ember a tv-ben vagy esetleg a lelátón.Senki sem vagy talán 1-2 játékos “szakad meg” a klubért meccsenként.Istenem mint szólnak azok az IGAZI fradi játékosok,akik ezt vagy a földről vagy a mennyből látják.
Doll-ról is sok mindent elárul ,hogy amióta itt van magyar szinten kívűl semmit sem tudott felmutatni.Egyre többször jönnek a kifogások a ha-val kezdődő mondatok.
Régi szomszédom,mondta amikor még kis gyerek voltam 80-as évek végén 90-es évek elején,
“gyászol az egész város ,kikapott a Ferencváros”
Én sajnos ezt már átkölteném: “rajtunk röhög az egész város, kiesett/nem nyert megint a Ferencváros”
Sajnos az ilyen meccsek-,legyen az nemzetközi vagy bajnoki- miatt támadási felületet ad a dilettáns vagy éppen jogos károgók számára.
NEKÜNK ,akik szívből imádjuk a klubot ez fáj a legjobban ,mert a tények ellen nehéz védekeznünk.
Mostanában, hogy nem villog a csapat, egyre nagyobb divat lett a »nyávogás«, hogy temetik a csapatot, meg hogy gödörben van. Valóban nem örömteli nézni időnként a játékot, és lenyelni a kellemetlen eredményeket. Meg hallani-olvasni a nemegyszer kaján, nemegyszer álszentül sajnálkozó véleményeket. Külön sajnálom szegény Laci barátunkat, hogy ilyen kellemetlen helyzetben is megírja a Fotelszurkoló beszámolóját. Pedig igazán nem annyira tragikus a helyzet.
Ugyanis valójában nem történt más, mint egy nagy szárnyalás után bekövetkező törvényszerű visszaesés, amire nálunk még rátett néhány külső körülmény egy-két lapáttal. Mert nézzük meg a két következő eredménysort:
7 5-1-1 14: 7
7 3-2-2 14:11
Az első sor a mi mostani eredményünk. A második pedig a Lakat-fél csodacsapat idénykezdete az 1968-as bajnokság elején. Egészséges Alberttel és még itthon játszó Varga Zolival. Úgyhogy kéretik szépen a »részvétnyilvánításokat« a végére hagyni, ha egyáltalán megtörtént a halálestet.
Hogy mennyire volt most igazam, arra vissza lehet térni 2017 májusában. Addig nem érdemes.
A legnagyobb tisztelettel, Imre bácsi, de ez így szezon és fazon. Lehet bajnok ez a csapat ilyen kezdettel (egyébként 4-2-1-es kezdéssel), de hát nem is ez itt a fő kérdés, hanem hogy valójában mit ér ez a teljesítmény. A tavalyi, összehasonlíthatatlanul nagyobb horderejű(nek tűnő), láthattuk most nyáron, mit ér. Májusra ebből még nem lesz megbocsátás. Ha jövőre ilyenkor úgy állnak, ahogy most szerettük volna -- bár én nem remélek már semmit a folytonos könnyűnek találtatások után -- , megkövetek bárkit, bárcsak meg kellene tennem. És az talán magával vonná akár azt is, hogy ez a mostani visszhangos csodavízibábszínház is élettel, hangulattal, szurkolókkal teli létesítmény lenne, amire alapesetben talán ki is lett találva.
Az észrevételeim valószínűleg nagyon jók, ezért kevesen reagálnak rájuk, biztos mindenki egyetért velük. A Gyirmót elleni meccs után Doll mester nyilatkozatát merészeltem bírálni. Most a meccs alatti tevékenységét kritizálnám. Az egy dolog, hogy Djurucin a helyzetek sokaságát hagyta ki, de ő legalább helyzetbe tudott kerülni és gólt is lőtt, nem úgy, mint az éktársa. Varga -- hosszú idő után -- a csapat egyik legjobbja volt, rengeteg jó labdát adott, volt jó kapura lövése is. Erre kiket cserélt le Doll: Djuricint és Vargát! Ráadásul kikre… A védelem katasztrofális, fejelni nem tudnak, kapusunk képtelen a gólvonalról kilépni. 7 meccsen 7 kapott gól nem a mezőny legjobb csapataitól, figyelmeztető jelenség!
Mindezek ellenére: Hajrá Fradi!
Amíg egy rossz eredmény (nem egy X a Mezőkövesd ellen, de a három nemzetközi kupafiaskó bizony nagy-nagy zakó) maximum a szurkolónak kudarc, addig sokminden nem fog változni a magyarfociban. De, ahogy látom ezt a szokást már más sportágakban is kezdik elsajátítani…
Egyszerűen röhej az egész.
Ahogy a vasas ellen leírtam néhány sorban, pont ezért nincsenek már rendről rendre telt házas meccsek,mert ötlettelen alibiző játékosokat lát az ember a tv-ben vagy esetleg a lelátón.Senki sem vagy talán 1-2 játékos “szakad meg” a klubért meccsenként.Istenem mint szólnak azok az IGAZI fradi játékosok,akik ezt vagy a földről vagy a mennyből látják.
Doll-ról is sok mindent elárul ,hogy amióta itt van magyar szinten kívűl semmit sem tudott felmutatni.Egyre többször jönnek a kifogások a ha-val kezdődő mondatok.
Régi szomszédom,mondta amikor még kis gyerek voltam 80-as évek végén 90-es évek elején,
“gyászol az egész város ,kikapott a Ferencváros”
Én sajnos ezt már átkölteném: “rajtunk röhög az egész város, kiesett/nem nyert megint a Ferencváros”
Sajnos az ilyen meccsek-,legyen az nemzetközi vagy bajnoki- miatt támadási felületet ad a dilettáns vagy éppen jogos károgók számára.
NEKÜNK ,akik szívből imádjuk a klubot ez fáj a legjobban ,mert a tények ellen nehéz védekeznünk.
El vagyok keseredve.
Hajrá Fradi