Feljegyzések a fotelból – Nehezebben, mint szokott

5 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Nehezebben, mint szokott bejegyzéshez

• 

  YSE on 2020. december 14. hétfő - 16:28

  Néhány napja volt 66 éve, hogy elköteleztem magam a Fradi mellett. És nagyon hamar kialakult az a meggyőződésem, hogy fontosabb az eredmény, mint a szép játék. Jó-jó, én is gyönyörködtem ‒ és ma is gyönyörködöm ‒ az öt-hat-hét gólos meccsekben, de értékesebbnek tartom a kiküzdött, „sovány” eredményt, mint egy szétesett ellenfél elleni sziporkázást. Mint ahogy sohasem szíveltem azokat a játékosokat, akik saját örömükre és a közönség szórakoztatására kiosztottak három kötényt és két esernyőt, miközben a többiek őrjöngtek, hogy emiatt leállt a támadás. Hányszor megesett, hogy egy sziporkázó meccs utáni fordulóban lebőgés következett. Mert nem tudtak az erejükkel gazdálkodni.
  Most viszont Rebrov megtanította a csapatot az erejével gazdálkodni és mindig van a »cilinderében« egy-két váratlan húzás, amivel meglepheti az ellenfelet.
  Az újak közül a sokak által fenntartásokkal fogadott Laiduni-Mak-Baturina hármas egyre jobban teljesít, sőt nyerő emberekké válnak. (Hozzá teszem, hogy ők a BL meccseken kevesebbet szerepeltek.) Érdemes figyelni Mak labda nélküli játékát, amivel elvonja az ellenfél figyelmét a labdás játékosokról.
  Ami pedig a hangos kifakadásokat illeti: az elmúlt 66 év alatt sohasem szidtam hangosan nemhogy a saját játékosokat, de az ellenfelet, sőt még a „sporit” sem. Egyszerűen azért, mert rájöttem: csak saját magam idegesítem fel ezzel.
  Igaz, ezt megtette helyettem amíg éltek és egészségük engedte a feleségem és a fiam…

  Válasz
• 

  lalolib on 2020. december 13. vasárnap - 10:05

  Szerkesztőtársaimmal skype közben szoktuk nézni a meccseket. Ha hallanád, hogy élőben miket szoktunk mondani (főleg a két “öreg”)…de utána azért lehiggadunk. Igazad van, néhányan elég tompák voltak, de nem csak Isael, igaz neki semmi sem jött össze. Mellette Botka, Blazic, Tokmac és Boli nevét lehetne említeni, akik nem a csúcsmeccsüket játszották. Van ilyen, tényleg zsinórban jöttek a meccsek egymás után, fejben meg nagyon el lehet fáradni. Nem fizikailag, mert abban továbbra is a topon vagyunk, de augusztus közepe óta szerda-szombati ritmus (még ha lehetőség is volt rotálásra) nagyon megterhelő. Azt nem gondolom, hogy “nagyképűen” mentünk fel a pályára, ezt Rebrov mester nem is engedné, de abban maximálisan egyetértünk, hogy az eddigi legnehezebb bajnokink volt a tegnapi. És ez nem csak a ZTE bátor játékának volt köszönhető, hanem a mi “gyengeségünknek” is. Van még két meccsünk, valahogy ki kell bírni és utána jöhet egy kis pihi. Rájuk is fér.
  (Nem figyeltem, ezt Péter hozzászólásához kellett volna adnom.)

  Válasz
  • 

    Tóth Péter on 2020. december 13. vasárnap - 13:56

    Köszönöm a válaszodat! Persze,hogy én miket mondtam a meccs közben,annak az asszony az elmondhatója.Már mondja is…. 30 perces sípszó hallatszik. 😆

    Válasz
• 

  Tóth Péter on 2020. december 13. vasárnap - 09:53

  Én ennél jóval tragikusabbnak láttam a tegnapi ténykedésünket.Persze én,mint Fradista,többre vágyom és telhetetlen vagyok.Meg kell mondanom,hogy az örök elégedetlenség vesz rajtam erőt.Aztán ha aludtam egyet az esetekre,másképp is látom a dolgokat.Meg kell köszönnöm a srácoknak,hogy idehozták Európa focielitjét.Ezt az érdemet senki sem veheti el tőlük,még egy olyan elvakult Fradista sem mint én.Persze ,tegnap nem a Juve vagy a Barca volt az ellenfél ,hanem a Zete.Ennek ellenére mi pont úgy kezdtünk ellenük,mintha a nagyokkal meccselnénk.Tili-toli hátul, bizonytalanság a védelemben,és ziccereket biztosítunk az ellenfélnek.Köszönjük meg, a Zete nem büntetett,mint a Juve vagy a Barca.Majd alkalmasint mesélje el nekem,hogy miért kell formán kívüli játékosokkal kezdetni?Mert azt megszoktam ,hogy vannak rosszabb napjai bárkinek,de ha már ez a rosszabb nap hetekig tart,mint pl Isaelnél,akkor miért kell vele erőlködni!?Nem bántom a brazilt,de egy braziltól ,5-10 méterre pattan el a labda,az nem szimplán formahanyatlás.Az még nekem is szembetűnő.Aztán Blazic-on is érezhető a fásultság,amit a gólt érő passzaival szemléltet felénk.Persze elégedetlen nem lehet a fiúkkal.Mégis csak a BL-ből jöttünk haza.Azt azért talán nem árt tudatosítani bennük,hogy bár ez nem a BL, de itt sincsenek könnyű meccsek.Nekünk nem elég a mezeket pályára küldeni.Azokat a mezeket tartalommal is meg kell tölteni.Na de egy győzelem után,miért vagyok elégedetlen? Egy BL szereplés után,miért vagyok elégedetlen?Egyszerű.Fradista vagyok.Nézzétek el nekem ezt a hibámat.

  Válasz
  • 

    Tóth Béa on 2020. december 14. hétfő - 05:31

    Nagyon jól összefoglaltad.

    Válasz