Feljegyzések a fotelból – Nem mindig győz az igazság

Mivel a “Népjóléti Bizottság” szabadszombatot rendelt, így a Videoton egy nappal többet pihenhetett (rájuk is fért), nekünk meg volt egy plusz napunk arra, hogy felkészüljünk az ősz egyik legfontosabb mérkőzésére. Ha nincs a fehérváriak nemzetközi szereplése, számomra egy Videoton meccs nem több az “átlagnál”, kevés a közös a múlt (még 100 bajnokit sem játszottuk velük), de a hirtelen rájuk szakadt népszerűség és a névváltoztatás kissé bohókás módja a kelleténél jobbak rájuk terelte a figyelmet. Ehhez jött még az is, hogy ebben a bajnoki szezonban is velük fogunk megvívni a harmadik csillagunkért és mivel eddig már két pontot “vertünk” rájuk, egy esetleges győzelemmel plusz levegőhöz jutottunk volna. Persze ez csak elméletben és a Fradi-szívünkben jelent meg, mert bármennyire is fájó leírni, nemzetközi téren amit mi szerettünk volna megvalósítani, azt a Videoton hozta, ráadásul a magyar focinál magasabban jegyzett csapatok ellen. Ezen túl (amit szintén fájó bevallani), náluk sokkal átgondoltabb a csapat menedzselése, ők nyaranta/telente nem cserélik ki a fél csapatot, hanem ha nem jönnek az eredmények, új edző után néznek. Még akkor is, ha éppenséggel megnyerik a bajnokságot. Mi meg büszkék voltunk arra, hogy közel 5 éven át kitartottunk, sőt, szinte angyali rögeszmével hajtogattuk, hogy minden rendben van, a Ferencváros történetének egyik legsikeresebb edzője (némi túlzással) ül a kispadon. Nem akarom elvitatni Thomas Doll bajnoki és kupaérdemeit, de nemzetközi porondon lenullázta a Fradit, amiben természetesen nem csak ő volt a ludas, de rajta kívül még senki nem tette fel kezét. Pedig kellett volna, hiszen az továbbra sincs kitéve a kirakatba, hogy vajon ki vagy kik felelnek azért, hogy papíron bőven megvagyunk, de a Videoton elleni rangadónak becézett mérkőzésen jónéhányan vannak olyanok, akiket “jó pénzért” megvettünk, de halvány dunsztunk sincs róla, hogy most vajon éppen hol vannak. Koch legalább már előkerült, gondolom ő is csak kényszerűségből, hiszen a belső védőink továbbra is maródiak, így túl sok variációs lehetősége egyenlőre még nincs az új edzőnknek.

Akit a sorsolás szeszélyének következtében egyből a mélyvízbe is dobtak, hiszen a bemelegítő kövesdi találkozó után egy olyan sorozat következik, mely türelem ide vagy oda (hangot is adtak a kérésnek), meghatározza az őszi szereplésünket, benne a szurkolók “lelki világát”, de azért bonyolult annyira, hogy azt egy-egy szájbarágós nyilatkozattal nem lehet befolyásolni. Ezért is féltettem egy kicsit a csapatot, a Videoton aránylag jó formában van, a sikerektől hangos média ölelésével már a fellegekben is jár, mi meg a meglévő játékosállománnyal szeretnénk egy más, jobb, hajtósabb, taktikusabb focit látni. Rebrov első meccsén ez még nem jött össze, de a Videoton ellen már igen.

Pedig rosszabbul nem indulhatott volna. Amikor az ördög minden erejét összeszedve rázza a fát, hogy még nagyobb kellemetlenséget okozzon a napsugarakat élvező gyümölcsöknek, akkor döbbenünk rá, hogy valójában milyen kevesen is vagyunk. Botka a bemelegítésnél dőlt ki, az utólagos tájékoztatás alapján műtét is várhat rá, egy pillanatra elfogyott a levegő körülöttem. Otigba, Frimpong, most meg Botka! Ki fogja helyettesíteni őket? Jön talál Koch, vagy talán Leo megy hátra, de akkor ki lesz a középpályán? Csak úgy kapkodtuk a levegőt, miközben a vendégek arcáról csak úgy sugárzott az elégedettség. Labdázgattak, cicázgattak, de mikor a lelátó “megtalálta” kedvenc jobbhátvédjét, a ringlispíl királyát, egyből rádöbbenhettek, hogy történjen bármi is az Üllői úton, rázza teljes erejével az ördög fát, azért a Fradit még akkor sem lehet félvállról venni, az éppenséggel több sebtől is vérzik.

Botka helyett Leó ment hátra, helyét Sigér foglalta el, és annyi szerkezeti változást eszközölt Rebrov, hogy a biztonságra helyezte a hangsúlyt, megerősítve a középpályát, egy 4-4-2-es felállást választva úgy, hogy Petrjak szabadon dönthetett, hogy éppenséggel melyik oldalon kíván indulni a gyorsváltóban. Középen Lanzafame, amit továbbra sem értek, hiszen ahogy már eddig is láttuk, neki a center szerepe egyenlő a “halállal”, most is szenvedett a “sérthetetlen” Juhász és Vinícius szorításában, aki már az első percekben oda is pakolt egyet Lanzának, de szerencsére nagyobb baj ebből az elnézett/benézett szerelésből. Majd Huszti vágott oda Spirovskinak, természetesen büntetés nélkül.

Az első tíz percben már látható volt a felállásunk, nem rohantunk fejetlenül előre, a biztonság volt az első, lezárni a széleket, ne hagyni Kovácsnak és Negonak területet, és ebből megpróbálni megindulni. Az első ilyen “próbálkozásunk” tökéletesre is sikeredett. Nando adott mértani pontosságú labdát a Petrjaknak, aki leszáguldozott az alapvonalig, miközben azon gondolkozott, hogy a nézők kedvenc jobbhátvédje vajon merre is kóricál, de mivel nem volt a közelben és nem tudta emlékeztetni egy néhány hónappal ezelőtti valcerre, felnézett és látta, hogy középen Bőle próbálja áthámozni magát a belső védőkön, de mintha a jobboldalon feltűnne egy másik ismerős arc, aki még integet is, helló itt vagyok, kérem a passzt, tudod Te még nem voltál itt néhány hónapja, de akkor is én lőttem az első gólunkat a jobb sarokba…Akkor kb. 18-ról, most közelebbről, de épp olyan pontosan! Atyaég, vezetünk! A lelátó robbant mint a puskapor, ez igen, így kell ezt csinálni!

A gól a vendégeket zavarta meg (hogy is kaphattak ők gólt?), át is vettük az irányítást, de jött ismét az ördög és ismét rázott egyet a fán. Gorriarán kapott egy adagot Juhásztól, és tudjuk, kettőjük találkozásból csak a mi fiúnk kerülhet ki rosszul, bár most sárgát nem kapott azért megrúgták, de néhány perc múlva már lesántikált a pályáról. Még ez is! Otigba, Frimpong, Moutari, Botka, Gorriarán – na ez azért túl sok. Rebrov mester remekül reagált, Varga Roli jött be, Bőle átkerült a baloldalra, így “számban” megvoltunk ugyan, de a kisakkozott taktikai felállás elég hamar meggyengült. Szerencsére a vendégek edzője nem reagált a Fradi cseréjére, továbbra is csatár nélkül játszottak, hiszen Huszti manapság már senkit sem késztet futásra, ahogy Lazovic sem, a nemzet kisKokója meg úgy elbújt a mezőnyben, hogy valójában észre sem vettem, hogy a pályán van. A legveszélyesebbnek tartott Negot, meg a Heister-Bőle páros vette kezelésbe, nem is volt momentuma.

Még fel sem ocsúdtunk Nandó “elvesztésén”, amikor jött egy szöglet, ami után Tamás jó nagyot stukkolt a labdába, de pechjére az pont Lovre előtt landolt, aki gondolt egy merészet, és futtából, egyből, jobb csüddel akkora gólt ragasztott, hogy Kovácsik úgy megdermedt, hogy már azt hittük, kocsonyaként tálalják fel vacsorára. Örömkönnyek hulltak a lelátón, ilyen kezdésre, ilyen előzmények után végképp nem számítottunk, csak tartsunk még ki, az utolsó tíz percben többet néztem az órára mint a pályára. Pedig mi uraltuk a meccset, a Videoton talán el sem hitte, hogy egy félidő alatt kaphat két gólt, hiszen ezt egyetlen csapat sem tudta ellenük prezentálni a nemzetközi porondon…Csak a félidő vége ne jött volna. Már megint… Szép gól volt, tagadhatatlan, Lazovic egyetlen értékelhető megmozdulása (nálunk ezt Lanza nem tudta prezentálni) gólt ért, mellyel egy kissé halványult az öröm, bár a szünetben inkább elégedettséget láttam az arcokon és nem aggódást.

A 70. percig nem is volt gond. Sőt, ha Petrjak egy kicsit türelmesebb, el is dönthette volna a meccset. Neki két lehetősége volt, Bőlének egy, a Videotonnak nulla. Jól játszottunk, remekül harcoltunk és a mérkőzés képében nem volt benne az egyenlítés. Az ellenfélnek valójában kidolgozott helyzete sem volt. Csak jött Huszti, aki addig az álldogálásával, a reklamálásaival és a kissé tisztességtelen játékával hívta fel magára a figyelmet. Szabadrúgás 35-ről, no innen aztán nem lehet gólt kapni…de lehetett. Talán megpattant a labda, még nem néztem vissza (őszintén, nem is fogom), de mindegy is, végül is besurrant a jobb sarokba. A gól után meg hiába tette fel “megadóan” a kezét Huszti, ezt az Üllői úton már senki sem hiszi el neki.

A végén még Finnbogason dönthetett volna (talán Dani beveri!), de az izlandi elbaltázta, így maradt a döntetlen, amit előre talán még alá is írtam volna, sőt Botka és Gorriarán sérülése után még pecsétet is nyomok rá, de éppen a vérveszteségeink miatt, a harcos játék miatt, a helyzetek miatt, a taktikus játék miatt, és Rebrov miatt – aki igenis 10 nap alatt ha nem is változtatta meg a világot, de egyet már forgatott rajta – van bennem hiányérzet. Nem csalódás, nem méreg mint az utóbbi időkben annyiszor.

Jó kis meccs volt, 15 ezer néző, csodás hangulat. Nekünk állt a zászló, de az a bizonyos kisördög nem csak a játékosokat “rázta le a fáról”, hanem a fekete ruhásokba is egy kissé beköltözött. Nem voltak “sorsdöntő” hibák, de tessék csak végignézni, főleg az első félidőben szinte minden test-test elleni párharcot a mi térfelünkön, ellenünk fújtak, plusz, ami nálunk sárga, ott nem sárga, de ezt már megszoktuk, de ezen a meccsen tényleg nem ez döntött, hanem az, hogy a kínálkozó lehetőségeinket nem tudtuk gólra váltani. Melyből nem volt ugyan sok, de több mint a “nemzetközi bajnoknak”.

A java persze még hátra van, most jön egy kis válogatott pihenő, lehet tovább csiszolni az elképzeléseket, lehet további izmokat felpakolni, és talán a sérültek is lassan hadra foghatók lesznek.

No meg az igazság is meggondolhatná magát, mert bár régóta belém rögződött Szerb Antal intelme, de azért bízom benne, hogy mostantól mégis csak az igazság fog győzedelmeskedni.

21 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Nem mindig győz az igazság bejegyzéshez

  • Drága Barátom, mint mondtam, Nélkületek nincsen Fradi meccs 🙂 Viszont ha a Dózsa ellen 29.-én játszunk, akkor sajnos nem találkozunk. Azt nélkülem kell kiszurkolnotok 🙂
    Jó lesz ez a Rebrov. Csak ahogy Karcsi is írta, az aranylábúak bírják a tempót…

  • Üdv Bocsi!
    Ritkán szoktál szólni, de akkor általában röviden, de tömören foglalod össze…Persze a meccs előtti törzshelyünkön, a C4 környékén azért bővebben szoktál fogalmazni, vagy éppen énekelni. 🙂

  • A Doll érában senkinél sem volt gyengébb erőnlétünk a bajnokságban. Volt gond a jó némettel, a váltás is indokolt volt,(mondjuk az időzítéssel van gond) de lassan a kizárásunkért is Ő lesz a felelős.
    A 2. félidő közepére elfáradtunk, ez tény. Miért? Mert Rebrov a keret erejét rosszul felmérve meghajtotta az aranylábúakat, akiken ez vasárnap ki is jött. Ennyi csúszkálást, botladozást már régen láttam. Emellett persze foci is volt, méghozzá sokkal direktebb támadó játékkal.
    Határozottan úgy érzem, hogy van remény. Ha az alapozást nem idény közben, hanem a téli szünetben ejtjük meg, szép tavasz várhat ránk.

    • Azt hiszem, megtaláltad az arany középutat szerteágazó véleményeink között. Tényleg csak az aggaszt, hogy a hosszú őszi szezon nagy része még előttünk áll, ilyen átmeneti viszonyok között. Persze rutinból ezt is hozni kell az ellenfelek zömével szemben, csak hát megint ádventi Vidi-meccs zárja majd az évet, ami szinte mindent eldönthet. (Mondjuk tavaly mi jöttünk ki jól az évzárásból, mégse döntött semmiről a javunkra…)

      • Én nem tudom elképzelni, hogy a Videoton két fronton helytáll. Szerintem -- ha már nem két évvel korábban -- jó döntés volt edzőt váltani most. Bőven van idő kisérletezni, télen még igazolni is lehet, adott Rebrovnak minden. Én inkább attól tartok, hogy Rebrov edzéseit mennyire fogják szeretni az aranylábúak és a hajtós edzések után hány pont fog elhullani…

  • Remélem, hogy a következô fog majd bekövetkezni:

    A Doll korszakban a màsodik félidôben màr nem Volt szusszunk.

    A Rebrov éràban meg a màsodik félidôben még nincs szusszunk (de lesz majd az is).

  • Érdemes megnézni a youtube-n “labda volt, spori” összeállítást a vidi 25 szabálytalanságáról, amelyből egyértelműen látható milyen eszközökkel operált az agyon sztárolt csapat. S, a statisztikák szerint ebből csak 18-at fújt le a bíró. A játék tördelésében és az alattomos szabálytalanságok tekintetében valóban jobbak voltak. Ha így folytatják a csoport mérkőzéseken is, nem ússzák meg piros lapok nélkül, mert amit a magyar bírók elnéznek azt nemzetközi szinten nem igen nézik el. Nem véletlenül kellett elhagyni a pályát Gorriarannak a vidi belépő után. Igaza van laloibnak “nem mindig győz az igazság”

    • Sajnos nem teljesen van igazad. Emlékezz vissza a Malmö kiakadására a bírókra. Az Aek elleni meccset kivéve nem szórták meg őket a bírók. A baj inkább nálunk van: nem vagyunk elég harcosak,kemények. Nincs tekintélyünk a pályán az ellenféllel és a bíróval szemben, valamint a diplomáciában az Mlsz ellen. Régen ha a Fradi csapatkapitánya illetve elnöke kikelt a bírók ellen, annak volt foganatja.

  • Szerintem, a magyar színvonalat tekintve, jó meccs volt. A “sztárcsapat” elleni döntetlenbe a meccs előtt beleegyeztem volna, de így, hogy 2:0-ra vezettünk és a második félidőben is volt 3-4 nagy helyzetünk, egy kicsit csalódott vagyok. De, megint jövök a bírózással. Egy nemzetközi meccsen Fiola és Huszti biztosan nem marad a pályán. Juhász szokásos alattomos játékáról már nem is beszélek. Ami viszont meglepett, a kis Kovács is, akit eddig nagyon sportszerű játékosnak tartottam, elkezdett rugdalózni. A NS szerint 8-as osztályzatot kapó sípmester több Vidi szabálytalanság esetén előnyszabályt alkalmazott, de megfeledkezett az utólagos lapadásról. A látottak alapján bizakodva tekintek a folytatás elé. Ha a sérültek felépülnek, és Rebrov már mer belenyúlni a szerkezetbe, akkor jönni fognak az eredmények. Hajrá Fradi!

  • Azért én nem látom ilyen borúsan a dolgokat, annak ellenére, hogy egy győzelmet engedtünk ki a kezünkből. A második félidőben is nekünk voltak nagyobb helyzeteink, amiket ki kellett volna használnunk. Azzal egyet értek, hogy Finbogassont kár volt becserélni. Én sokkal több biztató jelet láttam a játékunkban, mint Doll idejében. Persze van még mit javítani, de már ennyi idő után is fel lehetett fedezni új elemeket, s ha az edzettségi állapot javul, akkor kiteljesedhet az a játékmód, amit Rebrov elképzel. Hajrá Fradi!

  • Azért a sajtó-gyakoriságot válasszuk el ÉLESEN a népszerűségtől !
    Természetes, hogy huszti a pályán maradhatott, hiszen az OTP Bank “LIGÁT” az mlsz “szervezi”.

  • Szánalmasan kiszámíthatóak vagyunk. Ez a meccs engem a Mütyürland elleni hazaira emlékeztetett. Pazar kezdés, jó folytatás, 2-0, ellenfél sehol, erre csak összeszerencsétlenkedünk egy gólt nekik, majd hozzuk a szokásos “húzzuk már ki valahogy” taktikát, ami szinte sosem jött be. Bejött helyette Finn Bogár, a gól ellen beoltott izlandi zsiráf és kicselezte magát a ziccerből.
    Az erőnlétünk nulla, taktikánk továbbra sincs, hátul és középen pedig mindig tudunk hibázni..
    Ez a Doll-i hagyaték. Kínos, de ez van. Az tiszta sor, hogy elfogytunk és igaz, hogy a “benzinkút” temérdek szabálytalansága nem lett büntetve, de sajnos az X-et mi harcoltuk ki nekik. Lanza idegen testként mozgott megint, és a folyamatos buta, térfél középi faultjainak egyike hozta Huszti kilométeres gólját…Lesz dolga Rebrovnak bőven

  • A legnagyobb bajnak látom még mindig -- túl azon, hogy hogyan játszottunk az első és a második félidőben -- hogy még mindig nagyon-nagyon sok a pontatlan passz, a középpálya sokszor statikus, mintha csocsót játszanánk. Nincsenek bemozgások az üres területekre: amikor vannak, abból viszont jól láthatóan gólveszélyes helyzeteket tudunk kialakítani. Ezt most kifejezetten jól mutatta Petrjak játéka. Persze értem én, hogy nem lehet fejetlenül a falnak rohanni, de akkor is sok a hátrafelé passz! A mai fociban már föl tudnak készülni úgy belőlünk, hogy lezárják a területeket és ezt csak rengeteg mozgással vagy átlövésekkel lehetne föltörni. Még mindig nagyon hiányzik egy jó iránytó középpályás, aki a játék közben is átlátná ezeket a hibákat és a “maga képére” tudná formálni azt.
    Kíváncsi vagyok, hogy ebben a szünetben mit tud Rebrov összerakni, mert már türelmetlenül várom a 3. csillagot.

  • Azt kell sajnos mondjam, akármennyire jó is volt az első félidőnk, akármennyire is fogyasztható meccset játszottunk az európai középkategória szintjén, hogy ez bizony még a hosszú árnyék volt, azaz tipikus Doll-meccs. Jó első félidő után visszaesés, semmiből kapott gól, és az azt követő felocsúdásra képtelenséggel. Az nem újkeletű, de nem szokott ennyire látványosan kidomborodni, hogy a végére elfogyunk: milyen erőnléti edzések vannak külön erőnléti edzővel, kérdezném? A kontráink jók voltak, de ebből sokat máskor nem feltétlenül kamatoztathatunk, hiszen a Vidin kívül más nem fogja így feltolni a védekezését és felvállalni a nyílt játékot a stadionunkban (de még otthon se); főleg, hogy a fáradtság a végén már rossz döntésekkel járt, passz helyetti lövésekkel, lövések helyetti passzokkal.
    Az, hogy ezek az új-benzinkutasok a durvaságig és alattomosságig keménykedtek, szintén nem váratlan, az se, hogy ezt itthon tolerálják a bírók, de Pistinél a pont: ez 2-0-nál se volt máshogy, addig mégis bírtuk -- egyébként se kárhoztatnám most túlzottan a sporit. (Más kérdés, hogy ilyen hazai “előélet” után persze hogy megy a fehérvári hiszti az európai szinteken, ha nem játsszák végig 11 emberrel a meccseket ilyen felfogással, márpedig ezt a 6 EL-meccsükből minimum kettőre máris prognosztizálom.)
    Ami már nem feltétlen Doll árnyéka, de szomorú továbbhagyományozódása: az ék nélküli ékjáték (kvázi egy ember mínusz), és a meccsbe nyúlásra való képtelenség: a friss és erős Bödét én már a 60. percnél behoztam volna a -- ha nem is fáradt, de már nem annyira friss -- birkózógép-védők ellen, lám, Kövesden is bejött a húzás, erre az utolsó 8 percre kezdünk el erőlködni, azt is az impotens izlandival. (Emlékeztetett a 2 évvel ezelőtti 0-0-s feröeri válogatott meccsünkre, ahol az egy évvel azelőtt vesztett helyzetben csereként duplázó Dani végig padozott, a csapat kínlódott, aztán újabb egy évvel később megint ő döntött csereként a szigetlakók ellen.) Mindemellett az eleve elvetélt frissítés mellett ebben sem törekedett Rebrov a maximumra, ki se használta a harmadik cserét.
    Nyilvánvaló, hogy nem ez lesz az ő kerete, lesz neki az ékre saját elképzelése, és olyanokra, akikkel érdemben tudja mélyíteni a merítés lehetőségét, de tény, ha az edzéstempót és -minőséget lejjebb kellett adni, az ennél jobbat nem vetít előre az őszre. És kérdés, majd megint mikorra és milyen csapat áll össze, no és meddig, ha csak az eddigi nyarainkra gondolok?
    Persze nem volt ez hú de rossz, csak látványosan kijött megint, miben állunk csehül. A végén én is az órát nézegettem, de én azért, hogy legalább ez az egy pont megmaradjon -- akkor se tud az egyik szemem nevetni, mert nekem fekete-fehéren lejött, ez a Videoton -- azon túl, hogy eleve jobban menedzselt -- sajnos sokkalta felkészültebb csapat nálunk. És nem tudom, mennyire fog tudni Rebrov ezen változtatni.

    • Most egy kicsit vitába szállnék. Igazad van a Fradi játékának bírálatában, de vajon a csoportkörbe jutott benzinkút mennyivel mutatott többet? Csatár nélkül álltak fel, egyetlen kidolgozott helyzetük sem volt (nekünk négy, melyből kettőt be is lőttünk).
      Összehasonlítva a Doll taktikával: mikor láttál ennyi aránylag jól kivitelezett kontra játékot? És bár nagyon karcsúak voltunk (Botka majd Nandó kiesése), mégsem tudtak az agyonsztárolt legények helyzeteket kidolgozni. A sok szabadrúgás okozott csak gondokat, azoktól tartottam én is, hiszen hátul csak Blazic tud fejelni, mégis egy hibával (Lazovics) lehozták.
      Ami meg Lanzafamét illeti, jelenleg szurkolóként sem találnám meg a helyét. A benzinkút ellen nem játszhattuk négy csatárral, mert akkor a középpályán tényleg fölényben lettek volna.
      Még egy dolog: voltak pillanatok (nem sok, ez igaz), de mikor a lelátóról látható volt a felállás és nem össze-vissza helyezkedtek a játékosok.
      Természetesen én sem voltam elájulva a játékunktól, de őszintén azt hittem, bedarálnak minket, de nem ez történt.
      Elég pesszimista voltam az edzőváltás idején (az időzítés miatt), de most úgy gondolom, idővel úgy kialakulhat egy jó Fradi, hogy addig nem kerülünk hátrányban a benzinkúttal szemben.

      • Evvel a véleménnyel pedig én nem érzek egyet,bocs. Tök mindegy hogy hány csatárral álltak fel,csak az eredmény számít. Márpedig ők a legnagyobb hazai ellenfél otthonában 0-2-ről álltak fel úgy hogy a végén még mi örülhettünk. Ráadásul ők folyamatosan kemény tétmeccseket játszottak előtte. Erre lehetett volna építeni: ha kondival nem megy akkor egy friss Böde jó lehetett volna ellenük. Ezt a cserét én is hiányoltam,Finnbogasson baromi nagy melléfogásnak tűnik.
        A szabadrúgásoknál a fejelés tudománya alap. Ez nekünk nem erősségünk, az 55.percben kiírták hogy szögletarány 6-0, de egy normális helyzetünk nem volt ebből. Dibusz is félve jön ki.

        • Így akkor vesztettem. 🙂

          Egy dolgot azért hozzátennék még: mindenhol azt írják, a második félidőben elfáradtunk, fölénk kerekedett a Videoton. Mezőnyben igen, de csak meg kell nézni a “független” NSO élő közvetítését (ha a szemünknek nem hiszünk), a második félidőben volt három ziccerünk, az ellenfélnek meg csak lehetőségei.
          Szögletekben egyet értünk, sajnos a csapatban csak Blazic tud fejelni, no meg Dani, ha a pályán van. Sokáig még a beívelésekkel is voltak gondjaink.
          Nem vagyok védőügyvéd, de egy kicsit nem szigorúak az ítészek? 🙂

  • Nem szoktam elalélni NB I-es meccsektől, de ez egy jó, hajtós meccs volt kevés üresjárattal, óriási gólokkal és mindkét csapat győzelemre játszott. Ami nálunk negatív: elfogyott a kondi. A meccs teljesen rendben volt, szerintem jogos az X. Aztán ha a jövőbe tekintünk akkor Rebrov taktikájához sok munka fog kelleni. Ezek a típusú edzők eddig nem sokáig húzták NB I-es csapat kispadján, pedig ez vezethet eredményre nemzetközi szinten.

  • A hangulat szerintem a “sok” néző ellenére nem volt valami szuper. Bár lehet hogy ez csak D szektorban volt így. Igazából nem értettem hogy Leo mit keres jobbhátvéd pozícióban,hol van Dani, Lanzát miért nyomja előre minden edző. Az 1.félidő 1. Fele kifejezetten unalmas volt. A 2. Gólunk után viszont szépen nyomtunk,de benne volt hogy kapunk is. Sajnos igy is lett. Azt nem értem hogy 3 ember hogyan nem képes leszerelni 1 embert a saját 16-osunkon belül, a lövő emberen meg nincs senki. Ez megint csak a koncentráció hiánya. Sajnos a 2. Félidőben lefocizott minket a Vidi, úgy látszik jelenleg egy EL csoportkörös ellenféllel szemben csak 1 félidős csapat vagyunk. Ami még dühítő volt az Dibusz egész meccses időhúzása. Volt hogy még labdát is cserélt. Nem hiszem el hogy nincs egy ember aki leordítja a kislányos fejét. A kapu előtti passzolgatásai pedig idegbajt hoznak az emberre. Már minden csapat tudja hogy ezt csináljuk és nem igazán vagyunk labdabiztosak hátul. Mindenesetre volt egy nagy sanszunk a többi eredmény tükrében hogy meglépjünk a mezőnytől,ez majdnem sikerült de majdnem ki is kaptunk. Rebrovnak lesz dolga bőven,jól jön ez a kis szünet nekünk. Kíváncsi leszek hogy ő is csak őrjöng a pálya szélén és hangzatos nyilatkozatokat ad de minden marad a régiben ( mint Doll érában volt) vagy tényleg lesznek változások. Mert azok kellenek az biztos. Rengeteg volt a rossz beidegződés, sokszor nem is fordultunk kapura akkor is amikor megtehettük volna ,hanem inkább a biztos oldal illetve hátrapasszt választottuk. Várom a Honvéd elleni meccsen a változtatás eredményét. A bíró megint nem velünk volt, de akkor sem volt velünk amikor 2-0-ra vezettünk. Támadni kell, az ellenfél térfelén ha csal a bíró akkor nagy gáz nincs. Ez most nekünk nem jött össze, a Vidi pedig kihasználta ezt a sajátságos bírói felfogást. Játszani kell, gólt rúgni és mindenki tehet egy szívességet.
    Hajrá Fradi!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 10.20. 19:30 PAFC-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST