Feljegyzések a fotelból – Nem mondtunk csütörtököt

fotelszurkolo-29Csütörtök reggel miközben a pékárukat rakosgattam a kosaramba egy gyerekkori ismerősöm elővette mélységi tartalékát és a lehető leggúnyosabb hangon szólt hozzám: – Szombaton legalább egy világsztár is fellép a stadionotokban…ja, és még nézők is lesznek – jót vigyorgott a mondókáján, köszönni is elfelejtett, melytől felbuzdulva nekem sem jött ki a számon egy – Üdv, de régen láttalak, hanem lányos zavaromban egyből vissza is támadtam: – Te tudod, hogy ki az a Robbie Williams? Melyik csapatban játszik? – jobb nem jutott eszembe, a cél érdekében még a tudatlanságomat is beáldoztam, melytől nem vártam csodát, de reménykedtem abban, hogy továbbra sem tartozik a foci nagy szerelmesének, így talán nem tud a számunkra oly sok keserűséget okozó napról, amikor is rendszerint “csütörtököt mondunk”. Nem hiszek a babonában, de mikor értesültem róla, hogy a Haladás ellen nem szombaton játszunk, a második gondolatom az volt, hogy miért pont csütörtökön? Ezen a napon sajnos mi a gólöröm helyett csak beragadt ravasz “csittegő” hangját hallottuk – tömören fogalmazva csütörtököt mondtunk (eredetileg az ismert mondás is a régi lőfegyverek csattanását jelölték, ha nem sültek el megfelelően). Az első gondolatomat inkább nem is idézem fel, őszintén egy kicsit rossz néven vettem, hogy Robbie miatt (aki ráadásul nagy focirajongó is) nem tudtam élőben megnézni a meccset. Ez még akkor is így van, ha a Paks elleni mérkőzés után voltak pillanatok, amikor már bérletvágó ollót láttam a kezeim között.

Erre csak rátett egy lapáttal az a felfedezés, hogy a tévé sem hajlandó közvetíteni, ami azért is furcsa és érthetetlen, hiszen az internet bugyraiból meg lesz vételi lehetőség. Ha már kivonulnak, ha már felveszik, akkor vajon miért nem adják “normális” készüléken? Mely nagyobb, mely könnyebben elérhető az idősebbek számára. Ráadásul a jövő hét valamelyik napján le fogják majd adni – ismétlésként. Agyament – és akkor még finomkodtam is. Néhány előnye azért van az internetes közvetítésnek, egyrészt ha egyszerre nem megy a csapatnak és sávszélességnek, akkor legalább nem kell szenvednünk mint szombaton a Paks ellen a lelátón, másrészt a neten legalább nem kell elviselni a “wc-deszka” színű egyperceseket.

Szerencsére a Haladás ellen nem ragadt be a ravasz, csütörtökön sem mondtunk csütörtököt, igaz nem is dán ellenfél ellen kellett pályára lépnünk, bár szombaton sem egy világrengető csapatot nem bírtunk lebirkózni. A sérülés hullám már a bemelegítésnél folytatódott, Otigba kikerült, Batik került a helyére, ezzel azt a bravúrt sikerült elérnünk, hogy a kispadon nem volt bevethető belső védő, ami elég hamar “megbosszulta” magát, mert Leonak elég volt egy rossz mozdulat és a 30. perc tájékán lesántikált a pályáról. Az idősebb Lovre jött be, ami azt eredményezte, hogy Botkának kellett beállóst játszani! De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen akkor már vezettünk Moutari góljával, amit sajnos az M4 “fürgeségének” köszönhetően nem láttam. Talán ők sem számoltak azzal, hogy a Fradi már a 4. percben gólt szerez, de elég vicces, hogy öt percet kellett várni, mire elindult a közvetítés.

Még szerencse, hogy vannak egyéb “okosságok” is, így a telefonomon jött az értesítés, hogy vezetünk. A gól után már helyreállt a kapcsolat, bár talán jobb lett volna, ha a teljes első félidőről lemaradunk, mert az olyan ritmusban és színvonalon játszotta végig a két csapat, hogy annak nézése komoly erőpróbát igényelt. Ha már kettőt jó helyre tudtak passzolni, már örömtáncot lejtettünk, bár voltak percek amikor kutakodni kezdtem a fiókban nyugtató tablettáért…és nem a játék izgalma miatt. Szerencsére nem csak mi, de a Haladás is szenvedett a pályán. Azon kívül, hogy 5-6 percenként jókat rúgtak egymásba a játékosok, más nem nagyon történt.

Ennek fényében várható volt, hogy a szünetben cserélni fog Thomas Doll, és biztos voltam abban, hogy Böde Dani be fog állni. Meglepetésre nem csak Dani jött, de Pedro is, gyaníthatóan azért, mert Gorriarán is sérültet jelentett, felvállalva azt, hogy 45 percet úgy játsszunk le, hogy nincs több cserénk. Volt benne rizikó, hiszen úgy hullanak a játékosaink mint az érett gyümölcs a fáról, de a kényszer néha nagy úr. Jó lenne ha minél hamarabb jönne egy hosszabb szünet, mert ha így folytatódik, lassan elfogynak a sportkórházban az ágyak. A második félidő ott folytatódott ahol a csapatok abbahagyták az első 45 percet. Azonban volt egy játékos, aki ezt másként gondolta.

Természetesen Böde Daniról van szó, ki másról! Jött, látott és győzött. Ő sincs csúcsformában, de mikor a pályán van, nyugalmat, biztonságot és főleg állandó gólveszélyt jelent. Az már más kérdés, hogy vajon miért is nem kezdett, nem akarok ördögöt a falra festeni (nem is tudnék), de remélem, nem a jelenlévő szövetségi kapitány “kedvéért” döntött a szakmai stáb Priskin mellett – aki ezen a mérkőzésen sem tudott szinte semmit hozzátenni a játékhoz. Volt egy fejese és ennyi. Ellenben Dani jelenléte annyit jelentett, hogy az előre ívelt labdákat meg tudta játszani, le tudta fejelni, meg tudta tartani. Ez azzal járt, hogy a szélsők és a középpálya is felért a támadásokhoz és bár továbbra sem volt sziporkázó a játék, de a második félidőben legalább volt 3-4 helyzetünk. A szélsőkhöz már fellépett Lovrencsics és Pedroso is, jöttek is a beadások, melyek a legtöbb esetben meg is találták Danit, és ha nincs Király, több góllal nyerünk. Góljáról az idő megfoghatatlan közegében maradtam le, hiszen a netes közvetítésnél még csak indult a támadásunk, de az “okosom” már jelezte, hogy 2-0-ra vezet a Ferencváros (köszönöm SofaScore!). Ennek tudatában már kényelmesen elhelyezkedve a fotelban vártam, hogy Böde Dani gólt szerezzen: Moutari megküzdött a labdáért, hátrapasszolta Lovrének, aki pompásan beívelt, Dani meg bólintott. Időnként nagyon egyszerűnek tűnik ez a játék…főleg ha a telefonom “előre” jelzi a Fradi-gólt.

Dani mellett elsősorban az eddig “eldugott” balhátvédünket, Pedrosot kell kiemelni, aki az első félidőben még biztonsági játékot játszott, nem merészkedett előre, de az oldaláról egyetlen Haladás támadás sem futott végig. A második félidőben már többször felfutott, volt két remek beadása is – mindkettő “eltalálta” Danit. Egy mérkőzésből természetesen nem szabad messzemenő következtetések levonni, de talán megoldja a balhátvéd szerepét. Kettőjük mellett Moutari gólja és harcossága a kiemelhető, a többiek lelkesen gyűrték az ipart, de továbbra is rengeteg a hiba, a játékosoknál érezni a tanácstalanságot, a sérülések miatti felforgatott csapat az összjáték teljes hiányát produkálta. Ebben jobb volt a Haladás, igaz kapura szinte semmi veszélyt nem jelentett. Most az oldalról jövő szabadrúgások sem okoztak vészhelyzetet, valaki szólhatott Dibusznak, hogy ilyen szituációk előtt szakadjon már el a gólvonaltól, ezáltal a beíveléseket – volt mikor játékossal együtt – mindig elérte.

Győztünk, melynek természetesen örülni kell, de az látszik, hogy több sebtől vérzünk. És nem csak a sérülések miatt. Néha azt érezzük, hogy a pályán lévők nem nagyon tudják mit is kéne kezdeni a labdával. A küzdéssel, az akarással nincs gond, de ha mellé nem társul játék is, akkor abból értékelhető teljesítmény sem alakulhat ki. Most legalább meg van a három pont, emiatt nem siránkozhatunk, 6 forduló után még veretlenek is vagyunk, de ne feledjük, a neheze csak most jön: Videoton, Vasas, Honvéd, DVTK. Valójában ezeken a mérkőzéseken fog eldőlni, hogy hol is helyünk a most futó bajnoki sorozatban. Jósolni nem tudok és nem is akarok, hamarosan úgyis kiderül.

Csütörtökön nem mondtunk csütörtököt, a puska ravasza nem ragadt be, mert a második félidőben jött az igazi vadász és ha az ő kezében van a fegyver, akkor számolhatunk azzal, hogy célba is talál.

8 Vélemény a cikkhez: Feljegyzések a fotelból – Nem mondtunk csütörtököt

  • Maradjunk annyiban, hogy ennyi képzetlen játékos (futball-analfabéta) talán még sohasem játszott a Fradiban egyszerre.

    • És még csak nem is a játékosállomány a legrosszabb… Ahol egy edző ennyire fantáziátlan, és hibát hibára halmoz, ahol senki sem a helyén játszik, ahol a sérültekkel tele a padlás, ahol a taktika a játékot teszi vakvágányra, ahol a meglévő játékosokból talán még a takarítónő is ütőképesebb csapatot rakna össze, ott nem várhatunk csodát… Auf wieder sehen, Thomas…

  • A 2:0-às végeredmény persze tetszett és jòt tett a 3 pont elnyerése.

    Sajnos az eszes jàtékot még mindig hiànyolom.

    Ahol nincs kreativ középpàlya, ott nem is sok helye van az eszes jàtéknak.

    A középpàly meg — legyünk ôszinték — “Güri-Eràn” és Moutari szélezô futàsainàl azon a véleményen lehetett, hogy ha markìrozunk jelenlétet, akkor màr el is fogadhatòvà vàlik a középpàly, amely nem létezett.

    A középpàly àtìvelésével meg csak azt lehet eredményezni, hogy 10 ember beàll védekezni és vàrja a konterek lehetôségét.

    Az, hogy nem birtokolta a Haladàs többet a középpàlyàt, az annak tulajdonìthatò be, hogy nem jött össze az öszjàtékuk és nem sikerült jòformàn semmi nekik.

    Több elképzelést làttam a Hali-ban mint a Fradiban. Ez mégegyszer egy keserû pirula Volt szàmomra.

    Nem akarok kitérni a kispadozò Bognàr gyerekre, habàr nagyon is kedvem lenne hozzà.

    Minnél tovàbb pròbàlom megérteni az edzô kisérletezéseit, annàl inkàbb azt vetném szemére, hogy miért pròbàlkozik is fel-fel-àllìtgat olyan kombinàciòkat, amelyek sose szoknak össze, hiszen csak egyszer kétszer kapnak lehetôséget az összjàtékhoz.

    lalolib, Priskin esetében nem egészen értek egyet Veled.

    Voltak egy pàr lehelfinom cselei és màr sokkal jobban is mozog a kapu felé.

    A “lesek” meg érthetetlenek. Nem Priskin, hanem a bìròi döntések miatt.

  • Mit is lehet mondani?
    Szóval 2-0 ide.Pocsék játék, harmatgyenge csatár(Priskin)! Kb a blasz 2-t nem üti meg.Egymás utáni jó passzok száma 1.Na és persze a FRADI-hoz “méltón” 2 lövési kisérlettel lehoztuk az első félidőt.Ezen a meccsen csak a 3 pontnak lehet örülni.Semmi egyéb.

  • Miénk a három pont de semmi több nagyon remélem lesz sokkal jobb is. Hajrá Fradi!

  • Ezúttal a »sztrímem« kifogástalanul működött. Végig volt – szemben a korábbiakkal – képem és hangom, így nem maradtam le semmiről. Véleményem szerint talán csak egy hajszállal játszottunk jobban, mint a Paks ellen, ám ez a „hajszál” most sokat jelentett. Egyrészt azt, hogy a Haladásnak még véletlenül sem sikerült gólt találnia; másrészt azt, hogy ami eddig kipattant, az most bepattant. De ez most a győzelmet jelentette.
    A játékosokat illetően nagyjából egyetértek Laci barátommal. De csak nagyjából. Pedroso valóban megnyugtató megoldást jelent(het) a balhátvéd posztjára és Böde Dani az Böde Dani. Ha Király nem KG, nagyobb arányú is lehetett volna a győzelmünk.
    Leo kiválása azonban komolyabb bajt jelentett még annál is, hogy a belső védőink elfogytak. Ugyanis vele kiesett a csapatból az egyetlen irányítani képes játékos is. Amíg bent volt, remek labdákat adott előre, főleg Priskinnek, és finoman szólva sem vagyok biztos abban, hogy a kárára befújt lesek mind azok voltak… Leo kiválásával Priskin és elszürkült.
    Ám egy év múlva a Fradi Naptárában augusztus 17-nél csak azzal bővül az adattár, hogy Ferencváros-Haladás 2:0

    • Kiegészítés.
      Mivel a TV csak késő este kegyeskedett csak adni a meccset, egyszerűség kedvéért felvettem az egészet. Így viszont egyes részeit ismételten meg tudom nézni.
      Azon véleményem, hogy a Priskin kárára bejfújt lesek nem mind voltak azok, csak megerősödött; mint ahogy az is, hogy Leo kiválása után nem volt a csapatban senki, aki észt adott volna a játéknak,.
      De csak most vettem észre, hogy a meccs utolsó fél órájában az idősebbik Lovre milyen hasznosan játszott. És a gólpasszon kívül is milyen pontos beadásai voltak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 09.30. 18:00 Balmazújváros-FTC (Stream:m4sport.hu)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ