Feljegyzések a fotelból – Rémálom a Rohonci utcában
Freddy Krüger feltámadt. Hollywood hiába nyugdíjazta már évekkel ezelőtt, az öreg ijesztgetős vaskarmú gyilkolászógépet nem olyan egyszerű talonba tenni. Bár megunta a diáklányok zargatását és a maszkmesterek sem voltak hajlandók a továbbiakban ráadni förtelmes külsejét, úgy döntött, hogy átteszi a székhelyét Európa közepébe. Van is itt egy ismerőse, igaz már “magyarosabban” hívják, mint annak idején a film fővárosában, de mégis csak forgatott néhány kultikus történetet. Arra persze nincs magyarázat, hogy 2017 őszén mit is keresett a Haladás stadion avatóján (bár voltak ott diáklányok szép számmal), de tény, olyan mélyen vájta a Fradista szívünkbe a vaskarmait, hogy az bizony a végén a bajnoki címünkbe is került. Akkor még nem Freddy vaskarmaira fogtuk a vereséget, bajszunk alatt talán még kacsintottunk is, végül is nagy örömet szereztünk a stadionavatón és a vereség ellenére még vezettük is a tabellát, bár a végén azért egy kicsit más volt a véleményünk. Mindez persze a kezdő sípszóig nem nagyon befolyásolta a tegnapi napunkat, el is felejtettük a néhány hónappal ezelőtti eseményeket. Újfent vezetjük a tabellát, a Haladás úgyszintén, igaz a másik irányból nézve. A múlt héten jól játszottunk és magabiztosan nyertünk az MTK ellen, a héten nyilatkozott edző, játékos, hogy minden rendben van, tudjuk mit kell játszanunk a győzelemhez, a sérültek is kezdenek javulgatni…vajon mi kell még egy békés, nyugodt szombat esti győzelemhez? Tudnék frázisokat pufogtatni a lendületről, az alázatról, a pontosságról és még a bírókról is, de ennek most tényleg nem látom értelmét.
Ráadásul a baj nem jár egyedül és nem csak az örök bölcseletben, hanem a szürke hétköznapokban is. Ennek most szerkesztőségünk is áldozatává esett, a napokban egy rosszul megírt bővítményt törtek fel orosz hackerek (kik mások?) mely a Tempó, Fradi! oldalát is elérte. “Szerencsére” annyira nem voltak gonoszok mint Freddy Krüger, de okoztak néhány nap álmatlan éjszakát. A szakemberek dolgoznak a végleges javításon, remélhetőleg hamarosan minden a helyére áll. Ahogy a csapatnál is, bár a tegnapi produkciót nem lesz könnyű lenyelni és főleg megmagyarázni. Rebrov mester is értetlenül állt a számára kijelölt “ketrecben”, próbált is változtatni, de ha még napokig a pályán pattog a labda, akkor sem találtunk volna egyetlen árva gólocskát sem.
Mert tegnap este semmi sem működött. Nem néztem statisztikát (és nem is fogok), de a labdabirtoklásunk valószínűleg 70% feletti volt, de finoman szólva is cseszhettük, ha az kizárólag a térfél közepén való passzolgatásban merült ki javarészben. A Blazic-Leó-Sígér-Spirovski négyes annyit ért a labdához, mint a Haladás egész idényében összesen, de húsz perc után már a képernyő előtt is elszenderedtem attól a lassúságtól, ahogy járattuk a labdát. Néha tíz métert is olyan lassan tett meg a labda, mintha az egy csiga hátán utazna. Ebből meg az sült ki, hogy az első félidőben egyetlen helyzetet sem sikerült kialakítani, volt talán két távoli lövésünk, de az is azért, hogy a “mackónadrág” helyettese meg ne fázzon.
A szünetben még úgy gondoltam, jó-jó, sétálgattunk egy kicsit, ez volt a bemelegítés (bár ahhoz is elég lassúnak tűnt), Rebrov a szünetben lekapja a játékosok fejét, cserélni is fog, mert néhányan mintha teljesen elfelejtettek volna focizni. Nem volt szélsőjáték, egyszer sem sikerült meghúzni az oldalakat, középén Dani alig találkozott a labdával, Lanza többször is, de annak általában fault lett a vége, no meg egy sárga, csupán bírói megszokásból. A második félidő sem indult jobban, továbbra is unottan járattuk a labdát, és nem csak a lendület hiányzott, de a vér is abból a bizonyos testrészből. Majd derült égből a villámcsapás (vagy Freddy Krüger a pincéből) jött a Haladás gólja, melyet ha nem mi kapunk, anno szerepelt volna a Ludas Matyi hasábjain. Nem vitatom a büntető jogosságát (túl sok értelme nem is lenne), amit a Haladás játékos a csapat góliszonyától rettegve olyan rosszul rúgott, hogy ha Dibusz nem akar vetődni, csak eldől mint egy homokzsák, akkor kivéd.
A bekapott gól egy kicsit felpaprikázta a csapatot, Rebrov is cserélt, bejött Nandó és Frimpong, közben a bíró simán elnézett egy büntetőt Lanza lerántásáért, ami azért is “furcsa”, mert ha az egyik oldalon befújjuk, a másikon miért nem? Tudom, ez lassan már Kassai effektus, nem is kell csodálkozni rajta, a bírók továbbra is imádnak a Fradi ellen “vezetni”. De ne méltatlankodjunk, a második lerántást már befújta, amit Lanza nemes egyszerűséggel, a szokásos kezdeti topogás után ki is hagyott. Innentől meg végleg elvesztettük a fonalat. Fej nélkül mentünk előre, most már sokkal lelkesebben gyömöszöltük az ellenfél kapuja felé a labdát, voltak is lehetőségek, de tegnap este minden próbálkozás olyan volt, mint Garfieldnak kimászni reggel az ágyból. Reménytelen.
A tegnapi vereség kábulatából még kicsit kótyagosan nyomogattam a tévé távirányítót, minél távolabbra akartam kerülni a sportadóktól. Végül a NatGeo-t választottam (mint általában), ahol a második világháború egyik legkegyetlenebb emberéről, a japán Tódzsó Hidekiről kezdődött egy dokumentumfilm. Bár imádom a történelmet, de csak az első reklámblokkig bírtam idegekkel nézni azt a brutalitást, amit a parancsára elkövettek a távol-keleten. Pedig a csatorna a film kezdete előtt még figyelmeztette is a nézőket, miszerint a “a műsor a nyugalom megzavarására alkalmas eseményeket, képeket tartalmaz”.
Kérdem én, a tegnap esti bajnoki mérkőzés előtt miért nem figyelmeztették a Fradi szurkolókat, hogy amit látni fognak, az nem csak a nyugalmunkat zavarja meg, de az idegrendszerünket is tönkre teszi?
10 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Rémálom a Rohonci utcában bejegyzéshez
Hozzászólás a(z) lalolib bejegyzéshez Kilépés a válaszból
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Egy pillanat: számoljunk egy kicsit utána! Hány ponttal vezetünk az mlszfc előtt?
Hát igen. Tegnap, amikor beírtam a megjegyzésemet,akkor érkeztem haza a Bukarest elleni meccsről. Utána néztem csak meg a Mol eredményét és nagyot csaptam a levegőbe. Aztán megszólalt az asszony: mekkora bunda ez az nb1. Az előző fordulóban minden nagy megverte a kicsiket,most meg fordítva.
Mindegy,10 év múlva erről senki nem fog beszélni. Jelenleg 8 pont a hátrány, ha nyer a Mol az elmaradt meccsén akkor 5 pont=2 forduló előnyünk van.
Szerkesztőtársam kiszámolta, hogy “a megszerezhető 24 bajnoki pontból 10-et tudott begyűjteni a Videoton eddig nemzetközi kupameccs után”.
Nekünk az lenne a legjobb, ha továbbjutnának a csoportból? 🙂
Én egyedül az Újpestet utálom,egyébként minden más magyar csapatnak szurkolok nemzetközi szinten. Szerintem elismerést érdemel a Vidi teljesítménye főleg a mi eddigi nemzetközi vergődéseink tükrében. Úgyhogy jusson csak tovább,mert így az ország koefficiense is javulni fog. Ha ehhez még hozzávesszük hogy ez miatt el is szór pontokat,így elősegítve minket a 3. csillaghoz csak hab a tortán. Én személy szering azon a véleményen vagyok hogy 10 feletti pontelőnnyel kell ráfordulnunk a tavaszra,akkor van esélyünk bajnoknak lenni. Sajnos ha ez nem lesz meg, a kipihent Vidi tavasszal befog minket,főleg ha ilyen szépen gyűjtögetjük a pontokat mint a Puskás vagy Hali ellen.
Ha igazak a hírek, akkor tavasszal már Rebrov csapata fog szerepelni. Akkor meg már nem szabadna úgy vergődni mint a Felcsút és a Haladás ellen…
Nem tehetek róla, de én félek is tőle! Rebrov elküldi Takács Zsombort, Leandrót, Cserniket, a kis Lovrét, esetleg Bödét és Vargát, meg Gorriaránt, és hoz helyettük ukránokat és szerbeket a második vonalból. És kontrázó csapat leszünk, rengeteg futással, egygólos meccsekkel. Előbb a stílust kellett vlna meghatározni, és utána keresni edzőt. Rebrov még annyira sem tud mit kezdeni a parkoló buszokkal szemben, mint Doll…
hihetetlen gyenge színvonalon, szív nélkül játszott a csapat. Ez nem a Fradi volt. Ha ez a rebrovi Fradi egyik arca, akkor ő sem fog sok sót megenni nálunk. Ugyanis ez még a 3. csillagra sem elég, nemhogy a nemzetközire. A Vidi hátránya 2 pont ( ha nyer az UTE ellen), ami egy kipihent tavaszi Vidivel szemben kevés. Amilyen hihetetlen nyugalommal néztem a múltkor a MTK elleni sima győzelmet, ugyanilyen ” nyugalommal” néztem ezt a vergődést. Mert még csak fel sem tudtam mérgelni magam. Remélem ezt megmondják Rebrovnak is, mert ha nem változtat, semmit sem érünk el. Hajrá Fradi!
Lezajlott 15 forduló, de a játékunk hullámzó és több a gyenge, mint a jó teljesítmény. Ez, ebben a Ligában, ennyi pénzből minimum kellemetlen. 9 győzelemből kb. 4-5 sima , a többi nyögvenyelős, a három X mind otthon(Paks és Vidi elleni ráadásul előnyből…) a két zakó pedig vérciki. Felcsút és Hali…No comment. A 30.-ért talán le kellene futballozni ezt a “pazar” mezőnyt, nem fiúk és Rebrov Mester??? Mert ez eddig nem Fradi szint, hiába állunk az élen
Ugyanazt kezdem kérdezgetni, mint a dolli időkben: Mit csinálunk az edzéseken, ha láthatólag semmit nem tudunk kezdeni azzal a játékstílussal, amivel az ellenfél előrukkol? Mert nem meglepetés, amit tegnap csinált a Haladás (és máskor a többi csapat): teljes betömörülés, sorozatos szabálytalanságok a sárga lap határán, kontratámadások és mérhetetlen lelkesedéssel játékrontás. Úgy látszik Rebrov sem képes semmit kitalálni taktikában.
A mentális fölkészítése a játékosoknak meg továbbra is zéró. Szpirovszki a visszajátszás szerinti jogos tizenegyest olyan vehemensen vitatja, hogy a végén piros lap lehetett volna belőle. Miért itt aktív? Lanzafame végig ingerült; a tizenegyesnél sem tud higgadt maradni. Ott kellett volna összpontosítani, nem a vitákban. Majdnem belementünk egy “verekedésbe” a 85. perc környékén, amikor tudhatnánk, hogy ez csak az időhúzó csapatnak jó. Ezekre miért nem figyel az edzői stáb?
Ehelyett egy félidőt lelazsálunk, nulla lendület, nulla fantázia, nulla lelkesedés, nulla Fradi szív. Nem becsülik a saját szurkolóikat semmire. Elkeserítő.
Az múltkori fotelszurkolóban egy mondat erejéig megjegyeztem ,hogy tartok a hali meccstől. A múlt héten a munkahelyen , igaz más területen lett egy magyar munkatársam , aki hali drukker mondta is ,hogy simán kapnak egy 5-öst én meg egyből rá,hogy szerintem 1:0 -ra nyertek. Bárcsak az 5-ös lottó vagy eurojackpot számait tudnám ennyire pontosan eltalálni…
De egy kicsit a meccsről is , amit végig tudtam nézni most rendben.
Lassú körülményes játék, mint a puskás ellen. Ahhoz túl kis pont vagyok , hogy bele lássak , hogy ez a meccs is Tippmix gyanús volt e,de az látszik amit másokkal együtt mindig leírunk , hogy képtelen a csapat egyenletes hosszú jó teljesítményt nyújtani. Messze még a vége és ilyenkor sajnos elbizonytalanodik,hogy megérdemli e a csapat a bajnoki címet. Nemzetközi csoportkörről ne is beszéljünk….
Hajrá Fradi