Feljegyzések a fotelból – Szenvedélyek viharában

Szenvedély nélkül nincs élet, élet nélkül nincs szenvedély. Talán megbocsájtható ha nem teljesen pontos a ókori görög bölcselet és az, hogy most a szerző neve sem ugrik be, de reménykedem, hogy nem csap le rám Zeusz összes haragja, nem küldi rám az ég, a viharok és a villámok összes dühét és jégkockává sem változtat, bár az egy pohár “viszkivel” még elfogadható (ha Chivas Regal és legalább 18 éves). Most nem akarok a villámsújtotta Marion lenni és Charlie se énekeljen miközben én úszkálok és olvadok a pohárban, mert akkor az egész tegnapi nap köddé válik, amit nagyon nem szeretnék. Egy derbit megnyerni mindig többet jelent három pontnál, és ha ezzel egy felejthetetlen élmény is párosul, az úgy ivódik be a Fradista lelkünkbe mint az első szerelem semmivel sem pótolható varázsa. És ahogy kamaszkorunk legszebb nyaráról, úgy a tegnap esti derbiről sem könnyű papírra vetni azokat az érzéseket, melyeket ha nem élünk át teljes lényünkkel pillanatok alatt válhatnak köddé. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a legmélyebb érzelmeinket nem könnyen osztjuk meg a nagyvilággal (vannak akik igen, de őket vagy zseniknek, vagy celebeknek hívjuk) akkor talán nem meglepő, hogy az első néhány mondatom után tartanom kellett egy kis szünetet, hiszen sem zseni, sem celeb nem vagyok, csak egy “öregedő” Fradista, aki olyan élménnyel gazdagodott, melynek papírra vetése meghaladja az “írói” képességeit. Ettől függetlenül megpróbálom, még akkor is, ha a végeredmény eléggé bizonytalan. De tudom azt, hogy akik ma a Szentélyben töltötték az estét (plusz előtte néhány órát) azoknak újat nem tudok mondani, hiszen együtt éltük át a derbi minden mozzanatát, a prológustól az epilógusig. Pörögtünk a szenvedélyek viharában, és bár a végén már nagyon vártuk a hármas sípszót, de talán nem bántuk volna azt sem, ha tovább tart az élmény, ha az aréna fényei nem gyúlnak ki, ha még együtt lehetünk, együtt ünnepelhetünk.

Üllői út környéke, délután 5 óra fele. Az M0-s dugói semmik sem voltak ahhoz a népáradathoz, mely az aréna felé vette az útját. Zöld-fehérbe öltözött környék, kicsik, nagyok, fiatalok és öregek olyan ütemben haladtak, mint ahogy Nagy Sándor serege elindulva Mecedóniából az isszoszi csata forgatagában találta magát. Mi is csatára készültünk, igaz nem a perzsákkal kellett megküzdenünk, hanem a derbik 113 éves hagyományával, de ahogy Nagy Sándor érezhette a csata elején, ha győz, nem csak a fél világ ura lesz. Bennünk is dolgozott az ideg és a vágy különös keveréke, mely győzelmet remélt, mert ahogy a kissé “kicsavart” és átköltött bölcselet hirdeti: minden csodálatos, de a Dózsa elleni győzelemnél nincs csodálatosabb. De mielőtt elkezdődött volna az ütközet, néhány pillanat erejéig az emlékezésé volt a főszerep.

dr. Géczi Istvánt néhány napja helyezték örök nyugalomba, a meghatottság és a búcsú könnyei mellé az emlékezés lépett, a Ferencváros legendás kapusát vastaps közepette repítette az égig, a csillagok közé, a volt játszótársak közé, hogy ott fent is hirdessék a Fradi dicsőségét, melyért oly sokat tettek. A 224. derbit már együtt nézték a csillagok között, együtt szurkolva az aréna több mint húszezres “seregével”.

Még alig fejeztük be a Fradi indulót, még hatása alatt voltunk az emlékezésnek és a derbik ránk szakadt hangulatával, de már majdnem a lilák kapujában táncolt a pöttyös. Lovre remek beadására Lanzafame úgy érkezett mint anno Nyilasi Tibi, remekül is pörgetett, de Pajovic néhány pillanatra Géczi Pista bácsit “utánozva”, egy remek vetődéssel szögletre mentette a lövést. Melyből egyből jött a második helyzet is, Spirovski fejelt, de Pajovic megint résen volt. Néhány perc és jött Heister beadása amit Bőle kapásból lőtte a lilák kapusának kezébe. Ez igen! – így kell kezdeni egy derbit, így kell még a szuszt is kipréselni a kissé ijedt nyusziként a pályán lézengő ellenfélből. Ezt vártuk, ebben reménykedtünk…

A folytatás már pianósabbra sikeredett, az újpestiek is éledeztek, bár a kapunkig nem nagyon jutottak el, volt mikor Dibusznak gimnasztikáznia is kellett, nehogy “görcsöt” kapjon az ácsorgásban (volt azért egy bravúrja is). Mentünk előre, de valami mégis hiányzott. Az is igaz,ha Lanzához került a labda, gondolkodás nélkül egyből a gyepre küldték a lilák, volt mikor Sankovic simán lekopírozta a felcsúti mérkőzés birkózó jelenetét, ott a játékos vitte egy ipponnal a földre az edzőt, itt a védő gondolta, hogy a tatamin van és nem a zöld gyepen. De ahogy az MLSZ illetékes kartásai nem büntették az ámokfutás részvevőit, úgy Andó-Szabó is sokáig kitartott mire eljutott odáig, hogy Litauszkinak kiosztott egy sárgát. A mérkőzés “birkózó” szakaszában is jobbak voltunk, de valami hiányzott a táncból. A szenvedély. Mert anélkül nincs élet, anélkül nincs győzelem.

Az áhított szenvedély a második félidőben érkezett. A csúcsponton, a 60. perc környékén érte el azt a fokozatot, ahonnan már nem volt visszaút. Heister remekül adott be, Lanza kivételesen elég szabadon vehette át, háttal a kapunak, háttal a tábornak, de érezte, hallotta a feléje szálló erőt, egy könnyed mozdulat jobbra, egy tökéletes lövés, egy örökké bennünk maradó pillanat. Húszezren talpon, húszezren egymás nyakában, az ülés alá “kényszerített” sörös poharak százával dőltek el, kifolytatva a sárga nedűt. Lábunk sörben ázott, de ki törődik itt ilyen apróságokkal mikor vezetünk! Nehéz szavakba önteni amit akkor éreztünk. Lanza a gól mellé egy sárgát is kap, kérem szépen, itt nem lehet örülni, főleg mezt levenni. Füstfelhő száll a magasba, kigyúlnak a fények, ugrálunk az újpestiek “tiszteletére”, lesz itt büntetés, lesz pénz pogácsára. Bár itt nincs ámokfutás, csak öröm, de az egyesek számára sokkal, sokkal nagyobb bűn! Lelkük rá, most nem a százezrek a fontosak, hanem az óra lassú ketyegése, még fél óra, tovább kell nyomni, tovább kell préselni a szuszt, mert innen, ilyen hangulatban már csak győzni lehet.

Megyünk is előre rendületlenül, a lilák alig lépik túl a felezővonalat, mezőnyben még elvannak, bár a labda elég sokszor útban van, főleg a hátvédsor rúgja arra, amerre a lába áll, volt, hogy célba vették az aréna melletti üvegkalitka ablakait, miközben Bőle, Varga és Lanzafame is helyzetbe kerül, de marad az egy gól, de múlnak a percek, már csak negyedóra van hátra, a feszültség fergeteges biztatásba csap át. Rebrov mester is érzi a változtatás szükségét, először jön Nandó (végre, újra a pályán!), majd húszezer ember a talpon, egy végtelenségi elnyújtott Daniiiiiiiiiii! kiáltással üdvözli azt a játékost, aki nélkül a jelenben nem képzelhető el derbi. Dani majdnem meg is hálálja, Pajovic megint remekel, a vége már totál a Fradié, a lilák már menni alig tudnak, a kritikusnak számító utolsó percekben négy ziccerünk is van egymás után: Böde, Nandó, újra Böde, majd a végén Frimpong.

Újabb nincs, a bírói hármas sípszó felharsan, melyből legfeljebb az elsőt halljuk. Egyetlen egy nagy ölelés az egész aréna, a boldogság fonja körbe a stadiont, taps, pacsizás, ki nem ugrálás (újabb százezer), kell ennél több?

Szenvedély és győzelem. Ezek együtt, zöld-fehérbe öltözve, verhetetlen kettőst alkotnak. Pályán, lelátón, a tévé előtt, a csillagok között.

Nyugodj békében Pista bácsi. A győzelem a Tiéd és a többi csillagé is ott fent az égen. És a miénk. Mert mi együtt vagyunk a Ferencváros. Mindörökké, a szenvedélyek viharában.

23 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Szenvedélyek viharában bejegyzéshez

  • Nincsenek, soha nem voltak és SOHA NEM is lesznek velünk egy súlycsoportban a lilák.
    MEGINT óriási szerencséjük volt, a 4:0-ás győzelmünk mindenképpem benne volt a meccsben.
    Az örökmérleg MINDENT elmond a klassziskülönbségről !

  • Hatalmas élmény volt számomra, jóllehet a koromnál fogva már sok nagy meccset láttam. Egyedül azt sajnálom, hogy nem sikerült viszonozni a 0:6-ot, pedig megvolt rá a lehetőség. Ilyen gyenge Dózsát már égen nem láttam a derbin. Örültem Nandó és Frimpong felépülésének, Dani becserélésének, viszont meglepett Otigba állítólagos izomsérülése. Nagyon jó a keretünk, csak előbb-utóbb meg kell találni mindenkinek az optimális posztot. Egyedül Blazic visszaesése keserít el. Mintha egy kicsit fejébe szállt volna a dicsőség. Remélem, Rebrov helyreteszi.
    Hajrá Fradi! Remélem, a Debrecen ellen is sokan leszünk.

    • Blazic visszaesése nekem is feltűnt, de ne feled, a két hátsó belső poszt a tökéletes összhangról szól. Ahhoz meg sok együtt játszás is kell. Otigba sérülése óta: Leo, Botka, Frimpong…Nincs állandó társ.
      Ez persze még nem menti fel a könnyelműsködéseit.

      • Szerintem nincs nagy gáz. Csak azért mert nem ő a házi gólkirály -- mint volt tavasszal -- azért még jól játszik. Varga beadásai amúgy meg hatástalanok.

  • Egy adalék a derbihez, ami utólag meglepett és egy kicsit más megvilágításba helyezi a jó a csapat támadójátékát: 19 kapu felé szálló lövésünk volt melyből 12 (!!) el is találta a kaput, mely minden összevetésben nagyszerű.
    Azért hiányérzett is párosul ehhez: 12 kaput találó lövésből csak egy gól.

    • Azért ez más mint a maccabi elleni 3 lövésből 1 sem talált kaput. Örülök az 1:0-nak is , de egyszer tudnék örülni egy alázásnak is. Ideje lenne a 0:6 miatti revansnak.

  • Megint csak gratulálni tudok “Lalolib” barátunknak -- tökéletes írás! Talán csak a “rögeszmém” maradt ki, hogy “elől Dani, mögötte Lanza”! És (bár így nem kezdünk mondatot, most mégis) hazai pályán talán elég lenne 3 belső védő -- a támadóbb felfogást jobban díjjazzuk ! HAJRÁ FRADI!! CSAK A ZÖLDEK!!!

    • Elnézést, hogy kéretlenül hozzászólok! Egy tévhitet szeretnék eloszlatni.
      A 3 belső védős felállás védekezőbb,mint a négyvédős taktika. Utóbbinál kettő belső védő van, a szélső bekkek követhetik a támadásokat, míg előbbinél védekezéskor ez már tulajdonképpen 5 védős szisztémának számít.

  • Ez az a meccs, amit “csak” meg kell nyerni. Megtettük, méghozzá magabiztosan, ha az eredmény mást is sugall.
    Sajnos a meccs után nem tudtam teljesíteni küldetésemet, mert rohannom kellett. De majd bepótoljuk 🙂

  • Lalolib írása megint élmény, felnő a derbi hangulatához, hiszen azt írta amit láttunk, s -- ami még sokkal nehezebb -- azt is amit éreztünk-átéltünk, a helyszínen és a tv fotelekben!
    Laci remek tolla és a pazar hangulat feldobta ezt a kissé nehezen emészthető meccset. Nem volt nagy futball, inkább, harc, küzdelem, birkózás, sok kihagyott Fradi helyzet, egyetlen lila ziccer..
    De ennyit tesz a körítés, ahogy elnézem, sokunk látását elhomályosította a derbit körülvevő kulisszák ünnepélyessége.
    Kell ennél jobb futball, több extra és gólok, de az alap megvan. Jó lenne, ha javuló játékkal és eredményességgel lépnénk el a riválisoktól, és akkor…. Hajrá Fradi!

  • Nem hittem volna, hogy egy Újpest elleni meccset ilyen öregen gyógyszer nélkül végig tudok nézni. De mégis ez történt. Hogy aztán a városszéliek voltak ilyen gyengék, vagy a mieink tudták rájuk kényszeríteni az akaratukat, azt mindenki magyarázza a saját világnézete szerint. (Úgy vélem, hogy is-is volt a helyzet.)
    Lanzafame mellett a mérkőzés második hőse Dibusz volt. Ugyanis a klasszis kapust az különbözteti meg a jótól, hogy 89 percig unatkozik, de a fennmaradt egy percben kivédi azt, amire azt mondják, hogy védhetetlen. Ő pedig megtette.
    A játékon már kezd látszani Rebrov mester keze munkája. Látszólag hasonlít a Doll-féléhez, ám mégsem az. Hátul sokkal biztosabbak vagyunk, és jobban lendülünk támadásba. Lehetett volna akár 6:0 is. De nem lett, mert a lapos lövéseket Pajovics mindig hárította. Az egyetlen félmagasra sikerültre viszont mozdulni sem tudott. Véleményem szerint a kapuig már eljutnak a rebrovi tempóban többé-kevésbé, azonban a jó lövésre még nem futja a szuflából. Amikor elérik, hogy, hogy a végét is bírják, akkor jön el majd az ellenfelek kitömése. Most az utolsó perc tüzijátéka nem tartozik ide, akkor csak vaktában lövöldöztek, célzás nélkül, hátha beakad.)
    Végül a cserékről. Egyetértek azzal, hogy bele kell törődnünk: Böde Dani a csere-mumus lesz. Ezt nagyjából mindenki el is fogadja. Viszont sokan nem értik, hogy a meccs végén Rebrov miért hoz be támadó helyett védőt. Én úgy látom, hogy az „utolsó percek szindrómát” akarja ezzel hatástalanítani. Jelenleg sikerrel. Hogy meddig lesz erre szükség, majd kiderül.
    Dehát soha jobbat, mint hogy látszólag gyenge játékkal móresre tanítjuk a lilákat…

  • 6-kor érkeztem,auto nem volg az úton a Lágymányosinál,embetek alig, néztem is : biztos hogy mavan a meccs? Aztán amikor én voltam az utolsó akit beengedtek a Fradi parkolóba,biztos voltam benne hogy jó helyen vagyok jó időben. A koreo szép volt, és a liláké is megvolt : ez a derby. A hangulat király,a meccs eleje is jól indult vakamint a félidő vége is. Közte viszont semmi. A 2. Felidőben a gól után még kellett volna rügnunk vagy 3-4-et, de a derbyn csak a győzelem kell mindegy hogyan. Örülök Lanza góljának, Csuka a meccs előtt könnyes szemmel magyarázta neki hogy aki a derbyn gólt lő örök sztár a Fradiban. Kifejezetten tetszett hogy Dibusz nem dajkálta a labdát,nem violtak élrtveszélyes passzok hátul. Gyorsan próbáltunk támadni. Igazából a meccsen 1 helyzete volt s liláknak, 1 percig sem éreztem hogy esélyük lenne egyenlíteni. Szintén jó volt látni hogy kézis mintára a játékosok pacsiznak a végén a szurkolókkal, közelebb kerülve egymáshoz . Már csak az hiányzik hogy Fradists utánpótlás játékosok még játszhassanak a meccs végén egy kicsit saját és a nézők szórakoztatására.
    Szóvsl jó derby volt győzelemmel,ez a lényeg. Hajrá Fradi!

  • Az Újpest ellen győzni mindig különlegesen jó. Ennek örüljünk. A füst miatt biztosan lesz pénzbüntetés. Rebrov három 1:0-s győzelme, meg a 2:2 a Vidi ellen, azért figyelmeztessen minket, hogy lehet fejlődni, elsősorban a fölkínálkozó lendületes kontráink sikeres befejezésével. Sajnos Petrjak, Bőle és Gorriarán sem tudta kihozni akciójából a maximumot.
    Lanza mezlevétele hiba volt. Ezért próbálta eljátszani a Pajovics később a szabálytalanságot, hátha a második sárgával „kipontozza” Lanzát. És Szerhij is ezért cserélte le.
    Random-Szabó szokása szerint minden kritikus esetet a Dózsának ítélt; nekik elnézőbb volt. Segítette a kiscsapatot. Pajovics Lanza-val szembeni színészkedését, -- miután kiderült, hogy kutya baja -, természetesen nem torolta meg sárgával. Ahogy az első félidőbeli 40 másodperces kapuskirúgását sem. Igaz, akkor Pajovics mehetett volna zuhanyozni. Aki egyébként az Újpestben az egyetlen, de igen jó teljesítményt nyújtotta. Mert a tegnapi Újpest azért nagyon gyengén játszott. Érik Vignjevics menesztése is.
    Böde Dani-t hamarabb becseréltem volna. Tegnap is benne volt a gól. Ha 30 percet kap, szerintem már betalált volna. Szinte elképzelhetetlen, micsoda tombolás lett volna, ha bemegy a 25 méteres lökete a felső vinklibe …
    Sok ilyen hangulatú meccset kívánok mindnyájunknak! Hajrá Fradi!

    • Igen, azt hiszem, meg kell barátkoznunk Dani csere-szerepével, de még mindig biztos, hogy egy fáradó védelem demoralizálására friss erőként ő a legalkalmasabb, a hazai mezőnyben meg nyilván fáradnia kell mindenkori ellenfelünk védelmének. De ehhez a 10-15 perceknél valóban némileg több időre lenne szükség.

  • Azért ez A derby volt és mivel tegnap dolgoztam és nem szerettem volna “csak” az eredményt netről követni így 3-kor felkeltem,hogy megnézzem laptop-ról az ismétlést.
    Jó volt látni,hogy végre több,mint 20 ezer ember volt kint, -igaz az lenne a csúcs,ha majd az összes hazai meccsen 15-20 ezer ember lenne , nemcsak a derby-n ,amire sokan csak azért mentek ki ,hogy elmondhassák,hogy “ott voltak”elnézést a negatív hangok miatt-illetve,hogy voltak lendületes szép akciók.
    Bízok benne,hogy ezt még a többszörösére fogják fokozni majd a srácok a következő meccseken és akkor tényleg az átlagnézőszám megint 10 ezer fölött lesz itthon,mint amikor még én is jártam rendszeresen meccsekre…
    Sajnos a koromnál fogva nem írhattam 50 ezret… 😆

    Ps. Külön öröm ,hogy Lanzafame rúgta nem is akármilyen mozdulattal a gólt,mert számomra kezdett érthetetlen lenni,miért is igazoltuk le.

    Hajrá Fradi!!!

  • “Csak” pénzbüntetés lesz, abból viszont egy jó nagy adag. Az én jóslatom: nekünk 1 milla, Dózsa meg 300 ezer. Nyilván így is nagy lesz a kontraszt, mert ugye mások verekedhetnek/kergetőzhetnek/birkózhatnak is, azért nem jár semmi, de tudod mit: ez legyen a legnagyobb örömük! Ne is beszéljünk többet róluk…
    A meccs szerintem nem volt rossz (persze magyar szinten), de aki ott volt az úgyis csak arra fog emlékezni, hogy a hangulat, olyan volt, amit a világon bárhol megirigyelnének. És ez az amire büszkék lehetünk és vagyunk. A focik nemzetközi mércével olyan-amilyen, de a szurkolás még mindig világbajnok!
    Hajrá Fradi!

  • Tökéletes.MINDÖRÖKKÉ FERENCVÁROS.

  • Drága Lalolib, gombóc gyűlt a torkomba a végére, ez gyönyörű zárlata volt a parádés meccs parádés összefoglalásának. Ez már nagyon hiányzott a lelkünknek, hogy végig domináljon és több szakaszban is kifejezetten tetszetős, gyors, korszerű közönségszórakoztatást nyújtson a csapatunk. Lefutballoztuk a nagy riválist -- persze a lilák iszonyú halványak voltak, de hány példa van rá, hogy kínlódtunk egy-egy halvány ellenféllel is -, és bár csak egy góllal nyertünk, de nem a végén begyötörve nagy idegfeszültség közepette -- tényleg az volt csak a kérdés a végére, hogy kitömjük-e őket… Nem történt így, ez lehet az egyetlen hiányérzetünk, és persze egy gól előny mindig lutri, mert a kapanyél is elsülhet, de egy Újpest-verés az, amit soha, semmilyen körülmények között nem kell magyarázni. Pajovics tényleg extrát nyújtott, el kell ismerni, Dénest viszont azért illeti nagy dicséret, mert nagyon nehéz egy “munkanélküli” kapusnak váratlanul “munkába állnia”, ha amúgy folyamatosan semmi dolga -- egyszer kellett védenie igazából, azt pedig bravúrral megtette. És dicséret a csapatnak, no meg Rebrov mesternek is: ez volna az a játék, az a taktika, amit hiányoltunk, amire vártunk, ami egybevág a Fradi-lelkülettel és a Fradi-hagyományokkal. Köszönet érte!

  • Fradi -(f)újpest margójára!
    A tegnapi derbi,minden ízében Fradista volt,a koreográfia, a szurkolás,a hangulat maga tökély!Mellette még győztünk is!
    Ez az érzés leírhatatlan.Ez a foci ünnepe, és a körítésről szól.
    KEDDIG,esetleg SZERDÁIG!
    Akkor ülésezik a FEB!
    Ez a nem T. Bu… MLSZ,és annál még jobban utált “isteni” gittegylete!
    Szóval ezek,mert kétség ne férjen hozzá, direkt el fogják ba…i az ünnepi eufóriát,nehogy már mi Fradisták jól érezzük magunkat.Elmeszelik a klubot,minden hezitálás nélkül.Csak mert megünnepeltük a focit,annak egy magyar szinten rangos eseményét.Látványos volt és volt minden a stadionban, és ők látványosan bele fognak rondítani ebbe is.Persze,és itt halkan jegyzem meg,mi Fradisták csak szálka vagyunk a szemükben.A gerendát nem érzik ők olyan zavarónak amely mind a két szemüket birizgálja.A kirakatcsapatuk úgymond baráti “kergetőzése” és egymás “simogatása” nem lépte át az ingerküszöböt náluk, de ez átfogja,súlyos milliókkal sarcolva a klubot,persze ha megússzuk szektorbezárások nélkül.Apropó,megúszás.Mi is csináljuk azt amit a délszláv különítmény a kirakatcsapatnál? Lépjünk le még a doppingszűrés előtt,nehogy már még pontokat kelljen levonni egy eurépás csapattól a silány magyar bajnokságban,jogosulatlan előny miatt!De ne rohanjunk ennyire előre! Meglátjuk!Szerintem meg is látjuk és meg is érezzük!
    Akkor is CSAK A FRADI!

  • Zseniális írás! Minden más csak szószaporítás lenne.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 10.20. 19:30 PAFC-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST