Feljegyzések a fotelból – Tartalékolt győzelem

fotelszurkolo-29Nem könnyű vállalkozás egy megnyert bajnoksággal a hátunk mögött levezényelni a hátralévő néhány fordulót. Főleg annak fényében, hogy szerdán bajnoki tort ültünk, álltunk, tapsoltunk… Legszí­vesebben postán küldeném el az érmeket, bezárnám a boltot, kényelmesen hátradőlnék a fotelban és nézném ahogy a többi csapat elszenvedi egymás tehetetlenségét. A nézők úgy sem kí­váncsiak rájuk, jó példa a szombati nap, amikor is öt mérkőzésen 5693 szurkoló gondolta úgy, hogy a lelátóra ül, miközben Bródy János születésnapi koncertjére (Boldog szülinapot Tini!) több mint 12 ezren váltottak jegyet. A Groupama Arénában sem voltunk sokan (valamivel több mint hétezren – többen mint a szombati meccseken összesen), vasárnap este 7 óra, elég hűvös idő, túl a 29. ünneplésén és előttünk a szerdai kupavisszavágóval, mely legalább téttel bí­r és amit be kell húzni, hogy legyen még legalább egy mérkőzésünk az EB-ig, mely izgalmat hozhat és betetézheti az egész szezon kiváló teljesí­tményét. A jegyzetí­ró sincs könnyű helyzetben, a bajnoki örömöt már kií­rta magából és bár ebben a hűvösre váltó időben (szerdán egy póló – vasárnap már kabát, mely még véletlenül sem lehet lila) felültem az Aréna lelátójára, de ma ezt a barátaim indikálták és nem a mérkőzés várható feszültsége.

Ráadásul akik ismerik a Fradi történelmét, azok tudják, hogy ilyen esetben régen sem törték magukat a fiúk, gondoljunk csak a legendás 1967-s bajnokcsapatra, mely az addigi veretlenséget “adta oda” az utolsó két fordulóban. Tudom, a különbséget zongorázni lehetne, hiszen a két vereséget a Zaragoza és Liverpool elleni győzelmek (VVK) zárták keretbe. A jelenben meg a szerdai magyar kupavisszavágóra készülünk. Ezért nem is ért meglepetésként, hogy Thomas Doll alaposan felforgatta a kezdő csapatot. A Honvéd, idézve Marco Rossit, az “év legfontosabb meccsére készül“, mintha ettől függne a “katonák” jövője. Megszoktuk már ezeket a hangzatos mondatokat (ebben verhetetlen a Honvéd), de mindig mosolyt csal az arcomra. Nem az számí­t, hogy ne a középmezőny végén kullogjanak, hanem az, hogy legyőzzék a Fradit – aztán abból éldegélnek a következő “legfontosabb meccsig”.

Ramí­rez, Leandro, Pintér, Hajnal, Böde, Radó, Dibusz – ők hiányoztak a kezdőből, ezzel egyértelművé vált, hogy a születésnapját szombaton ünneplő Thomas Doll (Meister alles Gute zum Geburtstag) már szerdára készül. Ezt egyrészt megtehettük, másrészt az MLSZ+TV katyvaszt is bekavart azzal, hogy vasárnapra tette a meccsünket – szombat helyett. Ettől függetlenül ha nincs kupameccs, talán akkor is í­gy állunk fel, hiszen vannak a kispadon olyanok, akik tényleg megérdemlik, hogy ők is átérezhessék a pályán a bajnoki cí­m édes illatát. Itt főleg Jova Leventére gondolok, de Cukic, Busai és Nagy D. is kevés lehetőséget kapott eddig. Fontos a kispad, de az mégsem csak arra való, hogy az “alsófelünket megtámasszuk” (Maldini).

A tartalékolt felállás azt is jelentette, hogy a támadásaink egyik legfontosabb “eleme”, Lamah balhátvédként szorgoskodott (volt is egy hajmeresztő “indí­tása”), helyette Varga és Nagy D. próbálta a széleket bejátszani, Gerzson és Gyömbér szűrt, Trinks a támadásokat próbálta vezényelni, elől meg Busai kapta meg Böde dublőr szerepét. A hiányzók ellenére a magyar bajnokságban ez a Fradi is erősnek számí­tott, bár arra lehetett számí­tani, hogy az “év meccsét” játszó Honvéd be akarja bizonyí­tani, hogy egyedül náluk folyik érdemi munka, igaz ennek a tabellán olyan túl sok eredményét nem láthatjuk. Rossi mester a meccs végén ezt is megmagyarázta, “itt a Fradi-pályán mindig azt érzem, hogy a csapatommal egyedül vagyunk a világ ellen”. Ehhez a kissé értelmetlen mondathoz még Dávidot és Góliátot is belefűzte, ami még nagyobb butaság – főleg az eredmény ismeretében, de lassan már azt is megtanultam, hogy a Fradi ellen pályára lépő játékosok, edzők, nagyotmondásban tényleg verhetetlenek. Ha már Rossi mester szóba hozta a bibliai történetet, akkor annyit elárulhatok, hogy kettőjük párbajában nem Góliát találta el saját magát a parittyával…

Ezt tegnap este Busai tette meg az első félidő közepén, olyan mesterien csúsztatott Jova kapujába, hogy azt még Dávid is megirigyelhette volna. Persze addig is történt néhány “apróság”, nálunk Gera, Varga és Busai lőhetett volna gólt, a vendégeknél Hidi találta telibe a kapufát, Andó-Szabó és segédjei meg annyi hülyeséget fújkáltak össze (mindkét oldalt hergelve), hogy abból egy önálló műsort kaphatnának a Comedy Centralon. Ezektől aztán elég élvezetes félidő kerekedett, látszott, hogy a Honvéd mindent kiad, ami eleinte nem nagyon tetszett az ünnepi hangulatban focizgató Fradinak, de mikor Busai “ébresztőt fújt”, nagyobb sebességre is kapcsoltunk.

A lelátó is “felizzott”, néhány száz nagyon lelkes vendég szurkoló folyamatosan “Csak a Kispest!” rigmussal tartotta bennünk a lelket, melyre időközönként jött is a válasz, de azt inkább nem í­rom le, bár meg kell hagyni, remekül rí­mmel a honvédos csatakiáltással.

A félidőben Doll mester is úgy döntött, hogy valamivel jobb születésnapi ajándékot szeretne, jött Pintér és Hajnal, majd Radó is beállt, a hatékonyság érdekében Lamah előrébb, Nagy Dominik meg hátrébb lépett. Gyömbér egyedül szűrt, középen Hajnal és Trinks próbálta még nagyobb sebességre váltani az addig csak döcögő gépezetet. A terv bevált, hátul Pintér remekül irányí­tott, Hajnal-Radó-Lamah hármas gyorsaságot hozott, melynek meg is lett az eredménye. Először Trinks lőtt egy okos gólt, majd jött Busai, aki egy varázslatos mozdulattal hají­totta vissza a parittyáját Dávidnak, aki azonnal össze is esett.

Rossi is széttárta a karját, olaszként ő másként ismerte a történetet, de hát attól még, hogy valaki Dávidnak képzeli magát, még nem biztos, hogy elbí­r Góliáttal. Mert Góliát mégis csak sokkal erősebb (“csak” 34 pont a különbség) még akkor is, ha tartalékolta az erejét egy sokkal komolyabb és nehezebb párviadalra. A tévés nyilatkozatban még azt is hozzátette, hogy a “Fradi kinyí­rta a bajnokságot”… Ezektől a megnyilvánulásoktól függetlenül tényleg kedvelem Rossi mestert és jó taktikusnak is tartom, és tegnap este tényleg mindent megtett amit csak lehetett, de abban feltétlenül igaza van, hogy a jelenlegi Fradi teljesen más dimenziót képvisel, mint a “Csak a Kispest!”.

Meg van az újabb három pont, elképesztő fölénnyel vezetjük a bajnokságot, tegnap még azt is elbí­rtuk, hogy tartalékoltuk az erőinket, hogy Busai besegí­tett a Honvédnak (a végén azért egy parádés mozdulattal helyrehozta a hibát) és a játékvezetői négyes-ötös-hatos (ki tudja már hányan vannak) is mindent elkövetett, hogy ne alakuljon ki folyamatos játék.

Minden jó, ha a vége jó – szól a népi bölcselet, mely csak akkor fog nagyot szólni, ha szerdán a Magyar Kupa döntőjébe menetel a csapat.

18 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Tartalékolt győzelem bejegyzéshez

  • Bentről követtem az eseményeket és sajnos fenntartom azon állí­tásomat,hogy ez vajmi kevés nemzetközi szintre.A cserepad gyenge,Nem fogok kipécézni játékosokat,de 5-6 embert simán el lehetne zavarni,akik még a kezdőben is vannak legtöbbször.

  • Jót derültem G.H. (vagy ha úgy testszik »Hemipapa«) nyilatkozatán. Dehát én csak tudom, hogy „annyi meccsemlék van, ahányan látták”. Merthogy mi legalább annyi helyzetet hagytunk ki, mint ők. dehát, legyen ez az ő vigasza, a három pont viszont a mienk.
    Őszintén szólva én is féltem attól, hogy – 1925/26-ig visszanyúló rossz szokásunknak megfelelően – nem fogunk győzelemre játszani (legalábbis teljes odaadással nem). Azonban az elmúlt két meccs egyelőre azt bizonyí­tja, hogy ezen (haladónak egyáltalán nem nevezhető) hagyományunk nem folytatódik.
    Korábbi jóslatom annyiban beigazolódott, hogy Jova állt a kapuban, és Busai is kezdő volt. Száz edző közül legalább 88 lekapta volna legkésőbb a félidőben, ám Doll megérezte, hogy forr benne a bizonyí­tási vágy, és fennhagyta. A gólja pidig – hát ritkán láttam ilyet.
    A spori nem remekelt (miért remekelt volna), azonban Trinks gólja elött remekül alkalmazta az előnyszabályt, Flórián III pedig megmutatta, hogy nem felejtett el focizni.
    Most jön majd az idény legnehezebb meccse, de én bí­zom a csapatban.

    • Tisztelt YSE

      Nem tudom, hogy Ön hogyan lí tja, de nekem az FTC-MTK meccsek, “örökrangadòk” felülmùlnak minden FTC-UTE meccset.

      Tí madòfocit pròbí lnak a kék-fehérek is jí tszani.

      A Fradival együtt nem a buszot leparkolò mentalití s csapata.

      A bajnoksí gnak ezért szí momra a csùcspontja az FTC-MTK.

      Egyesek azonban inkí bb az FTC-UTE-t kedvelik.

      Vajon a fiatalabbik nemzedék inkí bb az utòbbit kedveli-e ?

      • Kedves Nagy László!
        Számomra is -- 76 évesen -- az MTK elleni meccsek az Örökrangadók.
        AZ Újpest elleni meccsek azért lettek annyira felfújva, mert a Kádár-korszakban a hatalom által hivatalosan is támogatott Dózsa megverése politikai tettnek is számí­tott. így -- bár 1945 előtt az Újpest volt a Fradin és a MTK-n (Hungárián) kí­vül a harmadik európai szí­nvonalú csapat, szerintem soha -- vagy csak nagyon sokára -- szabadulhat meg kádárista emlékeitől.
        Épp úgy, mint ahogy a “Bp. Honvéd” elnevezés számunkra, öregek számára a Rákosi-korszakot idézi.

        • Tisztelt YSE

          Köszönöm ví laszí t.

          Mégis jò, ha egy olyan embert kérdez meg az ember, aki valòjí ban í t- és meg is élte azokat az idôket, melyekrôl a fiatalabbak csak könyvbôl — ha egyí ltalí n — értesültek.

  • Ezen a meccsen bebizonyult, hogy — ha tartalékosan is — de a Fradi-szìv egyik lényege az, hogy hí trí nybòl fordìtani tudunk.

    Bucsai “bí csi”-nak nem csak “í csi”, hanem kapí si gòl jutott.

    Trinks elsô gòljí nak nem csak ô örülhetett.

    Valòjí ban én is mí sképpen tudom a Dí vid és a Gòlií t történetét. Lehet, hogy Rossi mester “fordìtí sa” a szereplôkön is fordìtott egyet.

    Talí n utòlag az, hogy a Fradinak valahogy mindig utí na kell szaladni egy gòlnak, hogy kimutassí k azt, hogy mi a Fradi-szìv tulajdonsí ga.

    Akkor, amikor szorul a kapcka, akkor meg szoktí k mutatni a fiùk, hogy mi az az elkötelezettség.

    • Hogy most már a bajnoki cí­m a zsebben, minden győzelem ezek után rendkí­vüli, plusz ajándék! (Indiana Jones után szabadon: ez most már hí­rnév és dicsőség dolga!) És az oldallelátón jó volt a hangulat és a szurkolás! Csakúgy mint ősszel a Vasas meccsen, a második félidőben a C4-ből átültem a C6-ba, mert egyszer már bevált, és akkor jöttek a gólok! Lám, a jó kimenetel most is megismétlődött. 😉

      • Eszemben jutott, hozzí szòlí sodat olvasví n, egy kérdésem, amely kiment az eszembôl.

        B-középpé ví lt most a C4-et illetve C6-os ?

        Vajon az ultrí k — ha egyaltalí n visszatérnek — a C4/C6-eket magukénak fogjí k elfogadni ?

        Utòlag:
        Jòl esett a gyôzelem. “Csak” TV-készülék mögött is.

        Örülök, hogy a hangulat jò, akkor is, amikor a tékozlò fiùk még nincsenek ott.

        Evvel semmiképpen nem akartam unszolni a mí r eléggé megvitatott kérdéseket.

        “Hí tradôlni nem lehet”

        • Hát nyilván a C oldali lelátó nem lesz B közép. De amikor kell és lehet és is teljes erővel szurkolok (57 évesen.) Ilyenkor el is megy a hangom.
          *
          A távolmaradó szurkolókról -- í­télkezés nélkül -- azért engedtessék meg egy nézőpont. Vajon kit sújtanak a távolmaradó szurkolók valójában? Az alábbira juthatunk.
          *
          1. Távolmaradásukkal, amennyiben igazi Fradisták, elsősorban magukat sújtják, mert nincsenek ott a szeretett csapat mellett.
          *
          2. Távolmaradásukkal másodsorban magukat a játékosokat, a csapatot sújtják. Kisebb a szurkolás, kisebb a támogató erő. Az ellentábor szurkolók hangja meg jobban hallatszik.
          *
          3. Távolmaradásukkal harmadsorban a kilátogató szurkolókat is sújtják, nincs elegendő gyújtótűz az igazi szurkoláshoz.
          *
          A baj az, hogy akiket igazán büntetnének a távolmaradással -- gondolhatunk pl. a Fradi elnökére, vagy a szabályok (tenyérolvasó) elleni tiltakozásra szintén a vezetés felé, -- csak utolsó sorban szerepelnek ebben a sorban. Tehát igazán a távolmaradás nem éri el a célját és másokat sújt a “B-közepes tábor” hiánya.
          *
          És még van egy gond: a kinn maradók rendszeresen í­télkeznek és pálcát törnek a kijáró szurkolók felett. Milyen jogon? A Fradi szeretete és a fradizmus nem párttól, politikától és egy elnök személyétől függ, éppen hogy attól független -- legalábbis sokunk szerint. Ha pedig a Fradi szeretete ily módon ezektől független, akkor éppen a távolmaradó szurkolók esnek a pártvonatkozások (Jobbik-Fidesz), politika és ez elnök személyét érintő megí­télési csapdákba.
          *
          Mint olvasható volt, a mai napon meghiúsult a megegyezés a vezetés és a kinnmaradó szurkolói kör között. Én csodának tartottam volna, ha létrejön bármilyen megegyezés is, mert a kinnmaradó szurkolók a megegyezés útján csak óriási presztí­zveszteséggel térhettek volna vissza a stadionba, és az eddigi követeléseik (pl. tenyérolvalsó azonnali eltörlése) hiteltelenné váltak volna. Ez nincs jól…
          *
          De mindezek mellett, továbbra is, hajrá Fradi!!

          • Jav: “De amikor kell és lehet én is teljes erővel szurkolok”

          • Kedves Phantom XR on

            Elôször köszönöm ví laszodat. Jòl megìrt, a bonyolult dolgot tí rgyilagosan és megértôen elemzô ìrí s. Sokat tanultam belôle.

            A hí rom pontodat a “Tí volmaradí suk” bevezetôvel kezdted. Jogos azt ìrni, hogy a tí volmaradí s sok gondokat okoz és a szurkolí s végképp azokra maradt, akik a stadionban maradtak.

            Vagyis az a kérdés következik, hogy ki hagyta kit cserben.

            Az Ultrí k persze egészen mí sképp vélekednek, mint a bentmaradòk. Azonban — szomorù dolog — mindkét oldalnak valahogy igaza van. Maradjunk abban, hogy mindkét “tí bor” egymí st cserben hagyta.

            A Rapidosok honlapjí n pont mí ma ìrtam errôl két érdeklôdôknek, akik azon az elven vannak, hogy a tenyérolvasò a személyi jogok csorbìtí sí nak tektinthetô. Kubatov is kikapta a részét. Erre én nem tértem ki, azonban a következô hasonlatot haszní ltam:

            Egy amputí lt kar még fí j egy ideig, mert az idegek mondjí k a testnek, hogy ott még valami van, vagy lenni kellene, ahol mí r nincs. Lefagyaztva a kart még meg hozzí  is lehet varni a testhez és a jövôben is mûködni fog.

            De minnél többet ví runk, anní l idegenebb lesz az a (tulajdonképen elví lt és elhalt) testrész, és mí r nem fog hozzí nôlni az egész testhez.

            Tökéletesen egyetértek azzal, hogy a szkenner most mí r nem òvhatja meg az Ulrí k tí borí t az arcvesztéstôl. Szégyen szemre viszalopakodni meg végképen elvesztenének az arcukat.

            Sajní lom az amputí lt testrészt. Valòjí ban rí  kellett volna döbbenni az illetéseknek arra, hogy az í llapot visszaí llìtí sí val nem ví rhatunk örök ideig, vagyis addig mìg végképpen haszontalanní  ví lt a leví lt kar.

            • Kedves Nagy László, sajnos mindenben egyet kell hogy értsek Veled.

              • Kedves PhantomXR on

                Nekem az fí j, hogy sokaknak nem fí j mí r — a hasonlatní l maradva — az elveszett kar.

                Nem értem — mindkét tí bor oldalí ròl — ezt a könyelmû magatartí st, minthogy egy testrész — megint a hasonlatní l maradva — nem nôlt volna hozí nk olyan szorosan, hogy csak ùgy nélkülözhetnénk azt !

                Valahogy nem értem az egész dolgot !

                Azok az emberek, akik évekig szurkoltak a csapatnak, vajon olyan könnyen pòtolhatòak lennék ?

                Egy protézis meg végképp nem pòtolhat egy sají t kart.

                A Te í ltal megemlìtett döntés meg végképpen azt a kérdést veti fel bennem, hogy nem-e lehetett volna ezt ùgy hozni, hogy megòvta volna azokat az embereket az arcvesztéstôl, mintinkí bb cementí lni a helyzetet.

                Gondolom, ezzel nem mondok semmi ùjat, de mégis fí j az, aminek mí r nem szabadna fí jni, és azért fí j, mert mí r nem fí j.

                • Kedves Laci!

                  Nem kellett volna amputálni azt a kart. A beteg ahelyett, hogy meggyőzte volna az orvost, hogy először próbáljunk meg egy alternatí­v kezelést, egyből a kés alá feküdt.
                  Most meg már tényleg nem lehet visszavarrni. Bár meg volt rá az esély, de a beteg megmakacsolta magát és inkább a nehezebb utat választotta: kint maradnak.
                  Szerintem elfogadható volt az alku, de aki nincs tisztában azzal, hogy a háborúban mindenki veszí­t (még a győztes is), az ne fogjon fegyvert. És az sem, aki nem képes a kompromisszumra.
                  Én is sajnálom, hogy í­gy esett, de az ajánlat még kitart néhány hónapig, józanul át kéne gondolni és beletörődni abba, hogy néha a cél érdekében fel adni néhány elvünket. Ez nevezhetjük megfutamodásnak is, de inkább bölcsesség.

                  • Kedves lalolib

                    “Aki í-t Mond, annak B-ét is kell mondania.”

                    A ví laszodat olvasví n én is azt gondolom, hogy végképpen ettôl a tévhittôl el kellene bùcsùzni.

                    Dehogy is kell B-t mondani !

                    Aki visszahí trí l a legtöbbik esetben nem gyí vasí got tanùsìt, hanem jòzan észt. Megfontol döntést hoz, í tgondolja azt, amit egykoron jònak lí tott.

                    Most meg belí tja, hogy rossz utat ví lasztott és visszatér a jò ùtra.

                    Nem tudom, hogy az Ultrí k nem-e elégelik majd meg ezt a folytonos “B-mondogatí st” (vagyis mí r régen a Z betûnél tartanak).

                    A jòzan ész nem mindig a legkellemesebb ví lasztí s, de az amire minden embernek sají t magí nak rí  kell döbbennie.

                    Ezt a munkí t nem vehessük í t az Ultrí ktòl.

                    Nekik kell rí jönni, hogy mit is nyernek (vagy nyertek volna) egy “B-betûn”.

  • “TÖNKRE VERTE A MAGYAR MEZŐNYT” A FRADI és nem, “nem csak megnyerték, de kinyí­rták a bajnokságot”, csak hát a zújságí­rók fordí­tani sem tudnak… 😛 😉

  • Amennyit kellett, kiadtunk magunkból. Rossz éppen nem volt, de volt és lesz is jóval jobb. Az a bökkenő, hogy BL-selejtezőre készülnénk. Az ilyen meccsek meg nem sok mindenre készí­tenek fel… A sporiról annyit észrevételeznék még, hogy következetesen ugyan, de mintha kosármeccsen fújt volna a test-test kontaktok esetén…
    A nagy meccs ezúttal szerdán lesz, izgulok rendesen.

  • Az öt másik meccsen sikerült alulmulni kb. a háborús adatokat is nézőszámban…

Hozzászólás a(z) PhantomXR bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.28. 19:30, m4sport
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ