Feljegyzések a fotelból – Távolságtartás

Volt bennem egy kis félsz mielőtt beálltunk a töltőállomásra. Nem a kútkezelő és az ott munkálkodok kissé nagyot mondó nyilatkozatai miatt (ami áthatotta az egész 90 percet, ezért még szóba fog kerülni), hanem attól tartottam egy kicsit, hogy a Barcelona-Újpest-Kijev sorozat után, és a Juventus előtt (talán CR7-tel a fedélzeten) a lábadban az erő, a fejekben az összpontosítás egyszer minden bizonnyal megadja magát. Tényleg nem összehasonlítás miatt, de tegnap szenvedett a Pool, a Bayern, a Barca, a Sevilla, a Lipcse…és sorolhatnám azon csapatokat akik nem tehetik meg, hogy a “flúgos futam” közepette pihentessék a kezdőt, nem tudnak rotálni (nem szeretem ezt a szót, mert az számomra munkát jelent és nem pihenőt), mert arra fele a bajnoki mérkőzéseket nem a nyilatkozatok “ereje” dönti el. Ezzel egyből meg is érkeztünk a heti tankolásunk színhelyére, ahol a dolgozó munkások napi szinten oltották a meszet hangzatos, “vagyunk olyan jók mint a Fradi” kijelentéseikkel. Ezzel még talán nem is lenne baj, hiszen minden csapat a győzelemre törekszik, csak ahol normális viszonyok vannak, ott nem szokás elrugaszkodni a valóságtól, a tényekről. Mert azok tényleg makacs dolgok. Mert hogy a fenébe gondolják Fehérvár környékén azt, hogy egy szinten vannak a Ferencvárossal? Ahhoz nem kellett volna kizúgni néhány hónapja az EL-ből, és ha ők is csoportköröznének, még ha a második vonalban is, de legalább alapot szolgáltatna az ilyen jellegű megnyilatkoztatásokhoz. De mivel simán becsapták előttük az ajtót, így maradt a távolság, ha tetszik ez Fehérváron, ha nem. És hiába ecsetelte szinte könnyes szemekkel az ország “juhászrolija“, hogy az bizonyítja a két csapat erejét, hogy az utolsó 3 évben a Fradi és a MOL is csoportkörös volt. Drága Rolika, azt vajon miért felejtetted el megemlíteni (az élete gólján kívül), hogy az utolsó két évben a Fradi ténylegesen bebocsájtást nyert Európába, míg a Fehérvár oly messze van tőle, mint Makó lovag Jeruzsálemtől.

Természetesen egy-egy meccsen közelebb kerülhet, hiszen Rebrov mester sem véletlenül mondta a mérkőzés végén, hogy főleg annak örül, hogy senki sem sérült meg. Valószínűleg akkor is ezt mondja, ha Boli nem akarja a gyepre birkózni Bamgboyét, aminek azon kívül, hogy megadta az esélyt az egyenlítésre, más értelme nem nagyon volt. Ami meg a sérüléseket illeti, örülhetünk is, hiszen a Fehérvár a bíró hathatós segítségével, átitatva lelkesedéssel rugdaltak elég szépen, a szokásjog alapján főleg Laidouni volt az áldozat (Kisvárda és a Dózsa ellen is ő kapta a legtöbbet). De végül is megúsztuk, nem lett senki Uzuni, Civic és Mak társa a betegszobában. Azért nem sérülést írtam, mert a Fradi rossz szokása, hogy nem tájékoztat hiányzókról. Rám nem jellemző, hogy bíráljam szívem csücskét, de jó lenne ezt a rossz szokást levetkőzni, mert az érem másik oldalán, mi vagyunk ott, a szurkolók.

Ehhez jött még Rebrov mester, aki kezébe vette a kapát és rotálásba fogott. Ami érthető is volt, mert nekünk nem Gárdonyban kellett vitézkednünk, hanem a BL csoportkörben úgy, hogy nincs pihető, nincs lazítás, néhány nap és jön a Juventus…majd a Kövesd, utána még a “kispad” is elmegy a válogatott meccsekre, visszajövet meg folytatódik a sor egy kis torinói fellépéssel. Mindezzel nincs is gond (miért is lenne!), csak akkor csóválgatom a fejem, amikor az ellenfelek ezt a tényt nem csak a pályán akarják kihasználni, hanem butuska mondataikkal tudomást sem akarnak venni róla. Ahogy a Fehérvár tette, bár a mérkőzés után Márton Gábor elejtett egy rövidke mondatot, miszerint szerdán nekünk fognak szurkolni (facebookon most jönne egy nevető szmájli). Ami épp úgy hatott, mint mikor a nagyot mondás koronázatlan királya, Münchhausen báró 300 éve nagy elbeszélő tehetséggel adta elő a meg nem történt kalandjait, melyekből még életében kiadtak egy válogatást (17 kaland alsó-Szászországban).

Ami meg a fehérvári 90 percet illeti, letudtuk. A minimális cél teljesítve, sérülés nuku, egy pont a zsebben, így maradt a távolság, mely nem egy pont, hanem mivel mi egy meccsel kevesebbet játszottunk, lehet négy is. Az előbb említett három játékoson kívül Lovre, Blazic, Sigér, Zubkov, Tokmac is a kispadon kezdett, ami már elsőre is azt érzékeltette, hogy Rebrov mesternek bőven elég egy pont, és számára sokkal fontosabb a játékosok mentális állapotának a fenntartása, mint a fehérvári fellépés. Ez persze magyarázkodásnak is tűnhet (Fehérváron biztos jót csámcsognának rajta), pedig nem az. Sőt, ha figyelembe vesszük, hogy 1-1 után jött is a pályára Zubkov, Tokmac és Sigér, majd Baturina és Vécsei is, akkor nem csak az egy pont megszerzése volt Rebrov mester célkitűzése.

De annál több nem volt a 90 percben. Sőt, hogy kedvezzek a fehérvári “barátainknak”, a hazaiak egy kicsivel közelebb is álltak a győzelemhez, de most jön a fekete-leves, a Fradi azzal is sokkal jobb mint a Fehérvár, hogy ami helyzete adódik, azt a legtöbb esetben be is veri. Ahogy Soma az első félidőben kibújt az álmélkodó hazai védők gyűrűjében, az klasszis megoldás volt. Boli dzsúdó mozdulata már nem annyira. Vajon mit keresett a balhátvéd posztján? Mindegy, nincs jelentősége, legalább a Fehérvár továbbra is elhiheti, hogy komoly versenyfutásban van a Fradival a bajnoki címért. Ami papíron igaz is, ha ránézünk a tabellára egy pont az előnyünk és most kedvezek is a Fehérvárnak azzal, hogy nem említem, mi egy meccsel kevesebbet játszottunk.

Felkészülésre, hangolásra, egy kis pihenőre jó volt a “bajnoki rangadó”. Meg arra, hogy felkészüljünk a szerdai Juventus elleni BL csoportkörös mérkőzésre. Ránk az vár, a fehérváriak meg tovább bütykölhetik a benzinkútjaikat.

És “teljes szívvel” szurkolhatnak a Fradinak…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső