Feljegyzések a fotelból – TCS igazsága, avagy egy szusszal jobbak voltunk

fotelszurkolo_newKedd délelőtt váratlanul felhí­vott az egyik áruszállí­tóm (TCS). “Tudom, hogy a jövő hétre vársz, de én inkább holnap délután vinném az árut… ugye nem gond?” – kérdezte nyugodt hangon, de ha jobban odafigyelek a hangsúlyára, már akkor nem hagyom meg neki a “nagy durranás” lehetőségét. Nem gondoltam semmi csí­nytevésre, ezért csak annyit feleltem, hogy természetesen, nekem a másnapi szállí­tás is megfelel. De ahogy befejeztem a mondatot, már éreztem, hogy itt nem csak egyszerű időpontváltozásról van szó, de TCS-nek esze ágában sem volt megvárni azt, hogy leessen a tantuszom. “Tudod attól tartok, ha jövő héten jövök hozzád, akkor már nem fogsz tőlem árut vásárolni!” – közölte olyan hanglejtéssel, hogy a széles vigyort a száján még telefonon keresztül is láttam. Ahogy kimondta, már koppant is a tantusz a földön és amit egy-két mondatban röviden, tömören és “bödedanisan” mondtam neki, azt most inkább nem í­rnám le, mert túl sok lenne benne a fütty vagy a kipontozás. “Szombaton úgyis kiverjük belőletek az összes szuszt” – mondta még zárásként az átkaim közepette. Természetesen ez a békésnek nem mondható csevej csak egymás froszlizása volt, hiszen “szegény” TCS-nek valami furcsa örökség folytán Honvéd szí­ve van, ráadásul közel 15 éve tart az üzleti kapcsolatunk, plusz még az agyunk is egyformán gondolkodik a világról, í­gy felkészültem a másnapi áruszállí­tásra.

Ezek után talán nem meglepő, hogy egy Fradi sállal fogadtam, mely mellé kapott egy kávét is, í­gy volt időnk “tisztázni” a telefonos csevejből áradó aprócska pikí­rtséget. Néhány évvel ezelőtt TCS még aktí­van focizott, igaz a súlyos térdsérülés miatt már csak egy öregfiúk csapatban, amit “másodállásban” Détári Döme edzett, í­gy a Fradi-Honvéd kapcsolatunk nem csak áruszállí­tásból fakad, hanem egy világválogatott is összeköt. Döme a Honvédban érte el a sikereit, de játékosként és edzőként is megfordult a Fradinál (ezek az évek nem voltak éppenséggel sikeresek), í­gy ha kettőnk vitája arról, hogy vajon melyik csapat alázza le a másikat túl hevesre fordul, mindig a “közös többszöröst” húzzuk elő békí­tőbí­rónak. Szerdán délután a kávézás közben is többször csaptak magasra az indulatok, TCS valamit tudhatott, mert váltig állí­totta, hogy figyeld meg, szombaton nagyon meglepünk benneteket.

Majdnem igaza is lett.

Az igazsága ellenére nincs szándékomban kedvezni TCS-nek és mivel az áru amit hozott, már a polcokon várja a vevőket, í­gy nem kéne udvariaskodnom, de a tényeket azért nem szabad eltakarni, mert abból minden bizonnyal mi is tanulni fogunk. Azt nem tudhatom (a jegyzet í­rásakor még nem olvastam Doll mester nyilatkozatát), hogy vajon milyen álomkép hatására kezdtünk három védővel, de a terv, hogy egy totál támadó csapatot küld a pályára, 15 percen át nagyon nem működött. A mester minden bizonnyal azzal számolt, hogy a Honvéd a XIX. kerület összes buszát a IX. kerületbe vonszolja és egyedül Youlát vezényli előre, aki bár Böde Danihoz hasonlóan “100 kilós vagyok b….meg”, de azért a gólszerzésben nem jár olyan magasságokban mint a Fradi tizenhármasa, í­gy rá négy védőt állí­tani balgaság lenne – gondolhatta a Doll mester.

Youla meg köszönte szépen a “bizalmat” és Nalepa hibáját kihasználva kilépett és 15-ről jobbal Dibusz kapujába varrta a pöttyöst. Addig is pörgős, kimondottan jó iramú volt a mérkőzést, de az a 30 perc ami utána jött, azt látni, tényleg maradandó élmény volt. Kí­váncsi leszek a reakciókra, hogy vajon a tévén keresztül át jött-e a feszültség és az iram, de ott a lelátón, még a Honvéd vezetésnél is élveztük a meccset… jó-jó, azért nem annyira, a végső eufóriához kellett 5 perc, két remek Fradi gól, mely olyan magasságokba emelte a lelátói hangulatot, melyre mostanság nem volt példa. De ne siessünk annyira előre, hiszen a fordí­tás örömét í­zlelgetni kell, és TCS-nek is tudnia kell, hogy bár a vendégszektor is remekül szólt, sőt volt mikor túl is harsogtak minket, de ez sem mentette meg őket, hogy ne vonuljanak hátránnyal az öltözőbe.

Az első gólunk Lamah-t dicséri, akit bár megpróbált a Honvéd védője egy ipponnal, a földre vinni, de Rolandot keményebb fából faragták és egyszer már a Haladás ellen már bemutatta a “minden áron nem akarok elesni és széttárt karokkal a bí­róra nézni” szitut, í­gy most sem volt meglepő, hogy néhány bukdácsoló lépés után már teljes lendülettel tört a kapu felé, majd egy tökéletes passz Hajnal elé, akinek volt ideje és “mersze” még felnézni és a feléje repülő vendég védők között tökéletes rúgótechnikával visszahúzta a labdát a jobb sarokba. Az egyenlí­tés után már nem volt olyan Andersen mese, mely megtudta volna állí­tani a Fradi lendületét. Néhány perc és Hajnal Tomi most az előkészí­tő szerepét töltötte be, jobbról remekül adott be, Böde Daninak most sikerült leválnia a védőjéről, és “főelőkészí­tőként” középre bólintotta a labdát ahol Varga Roland mindenkit megelőzve, ballal begurí­totta Kemenes kapujába a vezető gólunkat!

A gól után igazi pokollá változott a lelátó! Valami olyan elementáris erő szabadult fel bennünk, hogy képesek lettünk volna az egész Groupama Arénát visszafordí­tani a régi helyére. “Ez jó mulatság, férfi munka volt” – mondogattunk egymásnak a szünetben a büfénél sorban állva, miközben úgy vártuk az édes nedűre, mint Hamupipőke cipőpróbájára a Herceg. Csak ismételni tudom magam, remek első félidőt láttunk, és ha minden csapat ilyen felfogásban és ilyen iramban akarná legyőzni a Fradit, minden bizonnyal a Zseljon is túl léptünk volna.

A második félidő egy kis “sokkal” kezdődött, Hajnal Tomi cserét kért (a fordí­táshoz nagyon kellett az érett, okos játéka!), majd Lamah is rúgást kapott és Doll mester is jobbnak látta, ha visszaáll a négyvédős rendszerre, mert bár a Honvéd Youla kiesésével már semmi veszélyt nem jelentett a kapunkra, de a vezetés biztosí­tása mindennél fontosabb volt. Még akkor is, ha a cserékkel “buktunk” 3 millát (néhány percig talán 6 légiós volt a pályán), de szükség volt a változtatásra ahhoz, hogy minden gond nélkül le tudjuk hozni a második félidőt. Mely már sokkal lustább volt az elsőnél, de a végeredményt látva, ezt most nem nagyon sajnáljuk.

Ritkán szoktam foglalkozni a bí­rókkal, hiszen élőben a legkisebb hiba is többszörösére duzzad a szurkolói reakciók miatt (de finoman fogalmaztam!), de szombaton este a bí­rói hármas nyújtotta a leggyengébb teljesí­tményt. Komoly, a mérkőzést befolyásoló hibát nem követtek el, de eddig úgy tudtam, hogy a partjelzők kezében azért van a zászló, hogy azzal segí­tség a bí­ró munkáját. Ezzel szemben háromszor is előfordult, hogy képtelenek voltak állást foglalni és megvárták amí­g Kassai dönt és csak utána mutatták a bedobás helyes irányát. Kassai meg döntött majd gúnyosan vigyorgott. A második félidő közepén történt (közvetlenül a szemünk előtt!), hogy Ramirez szabályos szerelését, (Botka remek szí­nészként szántotta fel a gyepet) Kassai lefújta, sőt még sárgát is felmutatott a védőnknek. A szurkolók reakciója: talpra fel, ököl rázás és néhány finomnak éppenséggel nem nevezhető szófordulat. Ilyen máskor is előfordul, a szurkoló már csak ilyen, ha bí­rói igazságtalanság éri, bizony nem mindig válogat az eszközökben, de arra még nem volt példa, hogy ezt a bí­ró egy Chaplin-i vigyorral jutalmazza. Kassai gúnyos volt, arcáról lerí­tt, hogy hiába ugráltok itt, akkor is én döntök és tudjátok mit, menjetek oda ahová gondolom. Nem túlzok, néhány méterre ültünk (akkor éppen álltunk) az esettől, tényleg méltatlan reakció volt Kassai múltjához.

A Fradi győzelme meg igenis méltó volt a múltunkhoz, mellyel le is zárult a három etapos bajnoki szezon első harmada. Melynek értékeléséhez elég a tabellára néznünk: 11 10 1 0 22-4 31. Parádés teljesí­tmény, a minket “üldöző” legközelebbi csapat is fényévekre van tőlünk (13 pont különbség!!!), tovább tart a veretlenség sorozatunk, utoljára pont egy éve kaptunk ki (2014.10.04.) és Thomas Doll már 31-nél jár, ezzel utolérte Lakat dr. 1966-67-ben elért sorozatát és ha í­gy haladunk előre, akkor könnyen “veszélybe” kerülhet két legendás sorozat is, Lakat dr. 1967-68-as 34 mérkőzéses és Blum Zoltán 1931-32-es 36 mérkőzéses sorozata.

Ahhoz persze kell néhány plusz “szusz”, mely tegnap este megvolt a csapatban. Voltak meleg pillanatok, de a 15. perctől már érezni lehetett, hogy benne van az Üllői úti levegőben a fordí­tás esélye. TCS barátomnak is majdnem igaza lett (legközelebb nagyon ki fogom élvezni a helyzetet), a Honvéd majdnem meglepte a Fradit, de aztán jött két nagy szusz és vissza lettek zavarva az esélyek a XIX. kerületbe.

A végén még a “valódi” Fradi-Sas is repkedett néhányat. Szárnyait szélesre tárva uralta a légteret és a szí­vünket.

10 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – TCS igazsága, avagy egy szusszal jobbak voltunk bejegyzéshez

  • Hajnal Tamas ùjbòl jí tszik és mí r könnyebben megy a jí ték.

    Örülök, hogy Radò sérülés miatt hií nyzik (ne essék hiba, persze nem örülök a sérülésének !!!) és nem a jí tékí nak a szinvonala miatt. YSE-vel egyetértek, hogy ez a fiù sokat fejlôdött, miòta ní lunk van.

    Toví bbí  örülök annak a jòzon részegségnek, mely mí r sok szurkolòt a lelí tòkon éltet, amely nem a 90 perces gôzt és tempòt tartja mérceként a csapat elé, hanem mí r akkor is örül a sikernek, ha “csak” egy félidô verejtékének a gyümölcse is lenne. A mí sodik félidôt meg mí r el kezdi könyvelni.

    Doll mester jò irí nyìtja a csapatot. Ezt mí r a legtöbb szurkolò észre vette.

    Valòjí ban kit fog érdekelni egy pí r év mùlva 2015, oktòber 3 ? “Fô a gyôzelem”. Nem akí rhogy, de mégis.

    A “nem akí rhogy”-on dolgozik jelenleg Doll. A “mégis” megy mí r 31 szer.

  • A bajnokság harmada után 13 pont előnnyel, egyetlen döntetlennel, veretlenül vezetünk.
    Ez mindenképpen remek dolog. A mutatott játék tegnap már jobb volt, mint az előző két meccsen, hajlandóak voltak újra sokat és gyorsan futni a srácok és ez bejött. Örültem(nagyon!) Varga Roli góljának, kellett a srác önbizalmának a találat. Nagy Ádi megint motor volt, Hajnal tomi zseniális dolgokat művelt, Lamah is villant, Böde jól készí­tett elő. Az viszont aggodalomra ad okot, hogy ha Gera visszaesik(mint ezidőtájt,..) Hajnal és Radó kiesik, akkor minden ötlet eltűnik a csapatból. Pedig jó lenne, ha a Hali elleni mérkőzést is behúznánk, mert 12 kör után akár 15(!!!) pont is lehetne az az előny. Az pedig már galaxisnyi távolság lenne. Hajrá Fradi!

    • Ezt nem nagyon értem. Tegnap Gera -- szerintem -- a csapat legjobb embere volt. Nagy “Ádit” sokan egy kicsit túlértékelik. Valóban, rengeteget fut, sokszor feleslegesen, passzolásnál a legkönnyebb lehetőséget választja (oldalra, hátra), és még í­gy is sokat hibázott.

      A meccsről csak annyit, hogy végre játszottunk, ezúttal nem ásí­toztam az unalomtól, mint például a Békéscsaba elleni találkozón.

      Hajrá Fradi!

      • Ebben nem értünk egyet. Gera a második félidőre javult fel, addig több labdát adott el, mint egy sportszer nagyker. Nagy Ádinak a lendülete, a cselei és a mozdulatgyorsasága tetszik, rengeteget dolgozik, sok labdát szerez, jól avatkozik játékba. Amennyiben előre is hasonlóan hatékony lesz, mint labdaszerzésben, akkor lehet igazán jó,
        Remélem Hajnal Tomi nem esik ki a Hali elleni meccsre, szükség lenne rá és egy gólveszélyes Varga is kelleni fog:)

        • Nagy Ádám egy kicsit túl van értékelve, ami nem jelenti azt, hogy nem lesz belőle jó játékos, de nem ezen a poszton az biztos. Az InStat adatai alapján (lehet vele vitatkozni, de viszonyí­tásnak jó) a 99 megnyert párharcunkból védekező középpályásként Ádám 6-t, mí­g a csereként beállt Haraszti is 6-t, Cukic pedig 4-t nyert meg. Ez ezen a poszton nagyon kevés. Nagyon látványos, már-már “Gyömbéri” magasságokat idézi a játéka, 99%-ba biztonsági oldal, vagy hátra passz egy kis labdavezetés, vagy fordulás után, egy olyan területén a pályának, amit nem akar még megtámadni az ellenfél, ha elvesztették a labdát. Amikor bekerült a csapatba, folyamatosan el akart indulni, amit vasárnap csak egyszer tett meg a 90 perc alatt, és most is volt egy passza, amivel ziccerbe hozta az ellenfelet, mint általában minden meccsen. Gera Zolira nem térnék ki, mert aki látta testközelből, az tisztában van vele, hogy Ő egy más kávéház, nem is érdemes ma még összehasonlí­tani Nagy Ádámmal. Van akik csinálják a játékot, és van akiknek ehhez alázattal be kell segí­teni.

          • mondjuk még mindig jobb, mintha irányí­tóban játszaná ugyanezt. mert olyanunk is volt ám, cirka bő két esztendeje…

          • Valóban túlsztárolják egyesek Ádámot, s félek, ez rossz hatással lesz rá. Remélem, Dollnak sikerül a földön tartania. Hiszen annyi mindenben kell még fejlődnie.

  • Rászánva magam a hozzászólás megí­rására, eszembe jutottak a következők:
    Annakidején – valójában nem is olyan régen – azon nyávogtak mások, hogy „nem ér semmit sem a bajnokság a Fradi nélkül”, s voltak akik még rá is tettek egy lapáttal: „nagyon kell a bajnokságnak egy jó Fradi”. Most itt van, a hazai viszonylatban kiemelkedő Fradi, és ugyanazok kétségbe vannak esve miatta, jajgatnak, mondván, hogy érdektelen lesz a bajnokság. (Megjegyzem: ki tiltja meg nekik, hogy ők is jó csapatot épí­tsenek?) De nem csak jajgatnak, hanem tesznek is ellene. Utaznak a kiemelkedőt nyújtó játékosokra, s a játékvezetés sajnos sokszor partner ebben. Hajnal alighogy visszatért, máris újra maródi, s szegény Radó – minden tiszteletet megérdemel, hogy azzal a sérüléssel végigjátszotta a meccset – vagy egy hónapra kikészült. (Mennyit fejlődött ez a gyerek, amióta nálunk van!)
    Ami a meccset illeti: nyögvenyelősen indult, de hamarosan helyreállt a világ rendje. A félidő végére „Farkas Mihály rézágyújáról” leszedtük a virágokat, és a kispestiek egyre inkább „picipestiek” lettek. Durvák voltak, mint várható volt, és ez jobb nem lesz más csapatoknál sem.
    Doll pedig még nagyobb lett a szememben – bár eddig is sokra becsültem –, mert egyrészt magára vállalta a meccs eleji hibákat, másrészt még az ellenfélben is talált dicsérni valót.
    Azokon a nyilatkozatokon pedig, „hogy ha berúgtuk volna a helyzeteinket” mi győztünk volna, már csak derülök. Egyrészt, mert mi legalább ugyanannyi helyzetet hagyunk ki – itt még bőven lesz dolga Dolléknak –másrészt pedig egyébként is (mint aktí­v tanár koromban évente többször is elismételtem minden osztályban) A TÖRTÉNELMET NEM FELTÉTELES MÓDBAN íRJÁK, és különben is ki a fenét fog érdekelni ez akárcsak néhány fordulóval később is. Az utókor csak azt fogja tudni, hogy 2015. október 3-án késő este ez volt a helyzet: 11 10-1 0 22:4.
    Erre mondja igazán Göre Gábor bí­ró úr, hogy „melyhez hasonló jókat kí­vánok”.

  • Nem tudom, hogy ez hogy lehet, de tegnap amikor élőben láttam mindkét gólunkat a jobb oldali kapuba rúgtuk! Éjjel és ma napközben is akárhányszor nézem a a baloldali kapuba rúgtuk… no ezt magyarázd meg nekem drága lalolib barátom!!! 😉 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.24.19:30, m4sport
10.28. 21:00, m4sport
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ