Feljegyzések a fotelból – Thomas Doll: Nekem is 8!
A heti pletyiáradat olyan erővel zúdult ránk, mint ahogy Yvette tette a hét közepén. Azt persze soha nem értettem, hogy vajon ezeket a természeti viharokat miért a gyengébb (és persze szebb) nemmel azonosítják, ezért nehogy egyszer Zeusz tényleg megharagudjon és bemutassa, miért is ragadt rá a villámok istene jelző. De most hagyjuk el Ivette-t (szerencsére ő is gyorsan elhagyott minket), és foglalkozzunk néhány mondatban azzal a pletyiáradattal mely a bajnokság befejezése előtt néhány héttel elkezdte korbácsolni az indulatokat. Természetesen a Fradit érintő átigazolási keringő borzolta egy kissé az idegeket, hiszen ha távozik Jovanovics, Pavlovics, Jenner és Besic akkor nem lesz könnyű Thomas Dollnak, ha egy ütőképes csapatot akar pályára küldeni július elején. Persze ehhez az is kell, hogy a dobogón végezzünk. Tisztában vagyok azzal is, hogy a beharangozó távozók közül egyedül Jovanovics tűnik tuti hírnek (mellesleg nagyon sajnálom!), a többire Kubatov Gábor elég sejtelmesen reagált, így ezzel többet nem is érdemes foglalkozni. Legalábbis egyelőre. Ennél sokkal fontosabb feladatot kellett teljesíteni a csapatnak. Győzni Szombathelyen. Ami nem csak a három pontot jelentette, hanem azt is, hogy 1996 után újra sikerül a Fradinak zsinórban 8 bajnoki mérkőzést nyerni, ezzel beállítva Varga Zoli sorozatát. Már a 7 győzelem is bizakodásra adott okot, melyből kétségtelenül a DVTK elleni győzelem volt a legértékesebb, hiszen azt 3 állandó csapattag nélkül sikerült elérni.
Ehhez párosult, hogy bár Doll-nak sikerült kikérnie Besicet a bosnyák szövetségi kapitánytól, de Pavlovics és Gyömbér személyében két meghatározó védőnkre nem számíthattunk, ráadásul Somalia és Holman is sérüléssel bajlódik. Ezen túl azt sem tartottam tisztességesnek, hogy a harmadik hely és a kiesés szempontjából is fontos Ferencváros és Videoton mérkőzéseket nem egy időben rendezték. Erre még rátett egy lapáttal a pénteki felcsúti mérkőzés elmaradása (Horváth Feri elég határozottan véleményt is formált). Oké, hogy senki sem számolt Yvette erejével, de talán fontosabb lenne a bajnokság tisztasága, mint a tévécsatornák közvetítési igénye.
Ezektől függetlenül győzni kellett Szombathelyen. Nem csak a három pont miatt, nem csak a nyolcas széria miatt, hanem az őszi “tragikus” 0:3 miatt is. A visszavágás sikerült, ezzel Doll is belépett a nyolcasok klubjába, amit nem kellően értékelni már a butaság kategóriáját súrolná. Ezért sem kívánok túl sokat foglalkozni a szombathelyi győzelmünkkel, mely mondható szerencsésnek, meg Dibusz parádénak, de a tényen nem változtat semmit. A jelenlegi Fradi megtanult győzni, megtanult szervezetten és türelmesen játszani. Ez persze nem mindig kapna 10-s osztályzatot egy szépségversenyen, de egy edzőt, egy csapatot igenis az eredmények minősítenek. Ezt nekem is meg kellett tanulnom, hiszen Moniz irányítása alatt többször elfogadtam a szép játékot mellyel vereséget szenvedtünk. Eleinte nem voltam oda Doll egy kissé defenzív játékáért, mely idővel bebizonyosodott, hogy nem is annyira defenzív, inkább szervezett.
(fotók: Farkas Zsolt)
Mindenki tudja a helyét, a feladatát melytől tényleg olyan érzésem volt, még a mai nap is, hogy a Haladás egy hétig is játszhatna akkor sem tudna gólt lőni. Pedig voltak helyzetei, Dibusz néha parádésan védett, de helyzeteink nekünk is voltak (a Haladásnak azért több), de gólt mi tudtunk lőni, mely újabb három pontot ért.
Egy szombathelyi győzelem után, mely a nyolcadik volt a sorban, a hiányosságokat badarság lenne felsorolni. Mert voltak, ez tény, de ilyenkor inkább a sikerben kell fürdőzni, kifeküdni a napra és élvezni a simogató sugarakat. Miközben dicsérjük Dibuszt, Besicet, Leonardot és az egész csapatot. Úgy, ahogy ma a pályára léptünk. Hiányzókkal, akik a DVTK meccshez hasonlóan hiányoztak ugyan, de még sem hiányoztak annyira. Mert akik a helyükre léptek, tudták a dolguk. Lehet, hogy nem olyan látványosan mint a kimaradók, de hozták azt, amit a csapatérdek megkövetelt. És ezt tartom Thomas Doll legnagyobb erényének.
Dibuszról már ejtettem néhány hozsannát, de rajta kívül Besic is remekelt, a hazaiak üdvöskéjét megkajálta reggelire, Radó kb. a 65. percig bírta, utána már lélegeztető készülékre is lehetett volna kapcsolni. Leotól ismét szinte csak szabálytalanul tudták elvenni a labdát, ritmusváltásai, cselei, passzai, élményszámba mennek. Még akkor is, ha néha percekre kivonja magát a forgalomból, de a “vízhordó” társak azért vannak, hogy ilyenkor tegyenek hozzá a játékhoz. Még egyszer hangsúlyozom, a mai győzelemtől nem aléltam el, de a nyolcas győzelmi szériától már igen. Az még ebben a gyengécske NB I-ben is dicséretes és főleg örömteli.
Kell ennél több? Persze, jó lenne megszerezni a harmadik helyet még akkor is, ha tudjuk, a nyári csere-bere miatt nem biztos, hogy sikerül július elejére összerakni a Fradit. De mivel a szívünk a helyén van és zöld-fehérben dobog, reménykedünk abban, hogy a jegyzet elején felsorolt játékosok maradnak a Fradinál és ha jön hozzá még 3-4 kész játékos, talán nem reménytelen a helyzet. Ráadásul ott lesz az új Szentély, amit már a Fradisas is vigyázz és készen áll arra, hogy a stadionba belépő ellenfeleket “felfalja”.
Mert mi vagyunk a Ferencváros. Azok, akiket ősszel egy kicsit lesajnáltak, akiket tragédia sújtott Akeem halálával, de mi vagyunk azok, akik Thomas Doll irányítása alatt nyolc győzelmet zsebeltünk be zsinórban. Ez meg utoljára Varga Zolinak sikerült 1996-ban.
Mától Thomas Doll is mondhatja: nekem is 8!
19 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Thomas Doll: Nekem is 8! bejegyzéshez
Hozzászólás a(z) lalolib bejegyzéshez Kilépés a válaszból
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Jó volt 3 D-ben látni a meccset…!
“Persze” nem élőben-igaz 93′-ban még ott voltam Drága Édesapukámmal -aki már Sokakkal együtt csak fentről figyelheti sajnos a Fradi meccseit-az Mk döntő első meccsén.(azóta sem jártam Szombathelyen)Jó ,hogy volt egy kiválóan védő Dibuszunk,jól érkező Diallonk és ismét jó taktikát és jó “húzásokat” csináló Doll edzőnk.
Igen most már a MI kezünkben van a meccs, köszönet e Kövezsdnek ezért,-személy szerint a Pafc-t láttam volna ott,de remélem jövőre-és velem együtt talán sokan azt gondolták ,hogy a Dvtk és a Hali meccs lesz a legnehezebb,de most ,hogy rajtunk múlik a 3. hely sorsa, így igenis ez lesz a “legnehezebb” meccs.Számomra egyből a több ,mint 10 éve Ftc-Debrecen 0:0 ugrik be,de bízom benne,hogy ilyen meccs soha életben nem lesz.
Hajrá Fradi
nyugi, Pipu, nem lesz még egy ilyen … az szégyenfolt volt a történelmünkben …. de most simán behúzzuk, persze, akkor, ha csak mi gondoljuk így, és nem a játékosok …
Még egy mondat. Isten őrizz, nem kell ide Chelsea vagy Atletico az avatóra (különben is csak a divatmajmok tudnák megfizetni a 15-20 ezres zsugákat), nekik meg minek? 3-4-5 (győztes) EL-meccsel kell avatni a Szentélyt!!! És 15 győztes bajnokival!!! Akkor már oly nagy baj nem lesz … 😀
Huhh, de sok minden elmondtatok … huhh 😀 de a lényeg:nyolc győzelem egymás után! És ha hiányzik 3-4 kulcsjátékos, azt is megoldjuk idegenben, egy nagyon masszív ellenféllel szemben … szóval, ez a csapt kezd már egy fradira hasonlítani!!! Annál nagyobb bajunk pedig sose legyen, minthogy “nem vagyunk még érettek” a nk. kupaindulásra … a Ferencvárosnak MINDIG erre kell készülnie! Sajnos, kell még 2-3 évnyi “főtábla”, hogy csak augusztusban kezdjünk … 😀 az új Szentélyben (Őfelsége III. szentély) mindenkit, mondom: MINDENKIT meg kell enni! Sóval-borssal-paprikával … Huhhh … Haladás … huhhh … T. szerk.! Ti MINDENT tudtok! Honnan ez az ellenszenv Sabbathelyen a zöld-fehér pesti csapat ellen? Számomra ez érthetetlen, évtizedekig azt hittem, hogy “kistesók”, szerintem valaha így is volt … Novák, Szabó Feri (Haladás -- Fradi), Rátkai, Horváth Árpi (Fradi -- Haladás) … miért gyűlöl ennyire bennünket Magyarország legbunkóbb szurkolótábora???
Lehet mazsolázni a nyári programot:
http://kassiesa.home.xs4all.nl/bert/uefa/seedel2014.html
Hogy „nekem 8-e”? – Érzelmileg akár 88 is lehetne. Doll mester szépen ki fogja keverni a diókrémet (hogy korábbi hasonlatomnál maradjak). Igaz, ezzel saját magunk elé állítottuk magasra a mércét, mert véleményem szerintem nemzetközi kupaszintre még nem érettek. De majd meglátjuk. Mindenesetre elértük azt, amit sokan nem hittek: a saját kezünkben van a sorsunk.
A Busai-ügyre reagálva: ekkora hülyeséget egy nemzetközi szerepléésre pályázó lavdarúgó nem csinálhat. Mert 1/ A sporinak mindig igaza van; 2/ Ha véletlenül nem, életbe lép az 1/ pont. És különban is az ő kezében van az ütőkártya.
*
Én véletlenül azon kevesek közé tartozom, akik tudják, hogy honnan ered a viharok női névvel történő megjelölése. Valóban „véletlenül”, mert Magyarországon vajmi kevés ember találkozott azzal az 1940-es évek végén vagy 50-es évek elején megjelent amerikai regénnyel, (ha jól emlékszem The Storm = A vihar volt a címe) melynek meteorológus főszereplője egy a Csendes óceán egész térségén átseprő „szupervihart” [NEM forgószelet, azaz ciklont, tájfunt vagy hurrikánt] egy hölgyismerőséről nevez el. Magyarországon kevesen ismerik ezt a regényt. Én is régen láttam, mert pár évvel a megjelenése után, valamikor az ötvenes évek közepén kaptuk kölcsön, hogy legyen egy kis „értelmes” olvasnivalónk is. Az akkori angol tudásommal csak arra futotta, hogy megpróbáljam elolvasni az első néhány bekezdést.
Ennek hatására a Csendes óceán térségében dolgozó amerikai meteorológusok kezdtek női nevet adni a viharoknak, s ez lassan általánossá vált. Az 1960-as évek közepén a mindenből „gender-kérdést” csináló feminista mozgalmak nyomására a viharok férfi nevet is kezdtek kapni.
A “viharos” információt külön köszönöm! Azért nem véletlen, hogy végül is egy férfi gondolta úgy, hogy ezek a ciklonok és tájfunok csak nőktől eredhetnek. 🙂
Kedves Imre Bátyám!
Amellett, hogy igazat adok neked, én azért védelmembe venném Busait. Más sportágakból véve a hasonlatot, pl kézi és póló, ahol még eredményesek is vagyunk, szokták kérni az edzők, hogy nem gond, ha az átlagtól eltérően fúj egy spori, de akkor tegye azt az egész meccsen következetesen mind két fél részére egyformán.
Hogy miért is írom ezt, mert a közvetítés alatt nem igazán értettük, hogy Leo amikor vagy tizedjére küldték a földre miért esett neki a talán legkisebb ellene elkövetett faultnál a játékvezetőnek 10-szer vehemesebben, mint Busai és a tömegjelenet után még sárgát sem kapott. Ma már tudjuk, amit a kommentátor elfelejtett megemlíteni az élőközvetítésnél, hogy ua. huhogtak a szombathelyiek, mint egy éve, amikor Moniz is kiakadt.
Pedig a szabály még csak mérlegelési lehetőséget sem ad:
így büntetendő a rasszizmus meccs közben:
1. Az ellenőr utasítására a negyedik játékvezető jelzi a vezetőbírónak, hogy szakítsa meg a mérkőzést, miközben az ellenőr elrendeli az 1. közlemény beolvasását.
2. Az ellenőr utasítására a negyedik játékvezető jelzi a vezetőbírónak, hogy függessze fel a mérkőzést pár percre. A csapatok bevonulnak az öltözőbe, beolvassák a 2. közleményt, melyben szerepel, hogy a további rasszista megnyilvánulások esetén a mérkőzést akár le is fújhatják.
3. Ha az ellenőr úgy ítéli meg, hogy folytatódik a szurkolók kirekesztő magatartása, ellenőri utasításra a negyedik játékvezető jelzi a vezetőbírónak, hogy szüntesse be a mérkőzést, melyet egy 3. közlemény beolvasásával tudatnak a nézőkkel.
Igen a játékosnak be kell tartani a szabályokat, de az ellenőrnek és a játékvezetőnek is. Az csak halkan jegyzem meg, hogy lassan már csak nálunk adnak hamarabb lapot reklamálásért, míg a szándékos szabálytalanságok (értem alatta, hogy a közelbe sincs a labda) teljesen természetesek és csak elvétve, azt is főként a 2. félidőben kezdik büntetni a sporik. E miatt is látjuk úgy, hogy más sportágat játszunk itthon foci néven, mint az országhatárainkon kívül.
60 év alatt sajnos rá kellett hogy jöjjek: aki a Fradihoz jön, fel kell készülnie a provokációkra. Mert sokan így akarják bebizonyítani, hogy mennyire sportszerűtlenek vagyunk…
De a hülyeséget ez sem menti.
Kedves Laci!
Kinizsi nekem szánta a “kritikát”, amit egyrészről el is tudok fogadni, hiszen tény, hogy felelőtlenség kiprovokálni egy sárga lapot, ráadásul utána egyből a pirosat. De nagyon-nagyon rég (talán igaz sem volt) én is fociztam, igaz csak alacsonyabb szinten, de talán ebből kifolyólag egy kicsivel megértőbb vagyok.
A meccs után Doll is nyilatkozta, hogy meg kell tanítani a játékosokat fegyelmezettnek lenni, de biztos vagyok benne, ő is tudja, hogy ez nem mindig megy könnyen.
Tegnap Leo is majdnem elvesztette a tűrőképességét és bár egyrészről érthető volt a kifakadása, de mi van akkor, ha kap egy sárgát és emiatt az utolsó meccsen nem játszhat?
Gratulálok a CSAPATNAK! Kiemelten Dibusznak! Rajta kívül Besic, Mateos és Leonardo játszott jól. Leonardot nem tudták szabályosan szerelni. A “közkedvelt” TV-riporternek volt képe azt mondani, hogy Leonardo a cseleivel provokálja az ellenfél játékosait. Arról persze egy szót sem szólt, hogy a közönség hogyan provokálta Leonardot és Diallot (utóbbi már a Diósgyőr ellen is nagyon jól szállt be a játékba). Felháborító!!!
Hajrá Fradi!
A Videoton “pontszerzése” után már a kezünkbe a sorsunk. 🙂
Zé Luis + Nikolics nem akart Kazahsztánba utazni … 🙂
Sziasztok! Jómagam is örömmel látom a Doll-i szervezettséget, a CSAPATként működő Fradit. Ez az első lépés a jó csapattá válás útján, a második egy-két minőségi focista megvétele lenne a nyáron. És a hab a bronz lenne a tortán! Zsóryék -míg e sorokat írom -- 1-0-ra vezetnek a riválisunk ellen, de 3 ziccert már kihagytak…Szóval szorítok! Visszatérve a Hali-meccsre: az első félidőben benyomtak minket, de jól védekezve és “Dibuszolva” kihúztuk 0-0-val. A másodikban akár többet is rúghattunk volna és ne feledjük Ulysse Diallo haverunkat, aki nemcsak döntő gólt szerzett, de robbanékonysága, cselei, dinamizmusa okán mindenképpen jó volna itt tartani Őt is…
Hajrá Fradi!
A Haladí s-FTC-meccs kapcsolatí ban a szerencsét ezùtt ne hí borìtsuk és mollesztí ljuk hií ba, hiszen csak részben lehet neki tulajdonìtani a mai Fradi-gyôzelmet. Mit csiní lt Doll mester a csapattal nem tudom, de hogy 8 szor egymí s utí n nyerjen a csapat, az nem a szerencse munkí ja. Ezt í llìtani csak elfogultsí gnak és részrehajlí snak lehetne a jele.
Hogy mit mûvelt Doll mester a csapattal azt csak kérdezhetném, de ví laszt valakinek mí snak kellene adni rí . Miben rejlik a csapat fejlôdésének a titka ? Miben fejlôdött a csapat ? Miben lépett vissza ?
Még sok dolog van, amin kell ví ltoztatnia Doll-nak.
A középpí lya most sem létezett. Ez pedig a Ferencví rosnak és sikerének mindig a fôpontja volt. A mùltban és a jelenben. Ezért egy nemzetközi szerepléstôl nagyon is félnék. A csapat érdekében, hiszen egy nagy arí nyù vereség csak ezt bebizonyìtaní . Egy nemzetközi hidegzuhanynak meg a megfí zí s lehet a vége.
Doll – a mikrò elôtt – érdekes megjegyzést tett a mí sodik jí tékidôt illetôen:
A mí sodik félidôben a csapat megmutatatta az igazi arcí t.
Miben í llt volna ez az arc ? Talí n a sokoldalùsí gban, a gyors taktikai ví ltí sokbòl, a villí mgyorsan elgondolt és kivitelezett jí tékhùzí sokbòl? Ezekbôl – a Doll mester irí nyìtott Fradi-ban – többet lí tok most, de a mùltban sem hií nyoztak teljes mértékben.
Nekem a Haladí s tí madòjí téka – lehet, hogy elfogult vagyok – sokkal betanìtottabbnak lí tszott. A Haladí s gépezete jòl mûködött is az elsô 20 percben, de a jí tékosok tùlsí gosan bìztak benne. A bekapott gòl utí n, meg nem bìzhattak mí r semmiben sem, hiszen a gépezetre tették fel minden reményüket és mikor peregtek a percek, akkor mindig többet veszìtették el a Szombathelyiek a fejüket. Olyan tapasztalt ròkí knak mint Cukic -és Jovanovicnak pedig csak ez kellett.
A Fradiní l most mí r sokkal kevesebbet lí tom a gépezetben valò vak hitet. Az angol korszakban vakul hittek benne. A Moniz korszakban meg akkor tértek vissza hozzí , mikor nem lí ttak mí s reményt. A Doll korszakban pedig mindig többet „jí tszanak és élnek vele“, mikor épp nincs mí s elgondolí suk, minthogy annak a rabszolgí i lennének.
A jí tékosok önbizalma – ùgy veszem észre – minden meccsnél növekszik. Doll mester ùgy lí tszik ért ahhoz, hogyan kell egy csapatot összekoví csolni. Az egy jí tékosban valò megbìzí s meghozza lassan a gyümölcseit. Sok köze lehet ennek az önbizalomnak ahhoz is, hogy nem í ldozza fel Doll a jí tékosokat egy taktikí nak és egy gépezetnek, hanem meghaggya ôket, mint egyéneket, a pí lyí n kivitelezni a sají t elgondolí saikat.
Ez azonban egy fiatal jí tékosbòl vagy a jòt, vagy a rosszat hozza ki. A jòt akkor, mikor megnôl az inbizalma, a rosszat akkor, mikor nem tud ezzel a szabadsí ggal élni és sablonossí ví lik a jí téka.
Rí adí sul a képernyôkön valò megjelenés egy nagy csí bìtí s lehet egy labdarùgò szí mí ra, hogy mí sképp és mí shol is remekeljek, nem csak a pí lyí n.
Veszem példí t Busai-és Jennerrôl. Egy fiatal jí tékos és egy mí r idôsebb jí tékos itt nem tesz nagy kivételt: Sají t magí t – természetesen – a tí rsaival és azoknak a teljesìtményével hasonlìtja össze – és a hullí mzò teljesìtményeit elfeledtetik kicsapongí sai, melyet a képernyôk elôtt tesz meg. Sajnos a csapat kí rí ra.
Minnél halví nyabb jí tékkal szolgí l a pí lyí n, anní l inkí bb ragyog feltûnéses viselkedéssel, diskurí lí ssal, és olykor szabí lytalansí ggal és sportszerûtlenséggel is.
Mire volt jò a bìròval valò diskurí lí s nem tudom. Azt sem tudom, hogy Busai miért nem elégelte meg a sí rgí t és miért kellett neki piros. Miért kell a vendéglí tò csapatnak a szurkolòit „hergelni“ azt sem értem. Be kell fogni a pampuskí t és nem szabad még kiélezni a mí r elég forrò helyzetet.
Valòszìnûleg nem véletlen, hogy épp ôk ketten nyùjtjí k jelenleg a leghullí mzò teljesìtményeket.
De, gondolom, ezek emberi dolgok. Az ember nem egy gép, habí r ideggépezete sokszor csôdben szokta hagyni.
Jennert és Busait jelenleg nem boldogok. Lí tszik rajtuk; miközben Cukic és Besic és Leonardo (most meg Diallò) zsinòrban jò teljesìtményt nyùjtanak.
A zsinòrban nyerô csapatban ôk – lí tszòlag nem tudjí k felvenni a versenyt tí rsaikkal és lehet, hogy ùgy érzik, hogy hamarosan ki fognak kerülni a csapatbòl. Ùgy érezhetik, hogy ha a csapat zsinòrban gyôz, akkor nekik is zsinòrban kell teljesìtenük.
Ezen a meccsen volt egy kis emberi tragédia is: Jova személyével kapcsolatban: Joví nak kellett hoznia, Diebusz szí mí ra, egy tiszta pí r kapuskesztjût.
Ez forgolòdhatott Jenner és Busai fejében is ?
Most egy kicsit vitatkoznék veled. Jenner ma is értéke a Fradinak, még akkor is, ha ebben az új hadrendben amit Doll képvisel, nem találja igazán a helyét. Ettől függetlenül nincs más szélsőnk és a játékában mindig benne az akció.
Az, hogy milyen habitusú játékos, persze ezért lehet hibáztatni, de közel a harminchoz már nem tud megváltozni. Ő ilyen, így kell elfogadni. Személy szerint nagyon sajnálnám ha elmenne. Jenner egyéniség, akire szüksége van a Fradira! Vele kapcsolatban még meg kell említeni, hogy még mindig nem dőlt el a sorsa.
Busai “butasága” meg tényleg benne van a fociban. Abban a felfokozott hangulatban, amikor a hazai közönség végig huhogott, és már csak másodpercekre voltunk a 8. győzelemtől, van mikor a játékos agya is elborul egy kicsit. Azt nem állítom, hogy helyes, de van ilyen.
Nem tudtam, hogy Jenner mí r meghaladja a 30-at. Még fiatal jí tékosnak minôsìtettem, ezért tettem meg a talí n igazsí gtalan megjegyzéseimet. Ìgy persze meg kell ví ltoztatnom ròla a véleményemet.
Doll mester emberismeretéért beszél talí n az, hogy nem lép fel szigorùbban kicsapongí sai ellen.
Megjegyzésed: „…Ô ilyen, ìgy kell elfogadni…“; „…Jenner egyéniség, akire szüksége van a Fradinak…“ tanùskodik arròl, hogy Dollnak sikerült egy egész ùj légkört a Fradi csalí dban kialakìtania.
A személyiségnek ùjbòl fontossí ga lett. Nem csak a pí lyí n, hanem a Clubon belül is.
Pszikològiai elìrí s lett volna ? (Te pontossan a következôket ìrtí l: „…akire szüksége van a Fradira“)
Igen: Egy jí tékosnak (Jennernek) is szüksége van a Fradira. (Nem csak fordìtva). Jobban élnénk, ha egy csalí dban mindenki azt érezhetné, hogy szükség van rí . Akkor is, ha nem teljesìti mindig a tôle elví rtatt.
Ezért én is azt javasolní m, hogy Jennert meg kell a Fradinak tartani. Akí rmilyen halví nyan is jí tszik jelenleg, mindig elôre központosìt. És egy jí tékosban mindig megvan az akarí s és a tudí s a fordìtí sra. Csak ki kell ví rni.
Busait illetôen hasonlò igazsí gtalansí ggal szòltam ròla.
Egyszerû a TV mellôl jò taní csokat adni. Egész mí s a helyzet, ha valòjí ban labdarùgò az ember, és – mint fogékony ember – egy közönségel szemben kell jí tszani, aki csak a sají t csapatí t bìztatja és a mí sikat kifütyüli.
Talí n régimòdi vagyok, de ezt soha sem tudtam alí ìrni. Anglií ban, ahonnan jön a labdarùgí s egy „club“ az ùriembert elkötelezi, hogy ùgy is viselkedjen, ha belép a „club“-ban.
A médií k (felvevôszög, képkivonat, szpiker, telé-zùmolí s stb.) sokat tesznek ahhoz, hogy valami sokkal nagyobbnak tûnjön, mint amilyen valòjí ban.
Busai „butasí ga“ ìgy – visszatekintôen – talí n „csacsisí gnak“ fog bizonyulni, ami talí n nem is érdemelt volna sí rgí t. Pirosat meg egyí ltalí n nem.
Ne haragudj, de Busai “butasága” nagy fegyelmezetlenség, felelőtlenség. A Paks ellen az öt sárgája miatt nem játszhat, de ezzel a pirossal még az új idény elején sem. Remélem, az egyesület is megbünteti. Egyébként a mai meccsen lefelé lógott ki a csapatból…
Nem haragszom. Minek haragudjak ?
Valòjí ban nem is lí ttam pontosan, hogy mit csiní lt Busai és miért érdemelte ki a sí rgí jí t, illetve pirosí t.
A szpiker (Gundel) méltatlankodò hangja kelthette bennem azt a benyomí st, hogy itt valamilyen felnagyìtí sròl lehetett volna szò.
Te többet lí ttí l ?