Feljegyzések a fotelból – Tonka kés esete a gőzmozdonnyal

Mielőtt bárki azt hinné, hogy irodalom órára tévedt, a fenti cí­m kizárólag Horváth Ferinek köszönhető és csak a szavak véletlen összjátéka miatt “asszociál” Mikszáth Kálmán egy kissé bulvárosra sikerült regényének cí­mére. Ráadásul a könyvet nem is olvastam, számomra Tóth Mari mindig is Szörényi Éva, Noszty fiú meg Jávor Pál, hiába dolgozták fel többször is a regényt, az 1937-s film maradt meg az emlékezetemben. És ha Horváth Feri nem veszi elő í­rói munkásságának újabb remek darabját és nem hasonlí­tja a csapatát egy öngyilkosjelölt forradalmárhoz aki egy késsel támad a felé robogó vonatnak, valószí­nűleg nekem sem jut eszembe a reggeli kávém ébresztő szürcsölgetése közben. De a Balmaz edzője mindig is remekbe szabott nyilatkozatairól volt hí­res, ősszel is kinyitotta a bicskáját és oda-oda szúrt a két gólos vezetés ellenére elvesztett mérkőzés után. Akkor egy büntetőt kért számon (ha jól rémlik Paintsil esett egy tetszetőset), még a feleségét is tetemre hí­vta, mert egy gyertyafényes vacsoránál úgy döntöttek, inkább a gyerekekre költik a pénzt és nem az MLSZ pogácsa-kommandójára. Persze az őszi találkozó nekünk is emlékezetes, a mérkőzésre készülődvén eszembe is jutott, mert bár addig és azóta is játszottunk rosszul (sajnos), de az a balmazi első félidőt nem könnyű feledni. Simán kaphattunk volna egy négyest, a lelkes hazaiak úgy futottak át rajtunk, mintha ők lettek volna a gőzmozdony, mi meg a megrettent forradalmárok, kezünkben a tonka késsel. Ráadásul a múltheti korcsolya versenyt sem nekünk találták ki, el is puskáztuk a lehetőséget a meglógásra, mégis csak jól mutatott volna a 6 pont a tabellán még annak ellenére is, hogy az üldözőnek elmaradt a meccse (nekik fagyos volt a talaj).

Tartottam is kicsit a meccstől, egyrészt az őszi-, másrészt a múltheti szenvedés miatt. Ennyi szenvedés meg éppen elég, a tavasz a telet is kirugdalta az országból és bár szombatot munkanappá nyilvání­tották, délben olyan lendülettel zártam be a boltom ajtaját, hogy még az is haptákba vágta magát aki éppenséggel arra sétált. A Honvéd elleni meccs kimaradt a hideg és a hó támadása miatt, ezért tegnap kisbalták is eshettek volna az égből, Laudetur barátommal akkor is útra kelünk. Mert idézve a legendás Jankó bácsit a lelátóról, fiam, engem az asszony gőzölgő húslevese sem tartana otthon…

Elég lassan gyülekeztünk az aréna agorájában, úgy látszik sokan nem tehették meg, hogy becsukják a bolt ajtót, mégis csak épí­teni kell az országot, vagy csak a múltheti vereség okozta agónia miatt voltunk ilyen kevesen? Persze ez még bőven a magyar “átlag” fölött van, és bár nem vagyok Horváth Feri és nem tudok olyan frappánsakat mondani, de ha nem lennénk mi zöld-fehérek, akkor a többi mérkőzésre kizarándoklót szemmel, kezünkben egy abakusszal is meglehetne számlálni.

Az összeállí­tás egy kissé meglepett, még a fejem is átment csóválásba, úgy gondoltam, hogy a papí­ron jól kontrázó balmazi armada ellen talán kevés lesz a két védekezni is tudó középpályás, de végül is bejött Doll húzása és a Paintsil-Moutari kettős a bal oldalon úgy szánkázott át a vendégek védelmén, ahogy anno a 16. században I. Erzsébet hajói a hí­rhedt spanyol armadán. A vendégeket az elejétől kezdve csak egyetlen egy dolog érdekelte, valahogy megúszni az előttük álló 90 percet. Ismét idéznem kell a “klasszikust”, aki már a mérkőzés előtt világossá tette, hogy bizony itt olyan profi fiúk kergetik a labdát, akiknek a Fradi-aréna inkább a Colosseumra hasonlí­t, benne a halálra í­télt azon gladiátorokkal, akik nem egymással, hanem a vérszomjas vadállatokkal kellett megküzdeniük. Pedig ha tudták volna, hogy az első félidőben inkább báránykák voltunk mint oroszlánok, valamivel bátrabban lépnek a pályára.

Mert hát az első félidő nem volt egy diadalmenet. Tudom, a két gólos félidőt talán nem kéne felejtőssé tennem, de Paintsil szemfüles gólja és Varga Roli utolsó percben lőtt büntetőjén kí­vül túl sok érdemleges dolog nem történt a pályán. Egyedül talán Botka sérülése okozott egy kis izgalmat, Hajnal és Lovre után minden ilyen “jellegű” földet érés aggódásra ad okot. Csere is lett a vége, jött Lovre, de ettől nem nagyon változott a játék: továbbra is szinte mindent baloldalon akartunk kicsikarni. Ahol jól is működött a Pedroso-Paintsil-Moutari hármas, de az érezhető volt, hogy Spirovski hiányában Gorriarán nem segí­theti olyan lendülettel a támadásokat mint szokta, í­gy bár szinte végig nálunk volt a pöttyös, rúgtunk is két gólt, de ha a második nem a bí­rói füttykoncert vége előtt esik, elég rossz hangulatban álltunk volna sorban a büfé előtt.

így csak egy kissé zsörtölődtünk, mire egy öblös hang megadta a közös jelszót: a másodikban meg jönni fog Böde Dani! És jött is, menetrendszerűen, mint egy igazi gőzmozdony, úgy hasí­totta darabokra a második félidőre teljesen megszeppent vendégeket, mintha csak tűzifát vágott volna hátukon. Lőtt egy klasszikus mesterhármast, amikor hozzá került a labda a balmazi védők nyuszifülekké váltak, és bár kihagyott egy büntetőt (azt talán nem neki kellett volna lőnie), de Dani nem lenne Böde Dani, ha a meccs végén nem mondta volna, ha belövi, talán nem lövünk egy ötöst. Kihagyta, de a vége egy ötös, a Honvéd után egy újabb “egykezes”… csak az a múlt heti fagy ne lett volna! A második félidőre már nem lehetett panasz, a vendégek még a térfélen sem jöttek át, egyre-másra gördültek a támadások, zúgott is a „Hajrá, Fradi!”. A lelátó népe nagyon is szereti az ilyen fiesztát, őszintén az sem nagyon érdekelt, hogy egy nagyon gyenge napot kifogó, megszeppent, pipogya ellenfél ellen játszadoztunk. Az persze már egy más kérdés, hogy vajon ez a balmazi egylet hogy a fenében nem kapott ki hét meccs óta?

Átrobogtunk rajtuk (na jó, a “robogás” talán túlzás egy kicsit), lehetett volna tí­z is a vége, Horváth Feri a meccs előtt nem fente meg a kést, elfelejtette, hogy tonka késsel még a rántott hús is nehezen vágható és ráadásul ha nem a pincér hanem egy gőzös közelí­t felénk, akkor tényleg semmi esély a túlélésre. Ezzel aztán szerzett nekünk egy kellemes estét, Böde Daninak egy mesterit, mellyel bejelentkezett az újabb gólkirályi cí­mért és elnézve formáját, akaratát és góléhségét, az bizony könnyen meg is lehet a bajnokság végén. De addig még lesz néhány kemény csata és kétlem, hogy lesz még ilyen “kedves” ellenfél mint a Balmazújváros, mely eleve feltartott kézzel, totál megadóan lépett a pályára.

Ettől még jól éreztük magukat (főleg a második játékrészben), mi is gőzmozdonyon ültünk, integettünk, dalolásztunk, kortyolgattuk a sört és kéjes mosollyal az arcunkon robogtunk át a tonka késsel sorfalat álló balmazi legényeken.

21 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Tonka kés esete a gőzmozdonnyal bejegyzéshez

  • Tetszik végre a sok rúgott gól. Az a baj csak hogy egyenlőre a végletek csapata vagyunk,márpedig az sosem nyer bajnokságot.Ha állandósulna az idegenbeli jó szereplés is, mi végzünk az élen. Ha nem…. De ebbe bele sem merek gondolni.
    Hajrá Fradi!

  • Valószí­nűleg a legkönnyebb meccsünk volt idén, mert a szombati Balmazújvárosban elképzelés sem volt, hogy mit akarna játszani. 4:0 után is úgy álltak föl, mintha 1:1 lenne. De ez legyen az ő bajuk. Tetszett a hozzáállás a második félidőben, sokgólos vezetésünknél (végre!).
    (A Noszty fiút és bármelyik másik Mikszáth-ot ajánlom elolvasni! Mintha a mai Magyarországról í­rta volna -- de humorral.)

    • azért nem becsülném le a győzelmet, szerintem a Vidi meg fog velük szenvedni.
      a hétvégi puskás meccs rázósabb lehet, de keservesen is, de hozni kell.
      egyelőre meccsről meccsre kell haladni, hibázási lehetőség már nem nagyon van…

    • Egy kicsit távol áll tőlem Mikszáth, de azért régebben olvastam egy-két könyvét: Fekete város, Beszterce ostroma, Új Zrí­nyiász. 🙂

      • Ha néha az ember kezébe kerül, nehéz letennie. Valóban szól a mai, de úgy en bloc szerintem a mindenkori Magyarországról, a magyarságról, szinte a néplelkünkről -- nincs kor és rendszer, amiben ne ismerhetnénk magunkra benne -, nyilván a zsiványságokra fókuszálva, de teszi olyan derűvel, megértéssel, szeretettel, elfogadással, hogy az egyfelől vica versa szeretetreméltó, másfelől viszont demoralizáló is, hiszen ez a többszörösen becsomagolt kritika már-már egyetértésként hat, még ha nem is az. Én persze szeretem, bevallom -- a Beszterce ostromából érettségiztem í­rásbelin negyedszázada -, de meghalt 1910-ben, amikor legfeljebb csak sejthette, hová fut ki ez az egész (63 éves volt mindössze -- ha csak tí­z évvel több jut neki, mi mindent lát még? De hát ennek í­gy kellett lennie, a még fiatalabban odavesző Petőfit, Adyt, Radnótit is nehéz lenne elképzelni mindabban, ami őutánuk jött). Aztán jött Mikszáth megfordí­tásaként Móricz, túl világháborún, tömegmészárláson, Trianonon, vörös- és fehérterroron, és ő már -- az én olvasatomban -- teljes egyenlőséggel kezelve társadalmi, vallási, faji csoportokat, mindent és mindenkit egyformán utált -- és még az is lehet, ő se ok nélkül. De ő is megkerülhetetlen.
        Ennyit a Balmazújváros-meccsünkről. 😀

  • Lalolib í­rásához nem lehet sokat hozzáfűzni, igazat szólt (már megint!) A második perc eseményét nem értem, ha én gólhelyzetbe kerülnék, biztosan berúgnám, nem próbálnék tizit összehozni. Igaz, én 70 éves fejjel gondolkodom, Ő pedig csak huszonkettő. A sportújság cí­mlapjára sem azt í­rtam volna, hogy “tripla”, hanem azt, hogy MESTERHÁRMAS! A Vidi meccsről pedig csak egy kérdés : meddig kell (kell????) a bí­róknak elnézni Lazovics viselkedését?

    • Kedves Vince!

      Igazad van, a mesterhármas, az legyen mesterhármas. De ha már 70 vagy (én „csak” 60!), azt is jól tudod bizonyára: olyan magyar szó, hogy „tizi” nincsen! Valaki gyarló divatlélek kitalálta, s azóta úgy szaporodik, mint eső után a bolondgomba. Szörnyen nevetséges és szörnyen modoros!

      • Szia Józsi!
        Igazad van, ezt a kor hozta magával, én sem kedvelem. Ha a fiatalok használják, még elviselem, de mikor a tévében hallom..: tizi, bünti…a kedvencem: kapcsiból bevágta, akkor szoktam levenni a hangot nullára.

  • Ritkán szoktam negatí­v lenni, de a 3 meccs alapján nem érzem azt, hogy ez a bajnokság nekünk állna. Remélem nem lesz igazam.

  • Sziasztok!
    A Balmaznak rúgott ötös ellenére van némi hiányérzetem.Nézve az első félidőt,ott azért beakadt néha a lemez.Kicsit görcsösen próbáltuk körbejáratni a labdát,és ha a Balmaz szemfülesebb,akkor nem 2-0 a félidő ide.Roli tizije megnyugtatott.A második félidő, a csapat és Dani segí­tségével,már rendben volt.Bár még messze a vége,bí­zván a fiúkba,remélem behúzzuk a harmadik x-et!Azért az ott motoszkál bennem,hogy a hátralévő ellenfelek közül, nem mindegyik fog feltartott kézzel a pályára kifutni.A múlt heti diósok elleni kudarc után azt hittem,hogy a vidit is meglepik Bódogék,de hát ez megint csak remény maradt.Marad a harc és a versenyfutás….

  • Csak az a stream, csak azt tudnám feledni…
    Meg a múlt hetet. Merthogy Bódogék -- fogadkozás ide vagy oda -- a Haladással ellentétben mérleg nyelvét játszottak…

  • 16 meccs óta veretlen a férfi pólócsapatunk, 16 nap alatt legyőzték a Szolnokot, az Egert.(mindkettőt idegenben), tegnap este kiütöttük az OSC-t, esélyesek vagyunk az Euro Kupa megvédésére, a lányok elődöntősök, női kéziseink számára csak az a kérdés, hogy kivel játszanak a FINAL FOURért.
    Férfi fociban negyedszer rúgtunk egy ötöst ebben a bajnokságban, elsők vagyunk.
    Folytassam? Nem teszem, a sikereket sorolva leszakad a csuklóm…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
MK: 11.14.14:45, M4Sport
11.21.19:30, m4sport
11.24. 21:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ