Feljegyzések a fotelból – Tonka kés esete a gőzmozdonnyal

Mielőtt bárki azt hinné, hogy irodalom órára tévedt, a fenti cím kizárólag Horváth Ferinek köszönhető és csak a szavak véletlen összjátéka miatt “asszociál” Mikszáth Kálmán egy kissé bulvárosra sikerült regényének címére. Ráadásul a könyvet nem is olvastam, számomra Tóth Mari mindig is Szörényi Éva, Noszty fiú meg Jávor Pál, hiába dolgozták fel többször is a regényt, az 1937-s film maradt meg az emlékezetemben. És ha Horváth Feri nem veszi elő írói munkásságának újabb remek darabját és nem hasonlítja a csapatát egy öngyilkosjelölt forradalmárhoz aki egy késsel támad a felé robogó vonatnak, valószínűleg nekem sem jut eszembe a reggeli kávém ébresztő szürcsölgetése közben. De a Balmaz edzője mindig is remekbe szabott nyilatkozatairól volt híres, ősszel is kinyitotta a bicskáját és oda-oda szúrt a két gólos vezetés ellenére elvesztett mérkőzés után. Akkor egy büntetőt kért számon (ha jól rémlik Paintsil esett egy tetszetőset), még a feleségét is tetemre hívta, mert egy gyertyafényes vacsoránál úgy döntöttek, inkább a gyerekekre költik a pénzt és nem az MLSZ pogácsa-kommandójára. Persze az őszi találkozó nekünk is emlékezetes, a mérkőzésre készülődvén eszembe is jutott, mert bár addig és azóta is játszottunk rosszul (sajnos), de az a balmazi első félidőt nem könnyű feledni. Simán kaphattunk volna egy négyest, a lelkes hazaiak úgy futottak át rajtunk, mintha ők lettek volna a gőzmozdony, mi meg a megrettent forradalmárok, kezünkben a tonka késsel. Ráadásul a múltheti korcsolya versenyt sem nekünk találták ki, el is puskáztuk a lehetőséget a meglógásra, mégis csak jól mutatott volna a 6 pont a tabellán még annak ellenére is, hogy az üldözőnek elmaradt a meccse (nekik fagyos volt a talaj).

Tartottam is kicsit a meccstől, egyrészt az őszi-, másrészt a múltheti szenvedés miatt. Ennyi szenvedés meg éppen elég, a tavasz a telet is kirugdalta az országból és bár szombatot munkanappá nyilvánították, délben olyan lendülettel zártam be a boltom ajtaját, hogy még az is haptákba vágta magát aki éppenséggel arra sétált. A Honvéd elleni meccs kimaradt a hideg és a hó támadása miatt, ezért tegnap kisbalták is eshettek volna az égből, Laudetur barátommal akkor is útra kelünk. Mert idézve a legendás Jankó bácsit a lelátóról, fiam, engem az asszony gőzölgő húslevese sem tartana otthon…

Elég lassan gyülekeztünk az aréna agorájában, úgy látszik sokan nem tehették meg, hogy becsukják a bolt ajtót, mégis csak építeni kell az országot, vagy csak a múltheti vereség okozta agónia miatt voltunk ilyen kevesen? Persze ez még bőven a magyar “átlag” fölött van, és bár nem vagyok Horváth Feri és nem tudok olyan frappánsakat mondani, de ha nem lennénk mi zöld-fehérek, akkor a többi mérkőzésre kizarándoklót szemmel, kezünkben egy abakusszal is meglehetne számlálni.

Az összeállítás egy kissé meglepett, még a fejem is átment csóválásba, úgy gondoltam, hogy a papíron jól kontrázó balmazi armada ellen talán kevés lesz a két védekezni is tudó középpályás, de végül is bejött Doll húzása és a Paintsil-Moutari kettős a bal oldalon úgy szánkázott át a vendégek védelmén, ahogy anno a 16. században I. Erzsébet hajói a hírhedt spanyol armadán. A vendégeket az elejétől kezdve csak egyetlen egy dolog érdekelte, valahogy megúszni az előttük álló 90 percet. Ismét idéznem kell a “klasszikust”, aki már a mérkőzés előtt világossá tette, hogy bizony itt olyan profi fiúk kergetik a labdát, akiknek a Fradi-aréna inkább a Colosseumra hasonlít, benne a halálra ítélt azon gladiátorokkal, akik nem egymással, hanem a vérszomjas vadállatokkal kellett megküzdeniük. Pedig ha tudták volna, hogy az első félidőben inkább báránykák voltunk mint oroszlánok, valamivel bátrabban lépnek a pályára.

Mert hát az első félidő nem volt egy diadalmenet. Tudom, a két gólos félidőt talán nem kéne felejtőssé tennem, de Paintsil szemfüles gólja és Varga Roli utolsó percben lőtt büntetőjén kívül túl sok érdemleges dolog nem történt a pályán. Egyedül talán Botka sérülése okozott egy kis izgalmat, Hajnal és Lovre után minden ilyen “jellegű” földet érés aggódásra ad okot. Csere is lett a vége, jött Lovre, de ettől nem nagyon változott a játék: továbbra is szinte mindent baloldalon akartunk kicsikarni. Ahol jól is működött a Pedroso-Paintsil-Moutari hármas, de az érezhető volt, hogy Spirovski hiányában Gorriarán nem segítheti olyan lendülettel a támadásokat mint szokta, így bár szinte végig nálunk volt a pöttyös, rúgtunk is két gólt, de ha a második nem a bírói füttykoncert vége előtt esik, elég rossz hangulatban álltunk volna sorban a büfé előtt.

Így csak egy kissé zsörtölődtünk, mire egy öblös hang megadta a közös jelszót: a másodikban meg jönni fog Böde Dani! És jött is, menetrendszerűen, mint egy igazi gőzmozdony, úgy hasította darabokra a második félidőre teljesen megszeppent vendégeket, mintha csak tűzifát vágott volna hátukon. Lőtt egy klasszikus mesterhármast, amikor hozzá került a labda a balmazi védők nyuszifülekké váltak, és bár kihagyott egy büntetőt (azt talán nem neki kellett volna lőnie), de Dani nem lenne Böde Dani, ha a meccs végén nem mondta volna, ha belövi, talán nem lövünk egy ötöst. Kihagyta, de a vége egy ötös, a Honvéd után egy újabb “egykezes”… csak az a múlt heti fagy ne lett volna! A második félidőre már nem lehetett panasz, a vendégek még a térfélen sem jöttek át, egyre-másra gördültek a támadások, zúgott is a „Hajrá, Fradi!”. A lelátó népe nagyon is szereti az ilyen fiesztát, őszintén az sem nagyon érdekelt, hogy egy nagyon gyenge napot kifogó, megszeppent, pipogya ellenfél ellen játszadoztunk. Az persze már egy más kérdés, hogy vajon ez a balmazi egylet hogy a fenében nem kapott ki hét meccs óta?

Átrobogtunk rajtuk (na jó, a “robogás” talán túlzás egy kicsit), lehetett volna tíz is a vége, Horváth Feri a meccs előtt nem fente meg a kést, elfelejtette, hogy tonka késsel még a rántott hús is nehezen vágható és ráadásul ha nem a pincér hanem egy gőzös közelít felénk, akkor tényleg semmi esély a túlélésre. Ezzel aztán szerzett nekünk egy kellemes estét, Böde Daninak egy mesterit, mellyel bejelentkezett az újabb gólkirályi címért és elnézve formáját, akaratát és góléhségét, az bizony könnyen meg is lehet a bajnokság végén. De addig még lesz néhány kemény csata és kétlem, hogy lesz még ilyen “kedves” ellenfél mint a Balmazújváros, mely eleve feltartott kézzel, totál megadóan lépett a pályára.

Ettől még jól éreztük magukat (főleg a második játékrészben), mi is gőzmozdonyon ültünk, integettünk, dalolásztunk, kortyolgattuk a sört és kéjes mosollyal az arcunkon robogtunk át a tonka késsel sorfalat álló balmazi legényeken.

21 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Tonka kés esete a gőzmozdonnyal bejegyzéshez

  • Tetszik végre a sok rúgott gól. Az a baj csak hogy egyenlőre a végletek csapata vagyunk,márpedig az sosem nyer bajnokságot.Ha állandósulna az idegenbeli jó szereplés is, mi végzünk az élen. Ha nem…. De ebbe bele sem merek gondolni.
    Hajrá Fradi!

  • Valószínűleg a legkönnyebb meccsünk volt idén, mert a szombati Balmazújvárosban elképzelés sem volt, hogy mit akarna játszani. 4:0 után is úgy álltak föl, mintha 1:1 lenne. De ez legyen az ő bajuk. Tetszett a hozzáállás a második félidőben, sokgólos vezetésünknél (végre!).
    (A Noszty fiút és bármelyik másik Mikszáth-ot ajánlom elolvasni! Mintha a mai Magyarországról írta volna -- de humorral.)

    • azért nem becsülném le a győzelmet, szerintem a Vidi meg fog velük szenvedni.
      a hétvégi puskás meccs rázósabb lehet, de keservesen is, de hozni kell.
      egyelőre meccsről meccsre kell haladni, hibázási lehetőség már nem nagyon van…

    • Egy kicsit távol áll tőlem Mikszáth, de azért régebben olvastam egy-két könyvét: Fekete város, Beszterce ostroma, Új Zrínyiász. 🙂

      • Ha néha az ember kezébe kerül, nehéz letennie. Valóban szól a mai, de úgy en bloc szerintem a mindenkori Magyarországról, a magyarságról, szinte a néplelkünkről -- nincs kor és rendszer, amiben ne ismerhetnénk magunkra benne -, nyilván a zsiványságokra fókuszálva, de teszi olyan derűvel, megértéssel, szeretettel, elfogadással, hogy az egyfelől vica versa szeretetreméltó, másfelől viszont demoralizáló is, hiszen ez a többszörösen becsomagolt kritika már-már egyetértésként hat, még ha nem is az. Én persze szeretem, bevallom -- a Beszterce ostromából érettségiztem írásbelin negyedszázada -, de meghalt 1910-ben, amikor legfeljebb csak sejthette, hová fut ki ez az egész (63 éves volt mindössze -- ha csak tíz évvel több jut neki, mi mindent lát még? De hát ennek így kellett lennie, a még fiatalabban odavesző Petőfit, Adyt, Radnótit is nehéz lenne elképzelni mindabban, ami őutánuk jött). Aztán jött Mikszáth megfordításaként Móricz, túl világháborún, tömegmészárláson, Trianonon, vörös- és fehérterroron, és ő már -- az én olvasatomban -- teljes egyenlőséggel kezelve társadalmi, vallási, faji csoportokat, mindent és mindenkit egyformán utált -- és még az is lehet, ő se ok nélkül. De ő is megkerülhetetlen.
        Ennyit a Balmazújváros-meccsünkről. 😀

  • Lalolib írásához nem lehet sokat hozzáfűzni, igazat szólt (már megint!) A második perc eseményét nem értem, ha én gólhelyzetbe kerülnék, biztosan berúgnám, nem próbálnék tizit összehozni. Igaz, én 70 éves fejjel gondolkodom, Ő pedig csak huszonkettő. A sportújság címlapjára sem azt írtam volna, hogy “tripla”, hanem azt, hogy MESTERHÁRMAS! A Vidi meccsről pedig csak egy kérdés : meddig kell (kell????) a bíróknak elnézni Lazovics viselkedését?

    • Kedves Vince!

      Igazad van, a mesterhármas, az legyen mesterhármas. De ha már 70 vagy (én „csak” 60!), azt is jól tudod bizonyára: olyan magyar szó, hogy „tizi” nincsen! Valaki gyarló divatlélek kitalálta, s azóta úgy szaporodik, mint eső után a bolondgomba. Szörnyen nevetséges és szörnyen modoros!

      • Szia Józsi!
        Igazad van, ezt a kor hozta magával, én sem kedvelem. Ha a fiatalok használják, még elviselem, de mikor a tévében hallom..: tizi, bünti…a kedvencem: kapcsiból bevágta, akkor szoktam levenni a hangot nullára.

  • Ritkán szoktam negatív lenni, de a 3 meccs alapján nem érzem azt, hogy ez a bajnokság nekünk állna. Remélem nem lesz igazam.

  • Sziasztok!
    A Balmaznak rúgott ötös ellenére van némi hiányérzetem.Nézve az első félidőt,ott azért beakadt néha a lemez.Kicsit görcsösen próbáltuk körbejáratni a labdát,és ha a Balmaz szemfülesebb,akkor nem 2-0 a félidő ide.Roli tizije megnyugtatott.A második félidő, a csapat és Dani segítségével,már rendben volt.Bár még messze a vége,bízván a fiúkba,remélem behúzzuk a harmadik x-et!Azért az ott motoszkál bennem,hogy a hátralévő ellenfelek közül, nem mindegyik fog feltartott kézzel a pályára kifutni.A múlt heti diósok elleni kudarc után azt hittem,hogy a vidit is meglepik Bódogék,de hát ez megint csak remény maradt.Marad a harc és a versenyfutás….

  • Csak az a stream, csak azt tudnám feledni…
    Meg a múlt hetet. Merthogy Bódogék -- fogadkozás ide vagy oda -- a Haladással ellentétben mérleg nyelvét játszottak…

  • 16 meccs óta veretlen a férfi pólócsapatunk, 16 nap alatt legyőzték a Szolnokot, az Egert.(mindkettőt idegenben), tegnap este kiütöttük az OSC-t, esélyesek vagyunk az Euro Kupa megvédésére, a lányok elődöntősök, női kéziseink számára csak az a kérdés, hogy kivel játszanak a FINAL FOURért.
    Férfi fociban negyedszer rúgtunk egy ötöst ebben a bajnokságban, elsők vagyunk.
    Folytassam? Nem teszem, a sikereket sorolva leszakad a csuklóm…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 08.18. 17:00 FTC-Paks (TV:M4)
Következik: 08.25. 19:30 Mezőkövesd-FTC (stream: m4sport.hu)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső utánpótlás emléktornák