Karcsi, nagyon köszönöm mindnyájunk nevében a köszöntést. Ha valaki illetékes ebben, hát Te az vagy.
Már többször is “szembedicsértem” itt a honlapon lalolib-Lacit, és ezért csak ismételni tudom önmagam: Fradi szívvel, de néhai Feleki László vagy Peterdi Pál (sőt Aszlányi Károly) színvonalán számol be “élménymelegen” minden meccsünkről. A klub majdani 200. évfordulójára készülő kötet megírásakor kihagyhatatlan lesz a sorozat.
Gratulálok a 200.-hoz(bárcsak szebb végeredménnyel társult volna a pályán..), kedves Lalolib!
Hasonló gondolatokkal már nem traktálnálak, amivel a neves és jó tollú LTK is plasztikusan ábrázolta munkásságodat, amivel minden fradistának, aki e blolgot olvassa, akkor is hétről hétre örömet szerzel, ha ez a csapatnak éppen nem sikerül! Mert írni, láttatni, érzelmekkel átszőtten bemutatni egy eseményt olyan, mint egy mestermű a vásznon, vagy egy fülnek kellemes szimfónia. Ennek vagy Te az egyik mestere! Sok hasonló írást várunk még Tőled és kívánunk (Mindannyiunknak ..) sok örömet a Ferencváros játékában, mert ugye a sikerekről könnyebb írni!
Én is gratulálok a jubileumhoz, és még sok ilyen kerek számot kívánok neked és persze magunknak is!
A meccsről annyit, hogy nem volt az igazi, de kis plágiummal élve id. Lakat Tanár Úrtól: vagyok én már annyira igénytelen szurkoló, hogy ennyi győzelem után egy 30 meccses veretlenségi szériának is tudok örülni 🙂
Bár nem szokott gondot jelenteni az írás, de most leblokkoltam. Szerkesztőtársaim a 100. “évfordulón”, egy varázslatos Firenze-i nap után, a szállodában egyszer már megleptek azzal, hogy számon tartva szösszeneteim számát, egy kedves írással “köszöntötték” a fotelszurkolót. Azóta több mint három év telt el, őszintén soha nem számoltam a jegyzeteim számát, így nem is készültem a következő kerek számra.
Arra meg végképp nem számoltam, hogy erről a magyar sportújságírás egyik legnevesebb szerzője osztja meg gondolatait.
Mivel ismerjük egymást évek óta és tudod mennyire tisztelem a munkásságodat, így számomra csak egyetlen szó marad: köszönöm.
Sok mindent kaptam eddig az élettől és bízom benne, hogy ezután is lesz részem még örömben (jövő tavasz: 29?!), de amit az írásoddal adtál, azt örökké a szívemben fogom őrizni.
Statisztikánk szerint a felcsúti volt a 3000. bajnoki (NBI és NBII) meccsünk és a 200. fotel 😉
http://www.tempofradi.hu/a-ferencvaros-osszes-merkozese
Lakat T. Károly beszél Albert Flóriánról a felvidéki Pátria rádióban: http://patria.rtvs.sk/clanky/rangado-derby/89178/2015-9-15-albert-florian
Gratuláció és köszönet a kétszázadikhoz és a mind a kétszázért!
Karcsi, nagyon köszönöm mindnyájunk nevében a köszöntést. Ha valaki illetékes ebben, hát Te az vagy.
Már többször is “szembedicsértem” itt a honlapon lalolib-Lacit, és ezért csak ismételni tudom önmagam: Fradi szívvel, de néhai Feleki László vagy Peterdi Pál (sőt Aszlányi Károly) színvonalán számol be “élménymelegen” minden meccsünkről. A klub majdani 200. évfordulójára készülő kötet megírásakor kihagyhatatlan lesz a sorozat.
Gratulálok a 200.-hoz(bárcsak szebb végeredménnyel társult volna a pályán..), kedves Lalolib!
Hasonló gondolatokkal már nem traktálnálak, amivel a neves és jó tollú LTK is plasztikusan ábrázolta munkásságodat, amivel minden fradistának, aki e blolgot olvassa, akkor is hétről hétre örömet szerzel, ha ez a csapatnak éppen nem sikerül! Mert írni, láttatni, érzelmekkel átszőtten bemutatni egy eseményt olyan, mint egy mestermű a vásznon, vagy egy fülnek kellemes szimfónia. Ennek vagy Te az egyik mestere! Sok hasonló írást várunk még Tőled és kívánunk (Mindannyiunknak ..) sok örömet a Ferencváros játékában, mert ugye a sikerekről könnyebb írni!
Én is gratulálok a jubileumhoz, és még sok ilyen kerek számot kívánok neked és persze magunknak is!
A meccsről annyit, hogy nem volt az igazi, de kis plágiummal élve id. Lakat Tanár Úrtól: vagyok én már annyira igénytelen szurkoló, hogy ennyi győzelem után egy 30 meccses veretlenségi szériának is tudok örülni 🙂
Hajrá Fradi!
Kedves Karcsi!
Bár nem szokott gondot jelenteni az írás, de most leblokkoltam. Szerkesztőtársaim a 100. “évfordulón”, egy varázslatos Firenze-i nap után, a szállodában egyszer már megleptek azzal, hogy számon tartva szösszeneteim számát, egy kedves írással “köszöntötték” a fotelszurkolót. Azóta több mint három év telt el, őszintén soha nem számoltam a jegyzeteim számát, így nem is készültem a következő kerek számra.
Arra meg végképp nem számoltam, hogy erről a magyar sportújságírás egyik legnevesebb szerzője osztja meg gondolatait.
Mivel ismerjük egymást évek óta és tudod mennyire tisztelem a munkásságodat, így számomra csak egyetlen szó marad: köszönöm.
Sok mindent kaptam eddig az élettől és bízom benne, hogy ezután is lesz részem még örömben (jövő tavasz: 29?!), de amit az írásoddal adtál, azt örökké a szívemben fogom őrizni.
Barátsággal,
Laci