Fotelszurkoló helyett – Vajon mi maradt még nekünk?

mi_maradtNem erre készültem. Úgy terveztem, „felújí­tom” a fotelszurkolós jegyzeteimet és a Dózsa mérkőzéstől kezdve szétválasztom az igazi fotelszurkolót, a Szentélyben szurkolótól. Már a mérkőzés előtt új cí­met is adtam a megújuló jegyzetemnek: feljegyzések a Szentélyből. Sőt, még új grafikát is készí­tettem. De mikor Kassai játékvezető véget vetett a megpróbáltatásainknak és lefújta a Dózsa elleni mérkőzést, hátrafordultam, hogy elköszönjek a szurkolótársamtól. Fásultan mosolygott rám és nagyon halkan csak annyit kérdezett: – ezek után vajon mi maradt még nekünk?

Először nem nagyon értettem, még bennem volt a mérkőzés feszültsége és keserűsége. De ahogy jöttünk kifele a stadionból és néztem szurkolótársaim arcát és hallottam csendes, de keserű megnyilvánulásaikat lassan megértettem, itt nem csak arról van szó, hogy kikaptunk az ősi ellenfelünktől, hanem sokkal többről. Annak ellenére, hogy a meccsben benne volt a győzelem lehetősége is, hiszen három kapufát lőttünk, és volt két kihagyhatatlan ziccerünk is. Biztos, hogy sokaknak fájt, hogy egy olyan mérkőzést vesztettünk el, amire négy éve vártunk, de a keserűség nem csak ebből a csalódásból jött. Itt sokkal mélyebb volt a fájdalom.

Sokat gondolkoztam azon, hogy egyáltalán leí­rjam-e a gondolataimat. Legszí­vesebb egy nagy kérdőjelet tettem volna az egész jegyzetem elejére és a végére is. De egész nap zakatolt bennem egy kérdés és nem hagyott nyugodni. Pedig majálison vettem részt a barátaimmal, de a szép idő, a remek sültkolbász és a hideg sör sem tudta kiverni a fejemből a kérdést: vajon mi maradt még nekünk?

Az előzmények öt óráig még kedvezőek voltak. Győzelem a Loki ellen, döntetlen a Videoton otthonában, a tábor visszatért, Kevin McCabe megérkezett. Az első sötét felhők a beléptetésnél jelentkeztek. Mindenki tudta, pénteken sokan leszünk. Mindenki tudta, a személyes motozás, és a Dózsa tábor érkezése miatt már jóval a kezdés előtt be kell menni a Szentélybe. A szurkoló tudta, a rendezőség nem. Vajon ki gondolta, hogy elég, ha hat órakor nyitják ki a kapukat? Ki gondolta, hogy ennyi embert, köztük sok gyerekkel, ki lehet tenni ilyen megaláztatásnak? Nekem negyven perc kellett ahhoz, hogy bejussak. Eleinte még énekeltünk, majd dühöngtünk, sokan szitkozódtak. Tudom, ez nem csak a rendezőség hibája volt, hiszen amiről csak másnap értesültem, a Dózsa tábor megérkezése és fogadtatása sem volt „zökkenőmentes”, de mi ott, akik szinte egymást taposva, araszoltunk a motozó brigádok felé, erről még nem értesültünk.

Mire beértünk, és megcsapott minket a Szentély semmivel sem pótolható varázsa, el is tűnt a mérgelődés. Kikaptunk. Magáról a mérkőzésről többet nem is akarok mondani, hiszen most nem akarom ismételni magam, mert amiket gondolok, azokat már leí­rtam néhányszor. Nem is vereség ténye szomorí­tott el igazán, hanem azok a tanulságok, melyek ebből következnek. Lassan a szurkoló is eljut ahhoz a ponthoz, ahol megállj parancsolnak számára a makacs tények. Mert lassan nem maradt semmi, amiben hihetünk, amiért hétről hétre kitesszük a szí­vünket és a lelkünket. Ehhez meg kellett ez a vereség.

Tudom, ez a mondat nagyon kegyetlen és talán igazságtalan is. De a szurkoló mindig bizakodik, mindig talál egy szalmaszálat, amibe kapaszkodni tud, és ha kell, még a homokba is dugja a fejét. Biztos vagyok benne, ha a három kapufából kettő bemegy és nyerünk, ma boldogságtól sugárzó arccal majszoltam volna a remek sültkolbászt a majálison. De ezzel meg is szűntek volna a gondjaink? Természetesen nem.

A hit nélkül nem lehet szurkolónak lenni – í­rta le egyszer YSE az egyik kommentjében. Igaza van, a hitünk még nem veszett el, mert a múltunkból mindig tudunk annyit merí­teni, hogy elegendő legyen a továbblépéshez, de tudom azt is, a hit nagyon jó dolog, de kevés. Most már nagyon is kevés, mert lassan minden elveszik, mely a hitünket eddig táplálta. Törés állt be, megszakadni látszik 110 év folyamata. Nem tudjuk, hol tartunk és merre, és van-e egyáltalán jövőnk?

remenytelensegSzurkolói „pletykák” szerint a következő hét fontos állomása lesz ennek a bizonytalan jövőnek. Azt nem tudom, hogy ezt mennyire fogja befolyásolni a Dózsa elleni mérkőzés számtalan tanulsága és megválaszolatlan kérdése. Amit eddig is tudtunk, most nagyon felerősödött mindenkiben, talán azokban is, akik eddig nem akartak tudomást venni a bizonytalan jövőről, sőt még nem is vették jó néven, ha valaki halkan, szinte suttogva tette közzé a kételyeit. Nem tudom, hogy a mérkőzés előtti és utáni események mennyire fogják befolyásolni a tulajdonost.

Jó lenne tudni, hogy a látott játék és egyes játékosok méltatlan szereplése mennyire fogja kinyitni nyáron a pénztárcát. Jó lenne tudni, hogy a parlamenti választások győztese mit akar kezdeni a Fradival, és a stadionnal. A szálak összeértek, vagy össze akarnak érni, ezt nem tudhatom. De azt szeretném tudni, hogy nekem, mint szurkolónak, vajon mennyit hagynak meg a Ferencvárosból? Vajon mi marad még nekünk? Azzal nem oldódott meg semmi, hogy kaptunk egy szurkolói kártyát, mert nem kaptunk hozzá csapatot és nem kaptunk hozzá reményt. És ami még ennél is fájóbb, nem kaptunk mellé a Ferencvárost.

Vajon ezek után mi maradt még nekünk?

– lalolib –

12 hozzászólás a(z) Fotelszurkoló helyett – Vajon mi maradt még nekünk? bejegyzéshez

  • Balinqu,

    Köszönöm beszí molí sodat.

    Most jobban értek mindent. Véleményem, hogy a Klubboknak kellene demokratikus viszonyba lépni az MLSz-szel. Legyen minden Klubnak képviselôje, delegí ciòja az MLSz-ben. Döntsenek együtt. Az MLSZ-szé maradjon a közvetìtési szerep, ùgy hogy pròbí lja összehangoltattni a külömbözô klubbokat.
    Minnél kevessebb í llam és anní l több önkormí nyzat. Az lenne az FTC szellemének a legmegfelelôbb.

  • sajnos közel álltam a sajnálatos eseményekhez. ha végleg nem tudják kiszűrni a balhézókat, akkor azoknak akik még tudják, hogy mit jelent a Ferencváros, tényleg nem marad semmi, csak a múlt.

    ami az mlsz-t illeti. eddig állam volt az államban, erős szoci befolyással. ehhez jött még, hogy a különböző üzleti körök olyan helyzetet teremtettek, hogy abból mi nem jöhettünk ki győztesen. túl erős volt a vidéki lobby és nekünk nem volt senki aki az érdekeinket képviselje. azon sem lennék meglepődve, hogy ez is szándékos volt. hiszen a klub egyszer sem állt ki keményen az érdekeink védelme érdekében. vajon miért? háborús viszony volt, de úgy, hogy az egyik fél eleve megadta magát.

  • YSE,

    Most olvastam :

    1917/18 at ìrunk.

    Idézek : (Kizí rí s utí n, bajnoki ezüst, 1917/18)

    …: mert a biztosan bekövetkező bomlás utján az exbajnokcsapatot nem kí­séri általános részvét és megilletődés. Fájdalommal tölti el talán minden igaz sportember szí­vét, az annyi dicsőséget és babért szerzett zöld-fehér szí­neknek bukása, de ez csak a multnak szól, mert a jelen idők minden valamire való ismerője tisztán látja az eseményeket: üdvözlés, erőszak itt nem történt, csupán az MLSz egy renitens tagját érte megérdemelt büntetés, mely azt hitte, hogy a multban szerzett érdemei különállást biztosí­tanak neki a szövetségben

    2010-ben még mindig hí borùs a viszony az MLSZ és az FTC között ?

    De hí t 1917/18-ban igazi hí borù folyt. Milyen hí borù folyik ma, ha mí r az MLSZ irí nyzata az FTC-ével szemben ugyanaz ?

  • Kedves YSE

    Mi lenne az MLSZ a Fradi nélkül ? Az összes mí s csapatok Magyarorszí gon össze véve nincsennek annyian mint a Fradistí k. Az FTC hozza a pénzt a hí zhoz.

    Mi lenne, ha „mink“ szabní nk meg, hogy folytatni òhajtjuk-e az összemûkôdést az mlsz-el, vagy nem. Kilépéssel fenyegetôznénk, és csak akkor hagyní nk abba ezzel, ha ví ltozní nak az „ellenünk“ kiszabott törvények ?

    Tudom, naivití s ilyesmire gondolni. De a foci ôskorí ban, mikor a Kluboknak még szavuk volt…

    Az FTC hozza a pénzt az MLSZ-hí zhoz. Kikérünk magunknak egy ehhez illô jogi sztí tuszt is.

    Ehhez persze kellene ismerni az MLSZ-nek az elôìrí sait. Sajnos nem vagyok jogi hallgatò.

  • Laci,
    úgy vélem, sok mindenben igazad van. De ez jóval túlmutat egy klub lehetőségein. Ehhez az kéne, hogy az mlsz-ből MLSZ legyen (többek között)…

  • Kedves Santiago

    Köszönet ùjra a miatt, hogy hûtlen lettél szokí sodhoz.

    Most csak röviden pròbí lok valamit ìrni, bí r nem egyszerû dolog és félek, hogy nem is értettelek meg talí n szí z szí zalékossan.

    Ami a jelenlegi Fradibòl talí n hií nyzik azok a vìziòk. Ahhoz, hogy tudjak hinni valamiben, ahhoz kell egy nagy cél, amely megéri a kitartí st. Itt nem valami anyagi célra gondolok.

    Kellene ùjra sok sok ember, akiknek nem mindegy mi folyik, és hogyan történnek a dolgok az FTC körül. Akiknek nem mindegy, hogy „lejí rassí k“ csapatukat. Akiknek minden amit az FTC-ét illeti szìvügy, és az Ô ügyüknek is vélik.

    Ide teszem azt, amit elôbb ìrtam. „Egy könyvelôbôl rossz igazgatò lesz, mert az nem kezdeményez (nem panamí ròl beszélek), hanem csak takarékos, akkor is, ha rizikòt kellene ví llalnia.
    A Fradinak kellene egy egyéniség, aki magí ra ví llalní  a „kapocsszerepet“ is.
    Az angolokra nem szabad haragudni – ôk a könyvelôk – bí r bennük van a megértési szí ndék, de hí t egy könyvelônek a könyvei a fô – ez a szakmí ja, és ahol nincs haszon …

    Kellene egy személyiség, aki ùjbòl szôni tudní  a szomszédos orszí gokkal a (foci-)kapcsolatokat.

    Magyarorszí g fociélete a monarchií bòl vette eredetét. Az osztrí kokkal és a csehekkel valò mérkôzések folyamí n – velük és ellenük – formí lòdott ki a magyar foci. Ott kellene folytatni ahol kétszer abbahagytuk. (Kényszerbôl, a két hí borù miatt).

    Szòval kellene egy egyéniség, mely magí ban ért is a politikí hoz és sportszakember is.

    Szerintem kellene rendezni ùjra a Mitropa-Kupí t. Vendégül kellene lí tni a Rapidot, az Austrií t, A Spí rtí t, A Slí vií t, a Bologní t stb. Ne felejtsük el az MTK-í t sem az Ùjpestet. (Hagy verjék a lilí kat !!!!!). Az UEFA-Kupa szép dolog. A mesteri kupa is az. De hí t, ha nem jutunk ki oda, akkor mi van ? A közép-Euròpai foci valami egyéni. (Ezt lehet csak valaki külföldrôl lí ssa).

    Nem véletlen, hogy se az osztrí k foci, sem a cseh foci jelenleg valami nagy szinten folyik. Körülbelôl ott í llnak a sògorok ahol mi. A csehek talí n még egy kicsivel jobbak.

    Bisztos vagyok benne, hogy ha ezek a csapatok mérköznének a Fradival, akkor telt hí z lenne az Üllôi ùton. A könyvelô mosolyogna, és a szurkolò is. Ùjra egymí stòl kellene tanulnunk.

    Egy kis jò-akarat, aztí n megy a dolog.

    Hol vannak azok a hìres hùsvéti torní k ?

    Szòval ennek a személyiségnek elég sokat tudnia kell, és fôleg nagy diplomí cií val és tapintatossí gal kellene rendelkeznie.

    Magyarorszí g Euròpí nak része.

    El kell jönni az idônek, hogy félbe hagyuk a vasfüggöny-politikí val. A hideg hí borùnak vége mí r.

    Lí tom, hogy mí r megint bôbeszédô voltam. Benyomí som, hogy nem feleltem kérdéseidre, hanem valamilyen félrebeszélés folyt, ahol két ember beszél, de nem érti egymí st.

  • Szerintem itt nem arról van szó, hogy szidni kell az angolokat. Inkább az, amit a cikk is feszeget, hogy az elmúlt években valami nagyon elveszett. Szép lassan az, amiben eddig hittünk az tovatűnt. McCabe szerepvállalása továbbra is dicséretes, de ebből sem lehet örökké élni. Én soha nem tudnék csak egy üzleti vállalkozásként a Fradira nézni.
    Ehhez jön még az, hogy a szurkolóknak sem szabadna azt hinniük, hogy a Fradi az övék. Kéne egy kapocs, ami tényleg nincs és nagyon hiányzik. Lehet, hogy rosszul látom, de úgy gondolok az angolok nem tudják, hogy nekünk mit is jelent igazából a Fradi. A mostani fiatal szurkolók sem tudják, mert mikor ők kezdtek meccsre járni, már bomlóban volt az egész. A társadalom is ilyen, az értékek nem nagyon számí­tanak, csak a pénz és az üzlet.
    Nagy Lacinak nagyszerűek az utolsó mondatai. Jó lenne ha eljönne amit felvázol, de kérdem én, vajon miért tünt el? És ha már eltünt, akkor miért nem próbálták egyből visszaállí­tani? Amikor átvilágitották a Fradit, vajon ezt miért nem vették észre? Tényleg nem akarom kritizálni az angolokat mert örökké hálás leszek azért, hogy megmentették a Fradit, de ahhoz, hogy visszanyerjük azt amit elvesztettünk nem csak játékosokra és edzőkre van szükség, de ahogy lalolib í­rta, a Ferencvárost is jó lenne visszakapni.
    Vagy ez csak álom????

  • Kedves Santiago

    Nagyon köszönöm, hogy énértem félbehagytí l szokí soddal, mert hogy ritkán szoktí l mások kommentjeire reagí lni.

    Nem akartam lalolib „babérjait“ elvenni tôle, hiszen ô tette fel az emlìtett kérdéseket.

    En is csak reagí ltam a cikkére.

    Köszönöm YSE sorait is.

    Igen, „hinni és bí­zni kell, mert aki nem hisz és bí­zik, az nem igazi szurkoló. „

    90 percig meg van engedve, hogy indulatainak éljünk. Örülhetünk, Boszankodhatunk, de aztí n gondolkoznunk is kell, azon amit lí ttunk.

    Ha vesszük azt, hogy csak „tükörben“ lí ssuk azt, amiben hiszünk, akkor a tükörnek is van létjogosultsí ga, legyen az bí rmilyen, ha képes arra, hogy legalí bb visza tudja vetni azt a fényt, ami nem az ô tulajdona, és amiért szivessen lí togatunk a szentélyben, és amiért képesek és hajlandòk vagyunk toví bbra is hinni és bìzni.

    Azoknak a figurí knak, akik ott lent rùgjí k a bôrt, vagy mí s sportot ûznek, azoknak köszönhetjük, hogy „hihetünk“, hisz ôk a munkí sok, kik verejtékükkel dolgoznak a mûért, melyet a stadionban lepleznek le elôttünk. Ônélkülük sima tükröt néznénk. Az nagyon unalmas dolog.

    A szurkolò ebbôl a munkí bòl nem lí t semmit, mert nem mehet el a fôpròbí ra.

    Mi mí s az, hogy „méltò lenni“, mint hogy feladatjí nak vagyis hivatí sí nak érezni az embernek, hogy minnél tökéletesebb tükör szeretne lenni egy szellemnek, mely magí val sodor és magí val visz. Az ideí lis sportolò ilyen. A szurkolò ilyen. Feladatuk, hogy hûk legyenek és kitartsonak. Ahol van feladat, ott hit is van.

    Azokra az emberekre nézünk fel, akiknek ez a „tükörszerep“ valahogy elfogadhatò mòdon sikerült. Ônekik sikerült tükrözni a hí rom E-betûnek a szellemit. Emberi nagysí g, amikor félre tudok mind azt tenni, ami kí ros lenne a tükör szerepre.

    Fénylopòk azok, akik tulajdonuknak vélik, ami csak kölcsönkapott, kölcsönadott, és amilyért egyszer mindenkinek felelni kell.

    De vannak sok mí sok is, akiknek ez nem Albert Flòrií n-mòdra sikerül és akiket közepesnek nevezünk. Ôk nem fradistí k ?

    A foci egy demokratikus sport. Nincs olyan ember, akinek nem sikerülne egyszer valamit nagyot alkotnia. Ha ez a nagy csak abbòl is í llna, hogy jò pillanatban jò helyen í llna.

    Nem lehet mindenki Albert Flòrií n és nagyon is cí folom, hogy jò csapat lenne az a csapat ahol 11 Albert Flòrií n jí tszana.

    A jelenlegi Fradi egy ilyen tükör. Bí r lehet, hogy nem tökéletes tükör, (létezik egy ilyen egyí ltí n ?) de aki benne és érte dolgozik, az ahhoz jí rul hozzí , hogy az FTC hûen viszadò tükör legyen.

    Ezt a jelenlegi FTC tükör van elôttünk. Ezt kell szeretnünk és becsülnünk. Ne nézzük le, de ne is ragaszkodjunk tùlsí gossan erre a bizonyos, jelenlegi FTC tükörhöz. Minden nemzedéknek megint egy ùj tükörre van szüksége.

    A tükrök ví ltoznak. Ennek ìgy muszí ly, hogy legyen. De mi itt a baj ? Ha a viszavetett szellem ugyanaz és hí rombetûs az idôk mùltí val, az idônek dací lva ?

  • Valóban keserű volt a péntek -- de nem “mohácsi vész”. (Egyébként a mohácsi vész után is talpra lehetett állni, ha nehezen is.)
    Egyébként Lacinak nagyon is igaza van. Nem azt kell nézni, hogy 1965-ben vagy 75-ben hol voltunk. Azt kell nézni, hogy honnan másztunk elő. NB II 3. hely… Az angolokat lehet szidni, de a pénzük nélkül most is valahol ott vegetálnánk.
    Hinni és bí­zni kell, mert aki nem hisz és bí­zik, az nem igazi szurkoló. Függetlenül attül, hogy a Stadionban, a fitelben vagy a betegágyból szorí­t a csapatért.

  • Ritkán szoktam mások kommentjei reagálni, de nagyon tetszettek Nagy Laci szavai. Tanulságos is egyben és egy másik megvilágí­tásba helyezi a Fradizmust. Nagyon becsülöm az ilyen szurkolókat akik távol Magyarországtól hisznek a Ferencvárosban. Szavai az előbb í­rt szomorúság mellé egy kis mosolyt is hoztak az arcomra.

  • Már többször átolvastam amit í­rtál. Egy olyan kérdést tettél fel ami egy kicsit sokkolt is, mert tényleg nem gondoltam rá mert annyira magával a csapattal, az edzői baklövésekkel, néhány játékos tehetségtelenségével voltam elfoglalva, és nem vettem észre, hogy ezek mögött elbújt a legszomorúbb kérdés. Vajon mi maradt meg nekünk, szurkolóknak a Fradiból? Hol van a hit, hol vannak azok akikre fel tudtunk nézni, akikért érdemes volt lelkesedni? Hol van az összetartás? Vajon miért kellett megint a balhé?
    Most azért egy másik kérdést is feltennék. Vajon ki és kik vették el tőlünk a Fradit?
    Őszintén mondom, ha nem lennétek, már múltunk sem lenne.
    Jobb lett volna egy fanyar fotelszurkolót olvasni, mert í­gy vasárnap reggel nem nagyon dobtál fel.

  • Kedves Lalolib.

    Meghatòdtam cikked miatt. Talí n valòban most értettem meg, hogy a Te „fotelszurkolí sod“ valamilyen szí mûzöttség, ùgy hogy szétválasztod az igazi fotelszurkolót, a Szentélyben szurkolótól.

    Vajon mennyit hagynak meg a Ferencví rosbòl ? Vajon mi marad még nekünk ?

    Ezekre a kérdésekre lehet egyí ltalí n ví laszt adni ? Te össze tudod hasonlìtani a mùlt Fradijí t a jelenlegivel. Sajnos ehhez én nem vagyok képes, mivel nem Magyarorszí gon nôltem fel.

    Egy orszí gbòl valò vagyok, melynek szigorù és nagyon mélybe a mùltban viszanyùlò gyökerezett szocií lis, politikai és kulturí lis mùltja van. Sví jcbòl. Magyarorszí gnak is van mùltja. Sajnos az elsô vilí ghí borù véget vetett sok mindennek, sok füzéreket és kapcsolatokat félbeszakìtott. A légüresben nem létezik a folyamatossí g, mert nincsennek kötelékek. Nincsennek se vonzò se visszataszìtò erôk. Nincs történelem.

    Csatlakozom YSE-hez. A hit nélkül mégis hií nyzik valami. Nem ìgy van ? Bí r a vörös tengeren í tjutottunk, de azért utí na még a sivatagnag is jönnie kell; az igéretföldjét még nem értük el. A Fradi sem. Fontos a cél. Oda indulunk, akkor a kudarcoknak is van értelme.

    Bí r nem hiszem, hogy sokan elpí rtolní nak az FTC-tôl, lehet hogy talí n meg is fog történni egyikkel mí sikkal. A hit nélkül mégis hií nyzik nekünk valami. A szentély (ha mí r a vallí si szimbòlumokní l tartunk) a Szent lélek jelenlétének a helye. Az jelen van, akkor is, ha nem hiszünk benne. A Fradi szellem is ilyen dolog. Talí n ezért vagyok Fradista, mert az FTC és a szurkolò tí bora bí r az egyiknek „fanatikus“, „elfogult“, vagy még rosszabbnak szí mìt, mégis a „tiszta szìv és lélek és a felí ldozí s“ Klubja volt mindig. Sose volt sok pénze, de a szurkolòi tulajdonuknak érezték, othonuk volt egy vilí gban, melyet tiltottí k nekik mí shol. Itt nem szí mìtott ki vagy, vagy mi vagy, csak hogy fradista vagy. Ez ragadott meg engem is, mikor megkérdeztek. „Te is Fradista vagy“ ? Igen, az vagyok.

    Az FTC nem a kiszí mìtò a sunyi ember Klubja. Bí r naivití snak tûnik ma ez, de a fradi szurkolòi mindig is szerették a kezdeményezést. Mindig is képesek voltak arra, hogy férre tegyék kishitûségüket, akkor is ha nem jí rt érte pénz vagy babér. A szìnekhez méltò kell hogy legyen az ember.

    Ez az embertipus kihalòban lenne mí r ? Csak az lenne az érték, amit pénzzel lehetne felmérni ? Szòval amivel nem jí r haszon, az nem létezik, az nem érdemes szemben tartani ? A jelenlegi helyzet Magyarorszí gon sajnos nem olyan, hogy bí torìtaní  a kezdeményezô embert. A jelenlegi rablòkapitalizmus nem engedi meg az erkölcsös és türelmes felépìtô munkí t. Pedig arra lenne szükség.

    Szerintem nem Kossuthot, hanem Deí kot kell ví lasztanunk. A kiegyezés pí rtja volt a Fradi keresztpapí ja és keresztmamí ja. A Fradi-szìvvel mindig is pí rosult a hí laérzés. A politika nem kerget hí borùba, hanem valami bisztonsí got bisztosìt. Evvel a bisztonsí gérzettel élhetek a lehetôségeimmel. Van egy kis boltom vagy egy kis mûhelyem, vagy alkalomazott vagyok. Becsületessen keresem kenyeremet. A mise utí n a mí sik szentélybe megyek (az FTC pí lyí ra), és valahogy nem is tudom szétví lasztani mindkettôjüket. A templomban és az Üllôi ùton othon vagyok. Végre ùgy érzem, hogy egy csalí d mindakettô.

    Persze vannak a balhésok is, akiknek a Klub mellékes dolog. Mivel a Fradi jòszivû, hí t ô is egy csalí dot talí ltak maguknak. Ô is othon érzi magí t. Nem ìrìgylük tôle. Végre, hí t legyen ô is boldog valahogy. De hí t az FTC kí rí ra ? Valyon ô is méltò a tiszta szìv és lélek és a felí ldozí s Klubjí hoz. Milyen í ldozatott hoz ô ?

    Nem Kossuth, hanem Deí k. A kiegyezésnek az az elônye, hogy nem hajtunk se jobbra, se balra, hanem épìtünk azon amiben hiszünk. Egy könyvelôbôl rossz igazgatò lesz, mert az nem kezdeményez (nem panamí ròl beszélek), hanem csak takarékos, akkor is, ha rizikòt kellene ví llalnia.

    A Fradinak kellene egy ìlyen egyéniség, hogy épìthessük, mert a Fradi a mi ügyünk is. Bìzzunk benne, í ldozzunk is érte valamit ! íldozzuk fel érte az elégedetlenségünket, és azt, hogy mi mindig mindent jobban tudunk, és azért megy a Fradinak rosszul, mert nem kérdezik a véleményünket.

    Legyünk egy kicsit hí lí sak is ! Hol voltunk egy pí r évvel ezelôtt még. Az NB II ben ? Méltatlankodtunk, de itt vagyunk ùjbòl az NB I-ben. Igazsí tgalanul bí ntak velünk, és még mindig azt csiní ljí k.

    Ha majd talí lkozni fogunk a pí lyí n a Koví cs Lacival, vagy a Molní r Péterrel, vagy a szomszédunkkal, vagy becsülete lesz ùjbòl annak az embernek, aki észrevétlenül söpri, tisztìtja az ùtat, vagy felveszi a lépcsôhí zat, annélkül, hogy észre is venné valaki, akkor lí ssuk majd meg, hogy megérte türelmesnek lennünk. Ha a Fradi ùjbòl csalí d lesz mint volt hajdaní n. Ha othon érzik magukat a Fradistí k ùjbòl a szentélyben, akkor elérkeztünk az ìgéretföldjére. Elôbb nem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.28. 19:30, m4sport
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ