Fotelszurkoló helyett – Vajon mi maradt még nekünk?
Nem erre készültem. Úgy terveztem, „felújítom” a fotelszurkolós jegyzeteimet és a Dózsa mérkőzéstől kezdve szétválasztom az igazi fotelszurkolót, a Szentélyben szurkolótól. Már a mérkőzés előtt új címet is adtam a megújuló jegyzetemnek: feljegyzések a Szentélyből. Sőt, még új grafikát is készítettem. De mikor Kassai játékvezető véget vetett a megpróbáltatásainknak és lefújta a Dózsa elleni mérkőzést, hátrafordultam, hogy elköszönjek a szurkolótársamtól. Fásultan mosolygott rám és nagyon halkan csak annyit kérdezett: – ezek után vajon mi maradt még nekünk?
Először nem nagyon értettem, még bennem volt a mérkőzés feszültsége és keserűsége. De ahogy jöttünk kifele a stadionból és néztem szurkolótársaim arcát és hallottam csendes, de keserű megnyilvánulásaikat lassan megértettem, itt nem csak arról van szó, hogy kikaptunk az ősi ellenfelünktől, hanem sokkal többről. Annak ellenére, hogy a meccsben benne volt a győzelem lehetősége is, hiszen három kapufát lőttünk, és volt két kihagyhatatlan ziccerünk is. Biztos, hogy sokaknak fájt, hogy egy olyan mérkőzést vesztettünk el, amire négy éve vártunk, de a keserűség nem csak ebből a csalódásból jött. Itt sokkal mélyebb volt a fájdalom.
Sokat gondolkoztam azon, hogy egyáltalán leírjam-e a gondolataimat. Legszívesebb egy nagy kérdőjelet tettem volna az egész jegyzetem elejére és a végére is. De egész nap zakatolt bennem egy kérdés és nem hagyott nyugodni. Pedig majálison vettem részt a barátaimmal, de a szép idő, a remek sültkolbász és a hideg sör sem tudta kiverni a fejemből a kérdést: vajon mi maradt még nekünk?
Az előzmények öt óráig még kedvezőek voltak. Győzelem a Loki ellen, döntetlen a Videoton otthonában, a tábor visszatért, Kevin McCabe megérkezett. Az első sötét felhők a beléptetésnél jelentkeztek. Mindenki tudta, pénteken sokan leszünk. Mindenki tudta, a személyes motozás, és a Dózsa tábor érkezése miatt már jóval a kezdés előtt be kell menni a Szentélybe. A szurkoló tudta, a rendezőség nem. Vajon ki gondolta, hogy elég, ha hat órakor nyitják ki a kapukat? Ki gondolta, hogy ennyi embert, köztük sok gyerekkel, ki lehet tenni ilyen megaláztatásnak? Nekem negyven perc kellett ahhoz, hogy bejussak. Eleinte még énekeltünk, majd dühöngtünk, sokan szitkozódtak. Tudom, ez nem csak a rendezőség hibája volt, hiszen amiről csak másnap értesültem, a Dózsa tábor megérkezése és fogadtatása sem volt „zökkenőmentes”, de mi ott, akik szinte egymást taposva, araszoltunk a motozó brigádok felé, erről még nem értesültünk.
Mire beértünk, és megcsapott minket a Szentély semmivel sem pótolható varázsa, el is tűnt a mérgelődés. Kikaptunk. Magáról a mérkőzésről többet nem is akarok mondani, hiszen most nem akarom ismételni magam, mert amiket gondolok, azokat már leírtam néhányszor. Nem is vereség ténye szomorított el igazán, hanem azok a tanulságok, melyek ebből következnek. Lassan a szurkoló is eljut ahhoz a ponthoz, ahol megállj parancsolnak számára a makacs tények. Mert lassan nem maradt semmi, amiben hihetünk, amiért hétről hétre kitesszük a szívünket és a lelkünket. Ehhez meg kellett ez a vereség.
Tudom, ez a mondat nagyon kegyetlen és talán igazságtalan is. De a szurkoló mindig bizakodik, mindig talál egy szalmaszálat, amibe kapaszkodni tud, és ha kell, még a homokba is dugja a fejét. Biztos vagyok benne, ha a három kapufából kettő bemegy és nyerünk, ma boldogságtól sugárzó arccal majszoltam volna a remek sültkolbászt a majálison. De ezzel meg is szűntek volna a gondjaink? Természetesen nem.
A hit nélkül nem lehet szurkolónak lenni – írta le egyszer YSE az egyik kommentjében. Igaza van, a hitünk még nem veszett el, mert a múltunkból mindig tudunk annyit meríteni, hogy elegendő legyen a továbblépéshez, de tudom azt is, a hit nagyon jó dolog, de kevés. Most már nagyon is kevés, mert lassan minden elveszik, mely a hitünket eddig táplálta. Törés állt be, megszakadni látszik 110 év folyamata. Nem tudjuk, hol tartunk és merre, és van-e egyáltalán jövőnk?
Szurkolói „pletykák” szerint a következő hét fontos állomása lesz ennek a bizonytalan jövőnek. Azt nem tudom, hogy ezt mennyire fogja befolyásolni a Dózsa elleni mérkőzés számtalan tanulsága és megválaszolatlan kérdése. Amit eddig is tudtunk, most nagyon felerősödött mindenkiben, talán azokban is, akik eddig nem akartak tudomást venni a bizonytalan jövőről, sőt még nem is vették jó néven, ha valaki halkan, szinte suttogva tette közzé a kételyeit. Nem tudom, hogy a mérkőzés előtti és utáni események mennyire fogják befolyásolni a tulajdonost.
Jó lenne tudni, hogy a látott játék és egyes játékosok méltatlan szereplése mennyire fogja kinyitni nyáron a pénztárcát. Jó lenne tudni, hogy a parlamenti választások győztese mit akar kezdeni a Fradival, és a stadionnal. A szálak összeértek, vagy össze akarnak érni, ezt nem tudhatom. De azt szeretném tudni, hogy nekem, mint szurkolónak, vajon mennyit hagynak meg a Ferencvárosból? Vajon mi marad még nekünk? Azzal nem oldódott meg semmi, hogy kaptunk egy szurkolói kártyát, mert nem kaptunk hozzá csapatot és nem kaptunk hozzá reményt. És ami még ennél is fájóbb, nem kaptunk mellé a Ferencvárost.
Vajon ezek után mi maradt még nekünk?
- lalolib -
12 Vélemény a cikkhez: Fotelszurkoló helyett – Vajon mi maradt még nekünk?
ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!
Kedves Lalolib.
Meghatòdtam cikked miatt. Talàn valòban most értettem meg, hogy a Te „fotelszurkolàsod“ valamilyen szàmûzöttség, ùgy hogy szétválasztod az igazi fotelszurkolót, a Szentélyben szurkolótól.
Vajon mennyit hagynak meg a Ferencvàrosbòl ? Vajon mi marad még nekünk ?
Ezekre a kérdésekre lehet egyàltalàn vàlaszt adni ? Te össze tudod hasonlìtani a mùlt Fradijàt a jelenlegivel. Sajnos ehhez én nem vagyok képes, mivel nem Magyarorszàgon nôltem fel.
Egy orszàgbòl valò vagyok, melynek szigorù és nagyon mélybe a mùltban viszanyùlò gyökerezett szociàlis, politikai és kulturàlis mùltja van. Svàjcbòl. Magyarorszàgnak is van mùltja. Sajnos az elsô vilàghàborù véget vetett sok mindennek, sok füzéreket és kapcsolatokat félbeszakìtott. A légüresben nem létezik a folyamatossàg, mert nincsennek kötelékek. Nincsennek se vonzò se visszataszìtò erôk. Nincs történelem.
Csatlakozom YSE-hez. A hit nélkül mégis hiànyzik valami. Nem ìgy van ? Bàr a vörös tengeren àtjutottunk, de azért utàna még a sivatagnag is jönnie kell; az igéretföldjét még nem értük el. A Fradi sem. Fontos a cél. Oda indulunk, akkor a kudarcoknak is van értelme.
Bàr nem hiszem, hogy sokan elpàrtolnànak az FTC-tôl, lehet hogy talàn meg is fog történni egyikkel màsikkal. A hit nélkül mégis hiànyzik nekünk valami. A szentély (ha màr a vallàsi szimbòlumoknàl tartunk) a Szent lélek jelenlétének a helye. Az jelen van, akkor is, ha nem hiszünk benne. A Fradi szellem is ilyen dolog. Talàn ezért vagyok Fradista, mert az FTC és a szurkolò tàbora bàr az egyiknek „fanatikus“, „elfogult“, vagy még rosszabbnak szàmìt, mégis a „tiszta szìv és lélek és a felàldozàs“ Klubja volt mindig. Sose volt sok pénze, de a szurkolòi tulajdonuknak érezték, othonuk volt egy vilàgban, melyet tiltottàk nekik màshol. Itt nem szàmìtott ki vagy, vagy mi vagy, csak hogy fradista vagy. Ez ragadott meg engem is, mikor megkérdeztek. „Te is Fradista vagy“ ? Igen, az vagyok.
Az FTC nem a kiszàmìtò a sunyi ember Klubja. Bàr naivitàsnak tûnik ma ez, de a fradi szurkolòi mindig is szerették a kezdeményezést. Mindig is képesek voltak arra, hogy férre tegyék kishitûségüket, akkor is ha nem jàrt érte pénz vagy babér. A szìnekhez méltò kell hogy legyen az ember.
Ez az embertipus kihalòban lenne màr ? Csak az lenne az érték, amit pénzzel lehetne felmérni ? Szòval amivel nem jàr haszon, az nem létezik, az nem érdemes szemben tartani ? A jelenlegi helyzet Magyarorszàgon sajnos nem olyan, hogy bàtorìtanà a kezdeményezô embert. A jelenlegi rablòkapitalizmus nem engedi meg az erkölcsös és türelmes felépìtô munkàt. Pedig arra lenne szükség.
Szerintem nem Kossuthot, hanem Deàkot kell vàlasztanunk. A kiegyezés pàrtja volt a Fradi keresztpapàja és keresztmamàja. A Fradi-szìvvel mindig is pàrosult a hàlaérzés. A politika nem kerget hàborùba, hanem valami bisztonsàgot bisztosìt. Evvel a bisztonsàgérzettel élhetek a lehetôségeimmel. Van egy kis boltom vagy egy kis mûhelyem, vagy alkalomazott vagyok. Becsületessen keresem kenyeremet. A mise utàn a màsik szentélybe megyek (az FTC pàlyàra), és valahogy nem is tudom szétvàlasztani mindkettôjüket. A templomban és az Üllôi ùton othon vagyok. Végre ùgy érzem, hogy egy csalàd mindakettô.
Persze vannak a balhésok is, akiknek a Klub mellékes dolog. Mivel a Fradi jòszivû, hàt ô is egy csalàdot talàltak maguknak. Ô is othon érzi magàt. Nem ìrìgylük tôle. Végre, hàt legyen ô is boldog valahogy. De hàt az FTC kàràra ? Valyon ô is méltò a tiszta szìv és lélek és a felàldozàs Klubjàhoz. Milyen àldozatott hoz ô ?
Nem Kossuth, hanem Deàk. A kiegyezésnek az az elônye, hogy nem hajtunk se jobbra, se balra, hanem épìtünk azon amiben hiszünk. Egy könyvelôbôl rossz igazgatò lesz, mert az nem kezdeményez (nem panamàròl beszélek), hanem csak takarékos, akkor is, ha rizikòt kellene vàllalnia.
A Fradinak kellene egy ìlyen egyéniség, hogy épìthessük, mert a Fradi a mi ügyünk is. Bìzzunk benne, àldozzunk is érte valamit ! Àldozzuk fel érte az elégedetlenségünket, és azt, hogy mi mindig mindent jobban tudunk, és azért megy a Fradinak rosszul, mert nem kérdezik a véleményünket.
Legyünk egy kicsit hàlàsak is ! Hol voltunk egy pàr évvel ezelôtt még. Az NB II ben ? Méltatlankodtunk, de itt vagyunk ùjbòl az NB I-ben. Igazsàtgalanul bàntak velünk, és még mindig azt csinàljàk.
Ha majd talàlkozni fogunk a pàlyàn a Kovàcs Lacival, vagy a Molnàr Péterrel, vagy a szomszédunkkal, vagy becsülete lesz ùjbòl annak az embernek, aki észrevétlenül söpri, tisztìtja az ùtat, vagy felveszi a lépcsôhàzat, annélkül, hogy észre is venné valaki, akkor làssuk majd meg, hogy megérte türelmesnek lennünk. Ha a Fradi ùjbòl csalàd lesz mint volt hajdanàn. Ha othon érzik magukat a Fradistàk ùjbòl a szentélyben, akkor elérkeztünk az ìgéretföldjére. Elôbb nem.
Már többször átolvastam amit írtál. Egy olyan kérdést tettél fel ami egy kicsit sokkolt is, mert tényleg nem gondoltam rá mert annyira magával a csapattal, az edzői baklövésekkel, néhány játékos tehetségtelenségével voltam elfoglalva, és nem vettem észre, hogy ezek mögött elbújt a legszomorúbb kérdés. Vajon mi maradt meg nekünk, szurkolóknak a Fradiból? Hol van a hit, hol vannak azok akikre fel tudtunk nézni, akikért érdemes volt lelkesedni? Hol van az összetartás? Vajon miért kellett megint a balhé?
Most azért egy másik kérdést is feltennék. Vajon ki és kik vették el tőlünk a Fradit?
Őszintén mondom, ha nem lennétek, már múltunk sem lenne.
Jobb lett volna egy fanyar fotelszurkolót olvasni, mert így vasárnap reggel nem nagyon dobtál fel.
Ritkán szoktam mások kommentjei reagálni, de nagyon tetszettek Nagy Laci szavai. Tanulságos is egyben és egy másik megvilágításba helyezi a Fradizmust. Nagyon becsülöm az ilyen szurkolókat akik távol Magyarországtól hisznek a Ferencvárosban. Szavai az előbb írt szomorúság mellé egy kis mosolyt is hoztak az arcomra.
Valóban keserű volt a péntek – de nem “mohácsi vész”. (Egyébként a mohácsi vész után is talpra lehetett állni, ha nehezen is.)
Egyébként Lacinak nagyon is igaza van. Nem azt kell nézni, hogy 1965-ben vagy 75-ben hol voltunk. Azt kell nézni, hogy honnan másztunk elő. NB II 3. hely… Az angolokat lehet szidni, de a pénzük nélkül most is valahol ott vegetálnánk.
Hinni és bízni kell, mert aki nem hisz és bízik, az nem igazi szurkoló. Függetlenül attül, hogy a Stadionban, a fitelben vagy a betegágyból szorít a csapatért.
Kedves Santiago
Nagyon köszönöm, hogy énértem félbehagytàl szokàsoddal, mert hogy ritkán szoktàl mások kommentjeire reagàlni.
Nem akartam lalolib „babérjait“ elvenni tôle, hiszen ô tette fel az emlìtett kérdéseket.
En is csak reagàltam a cikkére.
Köszönöm YSE sorait is.
Igen, „hinni és bízni kell, mert aki nem hisz és bízik, az nem igazi szurkoló. „
90 percig meg van engedve, hogy indulatainak éljünk. Örülhetünk, Boszankodhatunk, de aztàn gondolkoznunk is kell, azon amit làttunk.
Ha vesszük azt, hogy csak „tükörben“ làssuk azt, amiben hiszünk, akkor a tükörnek is van létjogosultsàga, legyen az bàrmilyen, ha képes arra, hogy legalàbb visza tudja vetni azt a fényt, ami nem az ô tulajdona, és amiért szivessen làtogatunk a szentélyben, és amiért képesek és hajlandòk vagyunk tovàbbra is hinni és bìzni.
Azoknak a figuràknak, akik ott lent rùgjàk a bôrt, vagy màs sportot ûznek, azoknak köszönhetjük, hogy „hihetünk“, hisz ôk a munkàsok, kik verejtékükkel dolgoznak a mûért, melyet a stadionban lepleznek le elôttünk. Ônélkülük sima tükröt néznénk. Az nagyon unalmas dolog.
A szurkolò ebbôl a munkàbòl nem làt semmit, mert nem mehet el a fôpròbàra.
Mi màs az, hogy „méltò lenni“, mint hogy feladatjànak vagyis hivatàsànak érezni az embernek, hogy minnél tökéletesebb tükör szeretne lenni egy szellemnek, mely magàval sodor és magàval visz. Az ideàlis sportolò ilyen. A szurkolò ilyen. Feladatuk, hogy hûk legyenek és kitartsonak. Ahol van feladat, ott hit is van.
Azokra az emberekre nézünk fel, akiknek ez a „tükörszerep“ valahogy elfogadhatò mòdon sikerült. Ônekik sikerült tükrözni a hàrom E-betûnek a szellemit. Emberi nagysàg, amikor félre tudok mind azt tenni, ami kàros lenne a tükör szerepre.
Fénylopòk azok, akik tulajdonuknak vélik, ami csak kölcsönkapott, kölcsönadott, és amilyért egyszer mindenkinek felelni kell.
De vannak sok màsok is, akiknek ez nem Albert Flòriàn-mòdra sikerül és akiket közepesnek nevezünk. Ôk nem fradistàk ?
A foci egy demokratikus sport. Nincs olyan ember, akinek nem sikerülne egyszer valamit nagyot alkotnia. Ha ez a nagy csak abbòl is àllna, hogy jò pillanatban jò helyen àllna.
Nem lehet mindenki Albert Flòriàn és nagyon is càfolom, hogy jò csapat lenne az a csapat ahol 11 Albert Flòriàn jàtszana.
A jelenlegi Fradi egy ilyen tükör. Bàr lehet, hogy nem tökéletes tükör, (létezik egy ilyen egyàltàn ?) de aki benne és érte dolgozik, az ahhoz jàrul hozzà, hogy az FTC hûen viszadò tükör legyen.
Ezt a jelenlegi FTC tükör van elôttünk. Ezt kell szeretnünk és becsülnünk. Ne nézzük le, de ne is ragaszkodjunk tùlsàgossan erre a bizonyos, jelenlegi FTC tükörhöz. Minden nemzedéknek megint egy ùj tükörre van szüksége.
A tükrök vàltoznak. Ennek ìgy muszàly, hogy legyen. De mi itt a baj ? Ha a viszavetett szellem ugyanaz és hàrombetûs az idôk mùltàval, az idônek dacàlva ?
Szerintem itt nem arról van szó, hogy szidni kell az angolokat. Inkább az, amit a cikk is feszeget, hogy az elmúlt években valami nagyon elveszett. Szép lassan az, amiben eddig hittünk az tovatűnt. McCabe szerepvállalása továbbra is dicséretes, de ebből sem lehet örökké élni. Én soha nem tudnék csak egy üzleti vállalkozásként a Fradira nézni.
Ehhez jön még az, hogy a szurkolóknak sem szabadna azt hinniük, hogy a Fradi az övék. Kéne egy kapocs, ami tényleg nincs és nagyon hiányzik. Lehet, hogy rosszul látom, de úgy gondolok az angolok nem tudják, hogy nekünk mit is jelent igazából a Fradi. A mostani fiatal szurkolók sem tudják, mert mikor ők kezdtek meccsre járni, már bomlóban volt az egész. A társadalom is ilyen, az értékek nem nagyon számítanak, csak a pénz és az üzlet.
Nagy Lacinak nagyszerűek az utolsó mondatai. Jó lenne ha eljönne amit felvázol, de kérdem én, vajon miért tünt el? És ha már eltünt, akkor miért nem próbálták egyből visszaállítani? Amikor átvilágitották a Fradit, vajon ezt miért nem vették észre? Tényleg nem akarom kritizálni az angolokat mert örökké hálás leszek azért, hogy megmentették a Fradit, de ahhoz, hogy visszanyerjük azt amit elvesztettünk nem csak játékosokra és edzőkre van szükség, de ahogy lalolib írta, a Ferencvárost is jó lenne visszakapni.
Vagy ez csak álom????
Kedves Santiago
Köszönet ùjra a miatt, hogy hûtlen lettél szokàsodhoz.
Most csak röviden pròbàlok valamit ìrni, bàr nem egyszerû dolog és félek, hogy nem is értettelek meg talàn szàz szàzalékossan.
Ami a jelenlegi Fradibòl talàn hiànyzik azok a vìziòk. Ahhoz, hogy tudjak hinni valamiben, ahhoz kell egy nagy cél, amely megéri a kitartàst. Itt nem valami anyagi célra gondolok.
Kellene ùjra sok sok ember, akiknek nem mindegy mi folyik, és hogyan történnek a dolgok az FTC körül. Akiknek nem mindegy, hogy „lejàrassàk“ csapatukat. Akiknek minden amit az FTC-ét illeti szìvügy, és az Ô ügyüknek is vélik.
Ide teszem azt, amit elôbb ìrtam. „Egy könyvelôbôl rossz igazgatò lesz, mert az nem kezdeményez (nem panamàròl beszélek), hanem csak takarékos, akkor is, ha rizikòt kellene vàllalnia.
A Fradinak kellene egy egyéniség, aki magàra vàllalnà a „kapocsszerepet“ is.
Az angolokra nem szabad haragudni – ôk a könyvelôk – bàr bennük van a megértési szàndék, de hàt egy könyvelônek a könyvei a fô – ez a szakmàja, és ahol nincs haszon …
Kellene egy személyiség, aki ùjbòl szôni tudnà a szomszédos orszàgokkal a (foci-)kapcsolatokat.
Magyarorszàg fociélete a monarchiàbòl vette eredetét. Az osztràkokkal és a csehekkel valò mérkôzések folyamàn – velük és ellenük – formàlòdott ki a magyar foci. Ott kellene folytatni ahol kétszer abbahagytuk. (Kényszerbôl, a két hàborù miatt).
Szòval kellene egy egyéniség, mely magàban ért is a politikàhoz és sportszakember is.
Szerintem kellene rendezni ùjra a Mitropa-Kupàt. Vendégül kellene làtni a Rapidot, az Austriàt, A Spàrtàt, A Slàviàt, a Bolognàt stb. Ne felejtsük el az MTK-àt sem az Ùjpestet. (Hagy verjék a lilàkat !!!!!). Az UEFA-Kupa szép dolog. A mesteri kupa is az. De hàt, ha nem jutunk ki oda, akkor mi van ? A közép-Euròpai foci valami egyéni. (Ezt lehet csak valaki külföldrôl làssa).
Nem véletlen, hogy se az osztràk foci, sem a cseh foci jelenleg valami nagy szinten folyik. Körülbelôl ott àllnak a sògorok ahol mi. A csehek talàn még egy kicsivel jobbak.
Bisztos vagyok benne, hogy ha ezek a csapatok mérköznének a Fradival, akkor telt hàz lenne az Üllôi ùton. A könyvelô mosolyogna, és a szurkolò is. Ùjra egymàstòl kellene tanulnunk.
Egy kis jò-akarat, aztàn megy a dolog.
Hol vannak azok a hìres hùsvéti tornàk ?
Szòval ennek a személyiségnek elég sokat tudnia kell, és fôleg nagy diplomàciàval és tapintatossàgal kellene rendelkeznie.
Magyarorszàg Euròpànak része.
El kell jönni az idônek, hogy félbe hagyuk a vasfüggöny-politikàval. A hideg hàborùnak vége màr.
Làtom, hogy màr megint bôbeszédô voltam. Benyomàsom, hogy nem feleltem kérdéseidre, hanem valamilyen félrebeszélés folyt, ahol két ember beszél, de nem érti egymàst.
Laci,
úgy vélem, sok mindenben igazad van. De ez jóval túlmutat egy klub lehetőségein. Ehhez az kéne, hogy az mlsz-ből MLSZ legyen (többek között)…
Kedves YSE
Mi lenne az MLSZ a Fradi nélkül ? Az összes màs csapatok Magyarorszàgon össze véve nincsennek annyian mint a Fradistàk. Az FTC hozza a pénzt a hàzhoz.
Mi lenne, ha „mink“ szabnànk meg, hogy folytatni òhajtjuk-e az összemûkôdést az mlsz-el, vagy nem. Kilépéssel fenyegetôznénk, és csak akkor hagynànk abba ezzel, ha vàltoznànak az „ellenünk“ kiszabott törvények ?
Tudom, naivitàs ilyesmire gondolni. De a foci ôskoràban, mikor a Kluboknak még szavuk volt…
Az FTC hozza a pénzt az MLSZ-hàzhoz. Kikérünk magunknak egy ehhez illô jogi sztàtuszt is.
Ehhez persze kellene ismerni az MLSZ-nek az elôìràsait. Sajnos nem vagyok jogi hallgatò.
YSE,
Most olvastam :
1917/18 at ìrunk.
Idézek : (Kizàràs utàn, bajnoki ezüst, 1917/18)
…: mert a biztosan bekövetkező bomlás utján az exbajnokcsapatot nem kíséri általános részvét és megilletődés. Fájdalommal tölti el talán minden igaz sportember szívét, az annyi dicsőséget és babért szerzett zöld-fehér színeknek bukása, de ez csak a multnak szól, mert a jelen idők minden valamire való ismerője tisztán látja az eseményeket: üdvözlés, erőszak itt nem történt, csupán az MLSz egy renitens tagját érte megérdemelt büntetés, mely azt hitte, hogy a multban szerzett érdemei különállást biztosítanak neki a szövetségben
2010-ben még mindig hàborùs a viszony az MLSZ és az FTC között ?
De hàt 1917/18-ban igazi hàborù folyt. Milyen hàborù folyik ma, ha màr az MLSZ irànyzata az FTC-ével szemben ugyanaz ?
sajnos közel álltam a sajnálatos eseményekhez. ha végleg nem tudják kiszűrni a balhézókat, akkor azoknak akik még tudják, hogy mit jelent a Ferencváros, tényleg nem marad semmi, csak a múlt.
ami az mlsz-t illeti. eddig állam volt az államban, erős szoci befolyással. ehhez jött még, hogy a különböző üzleti körök olyan helyzetet teremtettek, hogy abból mi nem jöhettünk ki győztesen. túl erős volt a vidéki lobby és nekünk nem volt senki aki az érdekeinket képviselje. azon sem lennék meglepődve, hogy ez is szándékos volt. hiszen a klub egyszer sem állt ki keményen az érdekeink védelme érdekében. vajon miért? háborús viszony volt, de úgy, hogy az egyik fél eleve megadta magát.
Balinqu,
Köszönöm beszàmolàsodat.
Most jobban értek mindent. Véleményem, hogy a Klubboknak kellene demokratikus viszonyba lépni az MLSz-szel. Legyen minden Klubnak képviselôje, delegàciòja az MLSz-ben. Döntsenek együtt. Az MLSZ-szé maradjon a közvetìtési szerep, ùgy hogy pròbàlja összehangoltattni a külömbözô klubbokat.
Minnél kevessebb àllam és annàl több önkormànyzat. Az lenne az FTC szellemének a legmegfelelôbb.