Fradimezben a világ pástjain, avagy Rédli András Világkupa győztes!

Rédli András

Ezen oldal szerkesztői elsősorban a Ferencváros múltjának és szellemiségének méltó feldolgozását tekintik elsődleges feladatuknak, de munkánk során az élet is folyamatosan alakítja honlapunk arculatát. Mind saját, mind pedig olvasói ötletek nyitnak meg számunkra új, eddig még fel nem dolgozott területeket, amivel színesebbé és remélhetőleg értékesebbé tehetjük oldalunkat. Így születetnek rovatok, vagy kerülnek be új remek írások az eddig már meglévők mellé, mint a mérkőzés előtti statisztikák leendő ellenfelünkről, vagy Tibu hitvallása a Fradizmusról, Limpi és kedvence: Páling Zsolt, és hamarosan találkozhattok Zsuzsával, aki a kvíz játék győzteseként fog írni élményeiről. Az előbbi felsorolással a teljesség igénye nélkül szerettem volna bemutatni azt a folyamatot, ami elvezetett a nem is olyan régen indított rovatunk – a „SZURKOLÓ”- kettéosztásához. Hiszen eddig csak a szurkoló mondta el, hogy mit gondol a Fradiról, illetve a Fradizmusról, mától pedig mi is elmondjuk, sokkal inkább bemutatjuk szurkolóink közül azokat, akik akár életpályájukkal, akár elért eredményeikkel tovább öregbítik a Fradi család szellemiségét: ERKÖLCS, ERŐ, EGYETÉRTÉS.
Ezt az új részt egy olyan fiatalemberrel indítjuk, aki ma még ”csak” eredményével vívta ki elismerésünket, de ki tudja, hogy sok-sok év múlva az eredmények és a Fradi szeretete mellett egy életpálya állomásairól is beszélhetünk.

Rédli András, aki mindig Fradimezben a vívóruha alatt lép a pástra nemzetközi versenyeken.

03.14.15.45: FTC – Bőcs 4 : 1 .
Egy szurkoló a Fradi B-középből a mérkőzés szünetében 4:1-es vezetésnél, fájó szívvel elindulni edzésre. Ritka pillanat ez, hiszen évek óta ott van szeretet csapata hazai és vidéki mérkőzésein is, ha a versenyei megengedik. A szünetben ott hagyni egy remek mérkőzést, az azért más, de egy profi sportoló 14 év kemény munkával a háta mögött tudja, hogy komoly eredményt, csak áldozatok árán lehet elérni.

03.28.15.44: FTC – BKV ELŐRE 1 : 0 . 45. perc: „Ashmore szabadrúgása lepattant a sorfalról, kavarodás után Robetson próbált ráfordulni, lőtt, a labda Shaw elé pattant, aki hat méterről begurította. Vezetünk, az állás 1-0! „
Egy szurkoló, egy Édesapa a III-as szektorban elkezd sms-t írni: Shaw most rúgta az első gólt…
03.28.15.44: Heidenheim (Németország) : 1: Rédli András
03.28.15.45: közben csörög a telefon: – a fiad András megnyerte a Világkupát.
03.28.15.46: sms folytatás: …A félidőben egy ide, gratulálunk!

Igen mi Fradisták, egy kicsit olyanok vagyunk mások szemében, mint a kapusok, hiszen egy normális ember sohasem fogja megérteni, ha egy Édesapa ezt írja éppen abban a pár percben lett világkupa győztes fiának:
Shaw most rúgta az első gólt… A félidőben egy ide, gratulálunk!
Természetesen a fenti játék a percekkel és az üzenettel sohasem jött volna létre, ha András 26 évvel ezelőtt nem egy sportoló, családba születik, ahogy mondani szokták, az anyatejjel szívta magába a Fradizmust, és a sport szeretetét. 12 éves korától a három E betű szellemében készült, hogy egyszer elérje célját és túlszárnyalja a papa magyar bajnoki címét, akinek a nyolcvanas évek elején az ünneplés pillanatában még nem is juthatott eszébe, hogy fia, sokkal messzebbre jut, mint ő. Ami a papának itthon sikerült, az fiának az Universiáde-n .

Sokan legyintenének a hír hallatán: Rédli András nyerte meg a világ legrangosabb párbajtőr-világkupáját, a heidenheimi viadalt. … Az elődöntőben Boczkó Gábort győzte le 15:13-ra, a fináléban a német Jörg Fiedlert 9:8-ra, ahol András 6:8-ról fordított, és 8:8-nál a németek üdvöskéje volt a kedvezményezett.

A döntő tus (Rédli gugol)

Kérem ne tegyék! Egy a magyarok részéről sikeres olimpiai sportágban született ez a nagyszerű eredmény, egy olyan német tradicionális vívó központban, ahol 1500 (teltház) néző előtt zajlottak a döntő csörtéi. András szavai a győzelem után rávilágítanak valamire, ami ma nagyon hiányzik a magyar sportból. Az értékek megőrzése és a hagyományok ápolása:
„Madarat lehetne velem fogatni. Bekerültem a halhatatlanok közé, hiszen Heidenheimben 1953 óta emléktábla őrzi azok nevét, akik megnyerik a világkupát. Amikor egy év múlva visszatérünk, már az én nevem is ott lesz.” (és ott marad örökre)

Rédli András és Boczkó Gábor (középen)

Most egy olyan állomáshoz érkeztél, ami csak kevés sportolónak adatik meg, Világkupát nyertél, de tudod ez csak egy állomás. Hiába indulunk el valahová, és látunk út közben sok szép állomást, ha a végállomáson mi már nem vagyunk a vonaton, az egész utat előröl kell kezdeni négy évente, újra meg újra!

London 2012