Helyünk a kupanap alatt – VI.

Helyünk a kupanap alatt_bo_01Ottó-ötös

Vannak mérkőzések melyeket soha nem feledünk el. Egy életre belénk ivódnak, elfoglalva a legkényelmesebb karosszéket a szívünkben és állandó dobbanással jelzik, ha az agyunk esetleg más felé próbál orientálódni. Vannak akiknek a londoni 6:3 (sajnos már egyre kevesebbeknek), sokaknak a torinói 1:0, vagy a Liverpool felett aratott kettős győzelem… és sorolhatnánk a végtelenségig, hiszen ahányan vagyunk, szinte annyiféleképpen emlékezünk a szépre. Az is kérdés, hogy vajon mi is marad meg az emberben az idők folyamán. Az egész mérkőzés, egy csodás gól, egy remek edzői húzás, esetleg egy legendás riporter csillagokig jutó kiáltása? “Hohó-hohóóó, Vincze Ottó!” – 20 év távlatából még mindig hallom Knézy Jenő rekedtes örömkiáltását mely felért egy kegyelemdöféssel a svájciak számára. Ennyi információ már elég is ahhoz, hogy mindenki rávágja: 1995. szeptember 13., Bajnokok Ligája csoportkör első mérkőzése. De vajon nem méltánytalan az, hogy ha szóba jön az a varázslatos zürichi este, akkor Vincze Ottó parádés góljai és Knézy Jenő halhatatlan közvetítése jut először az eszünkbe?

Tudom, hogy az emlékek általában így működnek, pedig lenne hely minden apró pillanatnak is ha igazak azok a “hírek” melyek arról szólnak, hogy agyunk képességének alig negyedét használjuk csak fel. Ha jobban gazdálkodnánk, az előbb említetteken kívül kapásból idéznénk fel, hogy:

  • a mérkőzés előtt még abban sem voltunk biztosak, hogyan lesz 11 hadrafogható játékosunk,
  • a “BL behívót” kapott Szűcs Misi néhány nappal a meccs előtt még az NB II-ben lépett pályára,
  • a legendás “hohó” előtti gólnál, a mérkőzés 90. percében Nyilas Elek úgy iramodott meg a labdával (Lisztes lábáról varázsolva le a pöttyöst) mintha akkor kezdődött volna a mérkőzés
  • Yakin büntetőjét parádés vetődéssel Hajdú hárította, vagy ahogy Knézy Jenő tolmácsolta: “Megfogja, emberek megfogja!”.

Mindezek az emlékezetes pillanatok nem jöhettek volna létre… ha a kispadon nem ül egy “varázsló”, aki előre kisakkozta a mérkőzés minden pillanatát, aki a “hiányos” Fradit olyan rendbe rakta össze, hogy azt a dániai LEGO gyárban is elismerő fejbólintással nyugtázták. Természetesen Novák Dezsőről van szó, aki 1995-ben a második Fradi korszakát töltötte a tüzes trónon, és aki a BL indulást jelentő 1994/95-ös bajnoki cím mellé 1980/81-ben is szerzett már egyet, sőt a BL menetelésünk idején is címvédésre vezette a Ferencvárost. Az már a sors (és persze a vezetőség és a szurkolók) igazságtalansága, hogy 1996 őszén, a negyedik forduló után (győztünk 3:1-re a Vác ellen) el kellett hagynia azt a klubot, ahol összesen 7 bajnoki címet szerzett!

De most tegyük félre az igazságtalanságot és önfeledten fürdőzzünk a magyar labdarúgás első BL csoportkörének első mérkőzésének felidézésében, valamint az oda vezető útban. Biztos vagyok benne, hogy Dénes Tamás-Hegyi Iván-Lakat T.Károly, Helyünk a kupanap alatt könyvének Ottó-Ötös fejezetének elolvasására senki sem kell biztatni.

Nekünk Fradistáknak, 1995. szeptember 13-a egyet jelent a mennyországgal.

HKA_050_19950913_K108111_Grashoppers-FTC

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső utánpótlás emléktornák