Hírfolyam

Vasárnap délután útjára indul a 2017/18-s bajnoki szezon. Vajon mit tartogat számunkra a következő egy év? Vajon készülhetnek a varrónők egy kerek szám felvarrására, vagy ugyan olyan nyögvenyelős lesz mint az előző bajnoki szezonunk? A csütörtöki mérkőzésünk a vereség ellenére biztató játékot hozott, főleg az első félidőben játszottunk jól. Ezt a formát kell átmenteni a Felcsút elleni nyitó bajnoki mérkőzésre. Az "újonc" ellen a vasárnapi találkozó lesz a 8. a sorban, eddig mérlegünk: 7 mérkőzésből, 5 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség, 12-5 gólkülönbség, melyből hatot Böde Dani jegyez (jó lenne már ha visszatérne!).
Mindezekről bővebben a Tempó Fradi! bajnoki beharangozójában olvashattok:
http://www.tempofradi.hu/sipszo-elott-ferencvaros-puskas-akademia
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Az FTC első gólkirálya, POKORNY JÓZSEF 1882. július 13-án született Budapesten. A századfordulón, a Budatétényben nyaraló Békés testvérek “fedezték” fel, a szünidő végén elhívták őt az FTC-be. Hátvédként kezdte 17 éves korában, majd a csatársor közepébe került, mint a legígéretesebb fiatal játékos. Nem tartozott a technikás játékosok közé, erélyessége tetszett leginkább a híveinek. Úgy rontott előre, hogy mindenen és mindenkin keresztülgázolt és amint lehetett kapura lőtt. Nem ijedt meg a hatalmas termetű ifjú attól sem, ha a kapu szájáig kellett törtetnie, de szívesen lőtt a 16-oson kívülről is. Lőni csak “spiccel” tudott, de azzal óriásit. Ő volt az FTC első gólkirálya, 1904-ben 16 góllal végzett az élen! Szintén ő volt az FTC első középcsatára, aki gólt szerzett bajnoki mérkőzésen, mindjárt az elsőn, 1901. április 21-én a MUE elleni premieren. Az első válogatott mérkőzés résztvevője és ő szerezte az osztrák-magyarok történetében az első magyar gólt! Két bajnok-, és két Ezüstlabda győztes csapat tagja. Gólkirálysága mellett az év labdarúgója cím birtokosa 1903-ban. 22 éves korában hagyott fel a futballal. 1925-ben Budatétény városának adományozta telkét, ahol a kialakított sporttelepen 1925-ben megalakult a Budatétény SE. A sporttelep ma Pokorny József nevét viseli. ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1914. július 8-án született TÁTRAI SÁNDOR, aki játékosként és edzőként közel 450 alkalommal szerepelt a Fradiban, neve mégsem ivódott annyira a köztudatba, mint ahogy megérdemelné. Rákosszentmihályon kezdett futballozni, majd Salgótarjánba került, ahol Zsengellérrel játszott együtt a csatársorban. Innen igazolta le a Fradi, ahol először jobbösszekötőként szerepelt, onnan került a jobbhátvéd pozíciójába. A megbízható, egyenletes teljesítményt nyújtó Tátrai 1944 karácsonyáig, Budapest ostromáig rendszeresen tagja volt a Ferencváros bajnok (3) és kupagyőztes (3) csapatainak és aktív részese volt az 1937-s KK sikernek. Harmincon felül már csak az öregfiúkban játszott, majd elérkezett az idő, amikor a Fradi edzőjeként segítette a klubot, először 1958 és 1961 között. Az ő edzősködése idején mutatkozott be az FTC első csapatában Albert Flórián. 1966-ban ismét Ő vezette a Ferencvárost bajnoki ezüstéremig. A következő idénytől a Haladás, majd 1969-től a Diósgyőr mestere lett. 1970 szeptemberében a vasgyáriak trénereként érte a halál egy edzőmérkőzésen. ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

A nyár első napjaira is jutott Magyar Kupa győzelem. A háború poklában, néhány órával a légiriadó előtt, a megismételt kupadöntőn: 1944.07.03. Kolozsvár - Ferencváros 1:3
“A nagy mérkőzésre készülődő egyetemi pályán szombaton délután az utolsó simításokat is elvégezték. Az első megállapítás, hogy a pálya talaja igen kitűnő. Már a mérkőzés kezdete előtt egy órával hatalmas tömegben indult meg a kolozsvári szurkolók serege a pálya felé, úgyhogy már ekkor mintegy négyezer néző volt kint a pályán. – Telt házunk lesz. Már elővételben több mint 8000 jegyet adtunk el – summázták a hazaiak. A Ferencvárosi játékosok már korán felkeltek, könnyű reggelit fogyasztottak, majd egy órával a mérkőzés kezdete előtt már kimentek az egyetemiek pályájára. – Úgy állunk fel, amint azt már a Nemzeti Sport vasárnapi száma is közölte. Tehát három hátvéddal, három fedezettel és négy csatárral – közli Schaffer edző. A választás a Ferencvárosnak kedvez, nappal háttal kezdik a játékot a zöld-fehérek, mégis már az első percben a gólt ér el a Kolozsvár. Változatos játék folyik, többet támadnak a zöld-fehérek, de nem tudnak gólt lőni. Szünetben a Ferencváros öltözőjében a két kihagyott nagy helyzet miatt sopánkodnak. Schaffer edző további lelkes játékra buzdítja a játékosokat. Azt mondja, hogy ezt a mérkőzést meg lehet fordítani…Igaza lett a mesternek. A 6. percben Lukács labdáját Sárosi dr. mellel pompásan leveszi, majd remek érzékkel emeli a kapus felett a hálóba a labdát. A 11. percben már a Ferencvárosnál az előny, Sárosi III. pompás labdájával Sipos elfut és laposan a hálóba vágja a labdát. A gól után a zöld-fehérek az eredmény tartására törekednek, a Kolozsvár játékosaiból elfogy az erő. A 44. percben Sipor belővi a harmadikat, így biztosan nyer a Ferencváros a megismételt döntőn, ezzel megszerezve a Magyar Kupát. Kolozsvárott majdnem úgy játszott a Ferencváros, ahogy régi napjaiban. Régen játszott a Ferencváros ilyen öntudatosan, jól átgondoltan. Nemcsak labdakezelésben, hanem erőnlétben és gyorsaságban is felülmúlta a Kolozsvárt.”
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Egy fura bírói döntés - mely miatt fel lehet tenni a "győzelmi" kérdést: vajon hibázott a bíró és akkor megfosztotta a Ferencvárost a Rapid elleni győzelemtől?
1927. június 26. Rapid - Ferencváros 2:3 vagy 3:3?:
“A labdarúgás sok évtizedes történetében páratlan esemény zárta le a két fővárosi zöld-fehér reprezentásának találkozását. A Rapid pályán 7000 néző előtt lefolyt mérkőzést Dlabak, a cseh szövetség által delegált kladno-i bíró vezette. Az első félidőben olyan biztos kézzel és fölényesen irányította a meccset, hogy szünetben a tribünök és öltözők dicséretétől volt hangosak. A II. félidőben már váratlanul gyengének bizonyult, a 44. percben hozott lehetetlen ítéletével pedig teljesen elrontotta a mérkőzést, amelyről most senkisem tudja, hogy mi is valtaképp a végeredmény. A 44. percben ugyanis Dlabak 11-est diktált a Ferencváros ellen. A magyar csapat erősen tiltakozott, de Szigeti elnök közbelépése lecsillapította a kedélyeket. Csak Takács izgalma nem csitult és a kiváló bekk a sípjel után befutott a 16-osba és saját kapujába lőtte labdát. A szabályok világos rendelkezése ellenére nem rúgatta újra Dlabak a 11-est, hanem általános elképedésre gólt ítélt. Utána nyomban le is fújja a meccset, mert a játékidő letelt. Dlabak azzal indokolta ítéletét, hogy nem törődik vele, ki rúgja a labdát, ha az a kapuba ment, ő gólt ítél."
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

JÚNIUS 23: a Ferencvárosi labdarúgás legszebb napja
1963. június 23: A Salgótarján legyőzésével, 14 év után bajnoki címet szereztünk. Vannak bajnoki címek, kupagyőzelmek, melyek szinte “surranó pályán” kerülnek a győzelmi vitrinekbe, pedig sokkal több figyelmet érdemelnének. Ilyen az 1962/63-s bajnoki cím, melyre manapság ritkán emlékeznek, pedig a hatvanas évek “Aranylábú gyerekek” generációja, minden idők egyik legjobb Ferencvárosa ebben évben érett igazi csapattá Mészáros József kiváló munkájának az eredményeként.
Bővebben: http://www.tempofradi.hu/bajnoki-cimek-muzealis-lapszemleje-196263
1965. június 23: Torinóban, a VVK döntőjében 1:0-ra győzünk a Juventus ellen, ezzel megszerezte a magyar labdarúgás első (és azóta is egyedülálló) összeurópai kupáját. Vannak mérkőzések melyeket soha nem feledhetünk el. Egy életre belénk ivódnak, elfoglalva a legkényelmesebb karosszéket a szívünkben és állandó dobbanással jelzik, ha az agyunk esetleg megpróbálná a feledés kosarába dobni. Vannak olyan mérkőzések, melyek sokkal többet jelentenek egy győzelemnél. Meghatározzák a jövőbeli tudatunkat, elhelyeznek minket a világ labdarúgásának színes palettáján.
Bővebben: http://www.tempofradi.hu/1965vi23-vvk-donto-juventus-ferencvaros-0-1
1993. június 23.: A Haladás ellen büntetőpárbaj után szereztük meg a 16. Magyar Kupa győzelmünket...Büntetőpárbaj. 5-5 gladiátor feszül neki, hogy végleg eldöntse az 1992/93-as magyar kupa sorsát. Igazságtalan, lutri, nem szabad hibázni – ezekkel a szavakkal próbáltuk egymás idegességét csillapítani, de nem lehetett. Lipcsei, Gregor, és Telek magabiztosan értékesíti a rábízott feladatot, ahogy Kenesei és Jagodics is. 3:2 ide és következik a Haladás középpályása Neudl, aki ha előre tudja az eseményeket, talán el sem utazik a csapattal. Horváth kifogja, Neudl a földre rogy, a Fradi közönség mintha a Colosseumban lenne, diadalittasan úgy ugrik egy emberként a magasba. Némi kis szerencsével Keller is belövi (egy jó játékosnak az is kell), és amikor Fodor Imre leteszi a labdát az utolsó, mindent eldöntő büntetőre, sokan becsukják a szemüket, nem is akarják nézni, csak érezni akarják a Fradi közönség erejét, mellyel segítik Imrét abban, hogy „bevigye a győztes találatot”. Góóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóól – 16 ezer torokból szakad ki egyszerre a megkönnyebbülés, már egymás nyakába csimpaszkodik játékos, edző és szurkoló.
Bővebben: http://www.tempofradi.hu/1993vi23-mk-donto-ftc-haladas-1-1
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Ezekben a forró júniusban szinte minden napra jut egy bajnoki cím vagy kupagyőzelem. A mai napi "adag": 1995. június 21. Magyar Kupa döntő, visszavágó mérkőzés, Vác:
Úgy pályára lépni egy kupadöntő második mérkőzésén, hogy a szakma és a szurkolók szerint is csak formaság lejátszani a találkozót, nem könnyű feladat. Ilyenkor ösztönösen kikapcsol az „adrenalin”, a játékosok a kezükben érzik a kupát, és legszívesebben csak azért mennének ki a pályára, hogy élvezzék a közönség szeretetét. Mert nincs annál boldogabb érzés, amikor eggyé olvad a játékos a közönséggel, amikor a szeretet és az öröm úgy árad a lelátón mintha az egész világot át akarná ölelni. Az 1994/95-ös szezon végén minden Fradi játékos és szurkoló ezt érezte. Megnyertük a bajnokságot, a magyar kupadöntő első mérkőzését 2:0-ra hoztuk és igazán senki sem gondolta, hogy a váciak nem feltartott kezekkel lépnek a pályára. Ahhoz, hogy fordítsanak 3 góllal kellett volna nyerniük, és ezt a képtelenséget nem volt olyan ember a világon, aki elhitte volna…Úgy is indult a mérkőzés, hogy a közönség ünnepelt és énekelt, a zöld-fehérben játékosok komótosan sétálgattak a pályán, a váciak meg úgy gondolták, ha már „meg kell halni” és asszisztálni kell egy ünnepléshez, akkor azt tegyék úgy, hogy emlékezetes maradjon. Ez meg sikerült nekik: 0:1, 0:2, 0:3 – mi történik itt? Egy percre rá azonban Kopunovics fejesét a gólvonalon Nagy Tibor (a váci labdarúgás „ikonja”) aki egy pillanatig Kosztának képzelte magát és kézzel hárította. Büntető és kiállítás. Lipcsei Peti, a Fradi Portóba távozó ikonja bevágta, és ezzel már mi voltunk előnyben. A szünetben Novák Dezső biztos intézett néhány keresetlen szót a csapathoz, mert a második félidő már olyanra sikeredett, mely örökre emlékezetes marad sokunk számára. A távozó kapitány tovább folytatta személyes show műsorát, a második gólja előtt úgy ültette hintába a váci védelmet, hogy azok percekig azt hitték, hogy ringlispílen ülnek és a gól után apró után kotorásztak a zsebükbe, hogy kifizessék a viteldíjat. A harmadik előtt meg sarokkal úgy varázsolta Keller Józsi elé a labdát, hogy „Fater” egyből bemutatott két olyan cselt melyekről még az unokái is emlékezni fognak. A gólörömtől Puglits fosztotta meg egy jól kivitelezett ipponnal, amit Vágner büntetővel jutalmazott. Lipcsei meg bevágta, mesterhármas és már 3:3!..A lelátó Fradi része robbanás előtti állapotban tombolt, kezdetét vette a fieszta. Három perc múlva Keller „Fater” úgy gondolta, hogy ha az előbbi ippont ő is „megbosszulja” és közelről a kapuba bombázott. 4:3 ide, 0:3 után! Kell ennél több? Kupagyőzelem, egy fordulatos, káprázatos mérkőzésen. Ilyenkor a szurkoló már képtelen parancsolni magának. Ahogy Vágner hármat sípolt, már nem lehetett megállítani az elszabadult érzelmeket. Varázslatos mérkőzés volt az 1995-ös kupadöntő. Folytatása annak a sorozatnak (bajnoki cím, BL szereplés), mely miatt az egész esztendő olyan emlékezetes maradt, mint kamaszkorunk első nagy szerelme.
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Ha azt mondod, Diósgyőr – kapásból vágjuk rá: 1992. június 20. Egy Fradi érzelmű szurkolónak meg ennyi elég is: “Azt beszéli már az egész város, bajnok lett a Ferencváros!”. A többinek igazából nincs is értelme, hiszen az egyenlő egy álomutazással…Pedig nem úgy indult az 1991/92-s bajnoki szezon: volt itt rossz őszi kezdés, volt óvás, amit újrajátszás követett egy szerencsétlen csere miatt (5 percen keresztül több légiós volt a pályán a megengedettnél), és volt egy győzelmi sorozat, melyet azóta is legendák öveznek. 1992. április 4-én 7:0-ra vertük az Üllői úton a Zalaegerszeget. Ezzel a gombócból is sok győzelemmel kezdődött a 10 mérkőzésből álló győzelmi sorozat. Ekkor már ott “loholtunk” a vezető Kispest mögött és a rákövetkező héten a Bozsik stadionban aratott 2:0-s győzelmünkkel be is jelentkeztünk az aranyra és ami ezután jött, az a Ferencvárosi labdarúgás történetének legfényesebb lapjaira való…Az igazság pillanata június 20-n jött el: Diósgyőr, harmincezer néző, vagy talán még több is. Órákkal a kezdés előtt egész Miskolc zöld-fehérbe öltözött, a szurkolók áradata elfoglalta az utakat, a járdákat, az ott lakók szinte ki sem mertek menni az utcára, mert amerre néztek, csak éneklő Fradistákat láttak zöld-fehérben. Az első „érzelmi bomba” már a harmadik percben robbant, amikor Fodor szögletéből, az apró termetű Wukovics a hazaiak hálójába fejelt. A teljes földindulás a 29. percben következett be, amikor a mérkőzés hőse ismételt, és Balogh fejese után néhány centiről kotorta be a labdát Knotz kapujába. Ami ezután történt, arra már nem lehet megfelelő jelzőket találni. A szurkolói öröm annyira elhatalmasodott, hogy majdnem baj lett belőle, de Nyilasi Tibornak és Havasi Mihálynak végül is sikerült megfékezni, a „hatóság” által provokált közönséget. Nyíl szinte imára kulcsolt kezekkel könyörgött a rácsokat kitépni szándékozó szurkolóknak, miközben aki elérte a trénert, az simogatta, ölelgette, csókolgatta. Bizarr, de egyben érzelmes pillanatok voltak, melyeket soha nem lehet elfedni. Egy életre meghatározta sokunk kötödését Nyilasi Tiborhoz. Nem elég, hogy vele együtt nőttünk fel, hogy a játékától és az egyéniségétől lettünk igazi Fradisták, ehhez jött 1992. június 20-a, a könyörgő, de nagyon határozott tekintet, az összekulcsolt kéz…Még Puhl Sándor is azt várta, mikor vethet már véget a meccsnek, nem is hosszabbított, amikor az óra “elütötte” a kilencvenet, már fújt is hármat, de úgy, hogy talán még a tüdőjében volt az összegyűjtött levegő, de már rohant is az öltöző felé. Nem is tehetett mást, mert egyszerűen nem akarta, hogy a “fradi-tornádó” őt is felkapja, levetkőztesse és úgy cipelje körbe az egész pályán, mint egy boldog apa az első gyermekét a szülészet folyosóján. 11 év pauza után, több tízezer Fradista ünnepelte a 24. bajnoki címünket. Sokunk számára a mai napig ez csillog a legfényesebben. ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

A sors kezei néha kifürkészhetetlenek, a sorsok, az események, a dátumok néha úgy kapcsolódnak össze, mintha azok az élet törvényszerűségei lennének: 1938. június 19. Párizs, a III. Labdarúgó Világbajnokság döntője: Olaszország – Magyarország 4:2. Egy VB döntő, melyről a magyar labdarúgás a mai napig nem nagyon akar tudomást venni. Nekünk Fradistáknak azért is kedves, mert a válogatott keretben 8 Fradi játékos kapott helyett: Háda, Korányi, Lázár, Polgár, Sárosi III., Toldi, Bíró és a világbajnokságok 5 gólig jutó SÁROSI GYÖRGY dr., aki az elvesztett VB döntőn a mezőny egyik legjobbja volt és gólt is szerzett…és aki 1993. június 19-hunyt el, Genovába. Minden idők egyik legkiválóbb Ferencvárosi játékosa 647 alkalommal lépett a pályára zöld-fehérben és 639 gólt szerzett. Ötször volt magyar bajnok és ötször magyar kupagyőztes. Aktív részese volt a Fradi 30-s évekbeli KK sikereinek, köztük az 1937-s végső győzelemnek. Négyszer lett magyar gólkirály, kétszer a KK sorozatban is “Gyurka” lőtte a legtöbb gólt. Fénykorában a világ egyik legjobb játékosának tartották. Végső nyughelyét 2012-ben, születésének 100. évfordulóján a Tempó Fradi szerkesztősége kutatta fel Genovában, majd helyezte el a Fradi család emlékező koszorúját. ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1991.06.18. : Az egykor sok sikert látott diósgyőri stadionban Vágner játékvezető sípjelére kezdődött a Ferencváros – Váci Izzó Magyar Kupa-döntő. Az ötvenegyedszer kiírt sorozat legnagyobb kérdése az volt, hogy a budapesti zöld-fehérek aratják-e tizenötödik, vagy a váci kék-fehérek első kupagyőzelmüket…Mérkőzés a 26. percben dőlt el: Telek szerzett meg egy rossz átadást a váci térfél közepén, elhúzott, keresztbelőtte a labdát. Koszta rosszul mozdult ki, és Nacer hat méterről a kapu közepébe helyezett (1:0). A kupagyőztes zöld-fehér csapatnak dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke és Berzi Sándor főtitkár adta át a serleget és az érmeket…A mérkőzés után önfeledt ünnep, mosolygós játékosok, és egy örömittas edző: „Azt hiszem, kevés nagyobb öröm érheti az embert, mint az, hogy edzősége első évében ezüstérmet szerez a csapattal és megnyeri a Magyar Kupát. Mit lehet még ilyenkor mondani?…” – nyilatkozta Nyilasi Tibor…Ahogy a legvérpezsdítőbb slágernek, a legédesebb ünneplésnek is vége szakad egyszer. Miután a ferencvárosi játékosok (nem könnyen) befejezték az örömtáncot a gyepen és a salakon, szépen lassan csak-csak besétáltak az öltözőbe. A gólszerző Nacer markolta a kupát, s Dzurjáknak és Pintérnek nem kis munkájába került, hogy kicsavarják a kezéből. Azonnal a csap alá tették, s miután már ivásra alkalmassá vált a serleg, csak akkor döbbentek rá a keserű igazságra: nincs pezsgő…De van kupagyőzelem, a 15.! a sorban.
Bővebben: http://www.tempofradi.hu/1991vi18-mk-donto-ferencvaros-vaci-izzo-10
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1976. június 16.: "A zöld-fehérek Zalaegerszegen, az 1975/76-s szezonban a 22. alkalommal szerezték meg a bajnoki aranyérmet. Amint arra számítani lehetett, a Zalaegerszeg játszott nyugodtabban az első játékrészben. A Ferencváros nagy akarattal küzdött ugyan, de az idegeskedés mindig egy csellel, egy oldaladogatással többet jelentett, és a ZTE védelme közbe tudott avatkozni. Húsz perc eltelte után a vendégek egyre inkább magukra találtak és több esetben is Bolemányi bravúrjára volt szükség, hogy megmentse kapuját a góltól. Szünet után a Ferencváros már tervszerűbben, higgadtabban játszott, őgy tűnt Dalnoki edzőnek sikerült lecsillapítania a kedélyeket. Egyre inkább belelendült az FTC ls eljött a 65. perc, mely meghozta a vezető gólt: Magyar indította Ebedlit, aki elhúzott a bal oldalon. Mindenki beadást várt, Ebedli azonban mindenkit becsapott, váratlanul lőtt és a labda a kapu bal oldalában kötött ki. Csak három perc telt el, amikor Ebedli, Szabó volt a labda útja, a középcsatár magas beadását Nyilasi nyolc méterről a kapu jobb oldalába fejelte. Két perc múlva Szabó nehéz szögből, az alapvonal közeléből, mintegy 14 méterről csavarta a hálóba a labdát…Az öt perc alatt elért három góllal a Fradi nagy előnyre tett szert, amelyre már változtatni nem, legfeljebb szépíteni tudott a ZTE…Dalnoki Jenő: – Köszönöm a csapat tagjainak az évi becsületes helytállást, amelyet a bajnokságban, az MNK-ban és a nemzetközi mérkőzéseken nyújtottak.” ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1994. június 15. Az 1993/1994-es kupadöntő, már május 25-én eldőlt, amikor az első mérkőzésen (ezekben az években oda-visszavágós volt a döntő), magabiztos, 3:0-s győzelmet arattunk, Wukovics, Lipcsei és Páling góljaival. A visszavágó előtti utolsó bajnoki mérkőzésen (Debrecen), biztonsági okokból Nyilasi Tibor több játékost is pihenhetett, mert nem akarta kockáztatni az utolsó mérkőzését a Fradi kispadján…A nagyszámú Fradi tábor biztos volt abban, hogy a döntő után ünneplés fog következni. Az ünneplés nem is maradt el, de ennek sajnos voltak olyan utózöngéi, ami örökre belénk ivódott. Hibás és provokatív rendőri intézkedés vezetett oda, hogy a békét teremteni érkező játékosok és edzők is kaptak a rendőrség vandál fellépéséből. – Való igaz, a lovas rendőrök engem is osztottak. Amit az egyenruhások műveltek, arról csak három szót tudok mondani: minősíthetetlen, megmagyarázhatatlan és felháborító – jegyezte meg az öltözőben Nyilasi Tibor. Fájdalmas emlék, de nem csak a lefújás utáni rendőrkordon, a lovasrendőrök, a kardlappal csépelő egyenruhások, hanem egy Ferencvárosi legenda búcsúja miatt is. 1994. június 15-én lezárult egy korszak. Nyilasi Tibor első edzői korszaka, mely sikeres és emlékezetes marad örökre. Ahogy az élet más területén, így a Ferencvárosnál is, a lezárással egy új időszak vette kezdetét. A kispadot Novák Dezső foglalta el (neki a harmadik korszaka kezdődött 1994 nyarán). Bajnoki cím, majd BL szereplés. Ahhoz azonban, hogy eljussunk idáig nagy utat kellett megtenni. Ennek az útnak az egyik fontos láncszeme az a négy éves időszak, mely Nyilasi Tiborhoz kapcsolódott és melynek zárása volt az 1994-es magyar kupadöntő. Mely győzelemmel zárult ugyan, de olyan események zavarták meg, melyek örökre mély nyomott hagytak bennünk. ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Mai napra egy másik bajnoki cím ünneplés is jutott, ráadásul a közelmúltunkból, amit nagyon sokan átélhettünk: 1996. június 12. “Szerdán zöld-fehérbe öltözött a Népstadion: 45 ezren látogattak ki a legnagyobb hazai sportlétesítménybe, hogy önfeledten szurkoljanak a ferencvárosiaknak, a bajnoki cím első számú várományosainak. A történeti hűség kedvéért nem árt megjegyezni: a vasutasok voltak a házigazdák, őket azonban legfeljebb néhány százan biztatták…Amikor Juhos játékvezető háromszor fújt, és ezzel végérvényessé vált, hogy a bajnoki cím büszke birtokosa ismét a Ferencváros, szóval akkor újra elszabadult a pokol a nézőtéren. A két csapat tagjai a találkozó lefújása után az öltözőbe sprinteltek, a szurkolók pedig a játékterek szerették volna elfoglalni. Most is ünnepelni akart a zöld-fehér tábor, befutva a pályára, ünnepelni ott szép csendben a kedvencet (ahogy az mindig szokás volt), csakhogy azt nem lehetett. A rohamoszlopos rendőrök áthatolhatatlan kordont vontak a pálya köré. Furcsa, picit hátborzongató látvány volt, amint a mintegy negyvenezer néző mozdulatlanul a helyén állva kiabál, üvölt, tombol (örömében és egyben dühében is, mert nem engedik be), s közben ott áll vele szemben a sok-sok rendőr…De végül is nem erről, nem a háborúról szólt a Fradi-ünnep. Sokkal inkább az örömmámorról, a minden elsöprő diadalérzésről, amely együtt járt a kedvencek újabb bajnoki címével…Eközben Simon Tibor “parancsa adta”, hogy sipirc kifelé, hiszen odakint vár – mozdulatlanul – a Fradi tábor. S a fiúk nekiindultak. Alsónadrágban, zokniban vagy éppen mezítláb sprinteltek vissza a tett színhelyére, hogy megkezdjék tiszteletkörüket. A közönség felállva tombolt, tapsolt, csókolta egymást boldog-boldogtalan. Zúgott a “Szép volt, fiúk!”, és a Simon vezette, lecsupaszított játékosok körbekocogták a pályát. Megálltak itt, megálltak ott, meghajoltak, tapsoltak, fürödtek az izzadtságban és a boldogságban. Amikor odaértek a zászlót lobogtató hatalmas éneklő tábor elé, megálltak és ekkor hátborzongató, emlékezetes pillanat következett. A több ezer szurkoló a bajnok tiszteletére elénekeltek a Himnuszt… ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

"1932. június 12-én az Üllői-út ünnepet ül: a 100 %-os bajnoki címet! Az Üllői-út, amely a zöld-fehérek tanyáját jelenti, amely jelenti azonban az egész Ferencvárost, sőt a zöld-fehéreknek az egész országban, az ország határain túl élő rajongóit is. A félidő szünete után megnyitották a kapukat, hogy mindenki ott lehessen a nagy ünnepen, a nagy család örömének megnyilatkozásán. S amikor a bíró a játék végét jelezte, a két csapat a pálya széléhez sorakozott, az ünnepély résztvevői pedig körbefogták a mikrofont. Ott lobogott a koszorú fölött a Közép zászlaja, amely minden mérkőzésen ott leng, ott zöldell az állóhelyoldalon." (Sportújság)
Tempó Fradi!: Labdarúgásunk története számos felejthetetlen bajnoki címet, kupagyőzelmet, nemzetközi elismerést szerzett, legendás játékosok léptek az Üllői út megszentelt gyepére, mégis egy olyan bajnoki szezon van az egész magyar profi labdarúgás történetében, amikor egy csapat 22 fordulót hoz le pontveszteség nélkül 105 lőtt és 18 kapott góllal! A majdnem 5 lőtt gólos meccsenkénti átlag nem csak a zseniális és legendás “T” betűs csatársor (Táncos, Takács II., Turay, Toldi, Kohut) érdeme, hanem az őket kiszolgáló Lyka-Sárosi-Lázár fedezetsornak, mely minden idők egyik legjobb középpályás hármasa. Hátul meg a Takács I. Korányi védőkettős biztosította a Amsel kapuját. Rajtuk kívül kiváló kiegészítő játékosok (Angyal, Bukovi, Berkessy, Papp, Szedlacsek) is hozzájárultak ehhez a felülmúlhatatlan teljesítményhez. Az edzői kispadon az a Blum Zoltán ült, aki játékosként is maradandót alkotott. Edzői karrierje is sikeresen alakult: hét éven át vezette a Ferencvárost. Ez a mai napig a leghosszabb edzői tevékenykedés a Ferencváros történetében! 1930-1937 között összesen 361 mérkőzésen volt a ferencvárosi “aranylábúak” trénere: közben bajnokságokat, KK és Magyar Kupa sikereket értek el. Más magyar edző ilyennel mindmáig nem büszkélkedhet.
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Állítsuk be a dátumot 1935. június 9-re, pünkösd vasárnapjára, irányozzuk magunkat a Hungária körúti stadion felé, olvadjunk egybe a mérkőzésre igyekvő közel nyolcezer ember lüktetésével és nézzük meg a Ferencváros-Hungária Magyar Kupa döntőt. De nincs idő már a további csevejre, mert a szokásos zöld-fehér csíkos ingben kifutnak a fiúk a pályára és innentől a szurkoló számára azonnal megszűnik a külvilág. A Fradisták izgatottan nézik a melegítő játékosokat, egy nyolcéves kisfiú lelkesen böködi apukáját: – Apuka, ott van Sárosi bácsi!…Ivancsics bíró – aki a végén még főszereplővé válik – sípjelére induló találkozó nem hozott emlékezetes játékot, de ami számunkra a fontos, Toldi és Sárosi 11-es góljával elhódítottuk a Magyar Kupát. Az igazi izgalom a mérkőzés második félidejének 37. percében éri a nagy hőségben egy kicsit elbágyadt nézőket, amikor is Sárosi “gólnak látszó” fejesét Kis vagy Ujvári szép vetődéssel kitolja a jobb felső sarokból. Ha csak Ujváry ért hozzá, akkor a Hungária kapusától bravúr, de Ivancsics a “határbíró” határozott intésére ítélt, mely szerint a kapusbravúrt bemutató játékos Kis volt, aki a foci szabályai szerint kézzel nem nagyon háríthatott, így a büntető elkerülhetetlen volt, amit Sárosi magabiztosan értékesített. Ezzel nem csak győztes gól született meg, de a végére már a spanyolországi polgárháborús viszonyokat idézték a hazai szurkolók. “Hatalmas tüntetés” a nézőktől, a játékosoktól. Először a méltatlankodó Dudást, majd Müllert is kiállítja a bíró. Az utóbbi “tiszteletlenül mutogatott a homlokára”, valószínűleg a bíró agyi kapacitását vonva ezzel kétségbe…A mérkőzés végére, mint jó polgárok, lehiggadnak a kedélyek, a Fradisták boldogan és jókedvűen, a Hungária szurkolói szomorúan, a fejüket rázogatva indulnak haza. ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1975. június 07. - Három legendás játékos, egy legendás időszakból. Albert Flórián, Novák Dezső és Rákosi Gyula. Ők együtt négy bajnoki címet szereztek, több mint hatszáz gólt rútak az ellenfelek kapujába. Albert Aranylabdás, Novák kétszeres olimpia bajnok, ők ketten meghívást kaptak az 1967-s világválogatottba is.
A Ferencvárossal mindent együtt értek el. A négy bajnoki cím mellett a nemzetközi kupákban is helytálltak. Mindhárman VVK győztesek (1965) és mindhárman tagjai voltak az 1968-s VVK döntőbe jutott csapatnak. Oldalakat lehetne teleírni pályafutásuk emlékezetes pillanataival. 1975.06.07-én, a számukra rendezett búcsúmérkőzése utoljára húzták fel magukra játékosként a Ferencváros zöld-fehér mezét.
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Tempó Fradi megváltoztatta a borítóképét. ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 07.23. 18:00 Újpest-FTC (TV: Duna World)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ
KATEGÓRIÁK