Hírfolyam

1903. november 22. - Labdarúgásunk történetének első, aranybetűvel írt napja. 114 évvel ezelőtt szereztük meg első bajnoki címünket!
Emlékezzünk erre a dicsőséges napra a korabeli újságok írásaival:

- A döntés megtörtént s bár a bajnoki mérkőzések még nincsenek befejezve, a bajnokság sorsa az FTC.— MTK. mérkőzéssel eldőlt. Győzött az a csapat, amely a bajnokságnak kezdettől fogva legreálisabb jelöltje volt: a Ferencvárosi Torna Club csapata. És ez az eredmény teljesen reális. Nincs az érte küzdök között egy sem, amely tudásával, kitartásával és lelkesedésével úgy megérdemelné a büszke bajnoki címet, mint az FTC. Egymást teljesen megértő játékosok, kik egyénileg mindnyájan kiváló erőt képviselnek, együttesen pedig a legöntudatosabban játszó magyar csapatot alkotják; a sporteszméért és klubjukért lelkesedni tudó és minden áldozatra kész vezetők; a játékosok és a vezetők közötti teljes érzelem- és gondolat-közösség; ezek voltak azok a tényezők, amelyek a csapatot az első helyre emelték.
- A csapat játékmodora eléggé ismeretes a sportközönség előtt. Főereje a támadásban van, amelyet a csatár és halfsor együttesen végez. Különösen a halfsornak helyezkedő képesség dolgában, nincs párja hazánkban.
- A védelemben az oroszlánrész a backekre esik, akik erélyes és rutinos játékosok s csak a legnagyobb veszély esetén juttatnak munkát a kapusnak. Az egész csapat pedig kitartó és gyors futóképességgel rendelkezik; ehhez alkalmazkodik alacsony és pontos passzjátéka, amely rendkívül gyors és kifárasztja a legóvatosabb védelmet is.
- Őszinte örömmel üdvözöljük az FTC.-t szép sikere alkalmával; nem mulaszthatjuk el azonban azt, hogy ez alkalommal meg ne emlékezzünk a csapat kapitányáról, Horváth Ferencről, aki a legnagyobb lelkesedéssel, szakértelemmel és ügyszeretettel vezette csapatját öntudatosan és sikerrel kitűzött céljához: a magyar bajnoksághoz.

A Ferencvárosi Torna Club első bajnokcsapatának tagjai:
Berán József, Borbás Gáspár, Braun Ferenc, Bródy Sándor, Deutsch Béla, Feketeházy Tibor, Gorszky Tivadar, Horn K. Lajos, Kolhanek József, Kovács Géza, Lissauer Lipót, Manglitz Ferenc, Novotny Géza, Oláh Aladár, Pokorny József, Scheibel József, Weinber József, Weisz Ferenc.
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1966. november 20-n Ózdon nyert a Fradi fölényesen 6-0-re. Azokban az időkben nem volt meglepetés az ilyen arányú győzelem, az ózdi vendégjátékunk nem is emiatt emlékezetes.
Egyrészt a Fradi hat góljából Albert Flórián egymaga ötöt vállalt. Mesterötöst szerezni idegenben nem kis teljesítmény, labdarúgásunk történetében sem volt rá túl sok példa (Takács II.-nek kétszer is sikerült), ettől függetlenül az akkori sajtó nem nagyon gondolta kiemelni. Albert Flórián, a Császár pályafutása alatt egyetlen mérkőzésen, az ózdi találkozón szerzett öt gólt (volt még egy hatos sorozata is a Debrecen ellen), ráadásul “zsinórban, amit utána csak egyetlen játékosunk, Szabó Ferenc tudott megismételni, igaz neki nem “mesteri” a góltermése, hiszen Bálint “megtörte” a sorozatát a Rába ETO elleni 6:1-re megnyert mérkőzésen 1974-ben. Az öt gól mellett Albert még egy büntetőt is kihagyott, de így is káprázatos korának legjobb játékosának teljesítménye.
A találkozó másik emlékezetes pillanata, a ferencvárosi labdarúgás legendás hátvédjének, Dalnoki Jenőnek a búcsúja, aki ezen a mérkőzésen játékosként utoljára húzta fel a zöld-fehér mezt. 16 évig szolgáltat a Ferencvárost, 440 alkalommal lépett a pályára és 21 gólt szerzett. Játékosi pályafutása után edzőként is maradandót alkotott: 398 mérkőzés, a legendás csikócsapattal megnyert bajnoki cím, három kupagyőzelem és az 1975-s KEK döntő.
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Dragóner Attila ma ünnepli 43. születésnapját.
A „rossznyelvek” szerint már gyerekkorában felborította az asztalt, ha veszteni látta magát a Ki nevet a vége társasjátékban. Pedig belül már akkor tudta, az asztalborogatás nem jó válasz, az csak arra való, hogy az indulataink önálló útra térjenek. Személyisége mégis onnan indult el, de az idő megtanította arra is, hogy egyszerűen csak meg kell előzni a vereséget és mindig hinni kell a győzelemben. A hit, az akarás és a hűség nagyon ritkán jár egy utcában. De ha betéved, akkor egy olyan ember lép ki rajta, mint Dragóner Attila...
Tovább olvasom: http://www.tempofradi.hu/dragoner-attila-2
Boldog születésnapot Dragó!
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1928.11.11 - Bécs: Ferencváros első alkalommal nyeri meg a Közép-európai Kupát! - Kupagyőzelem felhangokkal

7:1 után a visszavágón a zöld-fehérek számára még szokatlan füves pályán a Rapid visszavágott, de ez kevés volt az osztráknak a kupa elhódításához. A KK nagy koncepciójú, megragadó, drámai jelenetekben bővelkedő színjátékának utolsó felvonása startra készen áll. Sőt, ha kibővítjük ezt a felvonást s felosztjuk apró részletekre számos érdekességet, drámát és örömöt fedezünk fel az előkészületekben, a mérkőzésben és az ünneplésben.
- Bécsben zuhogó esőben érkezik meg a Ferencváros. Újságírók, riporterek, a Rapid vezetői fogadják szeretettel a csapatot. Az olmós eső egész délelőtt szakadt, az eget sűrűn takarják a nehéz fellegek, ettől a bécsiek hangulata is komor, melyhez hozzájárul az első mérkőzés eredménye is: - A kupát már a Ferencváros nyerte. Hat gól előnyt behozni még a Rapid sem tud, de azért mégis revánsot veszünk - így beszélnek a bécsiek.
- A Ferencváros nyilatkozata arról szól, hogy a 25 éves nagy ellenfelét, a Rapidot ma épp úgy nagyra becsüli, mint régen. A heccelő, néhány magyar lapban napvilágot látó beállítások nem fedik a valóságot.
- A Ferencváros ismert csikós trikóban elsőként jelenik meg a pályán. A magyar fülnek kellemetlenül hangzó enyhe fütty és pfujolás a "köszöntés".
- A Rapid harcmodora és a Hohe Warte pokla győzte le a Ferencvárost. A bécsi csapat egy pillanatig sem törekedett klasszikus játékra, csak a durvaság éltette. A magyar bajnok nem követte ellenfele példáját, játékra törekedett és abban különbet is mutatott, pedig a csúszós talaj bizonytalanná tette mozgást. A Rapid két gólja után még könnyen egyenlített a Ferencváros (Kohut, Turay), de a II. félidő Rapid lendülete eldöntötte a találkozót sorsát. A zöld-fehérek harmadik gólját Szedlacsek szerezte. A bíró szabadjára engedte a Rapidot, de mégis Takács I-et állította ki - könnyelműen.
- A Rapid csapata annyi kíméletlenséggel, oly felelőtlenül gázolt bele az ellenfélbe, ami párját ritkítja. Mintha csak a pálya körül lobogó gyűlöletet akarta volna tettekben megvalósítani, olyan kaszabolást, meg nem engedett durvaságot rendezett az első perctől fogva, mintha nem is sportszerű küzdelemre, hanem valami elkeseredett bosszúálló harcra készült volna fel, úgy viselkedett a pályán.
- A Ferencváros nem a durvaságot választotta. Úgy állította be a játékát, hogy amíg nem volt szükség arra, nem akarta vásárra vinni testi épségét. Így sincs ugyan szinte egyetlen játékos sem a csapatban, aki ne viselné a lábán a viharos meccs nyomait. Végeredményben azonban nem történt baj, mert a Kupa biztosítva volt, a lábakra pedig szükség lesz még a további küzdelmekben.
- A mérkőzés után a közönség füttykoncertje és pfujolása közben vonult be a Ferencváros csapata a klubházba, amelynek nagytermében végbement a Kupa átadása. A KK szervező bizottságának elnöke adta át a kupát Szigeti elnöknek és a játékosoknak az aranyérmeket, hangsúlyozva, hogy a Ferencváros személyében a legjobb közép-európai csapat jutott ehhez a szép kitüntetéshez.
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Amikor örökre elköteleztem magam az FTC mellett – Ultras Comeback, a „Tábor” visszatérése elé

Bárkit kérdezünk meg, hogyan vált FRADISTÁVÁ, mindenkinek, egyéni története van erről. Jómagam – már leírtam máshol, e hasábokon is – családi tradíciók mentén kaptam zöld-fehér alapokat, habzsoltam szeretett Nagy Bélánk könyveit, kívülről fújtam a Ferencvárosi TC futball történelmét, csüggtem a TV-n, ha játszott a Fradi, a vereségeknél egy hétig használhatatlan voltam, elkeseredett és „életunt” (tizenévesen.:-).) , ha nyertünk, akkor rohantam a játszótérre focizni másnap és én voltam, Ebedli, Nyilasi és Pogány (egy személyben…). Később, a győzelmek után, még a házibuliból is elszöktünk többed magunkkal a Blahára, ahol éjfél körül megjöttek az első Népsportok és olvasgattuk az osztályzatokat, habzsoltuk a tudósítást és boldogan szemléltük a tabellát: „1. Ferencváros…” De volt azért ott még valami. Valami, ami nem igazán SPORT, mégis elmaradhatatlan, utánozhatatlan kelléke annak, a kulissza, a körítés. A Fradi tábora. A 12. játékos, a szurkoló!...

Tovább olvasom:
http://tempofradi.hu/amikor-orokre-elkoteleztem-magam-az-ftc-mellett-ultras-comeback-a-tabor-visszat…
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1958. november 2. Ezen a hűvös, de száraz napon egy tizenhét életévét két hónappal elhaladó fiatal készülődött izgatottan a Fradi öltözőjében. Tátrai Sándor, a csapat edzője a már szinte krónikussá váló középcsatár hiányt szerette volna betölteni a fiatal titánnal, Albert Flóriánnal, aki már az ifi csapatban is olyan teljesítményt nyújtott, hogy a szurkolók már benne látták a jövő Fradi gólvágóját. Aki éppen, hogy elmúlt tizenhét. Úgy kellett pályára lépnie, hogy olyan elődök sorakoztak előtte mint Schlosser, Sárosi, Deák és olyan játékosok próbálták 1958-ban megoldani a befejező csatár posztját, mint Orosz vagy a gólkirály Friedmanszky. „Ötvenméteres okos, higgadt, körültekintő vágta, el Solymosi mellett, el Tóth mellett s aztán egy könnyed kis pofozás csüddel. Olyan nyugodt gól, hogy 18 évestől már szinte szégyen is.” – ezekkel a mondatokkal állított az akkori Képes Sport örök emléket Flóri első góljának…amit még 390 követett... ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Egy Dózsa verésre, még 30 év után is jó emlékezni: 1987. október 31. Megyeri út.
“Mindenesetre a ferencvárosi játékosok úgy kezdtek, mint akik egészen nagy formátumú, merész terveket fontolgatnak magukban. Nem, nem tettek semmi különöset, csupán egyszerűen nem voltak hajlandók előre köszönni a tekintélyes házigazdáknak. Nem bizony. Sőt meglehetősen tiszteletlenül, nagy szorgalmatossággal támadásokba fogtak, ám még mindig kevesen hitték, hogy mindezt komolyan gondolják. Valahogy így lehettek ezzel az újpestiek is, mert még az FTC egygólos előnyének tudatában sem látszottak különösebben nyugtalannak. Majd bedaráljuk őket – gondolhatták, ám ezúttal akadozott, lassú volt az újpesti daráló. A bajok azzal folytatódtak, hogy a fordulás után gyorsan újabb vendéggól következett, ez pedig valósággal pánikot keltett a lilák soraiban. Megfontolt ritmusváltások helyett fejetlen újpesti rohanás jött, ezzel kikényszerítették az ellenfélből a kontrákat. És jöttek is a ferencvárosi ellentámadások irgalmatlanul, időnként szinte dísztérré változott Kakas kapujának környéke. És ezen a felvonulási területen nagyon otthonosan érezték magukat a zöld-fehérek. Végül is a közönség jól szórakozott, s különösen a ferencvárosi része elégedetten távozott az Megyeri útról.”
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1928. október 28 - Labdarúgásunk történetének egyik legjelentősebb napja. 89 évvel ezelőtt ezen a napon játszottuk a Közép-európai Kupa döntőjének első mérkőzést az Üllői úton, 20 ezer néző előtt, az osztrák Rapid ellen.
A dicsőséges győzelemről másnap beszámoló újságok hasábjairól idézzük fel a mérkőzés eseményeit:
- Október vége szelíd, bágyadt mosollyal aranyozta meg az őszi napot, amikor kora délután hatalmas rajokban vándorolt a futball nézősereg az Üllői útra, hogy a győzelemért sóvárgó szívének egész melegével üdvözölje a magyar futball nevében pályára lépő bajnokcsapatot.
- A Rapid tűnt fel először zöld-fehér trikójában a kijárónál, és csak némi szünet után követte a Ferencváros teljes fehér, zöldszegélyes öltözetében. Az előtti udvarias taps orkánszerű dübörgéssé változott, majd felzúgott az éljen, az utóbbi idők Ferencváros mérkőzéseinek rendes bevezetője…
- A bíró sípja alig jelezte még a kezdés pillanatát, amikor a ferencvárosi csatársor már az ellenfél kapuja előtt termett és kornert ért el. Sokat ígérő bevezetés volt ez, aminek méltó folytatása lett az egész mérkőzés. A magyar bajnok, mely az elmúlt hetekben nem mindig találta meg önmagát, most az első percben bebizonyította, hogy az egész együttes teljes tudásával van jelen a pályán, amelyet valami fékezhetetlen erő, valami kimondhatatlan akarat és lendület hajt. Ennek a lendületnek ereje elsöpörte a Rapid minden igyekezetét, ez a lendület lenyűgözte a nézőt és belefojtotta az ellenfélbe a lélegzetet.
- Minden labdán a magyar játékosok voltak előtt rajt, minden pillanatban ők kezdettek akciót, amelyet csak nagy üggyel-bajjal akadályozott meg az ellenfél – hét alkalmat kivéve.
- A mérkőzés sorsa az első perctől kezdve az utolsóig a magyar bajnok támadó csapatrészének a kezében volt. A két csapatrész, a csatársor és a halfsor pedig azért volt teljesen ellenállhatatlan, mert összedolgozottsága, megértése, egymás kiegészítése terén kívánni valót nem hagyott hátra.
- A Ferencvárost sem a szerencse, sem valami más külső körülmény nem támogatta abban, hogy ezt a szörnyű fölényt kiharcolja, hogy ezt a katasztrofális vereséget nagy ellenfelére mérje. A Rapid nem adta meg magát, nem adta fel a harcot, de nem talált orvosságot ez ellen a tudás, ez ellen a babonás lendület és sikeres játék ellen.
- Tudása, lendülete, magyaros akarata, a játékosok szíve, a feladat nagyságához szabott megértése szülte azt, hogy a Ferencváros gyönyörű fegyvertényeinek sorában is örökké emlékezetes lesz ez a fényes győzelem.
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

A 70-s évek legendás Ferencvárosi "királya", EBEDLI ZOLTÁN ma ünnepli 64. születésnapját.
A Fradi több mint száz éves törtelme során voltak olyan játékosok, akik nélkül nem lehet elképzelni a Ferencvárost, akik úgy ivódtak a szurkolók szívébe, mint a legközelebbi családtagjainak. Ha azt halljuk, hogy „Ebédlő” vagy „Ebi”, akkor mi Fradisták nem a konyhára és nem is a békák egyedfejlődésére gondolunk, hanem egy örökké bohém, szertelen játékosra, aki úgy irányította a csapatot, mint Leonard Bernstein a Londoni Filharmonikusokat, és aki olyan pontos, tért ölelő átadásokkal indította a csatárokat, hogy arról csak a legendák szintjén lehet beszélni.
Ha csak a statisztikai adatok nézzük, Ebi akkor is kiemelkedő személyisége lenne a Ferencvárosnak. 564 alkalommal lépett pályára (ezzel harmadik a Fradiban szerepeltek örök ranglistáján Lipcsei és Sárosi után), 101 gólt szerzett, kétszeres magyar bajnok, háromszoros Magyar Kupa-győztes, tagja volt az 1974/75-ös KEK döntőbe jutott csapatnak, a Ferencvárosi Torna Club örökös bajnoka. Tekintélyes lista, de a statisztikai adatokon túl Ebedli Zoltán olyan egyénisége volt a Ferencvárosnak, melyek méltán emelik a legendák sorába.
Isten éltessen Zoli!
Közelmúltunk legendás játékosáról ide kattintva olvashattok születésnapi köszöntőt:
http://www.tempofradi.hu/ebedli-zoltan-2
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1937.10.24 - Közép-európai Kupa győzelem Rómában! ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

….Ha gólkirályunk lesz a Jancsika….. ( Egy sztori a Fradi-Újpest elé…) ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

A Derbi napja ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Szombaton 15:30 órától a Groupama-Arénában a 222. derbi következik! Mindent amit a két ősi ellenfél 112 éves történetéről összefoglalóan tudni akarsz, a Tempó Fradi! összeállításában elolvashatod:
http://www.tempofradi.hu/sipszo-elott-ferencvaros-ujpest-fc-a-derbi-napja
Továbbá:
Dózsa elleni mérkőzések: http://www.tempofradi.hu/a-ferencvaros-ujpest-elleni-merkozesei
Dózsa elleni gólösszefoglalók: http://www.tempofradi.hu/ujpest-elleni-golosszefoglalok

A kezdésig zengjen a Hajrá Fradi! és egy örök érvényű gondolat átköltött változata:
Sok győzelem csodálatos, de a Dózsa elleninél nincs csodálatosabb!
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1927.10.16.: Ferencváros - Hungária - a régi híradások szerint az évtized legjobb mérkőzése volt, melyről heteken át folyt a diskurzus az újságok hasábjain és a pesti kávéházakban.
A másnap megjelenő Nemzeti Sport így ír a mérkőzésről:
"Ha a második profi év elején valakinek még kétsége lett volna az iránt, hogy a magyar futball reneszánszát indította útnak a szétválasztás, akkor a vasárnapi derbi gigantikus küzdelme, csodálatosan szép játéka az utolsó kétkedőt is véglet meggyőzhette az iránt, hogy labdarúgásunk hatalmas lendülettel hozza be a mulasztottakat és hogy a legjobb úton van a régi dicsőség visszaszerzése felé. A régi FTC-MTK mérkőzések kivételes játéka elevenedett meg vasárnap. A mérkőzés örvendetes ténye a Ferencváros bajnokcsapatának okos, a célszerűségre beállított és főként lendületes játéka, amely előtt még nagyobb tudású együtteseknek is meg kellett volna hajolniok. A zöld-fehér csapat ma megmutatta, hogy néhány gyenge pontja ellenére is a legjobb magyar csapat. A csapatban nagyszerű a szellem, példás a küzdőképesség és tökéletes a kondíció. Tóth Pista tréneri képességeiről fényes bizonyítványt állított ki a zöld-fehér csapat. A bajnokcsapat sokkal gólratörőbb volt, szinte megállás nélkül követték egymást a szellemesen elgondolt és pompásan végrehajtott támadások, melyben az MTK is méltó partnernek bizonyult. Az iram pokoli volt, a két csapat közti lényeges különbség a csatársorokban volt felfedezhető, a haltsorok egyformán működtek, a védelmeknél kissé bizonytalanok volt a kék-fehérek. A derbi iramára jellemző, hogy negyvenöt percig sem támadó, sem védő játékosnak nem volt percnyi pihenése sem. A II.félidőben egy kissé lanyhult az iram, de a mérkőzés színvonala nem csökkent…
Tóth Potya István: – A fiúkban a tudás mellett volt szív, lelkesedés és határtalan győzni akarás. Ez szerezte meg a diadalt. A helyzetek alapján gólokkal kellett volna megnyernünk a mérkőzést...
A derbi végén egy ferencvárosi odaszól egy lógó orrú MTK-snak: – Azért ne búsuljon! Hosszú még a bajnokság. Nem biztos, hogy kiesnek…"
Bővebben: http://www.tempofradi.hu/1927-x-16-hungaria-ferencvaros-2-3
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Gyorsan lépjünk tovább a tegnapi borzadályon és inkább foglalkozzunk azokkal, akik aranybetűkkel írták a magyar labdarúgást történetét.
1889. október 11-én született a magyar labdarúgás hőskorának legendás játékosa, SCHLOSSER IMRE. "Slózi" a "karikalábú" 1904-ben, 15 évesen lett az FTC játékosa, rá két évvel már pályára is lépett a "nagyok" között.
A Ferencváros színeiben 344 alkalommal lépett a pályára és 480 gólt szerzett, ezzel minden idők harmadik leghatékonyabb zöld-fehér góllövője.
Hétszer nyert magyar bajnoki címet a Fradival, kétszer magyar kupát, háromszor Ezüstlabdát és egyszer Challenge kupát.
A nemzeti tizenegyben 68 alkalommal lépett a pályára és 59 gólt szerzett. Játszott az MTK-ban és az osztrák Wiener AC-ban is.
Kalandos, mégis páratlan és eredményes pályafutásáról ide kattintva olvashattok:
http://www.tempofradi.hu/schlosser-imre-2
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 11.25. 19:30 Haladás-FTC (TV:M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ
KATEGÓRIÁK