Hírfolyam

105 éve született SÁROSI GYÖRGY dr., a Ferencvárosi labdarúgás legendája, akit a harmincas években a világ egyik legjobbjának tartottak. 647 mérkőzésen lépett pályára zöld-fehérben mely 639 góllal párosult! 5 bajnoki cím, 5 magyar kupa elsőség, és sikereinek csúcsán 1937-ban KK győzelem. Tagja volt az 1938-s VB-n ezüstérmet nyert válogatottnak, és tagja volt a Közép-Európa válogatottnak. Négyszer volt magyar gólkirály és 1935-ben és 1937-ben a KK sorozatban is az ország "Gyurkája" szerezte a legtöbb gólt. Egy ösztönös zseni volt, egy labdaművész, egy varázslatos ember, a Ferencváros és a magyar labdarúgás egyik legkiemelkedőbb személyisége.
Élete, pályafutása egy kész regény. Minden idők legjobb Fradi gólvágója, aki a foci mellett doktorátust szerzett és aki emberként is példaképe volt a két háború közötti Magyarországnak. Kevés olyan bajnoki mérkőzés volt a harmincas években, melynek tudósításában nem emelték ki varázslatos játékát. Először középcsatárként, majd irányítóként kápráztatta el a közönséget. Mindent tudott a labdával, kiválóan fejelt, "látott" a pályán, passzaiból rendre gólt szereztek csatártársai.
A II. világháború után is játszott, és nem is rosszul. Majd külföldre távozott. Olaszországból azonban nem tért haza. Ott edzősködött, váltakozó sikerrel. Egész egyénisége, tartózkodó modora, az olaszoktól elütő játékfelfogása valószínűtlenné tette, hogy nagyobb sikereket érjen el.
"Érdekes dolog az emlékezés. Néha csak felütjük a fényképalbumot vagy a lexikont, rábökünk egy képre egy szóra és máris a célhoz érünk. Néha meg addig keresgetünk és kutatunk, míg csak azon kapjuk magunkat, hogy már órák teltek el és hiába akar a jelen visszakényszeríteni a hétköznapok szürkeségéhez, már az elébünk táruló múlt fogságába estünk. Szabadulni meg nem nagyon akarunk, mert amit ott látunk és amit ott olvasunk az annyira kedves a szívünknek, hogy legszívesebben örökre ott maradnánk." (Sárosi György)
A mai napon mi is felütöttük az emlékezés albumát és a Ferencvárosi labdarúgás egyik legkiemelkedőbb játékosára, Sárosi György dr.-ra emlékeztünk.
Bár pályafutása, eredményei a mai korosztály számára már nagyon is távolinak tűnik, de az Aréna főbejárata előtt Albert Flórián mellett dr. Sárosi György számára is lenne még hely...
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

76 évvel ezelőtt, szeptember 15-én született a Ferencvárosi labdarúgás legendás játékosa, ALBERT FLÓRIÁN. 540 alkalommal lépett pályára zöld-fehérben és 391 gólt szerzett. Négyszer nyert magyar bajnoki címet. 1963-ban VVK elődöntős, 1965-ben VVK győztes, 1968-ban VVK döntős és 1972-ben UEFA kupa elődöntős csapat tagja. A nemzeti válogatottban 75 alkalommal lépett a pályára és 31 gólt szerzett. Háromszor lett magyar gólkirály, 1962-ben holtversenyben VB gólkirály.
Amikor a saját nevelésű Albert Flórián 1958 őszén feltűnt a ferencvárosiak első csapatában, a klubnak olyan szüksége volt rá, mint egy falat kenyérre. Albert az idő tájt, 17 éves, és hatalmas tehetség. Benne látják a jövő nagy középcsatárát. Csak úgy rugdossa a gólokat, technikailag kifogástalan, pompásan hozza helyzetbe társait is. No és a cselei! 1959-ben már válogatott, még abban az évben mesterhármast lő Jugoszláviának (4-2), a tripláját 1962-ben, a Bulgária (6-1) elleni vb-csoportmeccsen megismétli. Közben az első osztály legeredményesebbje – kétszer is. A várva várt pillanat, a bajnokság megnyerése 1963-ban érkezik el; a Fradi 14 éve vágyakozott erre a sikerre. Noha a következő esztendők sem mentesek a diadaloktól, kétséget kizáróan az 1966-os és az 1967-es év a csúcs. Albert akkor már Császár, és meg is „koronázzák”: 1967 végén megkapja a legjobb európai játékosnak járó díjat, a France Football Aranylabdáját. Abban az évben Magyarországon is a legjobb labdarúgó. 1966- ban az angliai világbajnokságon remekel, aminek köszönhetően 1967 januárjában két hetet tölt a brazil Flamengónál.
Az 1969-es esztendő pályafutása mély-, egyúttal fordulópontja. Klubjával csak harmadik a bajnokságban, és a válogatottal sem jut ki a mexikói vb-re, de ami ennél is nagyobb baj, hogy a koppenhágai világbajnoki selejtezőn elszakad a térdszalagja, ami érdemben pontot tesz csodálatos karrierje végére. Az utolsó öt év már csak szenvedés a Császár számára: lábadozás, rehabilitáció, formakeresés, egyre kevesebb jó játék, miközben a Ferencvárossal és a válogatottal sem tudja hozni a korábbi eredményeket. Végül belátja, hogy eljött az idő a búcsúzásra.
Hiányát az FTC és a magyar labdarúgás mindmáig nem tudta pótolni.
"Mint Kosztolányi fái, úgy tartoztam az Üllői úthoz. Nekem a Fradi-pálya jelentett mindent, én, a vidéki kissrác, ott lehettem-lettem valaki. Jó sorsom oda vezényelt, mert valahol fenn úgy döntöttek rólam, hogy a Ferencváros legyen az életem"
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1937.09.12 - Üllői út, KK Döntő első mérkőzés: Ferencváros - Lazio 4:2
"Harmincezer néző az Üllői úton, borongós idő és feszült várakozás. Vajon sikerül-e 1928 után újra a bravúr és a Ferencváros ismét egy rangos európai kupát tud nyerni?
Vajon tényleg olyan ördöngösen tud cselezni Silvio Piola? Az első igazi „összecsapás” már a térfélválasztáskor összejön. A két csapatkapitány, Sárosi és Piola néz farkasszemet egymással. Mindketten tudják, az egész csapatjátékra, sőt az egész mérkőzésre ki fog hatni, hogy ők milyen formában vannak. Európa talán két legjobb támadójának első „összecsapását” Sárosi nyeri, neki kedvez a szerencse és a város felőli kaput válassza.
Piola indította a játékot, de a kezdeti percek Ferencvárosi fölényt hoztak. Zúg a „huj, huj hajrá!”, támad a Fradi, de igazi gólveszélyt nem tudunk kialakítani, az olaszok nagyon szívósan és masszívan védekeznek. Az olaszoknál Busani és Piola okoz gondot Tátrainak és Korányinak, de a Fradi védői is magabiztosan állják a rohamokat. A Fradi fölény a 22. percben érik góllá, amikor is Toldi közeli bombalövéssel juttatja vezetéshez a csapatot. Az öröm nem tarthat sokáig, mert néhány perc múlva egy vitatott leshelyzet után, Busani egyenlíteni tudott.
A szünetben mindkét csapat öltözője egy kicsit ideges utasításoktól hangos. Springer Ferenc, a klub elnöke is tanácsot ad: „Figyeljétek jobban a labdát”. A taktika bejön, mert a második félidő remekül indul a zöld-fehérek számára. Előbb Sárosi cselezi ki az egész olasz védelmet (2:1), majd a Kemény buktatásáért megítélt büntetőt helyezi magabiztosan a jobb alsó sarokba (3:1). A szépítés gyorsan jön, és a nagy olasz sztár, Piola szépít a 19. percben. Arról, hogy Sárosi tovább „gyakorolhassa” a büntetőrúgást, Toldi gondoskodik, aki „ügyesen” esik el a tizenhatosan belül. A bíró ismét büntetőt ítél, az olaszok olyan hevesen tiltakoznak, hogy a végén Viola edzőnek kell közbeavatkozni, sőt maga az edző rakja a labdát a büntetőpontra, amit először Viani dühösen a közönség közé rúg. A kínos közjáték nem zavarta meg Sárosit abban, hogy magabiztosan értékesítse a büntetőt (4:2). A gól el is döntötte a találkozó sorsát, bár a hátralevő percekben Piola vezetésével mindent megpróbálnak az olaszok, de gólt már nem sikerült lőniük.
A meccs után elszabadulnak az indulatok, Sárosi az olasz edzővel keveredik vitába, Viani mindenkibe beleköt, akivel csak találkozik, a közönség tapsol és kifütyüli az olaszok sportszerűtlen magatartását.
A KK döntő első mérkőzését a Ferencváros nyerte 4:2-re. A két nagy sztár különmérkőzésén is a Fradi nyert, hiszen Sárosi doktor háromszor volt eredményes, míg Piola csak egyszer."
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1968.09.11: Ferencváros - Leeds United, VVK döntő visszavágó
Egy döntőt csak megnyerni, vagy elveszteni lehet, közbenső állomás nincs, sírni is csak a győztesnek szabad - a második hely az mindig is csalódást jelentett. Kivételek azért mindig vannak.
Lakat Károly dr. csapata sokak szerint minden idők egyik legjobb Fradija volt, és ha a 68-as események miatt, indulhatnak a BEK-ben, ott is esélyesek lettek volna a végső győzelemre. A Ferencváros sok gólhelyzetet kihagyott, lelkes küzdeni akarása kevés volt, a Leeds beton védekezéssel megtartotta az előnyét, s megnyerte a kupát. A Fradinak azonban nincs szégyenkezni valója. Hallatlan izgalmas küzdelemben szinte mindent megtett azért, hogy behozza 0:1 arányú hátrányát. Már az első félidőben is a Ferencváros támadott többet, helyzetek is adódtak, de az angolok önfeláldozó védekezése sikerrel járt. Az utolsó félórában nyomasztóvá vált a zöld-fehér fölény. A 60. percben Karába jól ívelte be a labdát, s az a meglepett Lorimer kezén irányt változtatott. A játékvezető sípja néma maradt! Néhány perc múlva sípolt, mintegy 18 m-ről ítélt szabadrúgást a Ferencváros javára. Novák futott a labdának. Óriási erővel küldött lövése elszállt a sorfal mellett, Sprake azonban ragyogó vetődéssel hárította a biztos gólnak látszó lövést. Egy perc múlva Juhász előreadása nyomán Albert előtt nyílt jó helyzet, a középcsatár azonban lövés helyett újra cselezett. Akárcsak Rákosi, aki a 71. percben Varga—Karába akció végén mintegy 10 méternyire a Leeds kapujától egy pillanatra kivárt és az egyik angol védő hárított. Az utolsó 20 percre megjött a közönség hangja, nagy erővel rohamozott a Ferencváros. Teljesen beszorult a Leeds. A nagy fölény ellenére eredménytelen ferencvárosi támadásokkal teltek az utolsó percek. Az FTC szinte végigtámadta az egész mérkőzést, de a legnagyobb helyzetekből sem sikerült gólt szereznie.
– Sajnálom, hogy nem sikerült — mondta Albert Flórián. — Ez az első olyan hazai VVK-mérkőzésünk, amelyen nem lőttünk gólt. És éppen ez volt a döntő.
A kupavesztés után sem volt azonban szégyenkezésre ok, hiszen nagyszerű sorozatot teljesített sikerrel a csapat.
Don Revie, az angolok menedzsere is egyértelműen dicsérte a Fradit: – A Ferencváros kiváló csapat. Egyike a legjobbaknak, amit valaha is láttam. A mérkőzés egyes pillanataiban már én magam is feladtam a reményt, de kibírtuk az óriási nyomást.
Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke: – Ilyen mérkőzést még nem láttam életemben, hogy az egyik csapat ilyen hihetetlen erejű támadásokkal rohamozzon 90 percen át, de ne tudja megtörni a másik ellenállását.
Ez így szépen is hangzik, de ha ma már előveszi valaki az évkönyvet, csak azt látja, hogy a VVK 1967—68. évi győztese a Leeds United volt. A nevekből, számokból nem derül ki, hogy az ezüstérmes Ferencváros milyen nagyszerű fegyvertényt hajtott végre a döntőig.
Ezért sem szabad soha felednünk.
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Hirdetés 1936-ból: ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Egy méltatlanul elfeledett KK győzelem története. 1928.09.09 - Bécs, Középdöntő, első mérkőzés: Admira - Ferencváros 1:2
"Viharos támadásokkal kezdte a mérkőzést a Ferencváros, melynek nagyon hamar meg is lett az eredménye. A 3. percben, 20 méterre az osztrák kaputól, „Schott centerhalt hendszet vét” (kézzel ért a labdához), a megítélt szabadrúgást meg Turay úgy csavarta a kapu tövébe, hogy az osztrák kapusnak esélye sem volt arra, hogy elérje. A gól után továbbra is a Fradi irányította a játékot, az Admira játékosai csak a félidő közepén jöttek rá, hogy itt bizony többet kell tenni, mert a hírnév és a nyári fényes győzelem már semmit sem ér. Az egyenlítés a 21. percben jön, amikor Amsel bizonytalanságát Siegl használja ki. A félidő hátralévő részében is az osztrákok irányítják a játékot, de most már Amsel magabiztosan védi a kapuját a góltól. A hazai közönség lelkesen tapsolja az öltözőbe siető hazaiakat és biztosak abban, hogy a lendület kitart a második félidőre is, és akkor győztesen hagyják el a pályát. A második félidő nem úgy indult, ahogy a hazai nézők várták, hanem úgy, ahogy a Fradi szurkolók remélték. Az első félidőhöz hasonlóan egy „huszáros” 10 perces rohammal indultak a bécsi védfalak ellen, melynek eredménye egy remek Takács gól, mellyel 2:1 arányban vezetett a Fradi Bécsben! A gól után elszabadultak az indulatok, heves ütközések és összecsapások váltották egymást a pályán, a bíró kezéből is teljesen kicsúszott az irányítás, mely a mérkőzés hajrájára csúcsosodott ki. A második félidő 41. percében Berkessy és a hazaiak kedvence, Siegl került egymással konfliktusba, egy kis ökölharc is színesítette a parázs hangulatot, mely következtében egy ingujjra vetkőzött osztrák szurkoló berohant a pályára és a már a földön fekvő Berkessyre akart támadni, de egy rendező és két rendőr még időben közbelépett." (Nemzeti Sport beszámolójának felhasználásával)
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Múltidézés: 1931.09.06 - Bírószidás (hülyézés) a Fradi pályán 😃
"A ferencvárosi közönség hosszú szünet után különös örömmel látta viszont csapatát, de a viszontlátás örömével eleinte baj volt. A III.kerület jól tartotta magát az elején, sőt negyedórai játék után 11-esből a vezetést is megszerezte. A 11-es természetesen nem tetszett a hazai közönségnek, s noha a Ferencváros hamarosan kiegyenlített, a közönség elkeseredése, amelyet egy a III. kerületi kapu előtt esett hendsz meg nem büntetése is fokozott, a már újkeletű “hülyézésben” robbant ki. Iváncsics bíró egy darabig tűrte a dolgot, de a hülyézés nem szűnt meg, sőt fokozódott, amikor a Papp hendsze maitt újabb 11-est ítélt a Ferencváros ellen. Ezt ugyan Háda kivédte, sőt rögtön utána Szedlacsik berúgta a Ferencváros harmadik gólját is, de a közönségének még ez sem volt elég, utána is folyt a hülyézés. Iváncsics ezt megsokallta és fütyült, intette a csapatoknak, hogy maradjanak a pályán, maga pedig megvonult az öltözőbe. 10 percig csend honolt a pályán, közben a III. kerület is levonult. Majd visszajött a bíró, de hiába fütyült, a III. kerület nem jött ki. Teljes negyedóra telt el, amikor végre a III. kerület is kivonult és folytatódhatott a mérkőzés. Közben elkezdett sötétedni, ezért a folytatásban Iváncsics szünetet sem adott, hogy még a sötétség beállta előtt befejeződhessék a mérkőzés. A III. kerület vezetői szerint ez a szünet hiány is egyik indoka lesz az óvásuknak.” (Nemzeti Sport, 1931)
Tempó Fradi!: A mérkőzést végül is fölényesen 7:2-re nyerte meg a Fradi, a III. kerület óvását meg elutasították. Az őszi mérkőzést nem játszották újra, de a tavaszi “visszavágót” már igen. Akkor nem a közönség “hülyézése” és a szünet nélküli játék okozta a gondot, hanem a május eső, mely a Fradinak ugyan aranyat ért (már bajnokként léptünk pályára, célunk a 100 %-s teljesítmény megtartása volt), de a vihar miatt újra kellett játszani a mérkőzést, ahol meglett a győzelem és a bajnoki cím mellé a 100 % is!
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Ma lenne 52 éves a Ferencvárosi labdarúgás legendás "kettese", SIMON TIBOR. 338 mérkőzés, 7 gól, 3 magyar bajnoki cím, három magyarkupa és három szuperkupa győzelem. Mellette a legendás Fradi szív, a küzdés, az akarat diadala...és az értelmetlen és megmagyarázhatatlan elmúlás.

“Nem ő volt minden idők legjobb ferencvárosi labdarúgója, de az egyik legfontosabb, az biztos” – mondta róla Nyilasi Tibor.
“Olyan játékos volt, akire mindig lehetett számítani, nem ismert elveszett labdát. Mindig magával tudta ragadni a többieket, és ezzel nagyon sokat segített edzőinek is. Róla soha nem lehetett azt mondani, hogy rosszul játszott, mert, ha nem is volt jó passzban, lelkesedése mindig kisegítette, és mindig megoldotta a feladatát” – emlékezett rá Novák Dezső, aki edzője is volt és pályafutása során szintén jobbhátvédként érte sikereit.

A két legendás Ferencvárosi játékos elismerő szavaira Simi a vérében hömpölygő Fradizmusával így reagált:
"Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Van úgy, hogy az embernek rossz napja van és a pályán semmi nem sikerül. Nem számít, a lényeg az, hogy lássák rajtad az emberek, hogy megszakadsz a klubért, a szurkolókért és akkor a vereség is meg van bocsátva. Ilyen egyszerű!"

Simi! A csillagok között is boldog születésnapot! Mindig velünk maradsz és mindig emlékezni fogunk rád.
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Így kezdenek a csapatok:

Videoton: Kovácsik — Fiola, Juhász R., Fejes, Stopira — Nego, Varga J., Pátkai, Suljic — Lazovic, Scepovic
kispad: Horváth T., Hadzic, Maric, Kovács I., Tamás K., Szolnoki, Géresi
vezetőedző: Marco Nikolic

Ferencváros: Dibusz — Lovrencsics G., Batik, Otigba, Pedroso — Botka, Csonka — Varga R., Rui Pedro, Moutari — Priskin
kispad: Holczer, Kundrák, Nyéki, Bognár I., Böde, Takács Zs., Csernik
vezetőedző: Thomas Doll
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Ma már "történelem", de RICARDO MONIZ, 2012. augusztus 25-én ült először a Fradi kispadján. 77 alkalommal dirigálta az első csapatot, bár tevékenysége, eredményessége jelenleg is vita tárgyát képezi, de a Fradi színek szerelmesei soha nem fogják feledni. Nem volt egy nagy taktikus, de szívét, lelkét adta a Ferencvárosért, mellyel egy olyan közeget hozott létre, amiről már azt hittük, hogy soha nem térhet vissza. Csapatot, közösséget épített, több nagyszerű játékost hozott az Üllői útra, bár az is tény, hogy a sok emlékezetes mérkőzésbe számos kínos vereség is belerondított. Mégis jó szívvel emlékezünk rá, mert az egyéniségével, kisugárzásával, a foci iránti elkötelezettségével visszacsempészte az Üllői útra a Fradizmust. ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Tempó Fradi 10 új fényképet töltött fel. ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1929. augusztus 23-án született a magyar labdarúgás legendás alakja, CZIBOR ZOLTÁN, aki amíg az akkori kommunista hatalom engedte, a Ferencváros játékosaként 92 alkalommal lépett pályára és 44 gólt szerzett. Tagja volt a minden idők egyik legjobb Fradijának, az 1948/49-s bajnokcsapatnak. A Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor csatársorral felálló csapat 11 pont előnnyel és 140 (!) rúgott góllal nyerte meg a bajnokságot - melyet a következő években "sóval" akartak behinteni, legjobb játékosainkat átirányították a hatalom kedvenc csapataihoz, elvették nevünket, színeinket, zászlónkat. Czibor Zoltán sokáig kitartott, de végül besorozták katonának, így került Farkas Mihály (honvédelmi miniszter) közvetlen irányítása alatt működő Honvédhoz.
A Fradi 19 évesen igazolta le Komáromból, az aláírásra évekkel később így emlékezett: - Emlékszem, édesapám nagyon ritkán beszélt a fociról, ám most megkérdezte, hová írtam alá. Azt mondta, ő is ezt tette volna a helyemben, s ez megnyugtatott. Soha nem bántam meg, hogy így döntöttem és igazi Fradista vált belőlem. Még akkor is az voltam, amikor mások nem akarták…
Az 1956-s forradalom és szabadságharc után rövid római kitérő következett (Sárosi dr. ajánlásával) majd Kubala segítségével Barcelonában telepedtek le, s a „magyar csatársor” (Kubala-Kocsis-Czibor) közszeretetnek örvendő tagjaként aratott sikereket. Pályafutása után Barcelonában telepedett le, évtizedeken át köztiszteletben élt. A szíve azonban hazahozta, 1990-ben visszatért Magyarországra, Komáromba. Ott is hunyt el 1997-ben.
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Amikor még az MTK (Hungária) elleni mérkőzések számítottak "derby-nek": 1937.08.22.
Nemzeti Sport: ""Harmincötezer torok hatszor kiabálja vasárnap kipirultan, nekihevülve: Góóóól! A futballderby harmincötezer főnyi közönsége tapsolt, dörgött, örült s háborgott. Megkezdődött a labda döntetésének csodálatos muzsikája, a futballszimfónia s a futballszezon nyitányában mindjárt az első alkalommal összekerült a két régi rivális, a Ferencváros és a Hungária. Fellángolt a tribünön és a páláyn a régi zöld-fehér és kék-fehér versengés s végül mindenki örült a 3:3 arányú döntetlennek. Lovagi torna volt ez huszonkét játékos között az elsőségért, a bajnoki pontokért, a győzelemért, a közönség szeretetéért. Nincs győztes, nincs vesztes, a szezonnyitó mérkőzésen egyedül a sport győzött.”
Tempó Fradi!: A bajnoki szezon csúcsrangadójára megjelenő “Derby Újság” a mérkőzés értékelése mellé egy “közgazdasági” humort is belecsempészett (manapság ilyenért már megsértődnének), előrevetítve az 1937-s év egyik legfontosabb Fradi eseményét, a Lazio elleni KK döntőt: “Hatvanezer pengő bevétele volt a derbynek. A kormány pénzügyminisztere megállapította, hogy a két csapat emelkedő formában van és gólháztartása kiegyensúlyozott.A Nemzeti Bank elnöke, aki ugyancsak végignézte a mérkőzést, közölte a Ferencváros vezetőségével, hogy a római Ferencváros-Lazio mérkőzésre három gólra ad kiviteli engedélyt a zöld-fehéreknek. Ezzel szemben kötelezi a Ferencvárost, hogy a Közép-európai Kupát Budapestre szállítsák. A bortermelők örültek egyébként legjobban a döntetlenül végződő derbynek, mert a mérkőzést követő este mind a két tábor támogatta a magyar bortermelést. Szőlőtermesünk különben az idén fokozódott, a Hungária úti pályán ugyanis Turai és Sebes szőlőfürtként lógott Sárosin.”
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Augusztus 20-a Magyarország nemzeti ünnepe államalapító Szent István király emlékére. A Ferencvárosnak is emlékezetes nap, hiszen ezen a napon három Magyar kupa győzelmet és egy Esti kupa elsőséget is szereztünk.
Az Esti Kupát (mely a Szent István kupa utódja) 1954.08.20-án nyertük meg a Bp. Vasas ellen, mely azért is emlékezetes, mert az 1950-1956 közötti időszak (ÉDOSZ, Kinizsi) egyetlen hazai sikere – melynek történelmi vonulatait jól ismerjük.
Bővebben: http://www.tempofradi.hu/1954-viii-20-esti-kupa-bp-kinizsi-bp-vasas-31
A sokkal rangosabb Magyar kupát az 1921/22-s, az 1955/56-s (a döntőt 1958-ban rendezték) és az 1977/78-s kiírásban nyertük meg.
Ezekről itt olvashattok részletesebben:
1922.08.20 - Ferencváros-UTE 1:0
http://www.tempofradi.hu/1922viii20-mk-donto-ftc-ute-1-0
1958.08.20 - Ferencváros-Salgótarján 2:1
http://www.tempofradi.hu/1958viii20-mk-donto-ferencvaros-sbtc-21
1978.08.20 - Ferencváros-Pécsi MSC 4:2
http://www.tempofradi.hu/1978viii20-mk-donto-ferencvaros-pecsimsc-42
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

JUDIK PÉTER ma ünnepli 63. születésnapját. A KSI-ben kezdte a labdarúgást, majd tizenöt évesen került a Fradihoz. A folytatás nem volt éppen álomszerű, nem tudott a csapatba kerülni, így a Bp. Spartacusban folytatta pályafutását. 1976 nyarán már a Dombóvári Spartacustól igazolt a Dunaújvároshoz és a Kohász színeiben mutatkozott be az élvonalban. Három idényt húzott le a Duna partján, ahol mindössze kettő bajnokit hagyott ki ebben az időszakban Novák Dezső csapatában. Noha a védelem tengelyében szerepelt, a Fradi ellen rendre betalált. 1976 őszén a szépítő találatot lőtte az Üllői úton, majd két év múlva már a mezőny legjobbjaként kétszer is megzörgette Zsiborás hálóját hazai pályán. Ezek után talán nem is meglepő, hogy 1979 nyarán az Üllői útra igazolt a Friedmanszky csapatba. A civilben földrajz-testnevelés tanári diplomát szerzett Judikra nem kisebb feladat várt, mint, hogy a védelem vezére legyen az időközben Bruges-be szerződött Bálint helyett. "— Amikor eldőlt, hogy Bálintot elengedik, a középhátvéd helyére engem hívtak a Fradiba. Azóta, hogy Novák Dezső lett a vezetőedzőnk, kaptam állandó bizalmat az összeállítások alkalmával. Új edző, új játékosok, átszervezett védelem – ez lett a szerencsém." 230 mérkőzés és 6 gól zöld-fehérben. Péter tagja volt az 1980/81-s bajnokcsapatnak.
Boldog születésnapot Péter!
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1884. augusztus 15-én született a Ferencvárosi labdarúgás egyik legkiemelkedőbb játékosa, BRÓDY SÁNDOR. A "hőskor" egyik legjobb fedezete a Ferencváros színeiben 305 alkalommal szerepelt és 13 gólt lőtt. 8 bajnoki címet, és 7 kupagyőzelmet szerzett. Bródy nem kiemelkedő képességeivel, hanem roppant szorgalmával, fáradhatatlan, mindenkor a csapat érdekeit szolgáló játékfelfogásával emelkedett a legjobbak közé. Nem volt olyan gyenge ellenfél, aki ellen Bródy nem teljes erőbedobással, szívvel-lélekkel küzdött volna. Amikor felvette az FTC-mezt, csak a győzelemre, a csapat első sikerére gondolt. A közepes termetű, izmos játékos kitűnően fejelt és jól szerelt. A támadósort rendszerint hosszú hosszú átadásokkal igyekezett játékba hozni. Nem csak mint játékos volt sikeres, de sportszerűsége, emberi magatartása még az ellenfeleknél is elismerést váltott ki. Éveken át volt a Fradi csapatkapitánya. Ő volt az első olyan játékosunk, aki pályafutása után, edzőként külföldön vállalt munkát. 1944-ben hunyt el. ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 09.23. 18:00 FTC-DVTK (Stream:m4sport.hu)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ
KATEGÓRIÁK