Hírfolyam

A mai 220. bajnoki derbire hangolódjunk (győzelmünk a 100. bajnoki siker lenne) egy 53 évvel ezelőtti mérkőzéssel, mely az eredménytől függetlenül mutatja azt, hogy a régi szép időkben mit is jelentett egy Ferencváros-Dózsa rangadó 60 ezer néző előtt.
1964.05.27. Népsport - “A harmadik ferencvárosi gól után zúgott a vastaps a Népstadionban. A zöld-fehéreknek szólt ez, akik a II. félidőben jobbnál jobb támadásokat vezettek. Az I. félidőben kiegyensúlyozott játékot láttunk, mindkét csapat tagjai sokat voltak játékban, hol az egyik, hol a másik kapu előtt pattogott a labda. Szünet után a gyorsabban, lendületesebben és sokkal frissebben játszó Ferencváros nagy mezőnyfölénybe került, csatárai egyre-másra teremtették a gólhelyzeteket. A mérkőzés végére a megerősített Dózsa-védelem is erősen elfáradt, s nem tudta megakadályozni a ferencvárosi gólokat.”
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Az 1938-s esztendő remek éve volt a Ferencvárosnak. Megnyertük az 1937/38-s bajnokságot, mely a 14. bajnoki címünk volt. Ebben az évben megnyertük a KK-t, majd jött az párizsi VB-ezüstérem melynek kivívásában a Ferencváros játékosok játszották a főszerepet.
1938. május 26-án, a bajnokság utolsó fordulójában már bajnokcsapatként léptünk pályára az Elektromos ellen, melyről így írt a korabeli sajtó:
"A nap erősen tűz kint a pályán, de a nézők mégis fázósan burkolóznak be felöltőjükbe. Erős szél fúj a város felől és amikor a kivonulás, majd helyválasztás után az Elektromosnak kedvez a szerencse, természetesen a város felőli kaput választja a kapitány. A Ferencváros kezd szél ellen s a B-közép harsányan kiált háromszoros éljent a “bajnokcsapatnak”. A zöld-fehér zászló körül egyébként zöld-fehér cilinderes őrség áll. Ez a színes cilinder is a bajnokcsapatnak szól…A “régi Ferencváros” megtette a magáét. Ez a csapat kétségtelenül frissebb volt a legutóbb látott Ferencvárosnál. A hűvös idő is alkalmasabb volt a játékra, mint a vasárnapi nagy meleg, de a pihentebb emberek harcbavetése kétségtelenül használt a Ferencváros eredményességének. A nagy lendülettel játszó és az erőnlét terén is kitűnően álló Ferencváros rohamai alatt az Elektromos egyre jobban összecsuklott. A Ferencváros védelmében Háda jó formáról tett tanúságot, a fedezetsor végig megbízhatóan dolgozott. A csatárokban főleg a szélsők igyekeztek…A mérkőzés után a Ferencváros öltözőjében az öröm uralkodik. Mindenki mindenkinek gratulál. Óriási a nyüzsgés, alig lehet mozogni.”
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Minden idők egyik "legtökéletesebb" Magyar Kupa döntője: 1933.05.25, Ferencváros - Újpest 11:1- (közte mócsing).
“Huszonhárom éve küzdenek csapataink a Magyar Kupáért és tizenötödször állottak fel döntőre tegnap azok a csapatok, melyek méltónak bizonyultak az egész évi küzdelem után erre a díszes, nagy jelentőségű szerepre. De a Magyar Kupa megalapítása óta nem volt még eset arra, hogy ilyen hatalmas gólaránnyal dőljön el a vándordíj védésének sorsa! Az eredmény nagysága, furcsa nagy gólaránya azonban nem azt jelenti, hogy az idei döntőben kisebb értékű csapat volt az egyik fél. Hiszen a Ferencváros a magyar bajnok, az Újpest csapatában pedig az idei bajnokjelölt állott ki a Hungária-út remek pázsitjára. Az eredmény? A futball szeszélyének különös játéka és a Ferencváros dicsősége. A Magyar Kupa döntőjének napja szép és emlékezetes ünnepe volt a magyar futballnak. Megmutatta, hogy ezért a páratlanul szép díjért érdemes küzdeni, a mérkőzéssel pedig bebizonyította, hogy a magyar futball életereje nagy, értékes. Ez az erő az egyesületekben, a játékosgárdában és a közönség lelkesedésében gyökerezik!…Az első húsz perc gólzápora nemcsak a mérkőzést döntötte el, de Újpest katasztrofális vereségének is alapja lett. Sárosi irányítása megfiatalította a ferencvárosi támadósort. Aki ezt a mérkőzést végignézte, sohasem felejtheti el Sárosi játékát. Amikor Sárosi első ízben ment el az újpesti védők mellett, mindenki felfigyelt. Mert úgy ment el, mintha nem is lett volna ellenfele, s olyan biztosan mozgott a labdával, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. S később azt is bebizonyította, hogy kiváló érzékkel játszik, mindig tudja hová, kinek kell a labdát adnia. Mivel pedig meg is tudta csinálni, amit a helyzet kívánt, kibontakozott előttünk az a center, akire a magyar futballnak olyan égetően szüksége van. A Fradi olyan remek támadójátékot játszott, amely előtt nem állhatott meg az Újpest s amely magától valóan hozta a nagy, évtizedekig, talán örökre emlékezetes eredményt. A döntő lefújása után a közönség viharosan ünnepelte a kupagyőztes csapatot.”
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1973. május 19. Üllői út, Ferencváros-Komló bajnoki mérkőzés. Az 53. percben, egy 18 éves, nyúlánk, hosszú hajú ifjonc áll be a Fradiba Engelbrecht helyére…aki ezután játékosként 10 éven, majd edzőként 6 éven át egyet jelentett a Ferencvárossal: Nyilasi Tibor. Addig, amíg eljutott a Ferencváros első csapatáig, neki is végig kellett járni az utat: grundok, Viziváros, Medve utcai iskola, majd a jó szemű apuka jóvoltából, az Úttörőstadion következett, ahol az első edzésen tizenhetet dekázott és máris maradhatott. A Ferencvároshoz 1970-ben került, Kertész Jánosnak, az akkori ifi csapat edzőjének a jóvoltából, aki rendszeresen látogatta az Úttörőstadion csapatának az edzéseit, mérkőzéseit. Tehetségére nagyon hamar felfigyeltek, hiszen Sebes Guszti bácsi egy tévényilatkozatban a 70-es elején meg is említette a nevét, mint egy olyan tehetségét, akiről még biztos, hogy hallani fogunk a jövőben. 1973-ban Csanádi Ferenc rendelte fel az ifiből Takács Lacival és Magyar Pistával együtt. A 18 éves kamasznak belépni egy olyan öltözőbe ahol Albert, Géczi, Juhász és Szőke is jelen van, nem csak megtiszteltetés, hanem problémák halmaza is egyben. Vajon hogyan köszönjek? Vajon hogyan fognak fogadni? A kezdeti feszültséget Albert Flóri oldotta meg: „- kisöreg, itt nem jó napottal, hanem szervusszal köszönhetsz!”…Ami utána következet, már történelem, a Ferencvárosi labdarúgás egyik legkiválóbb játékosa, majd edzője, közelmúltunk meghatározó egyénisége, aki játékosként: Magyar Bajnok (2), Magyar Kupa győztes (3), 383 mérkőzés, 220 gól (ezzel minden idők nyolcadik legtöbb gólját szerző játékosunk) – Edzőként: Magyar Bajnok (1), Magyar Kupa győztes (3), 254 mérkőzés a kispadon. ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1941.05.18. - 76 évvel ezelőtt, ezen a napon, az Újpest legyőzésével szereztük meg a 16. bajnoki címünket.
"Az ég nem volt kegyes a futballhoz ma délután, szürke, ólmos felhők borították be az eget, állandóan szemerkélt az eső, de ez nem akadályozta meg a futball–ínyenceket, hogy a tavaszi idény legérdekesebb mérkőzésére, a Ferencváros-Újpest összecsapásra ki ne vándoroljanak az Üllői-útra...A játék megkezdésekor mintegy 15.000 néző vette körül a játékteret, az állóhelyeken, mint megannyi sok ezer gomba, fénylettek az esernyők, a tribünökön pedig feltűnően sok és csinos hölgy pompázott nyár eleji, nem, tavaszi toalettjében. Feldübörgő taps jelzi a zöldinges a lila-fehér mezes fiúk érkezését. Lázár és Zsengellér, a két csapatkapitány. Ők haladnak elől. Az ernyők mintegy vezényszóra egyszerre eltűnnek, a hulldogáló esőcseppek dacára is...Izgalmas mérkőzés volt. Kár, hogy az izgalmat nem mindig sportbeli izgalmak jelentették. Az Újpest nagy becsvággyal, a Ferencváros kissé elbizakodottan ment bele a küzdelembe. Az első félidőben a lelkes újpestiek, akiket a visszavágás vágya fűtött, jól használták ki a fölényeskedő ferencvárosi védelem hibáit. Rúghatott volna a Ferencváros is még gólt az első félidőben - Kiszely kapufája -, de az Újpestnek is állt az egyenlítés. Egyszóval az első félidő után úgy ment ki a két csapat a pályára, hogy még bármi lehetséges. Kiszely szerencsétlen balesete (egy szabálytalan szerelés után, egy felszabadító lövés a földön fekvő csatár fejét találta el, mely után rövid ideig el is vesztette az eszméletét) felkorbácsolta az izgalmakat, ennek volt tulajdonítható Ádám kiállítása is. Két tízes csapat küzdött ekkor egymással s így jutott el az eredmény 4:2-ig. A Ferencváros fölénye akkor domborodott ki, amikor Kiszely újra beállt. A Ferencváros végeredményben megérdemelte győzelmét, bebizonyította, hogy nagyon klasszist tud felvonultatni. Valószínű, hogy a botrány nélkül is biztosan győzött volna a Ferencváros...A ferencvárosi játékosok nyugodtan vonultak az öltözőbe, a vezetőség mindenkinek gratulál a szép játékhoz és az újabb bajnoki címhez. A győzelmet nagyobb gólarányban is megérdemelte volna a zöld-fehér gárda. Stílus, tudás volt a Ferencvárosban, pillanatig sem voltak durvák, nem tettek mást, mint futballoztak."
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

“1965.05.13., Népstadion, 38 ezer néző, a villanyfényes aréna eleve különleges hangulatot áraszt. Ha ehhez hozzávesszük a bizakodó zöld-fehér szurkolók lelkes buzdítását, a budapesti tavasz szép estét ígért. A nagy érdeklődéssel várt harmadik Ferencváros — Bilbao mérkőzés a várakozásnak megfelelően hatalmas küzdelmet hozott. Kupamérkőzés volt ez a javából. Mindkét együttes nagy lelkesedéssel vetette magát a küzdelembe és alaposan megszervezte játékát. A zöld-fehér gárda teljesen támadásra rendezkedett be, időnként hat játékossal rohamozta a spanyol kaput. A ferencvárosi védelem is jól állt a lábán, a támadásokban pedig kitűnően érvényesült Albert nyugalma, Rákosi munkabírása és Fenyvesi lendülete. A kiváló balszélső tartalékolt… A harmadik, sorsdöntő mérkőzésen nem egy virtuóz vitte a prímet (bár Albert Flóri több alkalommal kergette őrületbe a baszk védőket), hanem egy olyan megbízható játékos, aki nagyon fontos láncszeme volt a Ferencvárosnak, és aki ráadásul egy makacs sérülés utáni hullámvölgyből épp azon a mérkőzésen került ki, ami nagyon fontos volt az egész magyar labdarúgás számára. Dr. Fenyvesi Mátéról (1965-ben már doktori címmel rendelkezett!) van szó, akit mindenki csak Tüskének (a becenevet, mely az akkori hajviseletére utalt, még Kecskeméten kapta) nevezett. A szorgalmáról, társai kiszolgálásáról híres játékos 157 góljával a Fradi történetének legeredményesebb balszélsője, és aki ezen a mérkőzésen nem „kiszolgált”, hanem két remek találatával eldöntötte a továbbjutást és bejutott a VVK elődöntőjébe.” ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

1899-ben érkezett haza Prágából Gabrovitz Kornél, az egykori Mester utcai diák, aki előtt nem volt ismeretlen a labdarúgás szervezett klubélete, hiszen a prágai Slaviánál már angol edző keze alatt is rúgta a labdát. Hazaérkezve tapasztalta, hogy a Franzstadtban is igény mutatkozik egy klubra, és kiadta a jelszót: alakítsunk ki mi is klubot, itt a Ferencvárosban. Megkereste a BTC-be sodródott Weisz Istvánt, aki ott csak tartalékkapus volt, és rábeszélte, hogy szervezzenek egy Ferencváros BTC-t. Rövidesen jelentkeztek a régi "bandatagok": a Sturcza fiúk, a Békés és a Malaky testvérek és lassan tucatnyian voltak. Pártfogókat kerestek és a kerület neves pékmesterét meg is nyerték az ügynek. Gráf József vezetésével a kerület polgárait, tisztviselőit, egyszerű embereit sorra rábeszélték a klubalapításra. Dr. Springer Ferencet, a IX.kerület ügyvédjét, a polgárság vezetőjét is soraikba tudhatták.
1899. május 3-a egy egyszerű szerdai nap volt. Senki sem tudhatta, hogy sporttörténelem hányszor, de hányszor felidézi majd.
A Ferencvárosi Polgári Körbe sok-sok ember igyekezett a Bakáts téren 1899. május 3-án este hat és hét óra között. Ezen az estén a kerület lelkes fiataljai az idősebb és tehetősebb polgárokkal együtt megalakították az FTC-t. Így ez a klub hivatalos megalakulásának a dátuma. Első elnöknek dr. Spinger Ferencet, a kerület kedvelt ügyvédjét választották. Az alakuló közgyűlésről beszámoló Sport világ 1899. május 7-ei számából idézünk:
"A Ferenczvárosi Torna Club folyó hó 3-án este 8 órakor tartotta alakuló közgyűlését számos tag jelenlétében a Ferenczvárosi polgári kör dísztermében. Hindy Kálmán korelnök megnyitván a gyűlést felszólítja Weisz István ideiglenes titkárt, hogy terjessze elő az alapszabályokat. A közgyűlés az alapszabályokat egynéhány módosítás kivételével egészben elfogadta."
118 évesek lettünk. Boldog születésnapot Ferencváros!
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

118 éve született TAKÁCS I. GÉZA, Takács II. József bátyja. Hungler II.-vel a Ferencváros történetének egyik legkiválóbb hátvédpárját alkották. “Mari néni” (becenevét akkor kapta, amikor a dél-amerikai túrára utazó csapat új szerelést kapott. Takács a térdig érő, bőnadrágban úgy festett mintha szoknya lett volna rajta. Amikor a bemelegítéshez kifutott a pályára, az egyik szurkoló felkiáltott: – Úgy néz ki, mint egy Mari néni!) a roppant lelkiismeretes, szorgalmas játékosok közé tartozott. Hatalmas fizikuma, erőteljes rúgásai és határozott közbelépései segítették a válogatott csapatba. Lelkes, megbízható játékával az FTC-publikum egyik kedvence volt. 492 alkalommal szerepelt a Fradi meccsein, mindig lelkesen, keményen, nagy ambícióval. 4 bajnoki cím, 4 magyar kupa elsőség és az 1928-s KK győzelem gazdagította pályafutását. ... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

"Éljen május elseje..." - szólt hangosan az ének a régi időkben, amikor is a vurstli, a virsli és a sör mellé több évben Magyar Kupa döntő is párosult. Két évben a Fradi is érdekelt volt, és ha már pályára lépett, nyertünk is:
1974. május 1. FERENCVÁROS - KOMLÓ 3-1
A döntő nagy esélyese a Ferencváros volt. A Népstadion villanyújságján azonban a 70. percben még 1:0-s komlói vezetést lehetett olvasni…„Aztán Mucha a hálóba talált, s az egyenlítés feltüzelte a fővárosi együttest. Mintha varázsütésre történt volna, egyszeriben más csapatot láthatott a közönség. Hirtelen mozgásba jött az egész gépezet. Juhász gőzmozdonyként tört előre, Mucha befutotta az egész pályát, Dárdai pedig nem győzött Branikovits után loholni. Ebben az időszakban jegyezte meg a lelátón Gyetvai László, a Ferencváros egykori kiváló balszélsője: Ez igen, ez a Fradi szív! De miért nem lehetett ilyen iramot diktálni az első félidőben is? Ha a vége jó, minden jó — tartja a mondás. A fradisták pedig a mérkőzés végén elégedetten állhattak fel helyeikről: a kedvencek megnyerték az MNK-t! A klub történetében ekkor 12. alkalommal.”
1976. május 1. FERENCVÁROS - MTK-VM 1-0
Még el sem kezdődött az MNK-döntő, amikor a Ferencváros lelkes közönségének egy része harsányan, ütemesen kiabálta: – Kupagyőztes!…A Ferencváros láthatóan minden erejét a támadójáték kibontakoztatására fordította. Nyilasi is egészen elől helyezkedett, lényegében véve csatárt játszott…Szabó Ferenc az első félidő közepén megszerezte a vezetést, de utána számos alkalommal kellett Hajdúnak bravúrt bemutatnia, sőt a mérkőzés utolsó perceiben volt egy vitatott Rab kezezés a tizenhatosan belül, amit végül a bíró szerencsénkre nem adott meg. Így az ünnepélyes átadón, Bálint László, a Fradi csapatkapitánya emelhette magasba a trófeát, mely a Ferencváros történelmének 13. magyar kupa sikerét hozta.
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

A két háború közötti években sem volt minden focimérkőzés békés "összejövetel". Az 1939.04.10-én, Bécsben rendezték meg Ferencváros-Wacker Wien találkozót a szokásos Húsvéti torna keretében, melyről így számolt be a másnapi sportlap:
"Beindlich bírótól már a meccs elején kitűnt, hogy képtelen az erélyes intézkedésre, a játékosok ezen felbuzdulva parázs csatába kezdtek. A ferencvárosi játékosok kímélték magukat, de a Wacker egyes elszánt csatárai valósággal ellenségként rohantak a budapesti játékosokra. A 35. percben olyan botrány tört ki, amilyenre a szép bécsi stadionban még nem volt példa. Virius, a Wacker hátvédje elgáncsolta Toldit, ebből csetepaté keletkezett, úgy, hogy a játékvezető mind a két futballistát kizárta a további küzdelemből. Toldit Hlavay, Viriust Reiner kísérte le a játéktérről. A bíró már jelt adott a mérkőzés további folytatására, amikor az állóhely közönsége átvette magát a korlátokon, benyomult a pályára, megrohanta a Ferencváros játékosait. Az első ütéseket Toldi kapta, aztán Bíróra és Sárosi III-ra támadtak. A Ferencváros játékosai a közönség megokolatlan és érthetetlen dühe elől az öltöző felé menekültek. A mérkőzés után maguk a bécsi futball vezetői siettek a ferencvárosi öltözőkbe és sajnálkozásukat fejezték ki a történtek miatt…Mi mindig nagyra értékeltük Bécs futballsportját és futballszerető közönségét és nagyon sajnáljuk, hogy a tribün egy részének minősíthetetlen magatartását nem tudták megakadályozni.”
... TovábbTovább

A Facebookon olvasom tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 05.27. 19:00 FTC-Újpest (stream: m4sport.hu)
Következik: MK döntő 05.31. 19:00 FTC-Vasas (TV: M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ
KATEGÓRIÁK
HOZZÁSZÓLÁSOK