Kakas László kivédte Maradona büntetőjét

kakas-laszloEcsédről indulva lett a Ferencváros bajnokcsapatának kapusa – Edzőként visszatérhet fiatalokat nevelni a Fradihoz

Százkilencvennégy mérkőzésen szerepelt az NB I.-ben, s kétszer védhette a futballválogatott kapuját Kakas László. Később aztán számtalan kapus kezdte, folytatta és fejezte be pályafutását az ő irányításával, szakmai segítségével. Most visszatérhet a Ferencvároshoz, hogy korábbi tanítványával, a sokszoros válogatott Végh Zoltánnal tanítsa a jövő kapusait. Beszélgetésünk során kiderült, roppant érdekes életpálya van mögötte.


– Úgy hallani, visszatér a Ferencváros utánpótlásához? Min múlik a döntés?
– Nagyjából már megegyeztünk Kubatov Gábor elnökkel és Nyíri Zoltánnal, hogy az ősztől beindítjuk azt a kapusiskolát, amely a Ferencvárosban a tizennégy-tizenkilenc éves korosztályt foglalkoztatja. Tizenegy kapusunk van, és nagy lelkesedéssel várom a munkát, mert minden esély megvan arra, hogy nem is olyan sokára a Fradiban is saját nevelésű kapussal kezdődjön a nagycsapat összeállítása. Varga Ádám tizenhat éves, hihetetlen tehetség, és mögötte ott van a tizennégy éves Bánki Márton. Merem állítani, ha csak valami váratlan nem jön közbe, mindketten nagy értékei lehetnek nemcsak a Ferencvárosnak, a magyar futballnak is.

– Manapság mi kell ahhoz, hogy valakiből az átlagosnál jobb kapus legyen?
– A legfontosabb az, hogy jobbal, ballal tudjon rúgni, forgatni a játékot. Meg még sok minden. Egy jó kapusnak egy szezonban nyolc-tíz pontot kell hoznia teljesítményével csapatának.

– Szép, szép az utánpótlás, de nem hiányzik a felnőtt csapat körüli zsongás?
– Már nem. Harminc éve vagyok a futballban, olyan kapusoknak segítettem, mint Hajdú Attila, Végh Zoli, Vezér Ádám, Babos Gábor, Fülöp Marci és még sorolhatnám. Amire külön büszke vagyok, hogy Megyeri Balázst egy fél edzésen láttam, és tanácsomra másnap szerződtette a Fradi. Számomra ennyi is elég volt, hogy megmutassa rendkívüli tehetségét.

– A mostani kapust, Dibuszt hírbe hozták a német Herthával. Ha önt kérdeznék, mit ajánlana: menjen, maradjon?
– Nehéz döntés. De én még egy évet biztos hogy maradnék, mert Dénes huszonöt éves, és a legjobb kapuskorban van. Ha olyan ajánlatot kap, mint az idén, és a Fradinak is megfelel, akkor én is azt mondom, hogy menjen.

– Mitől van az, hogy a magyar futball kapusposzton a világ legjobbjai között van, de a mezőnyjátékosokkal nem kis baj van?
– Ezt megfejteni nehéz, csak azt tudom, hogy a kapus elsősorban önmagára, a saját felkészültségére számíthat. Utána nincs más, csak a háló és a középkezdés. Felelősségteljes poszt. De ennek ellenére, ha újrakezdhetném, megint csak kapus lennék.

– Hogyan lett annak idején kapus?
– Na, ez furcsa történet. Vendéglátós voltam, szombat-vasárnap pincérkedtem a hatvani Aranyfácán Étteremben. Tizennyolc éves lehettem, amikor szülőfalum, Ecséd sorsdöntő meccset játszott a nagy rivális szomszédfalu ellen. Az ecsédi kapus megsérült, az étterem vezetője pedig úgy engedett el, hogy a meccs után nyomban visszatérek, és már én szolgálom ki a szurkolókat. Azokat, akik előtte nem sokkal még engem szidtak vagy éppen tapsoltak. Aztán még másfél évig ment így.

– Mi hozta a váltást?
– Leigazolt NB III.-as Petőfibányai Bányász. Reggel hattól délig dolgoztam az üzemben, szerszámkészítő voltam. Délután meg edzés, beálltam a kapuba. Innen indult a komolyabb focikarrierem.

– Onnan igazolta le a Fe­renc­város?
– Nem, nem. Az Eger 1976 nyarán került egy osztállyal feljebb, és én éppen katona voltam a hatvani Gáspár SE-ben. Az Egerrel játszottunk edzőmeccset, és 9-0-ra kikaptunk. Bánkúti Laci volt az egriek edzője, és a kilenc gól ellenére szólt, hogy szeretnének velem beszélni. Beszéltek, s több sem kellett nekem, Egerbe igazoltam. Egyelőre negyedik számú kapus lettem. Az első számú Csank János volt. Itt jegyzem meg, hogy nagyon sokat köszönhetek Janinak. Az ő segítségével lettem igazi kapus, építettem a karrieremet. És akkor jött Géczi Pista, a Fradi legendás kapusa.

–   Igen, ő is Egerből indult.
–   Ő látott meg egy meccsen, s az egyik ferencvárosi vezetővel érkezett, és elém tette az átigazolási lapot. Azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, s csak azt hebegtem, hogy hol kell aláírni. Istenem, én a Fradi kapusa leszek? Hihetetlen. Úgyhogy nagyon büszke vagyok a Fradiban töltött időmre, és persze arra, hogy 1981-ben bajnokcsapat tagja lehettem, egy évvel később pedig ezüstérmes. De egy idő után be kellett látnom, hogy szegény Zsiborás Gabi jobb kapus nálam.

– Ha azt mondom önnek, hogy 1980. január 28., mi jut az eszébe?
– Az hihetetlen. Dél-Amerikában túráztunk a Fradival, és az Argentinos Juniors ellen játszottunk, ahol az isteni Diego Maradona viselte a 10-es mezt. A 25. percben büntetőhöz jutottak, és én kivédtem Maradona tizenegyesét. Úgy tudom, hogy korábban soha nem hibázott büntetőt. Én voltam az első, aki hibára késztettem a világ akkor talán legjobb játékosát.

– Ha már tizenegyes: mit mond a tanítványainak, ön szerint lehet védeni a büntetőt?
– Ha a kapus jól megy el, és eltalálja az irányt, akkor lehet. De ha valaki izomból fölrúgja a fölsőbe, az védhetetlen. Ám a kapus azért abban a szerencsés helyzetben van, ha gól, akkor nem hibázik, ha viszont kivédi, akkor a mennyben érezheti magát.

– A Fradi után hogy jött a Vasas, a Fáy utca?
– Mészöly Kálmán volt a Vasas edzője, és ahogy mondtam, beláttam, Zsiborás Gabi mellett nem sok szerep jut nekem, ezért váltottam. Nem bántam meg, szép négy és fél évet töltöttem a Fáy utcában.

– Ha annyira jól érezte magát a Vasasnál, miért igazolt mégis Újpestre?
– Szendrei Józsi kiment Cadizba, és ezért mentem a helyére, a Megyeri útra. Egy évvel később, amikor a Veszprém fölkerült az NB I.-be, odaigazoltam. Ennek azért örülök, mert ott valamit visszaadhattam utódomnak, Végh Zolinak abból, amit annak idején Csank Jánostól kaptam. Ott hagytam abba a focit, kapusedző lettem.

–   Hol dolgozott később?
–   Megfordultam a Fradiban, az MTK-nál, aztán a válogatottnál is kapusedző lettem, legutóbb pedig a soroksári kapusokkal foglalkoztam.

– Ha már a válogatottat említet-te, ön kétszer védett a legjobbak között. Nem kevés ez, nincs hiány­érzete?
– Nincs. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egyáltalán válogatott lehettem, és Új-Zélandon kétszer is védhettem a magyar kaput. Csak tizenegyesből kaptam gólt. Sajnálom, hogy nem sikerült hárítanom. De nyertünk.

– A kapusokról azt szokták mondani, picit flúgosak. Önnek volt valami bogara?
– Nem tagadom, nekem is volt és van, ha úgy tetszik, flúgom, bár semmi köze a futballhoz. Van egy tizenegy éves cicám, az otthonunk kedvence. Az én autómban mindig van macska- és kutyakaja. Tehát, ha valahol meglátok egy gazdátlan jószágot, akkor biztos, hogy megkönnyítem a napját. De sok kutyának és macskának szereztem szerető gazdát.

–  Vannak még tervei a futballban?
–  Ahogy beszélgetésünk elején mondtam, nagy lelkesedéssel várom a Fradi-utánpótlásban kezdődő munkánkat. Most igazán profi körülmények között dolgozhatunk, és azt várom, hogy sok-sok tehetséget tudunk a klubnak és a magyar futballnak adni.

Pályakép

Kakas László. Született: 1954. január 9., Ecséd. Az Egri Dózsától 1979-ben igazolt a Ferencvároshoz, amelyben az 1980–1981-es idényben a bajnokcsapat kapusa volt. 1983-ban a Vasashoz igazolt, ahol 1986-ban az MNK-győztes csapat tagja lett. Az 1987–1988-as idényben a bajnoki bronzérmes Újpesti Dózsában védett. Aktív pályafutása utolsó két évét Veszprémben töltötte. 1990-es visszavonulása után kapusedző lett: 1990 és 1993 között a BVSC-nél, majd két évig a Csepelnél, 1995-től az MTK-nál. 2008-ban visszatért a Ferencvároshoz, ahol 2011-ig pálya- és kapusedzőként tevékenykedett. Utána a Csákvár, majd a Soroksár kapusedzője volt.

(Burkovits Ferenc, magyarhirlap.hu)

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST