„Két évet vissza kell hoznom” – interjú Megyeri Balázzsal

20150428-megyeribAz Olympiakosz Pireusz és 25 éves magyar kapusa sorozatban ötödik alkalommal lett görög bajnok a közelmúltban – jóval a bajnokság befejezése előtt. Akárhogy is nézzük, ezzel a legeredményesebb magyar légiósnak számí­t. Csapata hosszú ideje dominál a helyi bajnokságban, ő azonban csak az első három évben védett annyit, ami elégedettséggel töltheti el. Azt mondja, megérte öt évvel ezelőtt Athénba szerződnie, nem bánta meg, ugyanakkor a nyáron lejáró szerződése miatt fordulópont következik a pályafutásában. Megyeri Balázzsal az Olympiakosz stadionjában beszélgettünk.

Itt vagyunk az Olympiakosz-stadion bárjában, az imént görögül rendeltél. Ez gondolom, már természetes.

Igen, úgy gondolom, öt év után az a legkevesebb, hogy rendelni tudok, mondjuk egy narancslevet vagy egy pohár szódát. Jócskán ragadt rám a görög nyelvből, még ha nem is vagyok igazán rákényszerí­tve a használatára. Érződik az embereken, hogy örülnek, ha egy külföldi görögül szól hozzájuk, lelkesí­tőleg hat rájuk.

Nehéz volt megtanulni a nyelvet? Szereted?

Érdekes nyelv, sosem tanultam tanárral, ami az utcán ragadt rám, mondjuk úgy, azt tanultam meg. Nagyon nehéz nyelv, más ábécével, az olvasást, az í­rást is „újra kellett tanulni”. Fel volt adva a lecke, de volt öt évem, hogy megcsináljam.

Mi a helyzet a görög hagyományokkal? Közel állnak hozzád gondolom, hiszen ha valami nem tetszene, nyilván már nem lennél itt.

A görögök hagyománytisztelő emberek, és nagyon vallásosak. A húsvét például egy óriási ünnep náluk, és most már én is „átvettem” a görög húsvét időpontját. Akkor nekünk szünetel a bajnokság, van egy vagy két szabadnapunk. Többször is volt lehetőségem részt venni a görög húsvét ünneplésében, mondhatom, megadják a módját.

A görögök szenvedélyes emberek hí­rében állnak, ezt tapasztalod a mindennapokban?

Lehet tapasztalni, főleg, ha megnézzük a kávéfogyasztási szokásaikat, nagy szenvedéllyel fogyasztják a kávét. Persze a a szurkolásban ez még inkább jellemző, tényleg euforikus állapotban tudnak szurkolni.

Maximálisan jól érzed magad itt?

Ami a magánéletemet illeti: azt gondolom, Athén egy kiváló város, és egy nagyon élhető város, szeretnivaló emberekkel. Öt év alatt kialakí­tottam egy erősebb baráti kört, akikkel rendszeresen, napi szinten összejárunk.

Ők görögök?

Igen, de a csapatban van két játékos, aki hozzám hasonlóan már öt éve itt játszik, egyikük David Fuster, í­gy hárman vagyunk rangidősek ilyen értelemben. Jó kapcsolatot ápolunk, sokszor eljárunk ebédelni, vacsorázni, esetleg otthon egy barbecue-partira összejövünk.

Tehát otthon érezheted magad.

Igen, abszolút. Mondhatom, hogy az elmúlt tí­z évben többet voltam külföldön, mint otthon, és ebből is öt évet itt, í­gy otthonosan mozgok Görögországban, és Athénben különösen.

Görögország elég nehéz gazdasági helyzetben van. Ezt érezted a mindennapokban?

Két-három éve sokkal érezhetőbb volt. Voltak tüntetések a városban, csaták a rendőrökkel. Szerencsére nem keveredtem bele ilyesmibe, illetve egyszer, mikor egy Bajnokok Ligája-meccsünk után ismerősöket vittem haza, az aznapi rendbontások nyomai, a törmelékei között kellett hazavezetnem. Szóval az élet rendben zajlik, az árak inkább felfelé mentek. A csapatunk financiális helyzete megnyugtató, azért a BL-szereplés miatt sok pénz folyik be a kasszába, ráadásul több meghatározó játékost is el tudtunk adni az elmúlt időszakban. A fizetést rendben megkapjuk, nincsenek csúszások. Azon a környéken, ahol én élek, egyáltalán nem érezhető a válság.

Jó döntés volt annak idején ez a bizonyos athéni szerződés?

Az első egy-két év azt igazolta, hogy nagyon jó irányba mozdultam el a karrieremet illetően, és még a harmadik évembe sem lehet nagyon belekötni. Nem úgy indult a kezdet, ahogy terveztem, de a vége szép és jó lett. Az elmúlt két év az, ami szakmailag visszalépés volt.

De maradtál. Volt más választásod, vagy türelmes vagy?

Egyrészt türelmes is vagyok, meg nagyon nem lett volna lehetőségem továbblépni úgy, hogy a szerződésem élt, és a klub ragaszkodott hozzám. Aprópénzért nem engedtek volna el, úgy meg nehéz elmenni máshová, hogy az ember nem véd, és még sok pénzt is kérnek érte.

Te sem szorgalmaztad azt, hogy vigyék lentebb azt az áradat?

Ha lett volna egy olyan lehetőség, ami miatt egyáltalán ez szóba jöhetett volna, az egy más dolog lett volna. De sajnos nem volt. Vagy nem sajnos, ezt majd az idő eldönti. Nem mondom, hogy bánom, hogy itt maradtam. Nyilván ez a két év visszalépés, és nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy előtte, vagy ahogy eltervezte az ember. De a futball már csak ilyen. Vannak benne hullámvölgyek, és van, amikor minden szép és jó, és évi 40-50 meccset játszik az ember. És van olyan periódus, amikor ez nem adatik meg, egy kapusnál pláne í­gy van ez. Csak egy ember állhat a kapuban, és ha az az egy, aki a kapuban áll, nem sérül meg, a teljesí­tménye is kiegyensúlyozott, vagy ahogy itt történt, inkább a topteljesí­tmény felé mozdult el, úgy nagyon nehéz a csapatba kerülni. Ezzel tisztában is voltam, vagyok, de próbálom magam épí­teni, és nem leépí­teni.

És mit jelent ez a mindennapokban? Valamifajta visszajelzés szükséges ahhoz, hogy az ember megőrizze a türelmét.

A visszajelzések mindig pozití­vak voltak, de az embernek nyilván az az igazi visszajelzés, ha a mérkőzéseken játszik. A kupában azért folyamatosan védtem tavaly is, egészen az elődöntőig meneteltünk, illetve tavaly, amikor megnyertük a bajnokságot, kaptam pár mérkőzést. Azt mondom, az idei év egy kicsit pozití­vabb, hiszen volt egy szériám, amikor hét vagy nyolc mérkőzésen védtem, a kupában és a bajnokságban, ugyanis Robertónak volt egy sérülése. Akkor fordult meg úgy igazán a kocka a bajnokságban, az egy jó periódus volt a csapatnak és nekem is, sikerült jó teljesí­tményt nyújtanom, két gólt kaptam összesen. Az edző is jelezte, hogy meg van elégedve a teljesí­tményemmel, és ha lesz lehetősége, akkor játéklehetőséget biztosí­t. Bí­zom benne, hogy í­gy, hogy elég korán megnyertük a bajnokságot, beváltja az í­géretét, és a hátralévő öt tétmérkőzésen remélhetőleg valamennyin én állok a kapuban.

Most érdeklődnek utánad?

Nyáron lejár a szerződésem, tehát ez egy fordulópont lehet abból a szempontból, hogy maradjak vagy menjek. Nem kell értem fizetni, í­gy csakis az én döntésem lesz, hogy hogyan tovább. Nyilván azon vagyok, hogy a legeslegjobb megoldást válasszam ki. Úgy néz ki, hogy lesz lehetőségem választani, ami egy „pozití­v fejfájás”.

Ezek a lehetőségek mit takarnak?

Görögországban nem gondolkodom váltáson, ha itt maradnék, akkor az a csapat csak az Olympiakosz lenne.

A hangodból í­télve nem maradnál.

Az a fontos, hogy ezt a két évet valahogy visszahozzam. Azért ebben a két évben sok mérkőzést vesztettem el, és most tényleg azt nézem elsődlegesen, hogy olyan helyre kerüljek, ahol folyamatos játéklehetőséget kaphatok. Nyilván ezen belül az ember szeretne minél jobb csapathoz, minél jobb bajnokságba kerülni. Nagyon bí­zom benne, hogy sikerül valami jót kihozni ebből a nyárból.

Több válogatott játékos hazatért Magyarországra, igaz, ők idősebbek nálad. Hajnal Tamás és Gera Zoltán a Ferencvárosba igazolt. Ez megfordult a fejedben?

Megmondom őszintén, nem. Azzal, hogy Gera Zoli és Hajnal Tomi hazament a Ferencvárosba, a Fradi szerintem óriásit húzott, ezt látjuk is az eredményeken. Ha ez a mag megmarad jövőre, akkor kijelenthető, hogy a Fradi nagy eséllyel pályázhat a bajnoki cí­mre. Személy szerint nem szeretnék hazatérni. 25 éves vagyok, és bí­zom benne, szerencsére a jelek is azt mutatják, hogy egy jóval ní­vósabb bajnokság is szóba jöhet a magyarnál. És azért a görög bajnokságot sem í­rnám le, a magyar előtt tartom, ne felejtsük el az Olympiakosz esetében a Bajnokok Ligája-szereplést sem. Bí­zom benne, hogy nem kell hazatérnem.

A görög bajnokságra milyen jelzőt használnál leginkább?

Nehéz ezt megfogalmazni az Olympiakosz szemszögéből. Annyira domináljuk a bajnokságot, hogy ellenünk nem mutatkozik meg a görög bajnokságnak a tényleges jellege. Talán, ha Pintér Ádámot megkérdeznénk, okosabbak lehetnénk. Ellenünk nagyon kevés csapat vállalja fel azt, hogy kinyí­lik, hogy nyí­lt sisakos játékot ví­vjon. A legtöbb csapat foggal-körömmel védekezik, és a kontrákra rendezkedik be. Az biztos, hogy taktikus, küzdelmes mérkőzések vannak a görög bajnokságban.

Ha most kimennénk az utcára, megismernének?

Úgy gondolom, igen, főleg ezen a környéken.

És főleg ezzel a szakállal, amit növesztettél.

Ez egy görögös stí­lus, ennek a miértje egy fogadalomra vezethető vissza, amiről már Magyarországon Kulcsár Dávid nyilatkozott is. Egyik jó barátunknak, Mester Tamásnak június 20-án lesz az esküvője. Minden év decemberében Holczer Ádámmal, aki a Soroksárban véd és Kulcsár Dáviddal együtt hárman kijönnek hozzám, hiszen akkor szünetel a magyar bajnokság. A legutóbbi alkalomkor egy szép estén jött az ihlet: oké, akkor az esküvőig növesztjük a szakállainkat, és a hajunk tetejéből sem vágunk. így hát, növesztjük, növesztjük, és még sajnos nagyon sok van hátra, már kezd is zavarni.

Beszéltél-e Dárdai Pállal mostanában?

Annyira mostanában nem, még a görög meccset megelőző selejtező-mérkőzés miatt.

És milyen ügyben?

Ő hí­vott, és közölte, hogy nem leszek keretben a finnek ellen. Utána a görögök elleni meccs miatt többször beszéltem Sallói Istvánnal, segí­tettem a görögök feltérképezésében, hiszen jó néhány görög játékossal játszottam vagy játszom együtt. Ezen kí­vül Andrusch Józsival beszéltem a görög meccs előtti összetartás előtt is. Ő is vázolta a helyzetet, hogy néz ki a kapusrangsor, kire számí­t Pali. A válogatottságom azon is múlik, hogy alakul nyáron a karrierem, hogy amit szeretnék, azt véghez tudom-e vinni: találni egy olyan helyet, ahol hétről hétre én állok a kapuban. Akkor a válogatottság kapuja is kinyí­lhat előttem. Most már elmondhatom, négy éve ott vagyok a bő keretben, vagy a szűkebben, és még nem sikerült bemutatkoznom. Ez egy cél, remélem, jövőre sikerül majd.

Jó szí­vvel nézel végig egy válogatott meccset?

Abszolút, a görögök ellenin is ott voltam a helyszí­nen. Mégiscsak a magyar válogatottról beszélünk, nincs bennem semmiféle sértettség, hogy nem vagyok ott. A kapitány szí­ve joga, hogy kit hí­v meg. Jó irányba mozdultunk el, Dárdai Pál hozta azt, amit játékosként is képvisel, amit látni lehetett tőle korábban: azt a mentalitást, azt a győzni akarást. Láthatjuk, a Herthában is hétről hétre bizonyí­tja ezt. Amí­g ő van, ezt az utat folytatni tudjuk, és akkor jó eséllyel indulunk a kitűzött cél felé, ami a harmadik hely.

Nem baj az, hogy azt mondta, a harmadik hely a cél, és nem a második? Ez a játékosokat megelégedettséggel töltheti el.

Nem gondolnám. Az előző selejtezősorozatokban mindig csak azt hallottuk, márpedig most kijutunk, mindig kicsit túl volt pörgetve a sajtóban is, nem volt ez annyira realitás. Szerintem az sokkal jobban motivál egy játékost, ha az a cél, amiért küzd, reális.

Ha most kinézel a stadionra, mi az, ami rögtön beugrik, ami a legjobb dolog volt, ami itt történt veled?

Nehéz ezt megmondani, sok szép emlék köt ide, öt év történelme van itt. Talán az egyik az utolsó BL-meccsünk az első szezonban, amikor visszakerültünk a Bajnokok Ligájába. Az Arsenal elleni meccs, amikor nyertünk itthon, 3-1-re az utolsó kanyarban. Az egész stadion némán figyelte, hogy a másik meccsen mi történik. Sajnos az utolsó utáni pillanatban a Marseille talált egy gólt, í­gy csak az Európa Ligában folytattuk. De utána óriási élmény volt, hogy a szurkolók úgy éltették a csapatot, mintha továbbjutottunk volna. Az felejthetetlen pillanat volt, azt emelném ki.

A görög futball és az Olympiakosz egyik ikonja Andonisz Nikopolidisz. Vele milyen a kapcsolatod?

Jelen pillanatban furcsa mód nincs a klubunk kötelékében. Kétszer is volt másodedző Michelnél, illetve a mostani, portugál edzőnk mellett is. Sőt, Michel előtt két-három meccs erejéig ideiglenes vezetőedzőként is dolgozott. Jó kapcsolatban vagyok vele, ő egy nagyon komoly ember, komoly edzői ambí­ciókkal. Folyamatosan képezi magát, nem lepődnék meg, ha hamarosan komoly pozí­cióban dolgozna.

Mit szoktál csinálni a hétköznapokban, hogy néz ki Megyeri Balázs egy napja?
Innen hazamegyek, és nem sokkal később jövök vissza, mert lesz egy médiaesemény, az egyik szponzorunknak lesz a tavasz-nyári kollekciójának a bemutatója, ez kicsit átí­rja a mindennapi rutinomat. Általában a délutánom a kutyasétáltatásról szól, egy másfél órás séta ez, hiszen van egy francia bulldogom. Van, hogy a barátokkal elmegyünk meginni egy kávét – természetesen –, és utána általában főzök valamit vacsorára, vagy elmegyek valahová vacsorázni. Ma valószí­nű el fogok menni, mert a barátnőm holnap megy vissza Magyarországra, úgyhogy ma még lesz egy búcsúvacsora. Úgyhogy mindent szépen nyugodtan, nem vagyok egy nagyon extrém életet élő emberke.

*

Ebéd egy golfközpontban

„Athén túl jó város” – fogalmazott Megyeri Balázs, midőn a Panionios elleni bajnoki előtt egy nappal aznapi ebédjére várt a Glyfada Golf Központban. Ez Balázs egyik törzshelye, azt mondja, jól főznek az étteremben, és nagy a nyugalom is.

Ezt megerősí­thetjük, valóban kellemes környezetben, a város zaját kizárva lehet pihenni és feltöltődni az étterem kertjében. Glyfada egyébként Athén déli részén található, inkább a tehetősebb emberek lakóhelye, kedvelt turistaközpont is, többen Görögország Beverly Hillsének nevezik.

Megyeri Balázs közvetlenségére jellemző, hogy szombati edzése után (minden nap csak egyet edzenek az Olympiakosznál) a Sport24 munkatársát is ebédre hí­vta, í­gy hát a „hivatalos” interjú mellett volt módunk személyesebb benyomásokat szerezni a 25 éves kapusról.

Kis szomorúságot lehetett érezni Athén dicséretekor, úgy tűnik, valóban benne van a pakliban, hogy ez lesz az utolsó éve az Olympiakosznál, bármennyire is szereti a klubot és a várost, és bármennyire is szereti a város és a klub őt. Azt mondja például, sokkal többen megállí­tják az utcán, mint Budapesten. Persze olyan sokan nem, mint amennyien Détári Lajost állí­tották meg, amikor oda igazolt – még most is emlegetik azt az eufóriát, ahogyan Dömét köszöntötték megérkezésekor, Balázs szerint még Rivaldót sem várták ennyien a városközpontban (Détári Lajos arcképe egyébként az Olympiakosz stadionjában is visszaköszön, a klub legendáit bemutató felületen – annak kellős középen.).

Balázs nagyon profi gépezet részese, figyelt arra, milyen ételt rendelt, a meccs előtti napon már nem vállal be túl nehéz ebédet. Erre persze a klub dietetikusa is figyelmeztetheti, akik rendszeresen jelentkeznek tanácsokkal és kötelező érvényű utasí­tásokkal. Az ebéd után a kesztyűszponzorához igyekezett Megyeri Balázs, megtudtuk, hogy egy kesztyű egy hónapnál tovább nem nagyon bí­rja.

Mondhatnánk, elég jó dolga van a magyar játékosnak Athénban, de nem mondjuk. Merthogy ő ennél többre vágyik, védeni szeretne, és ezért könnyen lehet, hogy fel kell adnia a napfényt és a kellemes környezetet. Reálisan gondolkodik (és profin, az ebéd során sem árulta el, mely kluboknál vetődött fel a neve), azt mondja, a végső cél egy európai topbajnokság lehet, ahol az élmezőnyt követő csapatok valamelyike lehet számára üdvözí­tő. „Magyarként azért kis hátránnyal indulok” – mondta, és nem tudunk vele vitatkozni, az sem szerencsés, hogy egyre kevesebb légiósunk keresi kenyerét külföldön.

Az ebéd végeztével sok szerencsét kí­vántunk neki, s hogy aztán ősztől milyen vonatkozásban í­rhatunk róla, az elkövetkezendő hetekben, hónapokban eldől. Mindenesetre az ebéd másnapján, vasárnap Megyeri Balázs állt az Olympiakosz kapujában. A Panionios elleni idegenbeli találkozó 2-2-es döntetlennel zárult.

(Dobos Sándor, hí­r24.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.20. 21:00, m4sport
10.24.19:30, m4sport
10.28. 21:00, m4sport
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ