Labdarúgósportunk 1906-ban

(…) A fordulóban résztvevő csapatok közül a Ferenczvárosi T. C. küzdötte ki magának a vezető helyet. Remek formában, agilis játékkal, — melynek lelke a mindig briliánsán dolgozó fedezetsor volt, — összes ellenfeleit legyőzte. Sőt egy alkalommal győzelme oly nagy volt, minőre az első osztályú mérkőzések eredményei között példa nem igen akad. A csapat erősségei a fedezetsor s az igen jól helyezkedő hátvédek. A csatársor mindenkor szép játékot mutatott s eléggé goalképesnek bizonyult. Nagy előnye a csapatnak, hogy összeállí­tása majdnem teljesen állandó s igy a játékosoknak van alkalmuk egymás játékát kiösmerni. (…)

(…) A bajnoki mérkőzésekkel párhuzamosan folytak a szövetségi dij-mérkőzések is, melyekben az egyletek tartalék csapatai vették fel egymás ellen a küzdelmet. Sportértékkel csak az első osztályú szövetségi dij birt, mig a második osztályú dij mérkőzéseknél a csapatok folytonos lemondásai, azt értéktelenné tették. Az I-ső osztályú szövetségi dij vezető helyén ezidőszerint három egyforma képességű csapatunk áll. A Typographia II. (egy függőben levő mérkőzéssel), a M T.K. II. és Ferenczvárosi T. C. II. egyenlő pontszámmal küzdöttek az elsőségért. (…)

(Sport-Világ, 1906. december 30.)

(…) Ha az 1906—07. évi első osztálya bajnokság őszi fordulóján végigtekintünk, lehetetlen észre nem vennünk azt, hogy az I. osztályú csapatok csoportjából mennyire hiányzik az erőmegosztás. Eltekintve attól, hogy a fordulóból elsőként kikerült Ferencvárosi TC. most kétségbevonhatatlanul a legjobb magyar csapat, körülbelül egyenlő klasszist képviseltek vele az őszi körmérkőzésben a MTK. és a MAC. Ez a három csapat képviselte az igazi, első osztályú szí­nvonalat, úgy játékerő és technika, mint a labdarugósport igazi szellemének megértése tekintetében. (…)

(…) A szövetségi dí­jért az első osztályban rendkí­vül heves küzdelem folyik a helyezésért és. szinte lehetetlen megjósolni a végső eredményt. (…)

(Moór Jenő. Nemzeti Sport, 1906. december 30.)