Lakat Károly dr.: ITÁLIAI JEGYZETEK 14.

Appiano Gentile

— A „ködök köde” lapította össze Lombardia fővárosát, amikor feljöttem a metróból a San Siro közelében. A vak véletlen most egy Beatles-hajú, irhabundás fiatalember képében sietett segítségemre. Nem volt nehéz felismernem a híres mesterlövészt. Igen. Boninsegna volt az illető. Neki igazán jó az „irányzéka”, így ha őt követem, biztosan megtalálom a kaput. Így is történt.

És jöttek a többiek sorban. Először a „kicsik”: Beluggi, Oriali és Frastalupi, aztán Bordon (nemzeti hős a Borussia-mérkőzés óta!) Bedin és Corso. De őket már megelőzte a fiatal maestro, Invernizzi. Zöld lóden-kabátban, sísapkában. „Ritka szép”, lágy szőke haja, kissé szeplős arca, mosolygó szeme van. Inkább tirolinak nézné az ember, mint olasznak. Bemutatkozás, üdvözlés — és már adta is ki a jelszót: irány Appiano Gentile!

Körös-körül erdővel övezet, gondozott, parkírozott terület, csillagszerűen, levegősen elhelyezett épületek loggiás folyosókkal összekötve. Ez az Inter edzőkombinátja.

Négy különböző nagyságú és talajú pálya: az egyik „á la San Siro”, de megtalálható itt a torinói Stadio Communale, a firenzei, vagy a cagliari pálya is. Vagy csekély „átdíszletezéssel” éppen a következő ellenfél oroszlánbarlangja! A heti edzés mindig azon a pályán van, ahol a vasárnapi mérkőzés lesz. És persze, van egy „átlagos” játéktér is, angolos gyepszőnyeggel. Csak egy kis „hibája” van: pontosan 4 labdarúgópálya fér el rajta! Itt aztán be lehet rendezni labdarúgó-forgószínpadot.

Miután a következő ellenfél a Lanerossi volt, így lassan ballagtam a „vicenzai” pályához, ahol az edzés lezajlott.

És ekkor egy „csokoládé gazella” libegett el mellettem: szökdelés kifordulással, térdfelhúzás jobb, bal és páros lábbal, talajtorna gyógylabdával. Bemutatta Jair, az Inter fekete világsztárja.

A ritmus nem volt „profis”, kissé óvatosan mozgott. Külön edzett. Ebben még nem lenne semmi különös. De ha azt vesszük, hogy Jairt 13 nappal azelőtt operálták — porccal, akkor már igen! Mai adagja 60 perc, főleg izomtónust erősítő gyakorlatokat végez.

Mivel kis szünetet tartott, megszólítottuk. Szívesen válaszolt kérdésünkre, amely sérülésével és gyógyulásával függött össze.

— December 3-án operáltak porccal. Nem tették gipszbe a lábam, csupán este kaptam rögzítőkötést. Hét nap múltán talpra állítottak, elkezdődött az „edzés”, séta, járás, ülésben gimnasztika, gyógytorna — igen nagy fokozatossággal.

— Mikor reméli, hogy mérkőzést játszhat?

— Általában 50—60 nap múlva csaknem mindenki újra aktív! Az ellenkezője ritkaság-számba megy.

Nálunk (tudomásom szerint) a tatabányai Rappai a csúcstartó: kerek 2 hónap múlva lépett pályára. De ez ritkaság. Általában Jó. ha fél év után játékkész állapotba kerül a páciens.

A költővel kérdezem:

„Miért oly későn?”

Nem lenne üdvös egyszer elmenni Bolognába? Nincs is olyan nagyon messze…

A „vicenzai” pályán közben összegyűlt a „stáb”. A kifogástalan elegancia (edzésen is a legjobb szerelés!) csak tudatosította bennem, hogy amíg a Milan amolyan „szívcsapat”, addig az Inter a felső tízezer csapata.

Mindössze 14 játékos volt a színpadon. Evődve „cicáztak”, passzolgattak, 11-est rúgtak egymásnak (ez a „halálom”, bemelegítés nélkül?) és várták a „rendezőt”. De ő most el volt foglalva a „kellékessel” (szertáros). Tizennégy nylonlepedőt helyeztek el a deres füvön, katonás sorrendben, az alapvonal mentén. A játékosokon is volt valami szokatlan: fekete nylonnadrágot húztak a kék melegítőre. Ha el találnak esni, ne fázzanak egész edzés alatt!

Miután az „Itáliai jegyzetek” olvasói kivétel nélkül le tudnának már vezetni egy olasz edzést (ilyen játékosokkal könnyű!), most csupán filmkockaszerűen rögzítek néhány észrevételt.

Nézzük legelőször is a „rendezőt!” Nemhiába neveztem valahol futballmérnöknek, de az is. Ő aztán nem rögtönöz! Minden mozdulatán látszik, hogy „készült”. Mint egy revüben: mindig szabályos alakzatot követel vagy inkább kér, felhasználva a pálya vonalazását. A magam példájából tudom, hogy van ennek taktikai fegyelmező ereje! Futás párokban, majd 3-as és 4-es sorokban („ellenvonulással”), háromszög, négyszög, köralakítás. Mindez persze, nem a látogatásom kedvéért: látszott, hogy mindig így csinálják!

Egyszerre lendült a kar, a láb, valóságos futballkánkán volt ez. Ennek ellenére sem volt feszélyezett a mozgás: szinte kifejezte, hogy a futballban csak együttesen lehet eredményt elérni!

És kínos a „mérnök” időérzéke is: nem nézte az óráját. Minden „jelenet” pontosan 14 percig tartott, 1 perc kosztümrendezéssel, és ez így ment a 90 perces előadás végéig — hatszor egymás után.

Halkan beszélt, nem tegezte a játékosokat. Ilyeneket mondott:

— Gyerünk, gyerünk! Húszévesek vagyunk!

Később „pikkelő” megjegyzés hallatszott:

— Bellugi is dolgozik!

A labdás gyakorlatoknál is feltűnt a dúskálás: minden játékosnak 2 labdája volt! (Igaz, nagy a terület és itt csak egy labdaszedő-szertáros van!)

Elolvadt a dér, a talaj együtt izzadt a játékosokkal: többen letették a melegítőt.

Minden edzés slágerszáma, a kapuralövés következett. Hatalmas bombák zúdultak Bordon és Vieri kapujára. Hangzott is a dicséret

— E’si! E’si! — Igen, ez az, így!

Itt is volt azért „baki”. Boninsegna úgy lőtt, mint az ágyú, de az irányzék?

— Porco cane! — hangzott a bírálat. Ez amolyan olasz kutyafáját!

A fináléban itt is az „Isteni” kiskapuzás következett — néhány formabontással:

Vieri gyengélkedett (vagy megsértődött, amiért Bordon kiszorította a kapuból?), ezért egyik csapat (Burgnich legénysége) nagykapura játszott, itt Bordon védett, az ellenfél (Corso csapata) kiskapura kergette a „bogyót”. No és volt egy semleges játékos, de inkább „pártütő”-nek nevezhetnénk: az edző.

Ő fregoli volt, egyik csapat sem tudta, mikor kivel van. Így igyekezett változatosabbá, kiismerhetetlenebbé tenni a játékot. Itt is mérnökien igazságos volt: egyszer az egyik, másszor a másik csapatot sújtotta rossz átadásaival… Akadt más „kikötés” is: a támadások befejezése után az, aki befejezte az akciót, „cicaként” üldözőbe vette a labdát birtokló játékost. Nem kímélték egymást, halálkomolyan játszottak! Mazzola saját magát korholta, amikor három méterről kihagyott egy helyzetet:

— Errore diavolico! — ördögi hiba!

Amit most írok, fogadják kételkedve: itt volt levezető mozgás! Erre szolgáltak a nylonszőnyegek: talajtorna került sorra „a függöny lehúzása” előtt.

A Bordon, Facchetti, Invernizzi-hármas még kint maradt egy kis kapusedzésre. A végén 11-es rúgás következett — líráért —, s nyert az edző. Levonuláskor Bordon, míg autógrammot adott, odasúgta:

— Hagytuk, hadd őrüljön!

Azután jött a „hosszú legény” is. Míg nyúlt a golyóstollamért, megkérdezte:

— Mi van Mészöllyel? Igaz, hogy nem játszik? Fiatal még, vagy olyan jól állnak, hogy ilyen játékost tudnak nélkülözni?

Válaszomat, miszerint „Mészöly” kiöregedett az edzősködésből és megjelent a Vasas kölyöktoborzóján, megnyugvó mosollyal viszonozta.

De hátra volt még a „Nagy hal”.

Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy az edzés után meghív egy kávéra Sandro.

Mire az öltözőhöz értem, már várt is. Sakk-kockás sportzakóján már ott díszelgett a tőlem kapott jelvény „belső hármas” (FTC—MLSZ—TBSC), kezében a Budapest címerével ékesített fali tányér — többször is megköszönve e csekély ajándékot. Sok ideje nem volt (ment dolgozni egy biztosító társasághoz). Míg most megjelent könyvét dedikálta, elnéztem markáns vonásait. „Ő”, a másik Mazzola jutott eszembe, aki 1947-ben játszott ellenünk Torinóban és aki 1949-ben a Supergánál lezuhant … Milyen is az élet: amit az egyik oldalról elvesz, visszaadja a másikon … Mit lehetne elmondani pillanatok töredéke alatt az olaszok első számú játékosáról? Azt, hogy 1 VB-ezüstje, 1 EB-aranyérme, 2 BEK-aranya, 2 “kicsinyített” Világ Kupája van, 3 olasz bajnoki érem tulajdonosa, 51-szer volt olasz válogatott (ezzel negyedik a ranglistán. Az előtte levők — Calligaris 59, Meazza 53, Rosetta 52 — már abbahagyták, lehet ő még rangelső is. Tagja a „góllövők 100-ak klubjának”. No, és nem kis fájdalmára „örökös” ezüstlabdás. Most éppen a holland Cruyff előzte meg.

Mert néha még őt is meg lőhet előzni valamiben.

(Vége.)

(Péntek, 1972. február 4.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 09.23. 18:00 FTC-DVTK (Stream:m4sport.hu)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ