Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 28.

Egy világkarrier végjátéka, avagy búcsú a meggypirostól

Azt talán mondanom sem kell, ha valakit Albert Flóriánnak hívnak, s olyan remekmívűre cizellált pályafutást tud maga mögött, mint amilyet ő, akkor annak a válogatottbeli pályafutása sem fejeződhet be egy drasztikusan durva dán karambol okán.

Feltéve, ha egy olyan súlyos sérülést követően, mint amilyen a Fradi futballistáját érte azon az 1969-es koppenhágai délutánon még valaha egyáltalán kifut futballmezben a pályára.

Márpedig (mint az a korábbiakban kiderült) Flóri 1970 áprilisában már újra élvonalbeli bajnoki mérkőzést játszik, azaz elméletileg válogatható, s nagy a gyanúm, ha a világ sok-sok alberti-formátumú futballistája él át hasonló traumát, felépülése után nem kell 22 hónapot és 29 napot várnia arra, amíg ismét nemzeti színekbe öltözhet.

Még akkor sem, ha ebből 11 hónapot játék nélkül tölt, hiszen a számokból világosan kitűnik: Flóri már közel egy esztendeje újra meggypirosban feszíthetne, de féléve mindenképpen, hiszen néhány hónapot azért áldozzunk a játékba lendülés fontosságának oltárán.

S kezdetben tényleg csak keresi önmagát még a Fradiban is, a szövetségi kapitány Hoffer József pedig szereti őt annyira, hogy ne égesse le totálisan a legjobbak között.

Egy Albertnak igazi Albertként kell visszatérnie, hiszen neve hallatán akkor már 69 válogatott mérkőzés hol édes, hol bús (de inkább mézédes) emléke él a drukkerekben.

Az 1959-es belgrádi tripla, majd az NSZK-nak lőtt álomgól szerzője, a chilei, és az angliai világbajnokság abszolút hőse nem botorkálhat „péklapátlábú” kezdőként a magyar válogatott csatársorának tengelyében, mondván: még keresi a formáját.

Balszerencsés abból a szempontból, hogy a magyar futballban sérülése, majd közvetlenül a felépülése idején egészen más folyamatok játszódnak le, mint amelyek egy nagy traumából visszatért, akkor már 30 esztendős futballistának kedveznek.

Marseille betesz egy korosztálynak, és Hoffer sem azért vállalja a pozíciót, hogy „öregfiúk” válogatottját vezessen.

Első mérkőzésén Belgrádban hét újoncot avat, s ehhez a másodikon, itthon a lengyelek ellen a pécsi Konrád személyében hozzáteszi a nyolcadikat is.

Aztán még jönnek többen is tiszteletüket tenni a címeresben, de miután jönnek a szerényebb döntetlenek, majd a vereségek is, lassan a kapitány elkezdi „visszaöregíteni” a csapatát.

Ahogy múlnak a hónapok, sorjáznak a mérkőzések, úgy bontakozik ki mind inkább a vita az úgynevezett Albert-kérdésben, amelynek lényege: kell-e Albert Flórián a magyar válogatottnak?

Olyan kiseszű ember nincs, aki a ’66-os, ’67-es, ’68-as formában futballozó zöld-fehér center esetében ezt a kérdést egyáltalán felvetné, de ne feledjük, Hoffer József kapitányságának első tétmérkőzésén, a Norvégia elleni Eb-selejtezőn már 1970 októberét írjuk.

1970 őszét Flóri végig játssza a Fradiban, mindig kezd, s ha nem is termeli egy régi sztahanovista módjára a gólokat, de azért pöttyinget egyet-kettőt. Az ominózus Eb-selejtező előtt nyolc nappal például a Népstadionban a Liverpool (1-1) elleni EVK- (ekkor éppen így hívják a régi VVK-t) találkozón is végig a pályán van.

Hoffer azonban még mindig kivár, s miután a nemzeti gárda 3-1-re veri a norvégokat, s ennek köszönhetően remekül rajtol a selejtező sorozatban, nincs örült nyomás rajta, hogy Albertet újra csatasorba hívja.

Feleki László a Képes Sport remek írója (többek között az egyik legkitűnőbb Napoleon monográfia szerzője, emlékének adózzunk annyival is, hogy rövid „o”-val írjuk a nagy francia hadvezér nevét. Laci bácsi egy életen át harcolt ezért az írásmódért.  Sikertelenül, mert ha már mindenkit meggyőzött, az utolsó pillanatban egy-egy nyomdai korrektor mindig „visszajavította” hosszú „ó”-ra), akinek írásai mindig nagy visszhangot váltanak ki, két terjedelmes oldalon meditál „Albert” címmel a hetilapban, ami megint néhány lépéssel közelebb viszi hősünket válogatottbeli visszatéréséhez.

Albert Flórián végül 1971. április 4-én Bécsben az osztrákok elleni barátságos találkozón hallgatja újra a Himnuszt a pálya közepén piros-fehér zöldbe öltözve, 9-es számmal a hátán.

1969 júniusában (idézzük csak fel) a Szentmihályi – Káposzta, Mészöly, Szűcs, Páncsics – Juhász I., Göröcs – Bene, Albert (Zámbó), Dunai II. (Dunai III.), Farkas összeállítású csapatból sérül „ki”, közel két évre rá a Práterben a Rothermel – Noskó, Mészöly (Juhász P.) Vidáts, Páncsics – Dunai III., Kocsis (Szűcs) – Fazekas, Bene, Albert, Zámbó alkotta egyletbe tér vissza.

Ekkora már nagyjából-egészéből a múlté a Hoffer „bébik” korszaka (még Mészöly is játszik, aki ugye, 1969 decemberében azzal az ominózus mondattal saját magát „válogatta ki” a legjobbak közül, de már a következő szeptemberben, az  NSZK-val lejátszott találkozón visszatér), Flóri a tatabányai kapus Rothermel Ádám, a Vasasban futballozó Vidáts Csaba és az akkor debütáló újpesti Juhász Péter kivételével csupa régi, öreg harcos között találja magát.

“Új fiúk” a keretben (fotó: Képes Sport)

A Képes Sport vezércikke ugyan április 4-ét köszönti, s a benne a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. Kongresszusát, a címlapra meg Benét teszi  (teljes joggal, hiszen a bécsi meccset az újpesti gólzsák két találatával nyerjük 2-0-ra), Flóriról annyit jegyeznek meg : „dacára annak, miszerint a meccs előtt Magyarországon komoly vita folyt arról, hogy milyen alapon előlegezett bizalmat Hoffer kapitány Szűcs Lajosnak és Albert Flóriánnak, a tudósító szerint mindkét játékos bebizonyította: rászolgált a bizalomra”.

Albert (a zsurnaliszta szerint) ha még nem is csillogott régi fényében, igazolta, hogy helye van a csapatban.

Hoffer többé nem is megy csatába nélküle, hiszen húsz nap múlva a franciák jönnek selejtezni a Népstadionba, s Albert megint ott van a csatársor tengelyében.

Nagy csalódás az 1-1, Flóri viszont itt már jobbat alakít, Feleki azt írja róla: „volt néhány Pelé-szerű” átadása.

(Nyilatkozatgyűjtő voltam azon a meccsen is, s pontosan emlékszem arra az öltözői letargiára, amely a hazai döntetlent követte.

Pedig, ha a játékosok (kiváltképp a kapitány) tudták volna, hogy az igazi nagy bukás még hátra van, sőt már nagyon a kertek alatt ólálkodik.)

A franciák elleni parti után Eb-selejtező következik Bulgáriában.

Ujjgyakorlatnak tűnt, 12 meccsből (1934-ben találkoztunk velük először) 9-et mi nyertünk, kettő volt döntetlen (mindkettő Szófiában, s az is már mikor… 1950-ben és 1953-ban), egyszer veszítettünk, 1948 novemberében…

Annál nagyobb és annál fájóbb a második vereség, amely Szófiában ér bennünket.

Úgy kapunk ki 3-0-ra, mintha magyar nem is lenne a pályán, kaphatnánk akár hatot is, mindenesetre a látvány olyan, hogy Hoffer a találkozó végén az MTI-nek önmaga diktálja telefonba a lemondását.

Nem kellett volna úgy kapkodnia, hiszen a kapitális bulgáriai bukás ellenére a magyar válogatott végül kijut az 1972-es belgiumi EB négyes döntőjére, amelyen az NSZK, Szovjetunió, Belgium, Magyarország készül eldönteni, hogy ki a legjobb Európában.

És a kontinensbajnokságra utazó csapat tagja Albert Flórián is!

Két világbajnokság (1962 – Chile, 1966 – Anglia) után a második EB-t is megadja neki a sors (már Illovszky Rudolf a kapitány), igaz az első, a szovjetekkel lejátszott derbin még csak becserélik. Kocsis Lajost váltja a 60. percben, de miután kikapunk, a 3. helyet eldönteni hivatott másfél órára (kísért 1964 szelleme: spanyolországi EB-döntő, akkor is a bronzért játszottunk), de a belgák ellen már kezdő, végig a pályán van, ám miután egy hallatlanul balszerencsés meccsen 2-1-re kikapunk a házigazdáktól negyedikek leszünk, s olyan mély letargiában utazunk haza, mintha ki se jutottunk volna.

Ez az a pillanat, amikor a magyar labdarúgás egyik legfénylőbb csillagának válogatott karrierje gyakorlatilag véget ér.

Legközelebb egy hónap híján két év múlva (…) kap behívót, s bár középcsatárként kezd, már nem igazán centernek invitálják!

Utoljára piros-fehér-zöldben (A Félezerszer a Fradiért c. könyvből)

1974. március 17-i NB I-es búcsúja után két hónappal az MLSZ illetékesei is úgy látják: azért mégis csak illene elbúcsúztatni a magyar futball egyetlen aranylabdását, s erre a Székesfehérvárott a jugoszlávok elleni barátságos játék mutatkozik számukra a legmegfelelőbb alkalomnak.

Ahogy az Aranylabda-átadás nem adatik meg hozzá igazán méltó környezetben, úgy a válogatottól való elköszönésének színhelye sem az örök nagy harci terepe, óriási mérkőzéseinek, vert aranyértékű játékainak és góljainak helyszíne – a Népstadion.

A mérkőzés nélkülöz minden színpadias látványosságot, pedig ha valaki szupergálát érdemelne, akkor az éppen ő.  Kap persze virágot, meg porcelánvázát az MLSZ-től, a játékostársak is meglapogatják, kezd is, de negyedórányi játék után lejön a pályáról, s Fazekas áll a helyére.

A szünetben ugyan a vendégek vezetnek 2-0-ra, de a fordulást követően fordítunk, s bár akkor Flóri már régen civilbe öltözve a lelátón ül, legalább azt elmondhatja magáról, hogy győztes mérkőzésen mondott agyőt a nemzeti tizenegynek.

1959 júniusában a svédek ellen a Népstadionban 70  000 néző előtt debütál, 15 év múlva 16 ezren Székesfehérvárott búcsúztatják.

Kész szerencse (vagy vakvételen) hogy mind a két meccs 3:2-re végződőik.

75 válogatott szereplést, s az azokon szerzett 31 gól emlékét hagyja maga után, s bár arra nincs az égvilágon semmi garancia, hogy egy-egy sérülés miatt néha ne hagyott volna ki válogatott meccset, ám ha nincs Engedahl, ő pedig Koppenhága és Székesfehérvár között minden meccsen játszik, akkor 117-szeres válogatottként áll utoljára az öltöző zuhanyrózsája alá.

De vegyük azt, hogy a dán kapus a balsors küldötte volt, azaz vonjuk le a miatta kihagyott 13 meccset, optimális esetben akkor is 88 címeres szereplés regisztrálhatna, amellyel Bozsik (101) és Fazekas László (92) mögött a harmadik helyen állna ma az örökranglistán.

Mindez, persze csak játék, bizonytalan számokra épülő matematika, ennél sokkal fontosabb: lehetne 102 szerepléssel akár listavezető is, senki sem tisztelné, becsülne, szeretné jobban, mint ahogy tiszteli, becsüli és szereti így, hogy 75-nél bezárta a boltot, mert nem akart segédinas lenni ott, ahol évtizedeken át ő volt a cégvezető.

Már amennyiben a Császárok tudják egyáltalán, hogy létezik ilyen munkakör.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 05.27. 20:00 Újpest–FTC (Tv: M4Sport)
Következik: 05.31. 21:05 PFLA-FTC (M4Sport)
Következik: 06.07. 21:05 FTC-DVTK (TV:M4Sport)
EL-csoportkör 2019
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
HOST