Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 9.

„A Flóri gyerek… Tudjátok, akiről az Albert kekszet elnevezték!”

A dorogi drámán gyorsan túl kellett tennie magát a Fradi szurkolóinak és játékosainak, mert a hatvanas évek közepén nem olyan idők jártak a magyar labdarúgásra, amelyek a sebek nyalogatására, az önsajnálatra sok időt hagytak volna.

1964 (a tokiói olimpia éve) egészen rendhagyó módon kezdődik az NB I-es futballisták számára. Az MLSZ először rendel el úgynevezett központi alapozást, amelynek lényege, hogy egymást váltva 7-7 csapat költözik le a tatai edzőtáborba, hogy ott, ha külön-külön is tréningezve, de mégis együtt, egymás szeme láttára készüljön fel a bajnokságra.

(Esténként kultúrprogram is van, premier filmeket visznek a táborba, az egyik este a Ranódy László rendezte Pacsirta van műsoron, Páger Antallal, Tolnay Klárival, Nagy Annával, Latinovits Zoltánnal, Törőcsik Marival a főbb szerepekben.)

A Fradinak talán azóta is minden év elején Tatára kéne utaznia, mert az akkori felkészülés olyan jól sikerül, hogy az első tí­z meccsből tí­zet megnyernek!

Ha valaki nem hinne a szemének, s azt gondolná, hogy rosszul lát, vagy olvas, annak leí­rom másként is:

10 meccs, 10 győzelem!

És micsoda tí­z meccs.

Mindjárt a rajton, a Népstadionban a Komló ellen megtörténik az, ami mind a mai napig életre szóló élmény azoknak, akik az irgalmatlan hidegben és hóesésben is kimentek a meccsre.

A pályán akkora a hó, hogy már a mérkőzés elhalasztásán gondolkoznak, amikor (vajon, kinek a fejéből pattanhatott ki ez az egészen remek ötlet?) a hangosanbeszélőn arra kérik a lelátón vacogó úgy ötezernyi nézőt, ugyan már, menjenek le a pályára és közösen tapossák le a havat! Talán akkor sikerül a talajt meccsképes állapotba hozni.

És a szurkolók egy emberként állnak fel a helyükről, hagyják el a szektorokat, hogy mintegy háromnegyed órányi munkával a szó szoros értelmében kitapossák maguknak a meccset.

(Ehhez a magyar futballban tényleg példátlan történethez képest zárójelben fér ide, hogy a meccset a Fradi nyeri 2:0-ra. Góllövő: Albert 2…).

Az MTK-nak lőtt gólja csak annyiban különleges, hogy 11-esből szerzi (büntető elvégzésére tényleg csak a legritkább esetben, jobbára vészhelyzetben vállalkozott, vagy akkor, ha mindenáron gólt akart rúgni az adott meccsen), az azonban felold minden zárójelet, hogy amikor a Pécs 15 pernyi játék után a Népstadionban 2:0-ra vezet a Fradi ellen!

A vége 3:2 a zöld-fehérek javára.

Mindhárom gólt Albert lövi!

Az elpöttyentgetett további hol két, hol háromgólos meccsein lépjünk is túl (Flóriékat a 11. fordulóban a Vasas állí­tja meg, a piros-kékek 65 000 néző előtt nyernek 2:1-re), a tavaszi idényzárón a Tatabányát verik 6:1-re (Albert – 4) és 13 meccsből szerzett 23 pontjukkal, 11 győzelemmel, egy döntetlennel, egy vereséggel, 34:12-es gólkülönbséggel várják a nyarat.

Persze közülük csak azok, akik nem válogatottak.

Mert nekik nyáron sem egyszerű… Ellentétben, a mozikban éppen azokban a napokban bemutatott, mára kultmozivá lett Bacsó Péter rendezte „Nyáron egyszerű…” cí­mű filmmel.

A válogatottra júniusban az EB négyes döntője vár (Nemzetek Kupájának hí­vták akkoriban, Wales, az NDK és Franciaország legyőzése árán jutottak ki) a házigazda Spanyolország, a Szovjetunió és Dánia társaságában.

A spanyoloktól (Szentmihályi – Mátrai, Mészöly, Sárosi – Nagy, Sipos – Bene, Komora, Albert, Tichy, Fenyvesi dr. összeállí­tásban) hosszabbí­tásos meccsen a 113. percben kapott góllal szenvedünk vereséget, s miután a szovjetek verik a dánokat, 1960-as olimpiai „kivégzőinkkel” játszunk a 3. helyért.

A dánok nagyon jók, a győzelem, s vele az EB-bronz egyáltalán nem biztos, Baróti mégis valami egészen ritkán látott ritkí­tást hajt végre a spanyolok ellen pályára lépett csapaton. Madrid után már Barcelonában (erre a meccsre már csak 3 000 néző volt kí­váncsi) Dánia ellen kimarad Mátrai, Sárosi, Nagy Pista, Komora és Tichy, bekerül Novák (s milyen jó, hogy bekerül), Ihász, Solymosi, Farkas és… életében először ekkor húz cí­merest mezt Varga Zoltán.

A rendes játékidőben itt sem születik döntés, a hosszabbí­tásban viszont a jobbhátvéd Novák Dezső lő két gólt, ami a válogatott 3:1-es győzelmét és az EB 3. helyét jelenti.

Flórinak nem sikerül igazán jól ez az EB, amiről talán éppen az a Képes Sport cí­mlapon megjelent képaláí­rás árulkodik leginkább: „Válogatottunk 3:1-re verte Dániát és ezzel megszerezte a 3. helyet. Az eredmény tulajdonképpen elfogadható, a mutatott játék azonban… Bene (képünkön a labda mögött) legalább igyekezett. A háttérben Albert áll. A spanyolországi 240 perc során ez volt a legjellegzetesebb póza…”.

A Képes Sport (gondolom, ez ma már elmondható) futballról í­ró munkatársai imádták Flórit, í­gy aztán ha ők egy ilyen kritikára kényszerültek, akkor valóban nem ezek a napok jelenthették pályafutásának csúcspontját.

A válogatott itthon jól megkapta a magáét a közönségtől és a sajtótól, hogy „csak” harmadik tudott lenni az EB-n (ha belegondolok: 1972 óta ki sem jutunk, pedig nem négyen, hanem 1980 óta nyolcan, 1996 óta pedig 16-an lehetnek résztvevői a döntőnek, akkor döbbenek rá igazán, hogy milyen értékes is volt az a „csak bronz”), ám az igazi dráma az őszi bajnoki rajton, Komlón várt a fradistákra.

Azon az „őszi” rajton, amelynek dátuma július (…) első vasárnapja, zárórája pedig szeptember második hétvégéje, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy néhány nappal több, mint két hónap alatt lezavarják a 13 fordulót (az örült hajsza oka a tokiói olimpia kezdete).

A Fradi nyert ugyan 3:0-ra, de Albert egy kí­méletlen szerelés után a földön maradt, s mint később kiderült az utolsó negyedórát nem kis hősiességről tanúbizonyságot téve, repedt bokával játszotta végig.

(Ez is az Albert-képhez tartozik, nemcsak az, hogy „álldogált csí­pőre tett kézzel”…)

(fotó: Képes Sport)

(fotó: Képes Sport)

Tí­z meccset hagy ki, ám azon a találkozó, amelyen visszatér, a Fradi meg is nyeri a bajnokságot!

Bányásznapi meccset játszanak Tatabányán (ezeknek a bányásznapi meccseknek külön történelmük van), s a Géczi – Havasi, Mátrai, Dalnoki – Vilezsál, Galambos – Orosz, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr. összeállí­tású csapat Rákosi bal felső sarkos bombagóljával 1:0-ra nyer.

A remek fedezet Galambos Antal lábtörése jelentősen ront ugyan a hangulaton, de minden más a földöntúli boldogsággal egyenlő a 10 000 Tatabányára látogató Fradi szurkoló számára.

A már tétnélküli Győri ETO elleni bajnokavatóra (0:0) a Népstadionban össze is gyűlik 65 000 néző, akik a helyszí­nen akarnak részesei lenni annak, ahogy a Fradi visszaveszi a bajnoki aranyat a Győrtől.

A mérkőzés lefújásának pillanatában főhősünk Albert Flórián a következőket mondhatja el magáról:

Két nappal 23. születésnapja előtt, immáron 6 éve NB I-es játékos, s ebből ötöt úgy futballozik végig, hogy ha nem sérült, akkor biztos helye van a Ferencváros kezdőcsapatában.

Szerepelt egy olimpián (1960), egy világbajnokságon (1962), egy Európa bajnokságon, kétszer nyert bajnokságot a Fradival, kétszer volt gólkirály, 42-szeres válogatott, és a nemzeti 11-ben szerzett góljainak száma is eléri a 20-at.

Tí­z hónapja nős, egy másfél szobás Visegrádi utcai lakásban élnek, van egy Ford Taurusa, s előtte a világ!

A tokiói csapatban nem lehet érdekelt, mert az olimpián nem szerepelhetnek azok, akik az 1962-es világbajnokságon játszottak. De ellenfeleink között ott vannak többek között azok a románok, akik nem voltak Chilében , í­gy az A válogatottjukat küldhetik; azok a  jugoszlávok, akik felvonultatják Fazlagicsot, Belint, Vujovicsot, Csopot, Zambatát, Oszimot és Dzsajicsot; a döntőt pedig azzal a Csehszlovákiával játsszuk, amely ugye két éve vb-döntőt ví­vott Brazí­liával, í­gy az úgynevezett „második sora” sem lehetett éppen gyenge.

A Fradit Novák Dezső, Orosz Pál és Varga Zoltán képviseli a játékokon, az aranyérmet Novák Dezső veszi át egy ugyancsak fradista legendától, a NOB-ban akkor mát tekintélyes tisztséget betöltő Csanádi Árpádtól.

(fotó: Képes Sport)

Mindeközben itthon Albert Flórián valami olyat tesz, aminek nem nagyon van párja a világ futballtörténelmében.

Az A válogatott 1964. október 4-e és október 25-e között, azaz három hét alatt három mérkőzést játszik.

Először Svájcban nyerünk 2:0-ra, a két gólt Albert szerzi.

Aztán „jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok” (bár ez még nem az a meccs, amely után Szepesi György mondása klasszikussá válik, de mégis nagyon emlékezetes, hiszen ezen búcsúzik a válogatottól a nagyszerű Csikar, azaz Sándor Károly) a legjobb csapatukkal.

A végeredmény 2:2, a két magyar gól Albert Flórián nevéhez fűződik.

Végül a jugoszlávokat fogadjuk, mi több: verjük őket 2:1-re, s igen… a két magyar gól közül az egyik Flóri fejéről, a másik Flóri lábáról kerül a vendégek hálójába.

Három hét, három válogatott meccs, hat magyar gól, mind a hatot Albert szerzi!

Csoda, hogy futball-lázban ég az ország futball szerető népe?

A Fradi a bajnok, éppen azokban a napokban nyerjük meg az olimpiát, az A válogatott az év 8 mérkőzéséből csak egy barátságost veszí­t el Bécsben az osztrákok ellen, s a hosszabbí­tás utolsó perceiben kapott góllal bukja az EB-elődöntőt, van egy ikszünk (szintén barátságos találkozón) a vb-döntős Csehszlovákia ellen, a többi győzelem, győzelem és győzelem!

Ekkor már egyáltalán nem véletlen, hogy a kabarékból kihagyhatatlan a magyar futball.

A Vidám Szí­npadon a felejthetetlen Kazal László szilveszteri konferanszában egyenesen himnuszokat zeng Albertékról.

Az igazi nagy nevettetők stí­lusában a nézőtéren ülő közönséghez kiszólva mondja:

„Mert nektek barátaim halvány fogalmatok sincs arról, hogy mi az igazi foci! Ti, drága barátaim ugatjátok a focit! Nektek egyetlen, drága, magyar testvéreim a Vava az egy kutyaugatás, a Schroiff nektek egy anyacsavar, az Aesopust meg összekeveritek a Masopousttal… De láttátok, ti egyetlen vér- és szesztestvéreim ezt az Albert gyereket? Amikor az megindul a labdával? Ezt a Flórit… tudjátok, akiről az Albert kekszet is elnevezték…”

Idáig jutott, amikor már dörgött a taps.

A magyar futball bombabiztos poén volt a kabaréban.

Nem nevettek rajta.

Megtapsolták.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  • Ebben az időben jelentős változások következtek be a szurkolásban is. Amiben ugyan élenjártak a fradisták, ám a példát a többiek is követték. Manapság a fene gondolná (leszámí­tva a magamfajta »hetvenkedőket«), hogy rendőrségi ügy lett belőle. Pedig az volt.
    Mert már az is rendőrségi probléma lett, hogy a játékosok a mérkőzés után a szurkolóknak megköszönték a biztatást. Ez a ma már természetes esemény akkor külön bekezdést érdemelt a rendőrségi jelentésben.

    „…a mérkőzés végén Dalnoki vezetésével a csapat többsége a „gyertek ide” felhí­vásra az őrjöngő, zászlót lobogtató szektor közönségéhez ment. Ezzel fokozódott a hecckampány,”

    „Az 1963 közepétől kialakult rendbontás új jellegzetessége az volt, hogy több száz fiatalból nagyobb arányú ifjúsági csoportosulás jött létre a Népstadionban, elsősorban az N, O, P, R, S szektorokban, ahol zászlókkal, zajeszközökkel hí­vták fel magukra a figyelmet. 1962-ben még elkoboztuk a zajeszközöket és a zászlókat, később azonban – mivel a nemzetközi mérkőzéseken a külföldi szurkolók ilyeneket használtak, másrészt a tv közvetí­tései révén ez széles körben ismertté vált – engedélyeztük ezek használatát.” – í­rta 1964 őszén készült (akkor még szigorúan titkos) jelentésben a budapesti rendőrfőkapitány.

    Az 1963-as és 64-es bajnokavatás utáni »tömegoszlatásból« szerencsésen kimaradtam, mert időben kaptam egy »fülest< hogy mire készül a rendőrség, és végzős egyetemistaként, majd mind a Hadtörténeti munkatársaként (akinek a rokonságából volt aki nemrég szabadult) egyszersmindenkorra „lenulláztam” volna magam. Mehettem volna segédmunkásnak. Erre az időre tehető az addig egységes B-közép szétzilálása is. Ebben peresze közrejátszott az is, hogy a régi falelátós pályát használaton kí­vül kellett helyezni, és a fontosabb meccseket már a Népstadionban játszották. De a tábor régi vezetőit, Krampuszt és Mikit, akik a legnehezebb időben is fegyelmezetten együtt tartottak minket, olyannyira, hogy nem lehetett belénk kötni, »kivonták a forgalomból«. Büntetőlejárást még ők sem tudtak indí­tani ellenük, de kötelezték őket, hogy minden mérkőzés idején jelentkezzenek a rendőrségen. Ám ezzel csak azt érték el, hogy egy fegyelmezett csoport helyett sok kisebb, és nehezebben ellenőrizhető csoporttal lett dolguk. [Nagy Bélától valamikor a nyolcvanas években kaptam egy erre vonatkozó visszaemlékezést másolatban, de jelenleg nem találom.] „Az eddigi operatí­v munka során azonban nem tudtunk elég mélyen behatolni azon elemek közé, akik tudatos szervezői a tömeghangulat szí­tásának és ellenséges cselekményeknek. Eddig kizárólag a felszí­nen jelentkező ellenséges elemek és huligán hangadók ismertek, akik lényegében egyedi vagy kisebb csoportokban elkövetett izgatásokat hajtanak végre. A rendbontók felderí­tése céljából több galerit illetve ismert hangadót vontunk feldolgozás alá.” – ismerte be jelentésében a rendőrfőkapitány. „Véleményünk szerint az „FTC Hí­radó” nagyméretű terjesztése is fokozza az amúgy is széles körben lévő FTC-hisztériát.” – olvasható még a jelentésben, s a „tömegoszlatással kapcsolatban az is, hogy„Az intézkedő rendőrök ténykedéséről valamint a tömegről felvételeket készí­tő Fejes László – Képes Sport riportere – ügyében, a filmek lefoglalása mellett, vizsgálatot folytatunk.” Természetesen mindez nem a rendőrség (azaz a III/III) fejéből pattant ki. Amikor a kilencvenes évek elején az 1958-as Afrika-expedí­ció létrejöttét kutattam, eljutottam az akkor éppen Politikatörténeti Intézetnek nevezett közgyűjtemény archí­vumába. Végül is nem jutottam semmire, mert a vonatkozó iratokat nem találtuk. Viszont a mutatókönyvből kiderült, hogy már 1963-ban a Politikai Bizottság foglalkozott az FTC ügyével. Hogy ott miről volt szó, nem tudom, mert a kutatási engedélyem másra vonatkozott, de biztosan nem szentté akarták avatni a Fradit. Egyébként az Archivnet cí­mű internetes folyóirat közöl néhány a Fradira vonatkozó dokumentumot is, innen vettem én is az idézeteket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
04.17.17:00, M4 Sport
04.20.20:00, M4 Sport
04.25. 17:00, M4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ