Már nyolc éve, hogy elment a krónikás

nagy-bela_0017

Külföldön járva egyáltalán nem meglepő, ha valamely ismert futballklub stadionjában találunk egy múzeumot, amelyben az illető egyesület labdarúgói által szerzett trófeákat és az elmúlt sok évtized írásos és tárgyi emlékeit csodálhatjuk meg. E csapatok múltjáról pedig különböző, a klubok által megjelentetett újságokban, könyvekben olvashatunk rengeteg érdekességet.

Magyarországon a Ferencvárosi Torna Club büszkélkedhet ilyen múzeummal és azzal, hogy történetét hozzáértő módon feldolgozták. Mindez egy olyan ember érdeme, aki közel négy évtizedig töltötte mindennapjait a klubban. Hatalmas munkával, elképesztő mennyiségű dokumentumot gyűjtött össze és rendszerezett, mindent megtudott szeretett egyesületéről, amit csak lehetett. Az 1899-es klubalapítás óta eltelt százhét év történelmét nála jobban senki nem ismerte, különös tekintettel a labdarúgó-szakosztályra. A könyvtárakban fellelhető újságokon, könyveken kívül számtalan egyedi írásos és tárgyi emléket olvasott át, nézett meg, s helyezett el a ferencvárosi történelemben.

nagy-bela_muzeum_0093

A neve fogalom. Munkássága felbecsülhetetlen értékű, s az ember bizony, óhatatlanul is elgondolkodik: ha ő nem érezte volna élete értelmének a Ferencváros múltjának és jelenének felkutatását és megörökítését, akkor mit tudnánk ma Magyarország legnépszerűbb sportegyesületéről, legkedveltebb futballcsapatáról?

Mindannyiunk szerencséjére Nagy Béla feltette az életét az FTC, a Fradi szolgálatára, és neki köszönhetően ma már szinte nyitott könyv a Fradi története. Amit ő nem tudott, az nem is volt – bár saját bevallása szerint időről időre talált újabb dokumentumokat, hozzájutott újabb információkhoz a múltból.

nagy-bela_pele_albert_0042

Nagy Béla a Ferencvárosi Torna Club egyik legendája, akinek emlékét örökre megőrizzük, munkáit a lehetőségeink szerint bemutatjuk, és folytatni kívánjuk. Hiszen 2006. március 26-án csak Nagy Béla földi élete ért véget, a szellemisége és a Ferencvárosi Torna Club története nem, mert az folytatódni fog, ahogy azt daloljuk is: “míg a Földön ember lesz”.

nagy-bela_sirja_0088_01

 

2 hozzászólás a(z) Már nyolc éve, hogy elment a krónikás bejegyzéshez

  • Ôrzök Nagy Bélanak 3 kötetit, melyet még a kommunista rendszer alatt nyomtattak ki.

    Milyen lehetett ez az ember, akit ùgy képzelem el magamnak, mint valakit, akit egy àllandò bensô tûz és lelkesedés hajt folyton ùjabb és ùjabb dokumentumok felkereséshez.

    Egy embert, aki 40 évig magàban tartja ezt a tûzet csak ùgy tudom elképzelni magamnak, hogy a Ferencvàrosi klubhàzban van egy szobàja, melyban csakis az ô érdekeltségéinek él. Bùjja a könyveket. Levelezik. Fogalmaz. Ìr. Beszédesnek nem tudnàm elképzelni, hiszen akkor kevesebb ideje lenne a munkàjàhoz. Egy ilyen ember a munkàjànak él.

    Szivessen làttàk-e a klubhàzban ? 40 évig koptatta a lépcsôket ? Vagy otthon dolgozott ? Az akkori renszer; milyen szemekkel nézte ?

    De vajon milyen volt a szakmàja ? Értelmiségi volt-e ?

    Sajàt magàt – ùgy tûnik – ki tudta tartani, vagyis ki tudta vonni, a mindennapi hiùsàgok alòl. Miért is: Ez idôpazarlàs lett volna.

    Nézem a képet, melyet – Pelé és Albert-el együtt – mutatja. Egy szerény mosoly az arcon, azonban nem bùjik el. Öntudat van ebben a tekintetben. Tudja, hogy értékeset fog majd hàtra hatgyni, ha egyszer màr nem fog élni. Egyenrangùnak làssa magàt. És ùgy tùnik, hogy Pelé és Albert is mint egyenrangùval tàrsalognak vele.

    Voltak-e egyàltalàn megjegyzései sajàt magàròl ? Es ha megkérdezték volna, vajon miért csinàlja mindd ezt; akkor vàlaszt kapott volna az ember ?

    Egy olyan embert, aki csak màsoknak él, és akinek – ùgy tûnik nem is lett volna magànélete – valamilyen hivatottsàgot kellett, hogy érezzen. Tisztàban volt-e avval, hogy milyen értékes munkàt végez ?

    Jò érzés, valahogy egy olyan emberrel talàlkoztunk, aki nem sajàt magàt helyezi a központba, hanem egy hivatotttal, aki idôt, erôt, lelki erôt annak àldozza fel, ami lelkesìti.

    Egy ilyen ember, gondolom, tudja, hogy munkàjànak értéke és értelme van.

    Mint remete dolgozott volna-e ? Nem, ezt mâr nem gondolom. Tudta bizonyàra, hogy a Klubjàhoz valò vonzòdàsàval, érte valò lelkesìtésével nem volt, nem is lehetett egyedül.

    Jô, hogy vannak ilyen emberek. Nem a többségben vannak. Szemünk elé tàrjàk azt, hogy valòjàban minden emberé kàr, aki nincs màr, mert nélküle nem lenne az, amit nekünk hàtrahagyott.

  • Hatalmas fradista volt, s melegszivu ember ! Nagy kar erte a Ferencvarost korai halalaval.
    A Muzeummal es a konyveivel orokre fennmarad az emleke.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső utánpótlás emléktornák