MLSZ – mi 6:2, és láttam a városi legendákat

„Mi akkor is győzünk, ha kikapunk…”

Egy kis cím magyarázat, hogy értsék azok is, akik oldalunkon esetleg évek múlva olvassák ezt a bejegyzést. Baráti társaságunk 12 órakor indult a székháztól, két autóval és tíz fővel a kellemesnek induló első 2011-es túrájára Szegedre.

Öten már a hét elején megvették a belépőjegyeiket a Fradi shopba, mert még véletlenül sem szerettek volna lemaradni az év első Fradi meccséről. Jómagam és két szurkolótársam jegy nélkül vágott neki az útnak, ketten pedig akreditációjuknak köszönhetően, mint fotós és tudósító volt biztosítva a bejutás az MLSZ által szervezett BORSODI TEREMLABDARÚGÓ BAJNOKSÁG eseményére.

Kellemes út után minden a terveink szerint alakult, és megvásároltuk a szegedi VÁROSI SPORTCSARNOK pénztárában a torna helyszínén a hiányzó jegyeket. Megjegyezném már itt feltűnt, hogy nincs szektorba szóló jegy, így nem igazán érettem, hogy mi alapján mérték fel az érkező szurkolók csapatonkénti megoszlásának arányát, mivel a szektorokat előre lezárták. Lezártam annyival, hogy vagy kicsi az érdeklődés, vagy jön az annyiszor sporteseményen átélt „hering” effektus.

Mivel az első Fradi meccsig még majd három óra volt, így két részre szakadtunk. A többség elment megkóstolni a híres szegedi halászlevet, a tudósítók elindultak végezni a munkájukat, én pedig besétáltam a Fradistáknak fen tartott szektorba, mivel volt a tornának egy korai betét programja, mely a labdarúgás népszerűsítését szolgálta. Igaz erről egyetlen országos média sem számolt be, de én nagyon izgatottan vártam.

Eljött a pillanat, Harsányi Levi a játéktérre szólította a helyi (szegedi) legendákat. Először Nemes Pista bácsit, akinek fiával együtt koptattam a Ságvári Gimnázium padjait, majd következett dr. Miskolczi József matematika tanár, a valamikori Szegedi Tanárképző, mai nevén USC labdarúgó csapatának edzője, aki több mint 40 éve ül (áll) csapatának képzeletbeli kispadján. Ez már önmagában is világcsúcs, de nem kerülhetne erre az oldalra mert a Ferencváros labdarúgásának múltjához,  így ebben a formában kevés köze van.

Vagy mégsem?

Mert ennyi év alatt megannyi tanítványába oltotta bele a labdarúgás szeretetét. Nevelte, tanítgatta őket a sportág iránti szeretetre, és váltak a sportág fogyasztóivá. Így játékosok, edzők, újságírók, vezetők, szurkolók lettek nagyon sokan közülük, mind ezt zöld-fehér színekben. El is értünk oda, hogy mégis mi az amiért itt lehet, ami nagyon nagy örömet okoz számára, mert

Ő egy négygenerációs Fradi család dédnagypapája.

Apáról fiúra, unokákra, majd dédunokára szállt a zöld vér, és a Fradi szív.

.

(. (Fotók: www.ulloi129.hu)

.

A szegedi legendák kipipálva, jöhetett volna a hab a tortára, a Fradi torna győzelme, de ez sajnos ma (sem) nem sikerült.

Már a bevezetőben említettem, hogy az első mérkőzés előtt is látni lehetett, hogy valami nincs rendben. A csarnok már akkor szinte zsúfolásig megtelt, szinte alig volt ülőhely. Megjegyezném, hogy a csoport helyszínének kijelölésekor, értetlenül álltam a szegedi helyszín előtt. Ilyen kicsi és adottságú sportcsarnokba nem szabad ilyen nagy érdeklődésű eseményt szervezni (vagy nem így). Mielőtt bárki h…pestinek titulálna, annak elmondanám, hogy ezen sportcsarnok helyén állt az UTC pálya, és itt, illetve a mellette lévő grundon töltöttem gyermekéveimet, így nagyon is elfogult vagyok.

Nem a sportcsarnokkal, vagy vezetőivel van bajon. Aki idehozta a Fradit, az a hibás, ez pedig az MLSZ. Bár őket meg „felmenti” központi irányítású tájékoztatás, melyben nem is olyan régen lehetett olvasni egy dunántúli klubról, melynek a legnagyobb az utazó szurkolótábora. A sportág vezetői meg csak ennek a csapatnak a mérkőzéseire járnak általában, így kikövetkeztethették, hogy Fradi szurkolók simán elférnek ilyen kicsi helyen.

A tegnapi nap története azért szomorú, mert (újra) azokat szívatták, akiért a sportág van, a szurkolót, a termék fogyasztóját, bár abban nem vagyok egészen biztos, hogy szükség is van rájuk. Egy valamit azért nem szabad elfelejteni, mivel a magyar labdarúgás egy fillért sem ér a Fradi nélkül -200 millióról 2 milliárdra ugrott a TV-s pénz, miután a Fradi visszakerült az NB1-be-, a Fradi meg nincs szurkoló nélkül.

Így csak drága Rudas Feri bácsi nyugtató, bölcs szavai jutnak az eszembe:

„Ide figyelj, játszottam, éltem már egy pár rendszerben, de a Fradit még soha senki sem szerette, volt hogy elvették a nevünket és színünket is, miért lenne ez másképp….”

Mire csapatunk elkezdte a második mérkőzését is kialakult a címben szereplő „6:2” jelentése is, még egy szurkoló társam bejutott a nyolcfős kontingesből.

A lelátó Fradista részén eközben pattanásig feszültek az indulatok, mivel közben a szurkolók kicsit összehúzódva bizonyították, hogy a szektor negyede üres, nagyon kevés kellett volna az újabb balhéhoz, de hiába szerették volna szerintem ezt sokan, és tettek is meg mindent érte, ma nem jött össze.

Itt jegyezném meg, hogy az általunk is sokat szidott rendőrség kint rekedt kontingesünk beszámolója alapján – élükön az eseményt biztosító szegedi parancsnokkal -, nagyon készségesek voltak, és egyértelműen kijelentették, hogy nem rajtuk múlik a beengedés, azaz tőlük be lehetne menni.

Nem vagyok szakember, de arra tanított az élet, hogy ha megakarunk oldani valamit, azt megoldjuk, de legalábbis megpróbáljuk, amit pedig nem akarunk, azt meg sem próbáljuk.

Tegnap meglehetett volna oldani, azaz be lehetett volna engedi a kint rekedt Fradi szurkolókat (milyen érdekes csak Fradista maradt kint, más szektorokban meg szemmel láthatón zsúfoltabbak voltak). Mégpedig úgy, hogy a kecske is jól lakik, és a káposzta is megmarad, azaz a szektorunkkal (fizikálisan két mobil kordonnal elválasztott) kapu mögötti rész felét átadják, ahol a csapatok, hozzátartozóik és pár VIP vendég volt igen foghíjasan. Így egy olyan helyre engedtek volna nézőket, ahol még bőven volt hely.

Meg egyébként is nem róluk szólt (talán) az esemény, bár arra kíváncsi lennék, hogy az ő oldalukon is koedukált volt-e a WC, Mert a Fradi oldalán pisilő fiúk sorfala mögött kellet e hölgyeknek megközelíteni a „hathengeresből” számukra kijelölt részt (én kérek elnézést).

Az említett részt pár korláttal pár perc alatt ki lehetett volna alakítani, de nem akarták, vagy valaki nem akarta.

Feldúltan találkoztam kiesésünk után a utcán rekedt társaimmal, akik a rendőrségre indultak feljelentést tenni. Én pedig elvittem kis csoportomat a rég nem látott Dezső barátom halászcsárdájának, béketelepi verziójához, mivel az eredetit, most a Tisza látogatja.

Egy alvás sem segített sokat az indulataim csillapításán, de erre a végén még visszatérek.

Átolvastam a mai internetes sajtót, az ftc.hu-n megjelent közleményt nem minősíteném. Nem sok sort szenteltek a Fradi szurkolókat ért atrocitásra, de egy gyöngyszemet kielemeznék:

„Való igaz, hogy többen kinn rekedtek – ismerte el a tényt Erdős László főszervező, aki úgy tudta, a rendőrök nem akarták beereszteni a fanatikusokat, mivel már tele volt a csarnok.

– Úgy gondoljuk, többen hamis belépőkkel jutottak a csarnokba, és jegyüzérek is többszörös áron árultak belépőket.”

Blikk

Nem szeretném azt írni, hogy ez hazugság, mert nekem kéne bizonyítanom a végén, hogy a nem létező jegyüzérek nem is voltak, így a fenti sorokról annyit, hogy „Úgy gondoljuk”-ékat valaki félre tájékoztatta, vagy rosszul gondolták. Csak egy apró megjegyzést tennék – mivel koromnál fogva láttam már jegyüzért -, ott ahol 1 m2 -re két rendőr jut, ott nem tevékenykednek ezek az urak. Ha ez nem lenne elég meggyőző, akkor egy gazdasági érvem is lenne, ha nyitva a pénztár, és ott is árulják a jegyeket, mi a biznisz a jegyüzérnek. Arról nem is szólnék, hogy ezzel a jegyek száma a matematika mai állása szerint nem nő.

A másik kijelentést az „Úgy gondoljuk” mondatból, pedig már bátrabban minősítenék jelzőkkel, de nem teszem. Próbáljon valaki hologramos jegyet hamisítani, ha pedig találtak ilyet, akkor gondolom ezeket lefoglalták és megtették a rendőrségi feljelentést, mert a jegy hátoldalán ez áll:

„…a hamis jegy felhasználója ellen eljárást kell indítanunk.”

Felhívnám a „kell” szóra a figyelmet, mely nem azonos a „lehet”-tel, de tartalmaz ez a jegy egy érdekes kijelentést:

„…egyszeri belépésre jogosít…”.

Vagy nem!?

Én mégis úgy gondolom, ne legyünk elégedetlenek, mert előre lépett az MLSZ, pontosabban az általa rendezett esemény körül történtek, nagyon jó ütembe haladnak pozitív irányba. Nem is olyan régen még egy válogatott mérkőzés kapcsán azt lehetett hallani, hogy megütöttek a biztonságiak egy szurkolót, és többen be sem jutottak, vagy csak nagyon későn. Ma már csak 100-200-án nem jutottak be az MLSZ rendezvényre érvényes jeggyel, többségük több száz km-ről érkezve.

Már csak egy gondolat (üzenet) maradt hátra. Pár bekezdéssel feljebb említettem haragomat, mely nem csitult.
Szerkesztőtársam szokta kérni (tanácsolni), ha nagyon gáz vagyok, hogy aludjak rá egyet, és ha holnap is úgy gondolom, akkor megbeszéljük. Úgy gondoltam (aludtam rá), de a gondolataimat még mindig nem lehet leírni, így elkezdtem a ma reggeli rituálét. Megnéztem az oldalunkat, elkezdtem mosolyogni és tegezni magam: „hogy te milyen h…. vagy”.

Ma Mészáros Józsefről, Deák Ferencről, Száger Györgyről, Fritz Alajosról, Horváth Györgyről szóltak a bejegyzéseink (megemlékezéseink), és eszembe jutott egy örök becsű megállapítás – talán Hofitól származik az eredeti változat -, az említett személyek még mindig itt lesznek, amikor a tegnapi epizodistákra már senki sem fog emlékezni.

-ɱ-

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Aranylabda: 50 éve Albert Flórián volt a világ legjobbja
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ