Nagy L. naplója: FTC – 1995 április

naplo_aprilis

1995. április 1.  Ferencváros-Barcelona

gomb_vizilabda-150_150A mérkőzés előtt kétgólos előnyt szerettünk volna a kinti visszavágóra szerezni. Aztán a játék közben először kiegyeztünk volna csak a győzelem megszerzésével is. Végül örülni kellett a csak kétgólos vereségnek. (8-10), amivel legalább a reménysugár megmaradt a kinti bravúrra. Mindez a ví­zilabda LEK-kupa döntőjében történt.

1995. április 3.

Fradi-UTE

gomb_foci-150_150_2Az aknamunka megint beindult. Hogy, hogy nem, a Dózsának egy nap alatt sikerült leigazolnia Urbán Flóriánt, ráadásul külföldről. A kommandósok a belvárosban lévő Simon sörözőt, egy kósza bejelentés alapján fényes nappal megtámadták. Aki ott volt kivonszolták az utcára és megbilincselték, mindenféle jogalap nélkül. Alig vártam, hogy este legyen és kezdődjön a játék. Sérültjeink közül többen vállalták a játékot, í­gy egészen jó összetételben kezdtük a derbit, melynek fontossága kiemelkedő volt. Ha nyerünk, az élre ugorhatunk 3 pont előnnyel. Nyertünk, nagyszerű csapat és sok kiváló egyéni teljesí­tménnyel.

Balogh: A kapuban kevésszer kellett játékba avatkoznia, de azt jól tette, főleg a kirúgásai mentek élményszámba.

Hrutka: Gyönyörű becsúszásokkal és magabiztos védekezéssel, valamint nagy fegyelemmel játszott. Ha ezt a szintet hozza, nem kell félni ha a Manci külföldre szerződik.

Telek Tanár Úr: Minden támadást elsöpört észrevétlenül, de korlátlanul uralta a védő harmadot.

Szekeres: Az árulót teljesen leradí­rozta a pályáról, ráadásul szabályosan és energikusan. Egyre inkább meghatározója a csapat védelmének.

Páling: Csúszott, mászott, na és rúgott egy gólt. Albert labdájából- egyéni akció végén gurí­totta el a kapus mellett.

Albert: A második félidőt dirigálta végig, lendületesen és klasszis módon. Adott egy gólpasszt, olyat, amilyet csak ő tud egy Albert “bicikli” után.

Lisztes: Megint a mezőny legjobbja, a csapat irányí­tója. Az első gólnál forintos labdát adott Kellernek. Rúgott egy gólt 30 méterről, védhetetlenül. Az első félidőben azt csinált amit akart, ráadásul védekezni is egyre jobban tud. Leszerelni pedig szinte lehetetlen.

Lipcsei: Urbánt eltüntette, és vállalta azt, hogy az egyéni csillogást alárendeli a csapat érdekének. Nagyon fegyelmezetten játszott elősöprögetőt. Egy alkalommal még ő húzta el a vitából a veszekedni akarót!

Keller: Az “öreg kapitányunk visszatért, és csak 7 perc kellett ahhoz, hogy kapásgólt érjen el, no ezzel megadta az alaphangot.

Kopunovics: Nem volt veszélyes a kapura, de otthagyni nem merték a hátvédek.

Neagoe: Állandó rettegésben tartotta a szélső hátvédeket. Ezzel meghiúsí­tva a Dózsa szélső hátvédeknek felfutását. A két ék ugyan nem rúgott gólt. de a taktikai feladatukat a fentiek mellett a védelem széthúzásával megoldották, utat nyitva a középpályásoknak.

Kecskés és Nagy Zs.: Keveset voltak a pályán, de az unokáiknak elmondhatják, hogy ott voltak.

Az előző héthez képest szerencsére a csapat 180 fokos fordulatot vett. Nagyon jól játszottak, és egy pillanatra sem hagytak esélyt a vérszegény ellenfélnek. Hiába a fák nem nőnek az égig, még Újpesten sem. A FRADI, az viszont mindig FRADI.

Utólag visszatekintve nem is volt miért izgulni a mérkőzés folyamán, mert egy pillanatig sem forgott veszélyben a győzelmünk, ettől függetlenül csak állva tudtam nézni a TV-t. Az első félidőben az UTE kapura sem lőtt, ellentétben a mi két találatunkkal. Szünet után biztonsági játékot kezdtünk játszani, átengedve a területet és a kezdeményezés jogát az ellenfélnek. A felállt védelmünkkel szemben nem jutottak semmire. Végül a félidő derekán egy kontránk góllal zárult, és a Dózsa magába zuhant. Olyat láthatott a közönség, amilyet csak kevésszer. Labdát tartott a csapat, de olyan sokáig, hogy az talán a Giness rekordok könyvébe is beférne. A tábor pedig ollézott hozzá. Fantasztikus volt, még a TV-n keresztül is. Sajnálom, hogy nem számoltam meg a labdaérintések számát, de biztos 20 és 30 között volt. Talán még most is adogatnának, ha Hrutka nem lövi kapura a bőrt, mert í­gy lett vége ennek a külön atrakciónak. Nagyon megalázó lehetett az ellenfélnek. Ezzel a győzelemmel visszavágtunk az őszi Üllői úti 0-3-ért. Kár, hogy a 90. percben bekaptuk azt az egy gólt, annyi baj legyen.

A csapat ilyen jól utoljára a CSZKA, valamint a Portó elleni hazai meccsen játszott. Tulajdonképpen e mérkőzéseken szerzett tapasztalatok és “vértek” is segí­tették a mai győzelmet, hisz az ellenfél nem tudott úgy felkészülni fejben az összecsapásra mint mi. Az ő harsány felszí­nük mögött nem volt tartalom. Dí­csérni illik ezért a diadalért Novák Dezsőt is, aki nyáron vette át a társaságot az általam nagyon szeretett Nyilasi Tibortól, aki tinédzser korom meghatározó klasszisa volt a pályán, és aki az előző 4 évben sikert sikerre halmozott edzőként. Eleinte nehezen fogadtam el Novákot, pedig nem miatta ment el Nyí­l, de a csapat mostani teljesí­tménye mindenképpen az ő érdeme is.

Tulajdonképpen rangadónak indult, de olyan fölényesen nyertünk, hogy csak a hagyományok miatt volt mégis rangadó. Az eredmény nem is tükrözi a különbséget, hisz a csapat rendkí­vül korszerűen játszott, és ebbe ma már az is beletartozik, hogy a mérkőzés közben kialakult helyzetnek megfelelően változzon egy csapat taktikája.

A jelenlegi állapot kí­sértetiesen hasonlí­t az utolsó bajnoki cí­m megszerzésének évében kialakult helyzethez. Igaz, akkor Kispesten nyertünk 2-0-ra, de onnan aztán senki meg nem állí­tott minket.

1995. április 4.

Most már biztos, hogy nyártól van egy bajnok női kosárlabda csapatunk, valamint két strandröplabdázónk (Bóta Enikő, Sztankó Éva) és az is, hogy ADIDAS-ba öltöznek csapataink.

1995. április 6.

gomb_foci-150_150_3Egész héten nagy várakozással tekintettem a Győri ETO elleni hazai derbi elé. Aztán végre eljött a szombat, és az Ibivel kimentünk az üllői útra. Rettentő nagy szél volt aznap, és egyáltalán nem “igazi futball idő”- ahogy szoktam mondani. Úgy gondoltam, hogy a közvetlen ellenfeleink biztosan veszí­tenek, és í­gy az élen még több ponttal elhúzhatunk. Az ellenlábasaink valóban kikaptak, de sajnos mi is. Azt gondoltam, hogy a hétfői kitűnő játékot nem tudjuk megismételni, de erre a gyenge produkcióra nem számí­tottam. A 20. percben állí­tott labda után kaptunk gólt. Hogy kinek a hibájából? Elsősorban a kapuséból és Hrutkáéból, de a többiek is hibáztathatók.  A bekapott gól után aztán elkezdődött a szenvedés, futottunk az eredmény után -hiába.  A szünetet követő első 5 percben azt hittem a mutatott játék alapján, hogy simán fordí­thatunk. Ráadásul az eredményjelzőn és a rádiókon keresztül értesültünk arról: égnek az ellenfeleink. A hangulat megemelkedett, de csak addig, amí­g Páling senkitől sem zavartatva, fejjel a saját kapunkba nem csúsztatott. Hazaadásnak szánta, de a kapus valahol kint bóklászott ahelyett, hogy a kapuban állt volna, vagy szólt volna, hogy hagyd. Ez az újabb kapushiba aztán végleg betett az amúgy sem jól játszó csapatnak. A hátralévő időben újabb két gólt ért el az ellenfél, a teljesen szétesett csapatunk ellen. Az egyiknél már elindult cserélni Keller és az ő helyére belőtt labdával a csatárok meg sem álltak a kapunkig. A negyedik, újabb öngól volt. Hrutkán változtatott irányt egy vérszegény lövés, amit még í­gy is fogni kellett volna. Az utolsó percekben aztán Nagy Zs. szépí­tett egy tetszetős lefordulás után.

A hangulat azonban olyan volt mint egy temetésen, és ezt csak a Honvéd legyőzése oldhatná fel. Nagy lehetőséget szalasztottunk el, habár példátlan balszerencsénk is volt, hisz 3 öngólt is vétettünk  í­gy 6 ponttal megléphettünk volna. Csalódottan indultunk haza abban bí­zva, hogy a csapat a jövőhétre megtalálja az UTE elleni formáját.

Ví­zilabdázóink is elvéreztek, immár véglegesen a LEN kupa döntőjében, mivel idegenben nem sikerült a bravúr.

1995. április 13.

A televí­zió egyik csatornáján, egy sportműsorban Nóvák Dezső volt a vendég. A 4-1-es vereségről és a közönség nem kimondottan barátságos viselkedéséről faggatták. Három “sakál” volt vele szemben, de nagyon intelligensen és nyugodtan minden provokációból kikecmergett. Nem sztároskodott ő soha, hanem végezte a nem túl hálás feladatot ,”Nyí­l” után a kispadon ülni. A hétvégi vereségünk pedig szerintem nem edzői, taktikai vereség volt, ezért kár lenne a fejét venni. Nagyot nőtt a szememben ez után az eset után, de a hétvégi honvéd elleni mérkőzés mindenképpen fordulópont lesz. Ha nem kapunk ki, akkor csak kisiklás volt a 4-1, de ha nem…

1995. április 15.

gomb_foci-150_150_1Tegnap és ma egész nap Pataki Attila “szavai” jártak a fejemben: GYŐZNI FOGUNK., GYŐZNI FOGUNK… Aztán eljött a mérkőzés kezdete.

Ferencváros-Kispest

Az utóbbi években ezek az összecsapások mindig hatással voltak a bajnokság végkifejletére.

Csí­kos mezben kezdtek a fiúk, és én ezt jó jelnek tekintettem. Az összeállí­tásban több változást is örömmel vettem tudomásul. Megerősödött a csapat, hisz Simon, Kuznyecov, Albert, Neagoe is kezdő volt, valamint Balogh, Telek, Hrutka, Lipcsei, Lisztes, Szekeres, Nagy Zs. aztán Neagoe-t Kopunovice váltotta fel, aki a 15. percben Hrutka indí­tása után Lisztes remek beadását passzolta kb. 5 méterről a hálóba. Lendületesen játszott a csapat, és helyzeteket dolgozott ki. Az ellenfélnek volt ugyan egy kapufája, de ennek ellenére a miénk volt a félidő.

Szünet után nagyon megrázta magát a csapat. Az 50. percben Nagy Zsolt brillí­rozott, és egy szép lefordulás után lőtt a hosszú sarokba. A labda a kapufáról jutott a vonal mögé. Nagy volt az öröm, és egyre biztosabbnak éreztük vezetésünket. Ráadásul a csapat egyre jobban játszva újabb gólt ért el. Lisztes szögletét Hrutka fejelte be, majd Lipcsei a 71. pechen végre feliratkozott a góllövők közé. Számtalan jobbnál jobb lövést eresztett már meg, de Brockhauser mindig védett. Most azonban senki nem tudta feltartóztatni, Kuznyecovval kényszerí­tőzve betört a tizenhatosra, átugrálta a kaszáló lábakat, a vele futó Lisztest is “eltakarí­totta” maga mellől, majd a kapust kicselezve az üres kapuba gurí­tott. A kapus még a középkezdés után is a kapufánál ülve próbálta megemészteni az esetet. Ekkor úgy éreztük, végképp kiütjük az ellenfelet.  Aztán nem í­gy történt. Egy kétes tizenegyessel szépí­tettek, és feltámadtak. További két gólt értek el némi bí­rói segédlettel, de a győzelmünk nem forgott kockán.

A csapat a vártnál könnyebben hozta az újabb győzelmet ezen a fontos rangadón. Megőriztük a vezetést a táblázaton, újra jól és taktikusan játszva (75 percig) annyit kiadva magunkból amennyi feltétlenül szükséges, és nagy lépést tettünk a bajnoki cí­m felé. A további sorsolást böngészve bárki láthatja, hogy már csak mi veszí­thetjük el. Remélhetőleg nem fogjuk.

Kézis lányaink is rangadót nyertek, és pontveszteség nélkül vezetik a tabellát.

1995. április 19.

gomb_magyarkupaFTC-BVSC 3-0 (2-0)

A kupavisszavágón viszonylag simán harcoltuk ki a továbbjutást. Albertet a szakvezetés úgy látszik csak a Dózsa és a Honvéd elleni derbikre drótoztatta össze, mert a térdét újra műteni kell, í­gy ő nem játszhatott, miként Lipcsei sem. Péter azért, mert ősszel Zalaegerszegen a bí­ró kiállí­totta, és ezért 4(!) kupa találkozóról eltiltották. Az összeállí­tás a következő volt:

Balogh-Telek, Hrutka, Szekeres-Páling, Simon, Lisztes, Kuznyecov, Czéh-Nagy Zs., Kopunovics.

Nem túl sokan jöttek ki, kb 5-6000-en. Jól kezdett a csapat, mert már a negyedik percben megszereztük a vezetést. Lisztes kitűnően adta középre a szögletet, Czéh pedig előrehajolva fejelte azt a hálóba. A jó kezdés után a második találat sem váratott sokáig magára. A 15. percben újabb szöglet, ezúttal az ellenkező oldalról. Lisztes í­velte, és Hrutka felugorva fejelte be a másodikat. Negyedóra elég volt a hátrány ledolgozásához!  A játék a góljaiktól nagy kedvet kapott Czéh és főleg Hrutka (!) vezényletével zajlott. Sajnos utóbbi rúgást kapott, megsérült és í­gy le kellett cserélni. Az ellenfél kimondottan durván játszott és a bí­ró is gyenge volt. Nem torolta meg a nyilvánvaló szabálytalanságokat.

A szünetig több gól nem esett, és a kezdeményezés jogát is kezdtük átadni az ellenfélnek. Persze csak a térfelünk közepéig. Ott aztán Telek irányí­tásával mindig megszereztük a bőrt. A második félidőben a csapat csak annyit adott ki magából, ami feltétlenül szükséges volt. Kezdett unalmassá vélni a találkozó. Egyedül Simi szórakoztatta a nézőket a saját, brusztolós stí­lusában .

A 80. percben aztán Kecskés végre egy labdát nagyon szépen adott középre, és a berobbanó Kopunovics 4 méterről a hálóba fejelt, majd örömében még a mezt is lekapta magáról, amiért persze sárgát kapott.

A 4 között, rajtunk kí­vül a Honvéd, a Pécs és a Vác várja a sorsolást és azt, hogy minket kerüljön el.

1995. április 21.

Ifj. Albert Flórián térdét újra műtik, immár 4. alkalommal.  A beavatkozás az orvosok szerint sikerült, de a játékára sajnos ebben a szezonban mér aligha számí­thatunk. Nélküle és Lipcsei nélkül nehéz párharc vár ránk a kupadöntőbe kerülésért a Honvéddal szemben. Ha mi jutunk tovább, akkor a döntő első mérkőzése az Üllői úton lesz, és a visszavágóra kell vidékre utaznunk. Vagy Pécsre, de szerintem inkább Vácra.

1995. április 25.

A sajtó ma meglepetéssel szolgált: “ERŐSíT A FRADI”  Ráadásul egyenesen a Bundesligából érkezik a 23 éves ghánai származású támadó középpályás. A szinte már testvércsapatunknak számí­tó VfB Stuttgarttól, annak is a szűk, 18-as keretéből. A szoros együttműködés persze Lisztes Krisztián odaszerződésének köszönhető.. Joseph Addo -mert hogy í­gy hí­vják a fiút- 1993 óta van Németországban, amikor is a Német válogatott elleni mérkőzésen annyira tetszett Christoph Daum edzőnek a játéka, hogy azonnal megvették. Az edzőcsere után kevés lehetőséget kapott, mivel a posztján a brazil Dunga játszott. Nem lehet rossz spiller, mivel 28 alkalommal játszott Ghána válogatottjában, no és persze a Bundesligában is  csak szóhoz jutott, jó néhányszor. Lehet, hogy már szombaton bemutatkozik a csapatban. Nagyon kí­váncsi vagyok rá. Mindenesetre elnökünk köszönetét fejezte ki a németeknek ezért is, meg azért is, mert 4 utánpótlás edzőnk most is kint van továbbképzésen. Szeretnék, ha a FRADI Európa elitjébe tartozna a mostani eredményei alapján is. Én is szeretném.. Mivel az idegenlégiósok az első idényben nyújtják a legtöbbet, látatlanban és a “referenciáit” nézve, biztos vagyok benne, hogy nagy erősí­tést jelent “Joe”-, mert hogy ez a beceneve.

1995. április 29.

gomb_foci-150_150_6Szombaton aztán szóba sem került a játéka, mivel a német csapatnál (mint utóbb kiderült) edzőváltás történt, és az új tréner egyenlőre nem akarta elengedni.

A meccsre hármasban mentünk Ibyvel és a Tibikével. Reméltem, hogy a csapat is jobban játszik majd, mint a legutóbbi hazai bajnokin. Ferencváros-Nagykanizsa 2-1(0-1)

Balogh-Telek, Hrutka, Kuznyecov-Páling, Lisztes, Simon, Lipcsei, Szekeres-Nagy Zs., Kopunovics.

Szép időben a vártnál kevesebben, de úgy 10-12 ezer néző volt kint.

Lendületesen és gólra törően kezdett a csapat, és ekkor azt hittem, simán nyerünk. Helyzeteink is voltak, melyek legnagyobbika Páling előtt adódott. Egyedül vezette a labdát a kapusra, és oda rúghatta volna ahova akarja, de a kapus lábában elakadt a lövés. A kezdeti lendület lassan, sajnos erőlködésbe váltott át. A csapat sajnos a széleket nem használta, és a betömörülő védőket nem sikerült átjátszani. A szünet vége előtt aztán egy kontrából gólt kaptunk, amire csak egy Hrutka kapufa volt a válasz. A szünetben nagyon szomorú volt a hangulat és az egyetlen izgalmat csak az jelentette, hogy az ellenfeleink vesztésre álltak. Bár az információk csak innen-onnan jöttek össze, mivel sem a táblán, sem a hangosban nem volt tájékoztatás.

A második félidőben két perc alatt sikerült egyenlí­teni. Egy bal oldali támadásunknál Czéh (a szünetben jött be és igen aktí­van kapcsolódott be az összjátékba) lövésébe kézzel értek bele a védők. A büntetőt Lipcsei a jobb felsőbe vágta.

A délután legszebb jelenete a 70. percre jutott. Lipcsei, Lisztes lefejelt labdáját elemi erővel és tökéletes technikával bombázta kapura -úgy húsz méterről-, de a kapus jó reflexszel védett. A 76. percben az addig gyengén játszó Páling kitűnően adott be és ott Kopunovics -aki szintén eléggé visszafogott volt- lekezelte, majd a jobb sarokba továbbí­totta a győztes gólunkat.(2-1) Csak másnap este a “Góóól”-ban láttam, milyen klasszis alakí­tás volt a csatár produkciója.

A győzelem megvan, de örülni nem nagyon tudott senki, mert talán az NB I leggyengébb csapata ellen izzadtuk ki. Az előnyünk í­gy is nőtt, és már 5 ponttal vezetünk a táblázaton.

– Nagy László –

Előző rész: 1995 márciusKövetkező rész: 1995. május

A napló eredeti példánya:

2 hozzászólás a(z) Nagy L. naplója: FTC – 1995 április bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.24.19:30, m4sport
10.28. 21:00, m4sport
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ