Nagy L. naplója: FTC – 1995. január

naplo_januarÉv eleji Sportsajtónk azzal indult, hogy az újságok élükön a Nemzeti Sporttal azon csámcsogtak, hogy vajon a Kiprich, Urbán, Petri hármas jön-e vagy nem a Ferencvároshoz. Szerintem egy per­cig sem volt kérdés, hogy nem. Nem biztos, hogy igazi erősí­tést jelentenének, hisz ezerszer bebizonyosodott már, hogy a nehéz pillanatokban azok tudnak helytállni, akik itt nevelkedtek, vagy fiatalon öltöztek a világ legszebb szí­nkombinációjába, de főleg az érzelmi kötődés jelent sokat. Ezek alól csak kevesen jelen­tettek kivételt.

Az év első emlí­tésre méltó sport eseménye a HOLSTEIN teremtorna volt Németországban. Amióta az eszemet tudom még soha nem volt semmilyen sikerünk a teremben- most sem. A két napon a szponzorok tornáján mindkétszer csoport harmadikok voltunk. Nagy lelkesedés­sel vártuk az esti összefoglalót, de hiába mert nem kerültünk képernyőre a “c” kategóriás versenyen.

Az egyetlen magyar csapatként sikerült magunkat eladni külföldre, túrázni. Nem is akárhová! Malajziába. Valószí­nűleg ez még jól fog jönni a tavaszi szezonban. Mi a melegben készülhetünk, mí­g a töb­biek idehaza az éppen most leesett 10-15 centis hóban.

A csapattal utazott Kutasi Róbert is aki a Sportban tudósí­tja az eseményeket. Az utazás természetesen hosszú és fárasztó. Novák Dezső lába trombózis gyanús, és a hosszú utat nem nagyon bí­rta. Az első két cikkben semmi érdemlegest nem irt, csak “kis szinese­ket” .

Harmadnap reggel amikor a munkahelyre beértem az év első kellemes meglepetését okozták a fiúk: ” A FRADI HETET VÁGOTT A MALÁJOKNAK” olvastam a Sport főcí­mét.

lipcsei-peter_1994-95

Lipcsei Péter

Mivel személyes tapasztalatom nem lehetett a mérkőzésről, í­gy csak a tudósí­tó szavaira hagyatkozhatom: “A maláj fiatalok nagyon fenték a fogukat a Ferencvárosra. Ellenben a mieink közül szinte mindenki álmatlanul készült az év első mérkőzésére. Nem sok jóval kecsegtetett a mérkőzés a trópusi melegben a friss, elszánt és meglepően labdabiztos maláj 21 éven aluliak ellen. Aztán minden másképp alakult, káprázatos futballt mutattak be a Zöld-Fehérek. HÉT-nullra nyertek! A Sport Lipcseit és Szekerest emelte ki, de hát a többiek is jól játszhattak egy ilyen eredmény esetén. A né­hány hónapja felavatott stadion menedzsere a mérkőzés után a kö­vetkezőket mondta: Amikor megnyí­lt a stadion olyan remek csapato­kat hí­vtunk meg mint a Flamengó, Dendee United, Bayer München, de ilyen parádés játékot, mint a Ferencváros egyik sem mutatott be. Az egyik edzésen a fiúk maguk közé engedték a szerencse fia újsá­gí­rót aki: “Nagy élmény volt, mert újságí­róként többet tapasztal­tam, mintha évekig a lelátóról néztem volna a csapatot. Ráadásul nem minden nap éli meg az ember hogy hóhérként akkor sem akasztják fel amikor erre kézenfekvő lehetőség lenne …”

lisztes_krisztian_0405

Lisztes Krisztián

A fickót a kétkapuzás során beültette egyszer-kétszer a hintába a kiskölyök. Bocsánat: LISZTES KRISZTIÁN, íGY CSUPA NAGYBETŠ°VEL ­-hisz NYíL óta nem volt ilyen í­géretes játékosunk, habár a Lipcsei Peti is tett le már jócskán az asztalra. Remélhetőleg jó i­deig még maradnak a Fradiban. A Petit az a tetű honvéd 9 millió­ért csábí­totta, zsebbe.

Erről jut eszembe, hogy a Sport, Lakat T. Károly í­rásában soro­zatot kezdett az állí­tólagos nagy csapatukról ami tele volt a tőlünk elrabolt játékosokkal. KOCSIS Sanyi és a “többiek. A cikkben először látom ilyen részletesen azt leí­rva, milyen aljasságokat követtek el ellenünk, hogyan szedték elemeire a csodálatos csapa­tunkat, amely egy bajnokságban 140 gólt ért el.

1995. január 18.

Nyilasi Tibor 40 éves. Ki gondolná! Szinte előttem van, ahogy a honvédnak rugdossa számolatlanul a gólokat, egy vasárnap délelőtt (amiért 10-es osztályzatot kapott) vagy ahogy Katzircz Bélát ker­geti az őrületbe a tizanhatoson, majd helyezi a 30. gólját a há­lóba, amivel az Európai lista második helyére kerül, és amivel a FRADI a bajnoki cí­met nyeri.

1995. január 21.

Ez a túra, ha nem is vetekedhet a már történelmivé vált portyázá­sokkal, de lehetséges, hogy sokáig emlékezetes marad. Kutasi Ró­bert í­rásai legalábbis a dolog nem mindennapiságát sugallják. Egy nappal a mérkőzés után is í­gy í­r: A mérkőzés eufóriáját feledve most is azt mondom, hogy fantasztikus mérkőzés volt, és a muta­tott játék a magyar labdarúgás legszebb napjaira emlékeztetett. A hí­rlapí­rók is nagy terjedelemben foglalkoztak a Ferencvárossal, és egyáltalán nem fukarkodtak a dicsérő jelzőkkel. Lipcsei Péter játéka láttán még messzebbre megy és Puskáshoz hasonlí­tja. / Sze­rintem inkább hasonlí­tsák Alberthez aki úgy is ott van velük./ Szép-szép a győzelem, de azért azt figyelembe kell venni, hogy a maláj olimpiai csapat nem tartozik a világ élvonalába. Ezt a cikk sugallata alapján a játékosok is tudják.

A futballév hagyománya sajnos folytatódik, és egyre több játékos bajlódik kisebb-nagyobb sérülésekkel, pl. Simi bokaszalag húzódása.

1995. január 23.

A fiúk esőben futnak – monszun esőben. Valószí­nűleg kevesüknek adatott meg ez az élvezet eddig, pedig az egész keretet kivitték a fiatal Takács Szilárd és az “öreg” Gregor József kivételével. Előbbit valószí­nűleg kölcsönadják fél évre Veszprémbe, utóbbit eladnák ha kellene valakinek.

Vasárnap lévén városnézésre ment a társaság Kuala Lumpur-ba és a mi világunktól teljesen eltérő dolgokat tapasztalhattak: A stadi­ont amit ugyan már ismerhettek, 250 millió dollárért épí­tették, fantasztikusra, de a többi …

A cikk alapján újra rádöbbentünk, hogy nem elsősorban a futball­ban van lemaradásunk a világgal szemben. Ráadásul nem csak a nyu­gatiakkal szemben, hanem lassan mindenkivel a világban.

A túra hasznossága majd tavasszal derül ki, ha kiderül. A játéko­sok és a vezetők érzik, hogy ezért sokkal tartoznak a szponzorok­nak és reméljük nekünk fognak törleszteni – győzelmekkel.

A cikk végén van a csattanó, amely az előbbieket támasztja alá:

-Na mit szólsz Kecske, mennyit változott ez a hely, amióta a Újpesttel itt voltatok!?

-De hát Dezső bá’, én nem voltam itt az Újpesttel soha …

Novák leüti a labdát.

-Látod ezért becsüld meg magad itt nálunk …

A magyar sajtó tele van egyébként Nyilasi Tibivel. Mindenki azt kérdezi, hogy hova és mikor megy már edzőnek, stb, stb. A futbal­lon kí­vül is sikeres volt az elmúlt néhány nap előbb ví­zilabdában szereztünk megnyugtató előnyt a nemzetközi kupa viszzavágójára, majd kézilabdás lányaink értek el döntetlent BEK mérkőzésen ide­genben. A jéghoki csapatunk pedig a hazai bajnokságban játszott idegenben, ahol is 0-4-ről fordí­tottak az Alba-Volán ellen 7-6­-ra, és ezzel a táblázat élére ugrottak.

Nagyon fontos győzelem volt, mert ezzel nagyon valószí­nű, hogy a döntőbe kerültünk.

1995. január 24.

A túra leí­rásának mai része nagyrészt az elsőszámú sztárunkkal foglalkozik és rajta keresztül is mutatja be a csapatot. “Robi bá” is észrevette, hogy a Péter cselekedeteinek mozgatórugója a nyerni akarás, és ezzel a csapat szellemi vezére a pályán és azon kí­vül.

“Lipcsei úgy küzd, hogy még a széket is felborí­tja, amit alkalmi hálónak tett oda a lábteniszezéshez. De ha veszí­t, akkor magát szugerálja arra, hogy a következő alkalommal biztosan visszavág”, Igazi elnyűhetetlen, őserővel rendelkező FRADISTA. A csapat han­gadóinak egyike, aki mellesleg összefogja a kereten belül kiala­kult csoportokat, amelyek nem a rossz értelemben vett klikkek. Ezt az elmúlt évek sikerei szerintem fényesen bizonyí­tják. Ha nem lett volna olyan jó szellemű ez a társaság, ugyanúgy elveszí­tet­tük volna a döntő csatákat mint a Fischer fémjelezte csapat korá­ban. Éppen az mostanában a csapat ereje, hogy akkor is képes na­gyot alakí­tani, amikor az a leginkább szükséges. Sajnos egyre valószí­nűbb, hogy a nyáron külföldre szerződik, és a Fradi nehéz időszak elé néz, ha nem tudjuk pótolni. Az igazság az, hogy a mi kis bajnokságunkat már rég kinőtte.

1995. január 25.

Nagy Zsolt

Nagy Zsolt

A mai tudósí­tás már kórházi állapotokról számol be. Egyre több a sérült a csapaton belül. Azok maródiak most is, akik általában is a sérültek listáján szoktak a legtöbbet szerepelni, vagy az őszi sérülésüket még nem heverték ki rendesen. A szabály alól a kivé­telt Nagy Zsolt jelenti, hisz ő a sérülten eltöltött napok számá­nak világcsúcstartója. Ennek ellenére most egészséges, remélhetőleg sokáig, mert a képességei alapján sokkal többre is vihetné. Persze ettől függetlenül a csapat lejátszotta a második mérkőzést egy Meloha nevű tartományi válogatott ellen, akik nagyon fo­gadkoztak, de ennek ellenére 6-1-re kikaptak tőlünk. Az olimpiai csapat legázolása alaposan megemelte a csapat ázsióját, és ennek az egyik megnyilvánulása, hogy meghí­vást kaptak a nyári Szultán kupára, igaz csak szóban.

A mérkőzésen új kapitánya volt a csapatnak, valószí­nűleg csak a Keller távollétében, Lipcsei Péter személyében.

Már az első percben vezetéshez jutottunk (Lipcsei), majd a nyol­cadik percben egy pompás támadás végén Kopunovics fejelt a háló­ba. Utóbbiról érdekes információt közöl Kutasi. Kopunovics még a nyáron -az első tétmérkőzésén a Fradiban- megsérült, mégpedig az akkori hí­radások alapján a gólöröm közben leesett a kerí­tésről, és szalagszakadást szenvedett. Ez a sajtónak remek csemege volt, és egy fél év kellett ahhoz, hogy az igazságot megí­rják. Most is csak azért, mert Kecskés rálépett a gyepszőnyeg és a futópálya közötti betonszegélyre és kifordult a bokája, éppen úgy mint ko­rábban Kopunovicsnak a Népstadionban.

Czéh László

Czéh László

A harmadik gólt szí­vesen megnéztem volna, hisz ritkán látni érin­tés nélküli szögletgólt. A szerzője Czéh László. A Császár meg is jegyezte: legalább nem hibázhatunk középen. A következő egy 30 méteres gyilkos bonba a ficakba – Lipcseitől.

A félidő előtt még Kopunovics újra bólintott, akitől mellesleg sokat várok a tavasz folyamán. A második félidőben Zava meglőtte a lassan már szokásos gólját í­gy a 60. perc táján kialakult a végeredmény, hisz a bekapott gól a szünet előtt jött. A mérkőzés értékelésében az is benne van, hogy ez a csapat gyengébb volt mint az első ellenfél. Most még. De elnökünk Dr. Szivós István kissé lakonikusan azon a véleményen volt, hogyha néhány év múlva visszajövünk nem biztos, hogy ilyen könnyű dolgunk lesz. Az itte­ni körülmények ugyanis csodálatosak, és a játékosokban óriási az alázat, szeretett sportunk iránt. Ha a küzdésen túl egy jó szak­embergárda segí­tségével a technika és a taktika is a vérükké vá­lik lekörözhetnek minket. Szomorú példa erre Afrika focija, akik már jóval előttünk járnak.

A sajtóban egyébként Lipcsei napok vannak, hisz egy másik lap is két oldalon foglalkozik vele. A lényeg egyezik a Sportban megje­lentekkel csak alaposabban körüljárva. Ebben a cikkben Péter ki­jelenti, hogy másik magyar csapatban nem fog játszani ha rajta múlik, és szeretne a nyáron bajnokként és kupagyőztesként távoz­ni, egy igazi nyugati sztárcsapatba. A Bordeaux állí­tólag a na­pokban érdeklődött iránta. Szavaiból úgy vettem ki, hogy nem akar mindenáron kimenni. Tett egy í­géretet is, mégpedig azt, hogy rek­lamálásért többé nem kap sárgát. Majd tavasszal meglátjuk.

1995. január 26.

Ezen a napon a csapatot a különböző pénzek szempontjából járta végig a tudósí­tás szorosan kapcsolódva az előző napi témához, il­letve a sérülésekhez. A Fradiban nem fizetnek ki pénzt sérült já­tékosnak, ami szerintem nagyon helyénvaló, mivel volt már olyan játékos akinek a beceneve is utalt arra, hogy milyen sokat volt maródi (Pölöskei a …).

A mai gyakorlat az, hogy az edző senkinek nem mondja azt, hogy márpedig most edzésbe állsz, annak ellenére, hogy még nem telje­sen gyógyult meg. Döntse el saját maga. Komoly fizetést azonban csak az kap, aki játszik. A mostani keret -ami az utóbbi évek legjobb kerete- alkalmas erre. A gárda négy kategóriára van oszt­va, és eszerint kapják az alapfizetésüket, illetve a mérkőzéspré­miumot. Az elsőbe tartoznak a legjobbak (Lipcsei, Albert … ). A kasztok természetesen átjárhatóak, és ezt bizonyí­tja Lisztes Krisztián esete, aki az idény közben került a legjobbak közé. A külön jutalmakat csak akkor fizetik ki, ha a csapat teljesí­ti az elvárásokat. Ha bajnokságot nyerünk, akkor mindenki jól jár, és visszamenőleg megkapják a győzelmi prémiumokat azok is, akik egy adott mérkőzésen sérültek voltak.

Az eddigi legnagyobb pénzt a Portó elleni továbbjutásért keresték volna, de hát annak nem volt reális alapja. Valószí­nűleg í­gy is kaptak valamennyit, hisz az Üllői úton legyőztük a világklaszszis ellenfelet 2-0-ra. Azért a teljesí­tményért és a szurkolóknak nyújtott élményért meg is érdemelték.

Kutasi a cikk végén kihangsúlyozza, hogy a fenti téma nem ilyen központi jelentőségű a játékosok között, csak az ő újságí­rói kí­váncsisága miatt részletezte ennyire a témát. ( Szegénykém azt hiszi, hogy ez a téma a sportszeretőket nagyon-nagyon izgatja). Azt is hozzáteszi még, hogy a pénz mégis minden nap benyomul a képbe, mivel a Maláj viszonyok annyival jobbak, hogy rákényszerí­­tenek az összehasonlí­tásra.

A mai keserű sztori egyébként az volt, hogy Kopunovics a szállo­dában felejtette a csomagját benne az útlevéllel. Havasi Mihály szerencsére ott van a csapattal, és ő gyorsan intézkedett, í­gy valószí­nűleg hamar visszakerült a holmi. Hiába az ott nem Magyar­ország.

1995. január 27.

Közben idehaza folyik a harc a bajnoki mérkőzések közvetí­tési jogáért, az MLSZ és a Liga között. Ezzel kapcsolatban kikérték Novák Dezső véleményét is aki azt mondta, hogy ez az ügy nekünk nem okoz lelki problémát. Persze hogy nem, hisz ha átadnák az e­gyesületeknek a jogokat szerintem a mi mérkőzéseinket mindig adná valamelyik TV társaság, és végre komoly pénzhez jutnánk ebből is, hisz a piaci verseny a mi malmunkra hajtja a vizet. A pénzes támogatók oda mennek, ahol nagy az érdeklődés í­gy a befektetett pén­zük, reklámjuk többet ér. Az elmúlt évek sikerszériája meghozta a támogatókat és nagyobb áldozatvállalásra késztette a már meglévőket. West, Holsten, Kordax, Posta-Bank stb. A mi jó reklámhordo­zói mivoltunkat a fentieken túl az is bizonyí­tja, hogy február végére is van egy túra meghí­vásunk, melynek keretében 25.-én meg­mérkőzünk Tunézia válogatottjával. Hiába töröm a fejem, nem jut eszembe, hogy mikor volt bármelyik magyar csapat ilyen egzotikus portyán csak egyen egy évben nem pedig két hónap alatt két kontinensen.

Balogh Tamás

Balogh Tamás

Szeiler József

Szeiler József

Kutasi mai jelentése a két kapus versengésén keresztül enged be­pillantást a csapat életébe, mely szerinte már- megjegyzem, va­lóban jó összeállí­tás lenne- egy hónappal a bajnokság kezdete előtt kialakult. Telek, Kuznyecov, Szekeres, Simon, Lipcsei, Lisztes, Albert, Kecskés, Kopunovics, Neagoe. Egyetlen kérdőjel van csak az pedig a kapusposzt. Két egyforma képességű hálóőr. Az egyik ebben, a másik abban jobb, illetve gyengébb. Szeiler a gondolkodó kapus aki már akkor elvetődik amikor a csatár lába még csak lendül és a mozgása olyan, mintha a kapusiskola kézikönyve elevenedett volna meg. Balogh ösztönös tehetség és ez minden meg­mozdulásán látszik, adottságainál, bátorságánál fogva óriási bravúrokra képes. Nem könnyű a döntés, talán ezért is röppentek fel olyan hí­rek, hogy szerződtetik ezt, meg azt a kapusposztra. Kettejük párharca mindezek ellenére teljesen korrekt és a viszo­nyuk is normális és sportszerű. Amikor két majdnem egyforma kapu­sunk volt – úgy tizenöt évvel ezelőtt, Kakas László és szegény Zsiborás Gabi személyében bajnokságot nyertünk.

1995. január 28.

A mérkőzés magyar idő szerint tegnap volt, de az eredményről csak ma szerezhettünk tudomást. Malajzia-Ferencváros 2-5. A három gólos különbség tehát megvan amit a Szép Gyula barátom – aki mel­lesleg nem elkötelezett Fradista – feltételként szabott ahhoz, hogy megnyerjük a bajnokságot. Bár ilyen egyszerű lenne. A talál­kozó jelentősége amellett, hogy egy nemzeti válogatottat legyőzni mindig nagy fegyvertény, különösen idegenben szokatlan körülmé­nyek között,- a mérkőzésen a legjobb teljesí­tményt Lipcsei, Nagy Zsolt, Neagoe nyújtotta -az volt, hogy egy alig felnőtt fiatal­ember elérte első jelentős egyéni sikerét a csapaton belül. Ez a fiatalember LISZTES KRISZTIÁN volt akinek teljesí­tményét a Nemzeti Sport hangzatos főcí­mekkel ismerte el. “Lisztes Krisztián, az új maláj tigris”, “A tizes tizesre játszott, akit az ellenfél is megtapsolt”. Ritka az ilyen elismerés. A mérkőzésre egyébként az ellenfél már hetek óta tartó edzőtáborozással készült, de hát az eredmény nekünk sem lehetett közömbös, hisz a Fradi név köte­lez. A kezdő csapat a következő volt:

Szeiler-Telek-Kuznyecov-Szekeres-Nagy-Lipcsei-Lisztes-Czéh-Kecs­kés-Kopunovics-Neagoe.

Lisztes és Neagoe akcióival indult a mérkőzés, mégis az ellenfél szerezte meg a vezetést. Folyamatos akciók után a 25. percben egyenlí­tettünk amikor is Kecskés beadását Czéh csukafejessel jut­tatta a kapuba. A másodiknál ugyanez, csak Czéh és Nagy Zsolt részvételével. A későbbiekben Lisztes parádézott és mesterhármast ért el. Két távoli lövése a kapu jobb alsó sarkába jutott, miután kicselezett minden arra járót. A kapus közben a védőkkel üvöltözött tehetetlenségében. Az ötödik gól előtt úgy negyven mé­terre a kaputól kapta meg a labdát- a kapus már ekkor az infark­tus szélén volt- kicselezte az útjában lévőket majd ballal (!) bődületes erővel a bal felső sarokba vágta a labdát, pontosan a kapufák találkozásánál. Az ellenfél portása csak állt és tapsolt. A csapat és Krisztián nagy közönségsikert aratott.

Közben idehaza A LOTTO cég szeretne állí­tólag felöltöztetni min­ket, sajnos engem nem ingyen, szerencsére az én egyéni szponzorom is í­géretet tett az átöltöztetésem finanszí­rozására.

1995. január 30.

A Maláj túra utolsó napjaiban már mindenki hazavágyott. A játé­kosokon is érződött a feszültség és a nyaraló emberünk is oda-o­davágott a csapatnak. Szerinte néhány játékos nem tett meg min­dent annak érdekében, hogy játszani tudjon az utolsó kinti mérkő­zésen Serem tartomány válogatottja ellen. Az összeállí­tás:

Szeiler-Telek-Hrutka-Szekeres-Páling-Lipcsei-Kuznyecov-Lisztes-Kecs­kés-Zavadszky-Kopunovics.

Az eredmény 3-2 ide, elsősorban Lipcsei kitűnő játékának köszön­hetően, aki soha nem panaszkodik, nem sérült és minden edzésen és mérkőzésen a legnagyobb odaadással játszik. Az összeállí­tásból is kiderül, hogy Keller neve hiányzik, aki ugyan kisebb sérülés­sel bajlódik, de attól még játszhatott volna. Megrendült a telje­sen biztosnak vélt helye a csapatban. Az utóbbi hónapokban nem játszott túl jól és sok vetélytársa is van a posztján, de nyi­latkozata alapján nem adta fel még a harcot. Szerintem, ha min­denki egészséges nem biztos, hogy helye van a kezdőben, igaz so­kat is volt sérült.

Idehaza addig a kézilabdás lányaink a BEK csoportküzdelmekben át­vették a vezetést -pontelőnnyel- és menetelnek a döntő felé. A Fáy utcában olyan sokan voltak a mérkőzésen, hogy alig fértek be a csarnokba.

– Nagy László –

ElőszóKövetkező rész: 1995. február

A napló eredeti példánya:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ