Nagy L. naplója: FTC – 1995 október

naplo_oktober1995. október 2.

gomb_foci-150_150_2FERENCVÁROS-Csepel SC 2-1 0-0)

Nagyon készültek ellenünk a csepeliek, Úton-útfélen hangoztatta edzőjük, hogy a Fradi ellen is győzni akarnak, és győzni is fognak. Optimizmusuknak az adott alapot, hogy fél éve veretlenek. Éppen tőlünk szenvedték el utolsó vereségüket, í­gy a táblázaton is az előkelő, 2. helyen tanyáznak.

Mivel hétköznap volt este, hideg, ráadásul a csepeli pályán alig lehet látni – a TV közvetí­tést választottam.

Az összeállí­tás a következő volt: Hajdú – Telek – Milovanovics, Keller – Nyilas, Vincze, Simon, Lisztes, Kecskés – Kuntics, Kopunovics.

Két “új fiú” van a hátvédposztokon. Milovanovics a sérült Kuzi helyén, valamint Keller aki 8 hét (sérülés) után vette vissza a kapitányi karszalagot.

A csapat azt tervezte, hogy most majd ők játszanak úgy, ahogy az Ajax.  A mérkőzés első félidejében aztán a terveket meg is valósí­tották.

Már a 8. percben Milovanovics robogott el szélső módjára. A rövid saroknál Kuntics érkezett és okos visszaadásával Nyilasnak teremtett lövési lehetőséget. Elek irdatlan erővel bombázta a labdát a felső kapufára. Nagyon tetszetős és lendületes támadás volt. Gólt érdemelt volna. Sorra alakí­tottuk ki a helyzeteket. Először Kopunovics lőtt mellé a balösszekötő helyéről, majd Vincze tüzelt 25 méterről, de a kapus nagy üggyel-bajjal hárí­tott. Jól játszott a csapat, de a vezetést csak a 30. percben sikerült megszerezni. Nyilas szögletét Milovanovics fejelte a csepeli hálóba. Az előretörő hátvéd a hosszúsaroknál mindenkinél magasabbra ugorva érte el a találatot. Nem sokkal később Keller lőtt jobb lábbal (!), de Bí­ró kapus bravúrral védett.

A következő akcióról még a másnapi Sport is áradozott. Az álomakció Kuntics indí­tásával kezdődött. (Zorán, miután a félidő derekén nagyon megrúgták, visszahúzódott a középpályára). A kiugratással Vincze száguldott el a jobbszélen. A bekanyarí­tott labda néhány centivel suhant el előbb Nyilas, majd a csukafejessel előrevetődő Kopunovics előtt.

A 39. percben a Csepel először jutott el a tizenhatosunkig, de a lövésüket Attila hárí­totta. A válaszunk Kecskés kitűnő szabadrúgása volt, mely néhány centivel ment mellé.

A második félidőt kissé lezserebül kezdtük, és ezzel felhoztuk az ellenfelet. Néhány helyzetük is volt, de egy sem veszélyeztette igazán a kapunkat. Ennek ellenére nem voltunk nyugodtak a Tv előtt, mert csak egy-null volt az állás. Aztán az egyik ellenakciónknál a kiugró Kecskést felvágták. A hátvédet kiállí­tották, í­gy eldőlni látszott a mérkőzés. Ráadásul a kontráink mind veszélyesek voltak. Az egyiknél Kopunovics az ötösön állt egyedül, de elvétette. Kuntics még lőtt, de kiszorí­tott helyzetből, már csak az oldalhálóba.

A 81. percben Simon labdát szerzett a pálya közepén. Kipöccintette jobbra Vineze elé. Ottó megindult, és senkitől sem zavartatva 12 méterről a kapu bal oldalába lőtt. Egy perc múlva szépí­tettek a hazaiak. Szabálytalanok is voltak, les is volt, de a bí­ró megadta. A befejezés előtt még Kuntics tornáztatta meg a csepeli kapust, de az eredmény már nem változott.

Nóvák Dezső:

Az első félidőben kitűnően játszott a csapat, í­gy győzelmünk nagyobb arányú is lehetett volna.

Igaza van az edzőnek, hisz a szünet előtt úgy játszottunk mint a CHAMPIONS LEAGUE-ben szoktunk, a másodikban viszont úgy, ahogy az NB I-ben, igaz, arra vigyázva, hogy meglepetés azért ne érjen minket. Annak ellenére, hogy egy mérkőzéssel kevesebbet játszottunk a táblázaton a 2. helyre kerültünk.

1995. október 3,

A hollandok bepanaszoltak minket az UEFA-nál, mondván a közönség majomhangokat adott ki amikor néger játékosnál volt a labda, meg egyébként is rasszista. (A magyar Sajtó megvédett minket, és visszautasí­totta a felfuvalkodottak vádjait.)

Idehaza az adóhivatal és az MLSZ szorongatja az egyesületeket. A szövetség azzal, hogy nem engedi szombatonként a TV közvetí­téseket. A hatóság meg szeretné beszedni a tartozásokat, ha kell erőszakkal. Utóbbi nálunk nem gond, hisz kb. 100 millió forintot leróttunk már. Minden pénzmozgást megadóztatnak még a sportban is, pedig ez az egész világon – sehol sincs í­gy. Nem az állam támogatja a sportot, hanem a sport az államot.

1995. október 6-8.

BEK hétvége. Hokisaink idehaza, de sajnos Székesfehérváron játszottak. Nagyon nehéz ellenfelekkel, de becsülettel helytállva. A két Szovjet utódállam bajnokától vereséget szenvedtek, de a horvátokat legyőzték, í­gy a harmadikok lettek.

gomb_noi-kezi-150_150_2A kézilabdázó lányok első fordulóban a tavalyi Szuperkupa győztest fogták ki. Két sztárcsapat egymás ellen az első fordulóban. A buta kiemelési szisztéma miatt. A Rotor Volvográd tavaly nem volt BEK résztvevő, ezért a gyenge csapatok közé sorolták őket.  Aztán lányaink olyan fölénnyel -8 góllal- nyertek, hogy majdnem igazolták a kiemelést. Egy mérkőzés azonban még hátravan.

1995. október 10.

Nemzetközi sikereink hatására a válogatott is tele lett a játékosainkkal. A magyar állampolgárságúak mind valamelyik keretben vannak. (Olimpiai, nagyválogatott) Sokuknak már rég ott lenne a helye, de eddig mellőzve voltak, mint oly sokszor az elmúlt évtizedekben. Eredményeink után persze nem lehetett nem beválogatni őket, sőt, most mi adjuk a gerincet.  Egyszer egy Kopunovics nyilatkozatban elhangzott kifejezés lassan szlogenné válik: “Csúszni-mászni” -kell a siker érdekében. Már mindenki ezt ismételgeti a mérkőzések előtt. Olyan csapatok képviselői is, akik közismertek arról, hogy leginkább a nadrágjuk tisztaságára vigyáznak egy-egy összecsapás alatt.

1995. október 11.

Zavadszky aztán góllal járult hozzá az olimpiai csapat sikeréhez, viszont a nagyválogatott vereségét az is tetézte, hogy Simi elsőre súlyosnak látszó vállsérülést szenvedett, í­gy most úgy néz ki, nélkülöznünk kell őt Madridban, pedig nagyon nagy szükség lett volna rá. Ráadásul ő maga is nagyon szeretett volna ott játszani. Lehet, nem neheztel Mészöly Kálmánra, én viszont nagyon mérges vagyok rá, hisz egy semmire sem jó mérkőzésen vette vissza a válogatottba az embereinket, holott inkább a CHAMPIONS LEAGUE-ra kellett volna tartalékolni őket. Ráadásul ez a sérülés !

1995. október 12.

Simit még meg is műtötték, és sajnos ebben az évben már nem is számí­thatunk rá. A jobb vállában a létező összes szalag elszakadt, és a csontok kimozdultak a helyükről. Csavarokkal rögzí­tették a sérült részt.  A fémet egy hónap múlva fogják kivenni. Addig teljesen tartózkodnia kell a mozgástól. Sajnálom, nagyon-nagyon.

simontibor_0216

Emlékszem a kezdetekre. Először a tartalékban láttam, és már ott is nagyon tetszett a csupaszí­v játéka. 1985-ben aztán bemutatkozott a nagycsapatban is. Az első években leginkább keménységével, ami néha a durvaság határát súrolta – tűnt ki. Sokat támadták akkoriban a sajtóban, mondván kí­méletlen. A szurkolók is elnevezték Terminátornak, de egyáltalán nem bántó szándékkal. Aztán az évek múlásával a technikai tudása is csiszolódott, és egyre inkább lehiggadt. Az igazi fellendülést Nyilasi edzősége hozta neki (is). A csapat vezéregyéniségei közé nőtt, a válogatottban is szóba került, ha nem is sokszor. Mára annyira döntő lett a szerepe a csapaton belül, hogy az ellenfelek edzői is neki tulajdoní­tják bajnoki sikereinket. Mondván: “Nem Albert, Lipcsei, Lisztes játék inteligenciája juttatta a Fradit a csúcsra, hanem Simon mentalitása. “

A csodálatos ebben az, hogy anyagi érdekeltsége  tulajdonképpen nincs, hisz már kora ifjúsága óta vendéglőtulajdonos. A családja kiemelkedő anyagiakkal bí­rt mindig is. Az első években tulajdonképpen szerződés nélkül játszott a Fradiban, í­gy bárkinek példaképe lehet. Értékét valószí­nűleg csak az utókor fogja igazán becsülni .

1995. október 14.

gomb_foci-150_150_2FERENCVÁROS-Stadler FC 3-0 (2-0)

A régóta sérültek a tartalékban újra pályára léptek, és 11-1-re nyertek. Igaz a Stadler csak tí­z emberrel állt ki. Flóri as újságí­róknak elmondta, hogy Madridban szeretne már játszani.

Hajdú- Telek – Szűcs, Keller – Milovanovics, Nyilas, Vincze 0, Lisztes, Kecskés – Kopunovics, Kuntics

Jó iramban, nyí­lt sisakos .játékkal kezdődött a találkozó. A Stadler is megpróbált támadni. Nem bunkerfutballt játszott, de a taktikájuk amellett hogy nagyon szimpatikus, önveszélyes is volt. Már a 8. percben vezetéshez jutottunk !

Lisztest buktatták 28 méterre a kaputól. A letett labda mögött az összes jó szabadrúgónk ott volt. Végül azt Vincze végezte el. Jobb külsővel nagy lövést eresztett meg a kapu bal oldalába. A kapus kissé késve vetődött, í­gy már csak a hálóból szedhette ki a bőrt. Nem sokat kellett várni a következő gólunkra sem. Az eredményes letámadás után Nyilas labdája Liszteshez került, aki egy igazí­tás után a kapu jobb alsó sarkába lőtt, úgy 16-17 méterről. Viharos kezdésükkel, és nagyszerű játékunkkal 11 perc alatt eldöntöttük a 3 pont sorsát. Mondtam is: Fiúk, most nyolcvan perc pihengetés következik. Tulajdonképpen igazam lett, habár a visszafogott tempó ellenére számtalan helyzetet dolgoztunk ki, de a csereként beállt kapusukat az első félidőben nem sikerült felavatni. Lisztes két lövésénél bravúrral védett. A többi próbálkozásunk pedig vagy elakadt a védőkön, vagy mellé lőttünk, Milovanovics, Vincze lövése, valamint Kuntics sarkazásakor. Tulajdonképpen élvezetes volt a mérkőzés, mert a szimpatikus ellenfél megpróbált játszani és támadni. Igaz nem nagyon jutottak el a tizenhatosunkig, ezért távoli lövésekkel próbálkoztak -eredménytelenül .

A szünetben Szűcsöt, Zavadszky váltotta fel. Az olimpiai válogatottunk akár 4-5 gólt is szerezhetett volna egy félidő alatt. Mindjárt a kezdés után nagyon szépen fordult le, de a lövése centikkel elkerülte a kaput. Szép volt – gólt érdemelt volna ! Nem úgy a következő alkalma, mely nagyobb volt az elsőnél. A kitűnő kiugratást (Kunticstól kapta) csak át kellett volna emelni a kapus fölött. Nem tette. Inkább belevezette a hálóőrbe. Zava még további két helyzetet rontott el, de ebben akadt társa, mert Lisztes, Kuntics és Vineze is kihagyott egyet-egyet. Az 55. percben Fatusi is pályára lépett, és kiismerhetetlen cseleivel jól szórakoztatta a nézőket, akik igencsak megváltoztak a tavasz végéhez képest. Ma már oda jutottunk, hogy lehet a csapatnak hibáznia is. Egy-egy nem jól sikerült lövést is taps kí­sér. Persze voltak nagyon jó megoldások is, í­gy sokszor tapsolhattunk. Az első játékrészben az egyik legjobban játszót a  fiatal Schultz váltotta fel a 63. percben, aki aztán ügyes dolgokat művelt. Váltakozó játék folyt, és ezt azzal lehet magyarázni, hogy a vendégek bátran fociztak, mí­g a mieink közül néhányan már nagyon visszafogták magukat. Keller, Nyilas, Kecskés mellett, furcsamód. Telek is követett el hibákat. Szerencsére következmények nélkül. Az utolsó percben aztán lőttünk még egyet. Kecskés iparkodott a bal oldalon. Jól adott középre Kunticsnak, ő lefejelte az érkező Zava elé, aki végre betalált. A jobb felsőbe bombázott.

Novák:

Az első 20 percben kitűnően játszottunk, í­gy hamar döntöttünk, hisz ma elsősorban az eredmény számí­tott.

A lefújás után először í­rták ki a táblára a fizető nézők pontos számát, és a bevételt: 10 386 néző és 10 forint hí­ján, 1 millió hatszáznyolcvanezer forint.

1995. október 15.

Ma juthattunk hozzá a CHAMPIONS LEAGUE mérkőzések jegyeihez. Három óra sorállás után sikerült is a Madrid ellen a 7 szektor 10. a GC ellen a 11. sorba jegyet kapni.

A tegnapi mérkőzésen nyújtott teljesí­tményt a sajtó sokkal jobbnak látta, mint én. Mivel az összes vélemény pozití­vabb volt az enyémnél, lehet, hogy én voltam túl szigorú.

gomb_noi-kezi-150_150_2Kézilabdás lányainknak a Rotorhoz kellett utazniuk visszavágót játszani. Előnyünk 7 gól. A hátrány az, hogy nagyon jó az ellenfél valamint a bí­rói páros, amely egyszer már kitolt velünk. Most nem sikerült nekik, mert lányaink főleg a második félidőben nyújtott kitűnő játékkal, kiharcolták a továbbjutást. Elismerésként hazafelé még az orosz vámosok sem “bigyóztak” a mieinkkel, pedig az érkezésükkor még meghí­vólevelet is követeltek rajtuk. Ezután még meghí­vólevéllel sem engednek minket oda, hisz a Szuperkupagyőztes, világklasszis csapatukat vertük ki.

1995. október 17.

Reagált a hollandok sirámaira az UEFA.

-Abszolúte elfogadhatatlan az amit az Ajax követel, hisz ilyen alapon nagyon sok csapatot kizárhatnánk a sorozatból.- mondta Lenart Johansson.

A csapat közben elutazott Madridba. Nem fukarkodtak a vezetők, hisz a Swissair járatával mentek, és egy ötcsillagos szállodában laktak a stadiontól három saroknyira. A szálloda dija 12 ezer dollárra rúgott.

A királyi klub vezetője, Ramón Mendóza, fogadást rendezett a mi vezetőink tiszteletére, ami a megbecsülésünket jelzi. Még egy fogadás lesz, amire a játékosok is hivatalosak, Schmidt Pál nagykövetnél.

Az edző és a spanyol sajtó már nem ilyen udvarias, hisz lekicsinylően beszélnek és í­rnak rólunk. Néhányan már megtették, ráfizettek. Hátha most is ez következik be.

Ez a mérkőzés -az ünnepi jellege mellett, hisz a világ legpatinánsabb egyesületével játszunk -ví­zválasztó lesz. Itt fog eldőlni, hogy az eddigi elvitathatatlan sikerek után “csupán” résztvevői, statisztái leszünk-e a tornának, vagy igazolva az előzetes várakozást, leszámí­tva az Ajaxot, ellenfelei, netán versenytársai tudnak lenni az európai elitnek. A Real eddigi szereplése és a Fradi produkciója alapján mindkét eset elképzelhető. Vajon bí­rják-e a fiúk a lélektani nyomást amit a 100 ezer néző, a királyi környezet, valamint a klasszis csapat jelent majd. Tí­z évvel ezelőtt a Videoton járt ott, í­gy van tapasztalatuk.

Horváth Gábor visszaemlékezései, elsősorban a környezetről:

A mérkőzés előtt elkezdődött a lelki hadviselés. Végigvezettek minket a Real kincstárán. A csupa arany trófeák láttán tényleg az az érzése támad az embernek, mintha azt akarnák közölni: tudjátok meg, kikkel játszotok !

Voltam már néhány helyen, de ekkora luxust játékosoknak ritkán teremtettek.

A stadionba belépve -az edzésen – az volt az érzésem, rámdőlnek a lelátók. Ennél gyönyörűségesebb már csak az volt, amikor a mérkőzésre mentünk ki, a 100 ezer néző elé. Azt hittem megáll az ütőm. A lényeg az, csak alapos lelki-fizikai felkészüléssel, koncentrálással, kipihenten, minden külső körülményt kizárva lehet valamiféle sikerre számí­tani. Hogy erre képes-e a Fradi, az csak rajtuk múlik, bár úgy vélem, hogy a mostani magyar mezőnyből erre csak a Fradi képes.

1995. október 18.

A hollandok minket befeketí­tő kampányának újabb fordulója következett. Szemét módon, egy spanyol lap hasábjain hí­vták fel a Madridiakat arra, hogy minél jobban verjenek meg minket, mondván, rasszisták a szurkolók. A nyí­lt levelet neves személyiségek is aláí­rták.

Sok Fradistának sikerült kijutnia, í­gy egy teljes szektort megtöltöttek a félig telt stadionban. A spanyolokat nem hozta túlságosan lázba a mérkőzés, ezért a félház. így érthetetlen, vagy legalábbis nem indokolt az a kishitűség, amivel a mieink elkezdték a játékot. Sajnos ezt a mérkőzést már az öltözőfolyosőn elveszí­tettük.

gomb_bl_logoFerencváros:Hajdú – Telek – Milovanovics, Keller – Nyilas, Szűcs, Lisztes, Vinoze, Kecskés – Kopunovics, Kuntics

Meglepő a védelem összeállí­tása, hisz a fenti két emberfogó együtt még egyszer sem játszott. Ráadásul Nóvák Kellerre bí­zta Zamorano őrzését. Józsink két hónapig sérült volt, ráadásul nem túl gyors védő, és fejelőtudása sem a leghí­resebb.

Real Madrid: Buyo – Quique, Hierro, Sanchis, Soler – Milla -Miohel, Laudrup, Amavisca – Zamorano, Raul

Itt is meglepő, hogy kimaradt Luis Enrique, és együtt játszik Laudrup és Michel.

Amikor a bolgár vezetőbí­ró – aki turista gyanánt fényképeztette magát a hí­res stadionban a mérkőzés elő estélyén -Uzunov (Jordanov, Lekov) kivezette a csapatokat, rémülten láttam, hogy a mieinknek krétafehér az ábrázata. Ezt valószí­nűleg a kinti szurkolók nem látták, de a televí­zió közelije jól mutatta. Bárcsak én se láttam volna ! Ez kétféleképpen lehet: vagy nem fehérednek a fiúk, vagy kint lehettem volna Madridban. Az elsővel is megelégedtem volna, pedig az igazi álmom az volt mindig is, hogy egyszer Madridban, vagy Barcelonában megnézhessek egy mérkőzést. Nagyon valószí­nű, hogy ez az álom is örökre beteljesületlen marad. A csoportból való továbbjutás rózsaszí­n álma pedig, a 90 perc folyamán vált köddé.

Már a második percben gólt szerezhettek volna, de Zamorano fölé-vágta, Keller elcsúszása után. Öt perc múlva Raul lőtt fölé, de ekkor még mi is eljutottunk a másik oldalra. A bal oldalon Kecskés ment el, és a középre í­velt labdáját Kuntics az ötös sarkáról, kapásból az oldalhálőba lőtte. Az első alkalommal amikor a hálónkba került a labda, még a lesállás megvédett minket, de aztán ez sem segí­tett. Hajdú sokadik bravúrja után egy szögletet követően neki is meg kellett hajolnia. Michel bal oldali szögletét Soler továbbcsúsztatta. A hosszúsaroknál Raul csukafejessel vette be a hálónkat.

A TV előtt szinte megkönnyebbültem, mert mondván tovább nem kell izgulni, hisz a csapat rosszul játszott és csak idő kérdése volt mikor kapjuk az elsőt. Ráadásul rögtön utána jött a második is. Megint Raul volt az í­télet végrehajtó. A támadás pazar volt, úgy passzolták ki a mieinket, hogy az szinte csodálatos volt. Kár, hogy mi voltunk a szenvedő alanyok. Szellemesen és pontosan játszottak a spanyolok, Laudrup vezérletével. Nagyon élvezték a játékot, és további sakk-matt helyzeteket dolgoztak ki, de vagy meghaltak a szépségben, vagy Hajdú állta a sarat.

Mindez tí­z percig tartott, mert ekkor újra Raul, a tinisztár villogott. Kilépett a védők közül és átemelte Hajdú fölött a labdát, de a kapufa segí­tett. Viszont érkezett Zamorano és a kipattanót fejjel a kapuba juttatta. Ez a 34. percben történt. Kikapcsoltam a videót, hisz a csapat kiábrándí­tó teljesí­tményét kár lett volna tovább felvenni. A két csatár mintha a pályán sem lett volna, mivel a gyengén játszó középpályás sor nem tudta megtartani a labdát, í­gy támadást sem tudott indí­tani. Igazából a védelmet sem segí­tették, í­gy a spanyolok rázúdultak a közvetlen védelemre. Törvényszerű volt, hogy a csodálatos képességű és nagyon szellemes focit játszó madridiak gólokat érnek el.

A 41. percben is ziccerig jutottak, de Laudrup Hajdúba lőtt. A kipattanót Zamorano küldte rá, de Attila csodálatos reflexszel ezt is hárí­totta.

Azt reméltem, hogy a szünetben Nóvák összerázza a csapatot. Sajnos nem ez történt, viszont levitte Vinczét és Albertet küldte pályára. Mindjárt a kezdés után Raul ment el a jobb szélen. Pontosan centerezett, Zamorano az égbe ugorva fejelt a kapuba. Szép gól volt, de azt hozzá kell tenni, hogy a chileit senki nem zavarta az ötösünkön ! Keller méterekkel volt lemaradva, és Attila sem lépett ki a beí­velésre. Néhány perc múlva Zamorano volt az előkészí­tő. Laudrup fantasztikusan rúgta el a labdát Hajdú mellett, de Telek a vonalról kivágta.

Az Ajax ellen alig szabálytalankodtunk, most szinte egyáltalán ! Aztán mégis gólt kaptunk egy 25 méteres szabadrúgásból. A legurí­tott labdát Kiero lőtte elemi erővel a jobb felsőbe – védhetetlenül.

Kí­nossá vált most már, a számszerű különbség is ! Ráadásul még nagyon sok volt hátra.

A 83. percben Lisztes két szép csel után kiugratta Kupunovicsot, aki a halóba továbbí­totta a becsület gólunkat. Buyo szerencsére fölöslegesen kimozdult Krisztiánra, í­gy Gorannak könnyű dolga volt. Mindjárt utána Albert játszotta tisztára magát, majd Kunticsot hozta játékba. Zorán lövését a kapus bravúrral tolta ki. Zamoranonak volt még egy pazar lövése, de aztán elhagyta a pályát, mert megsérült. Mivel a hazaiak már hármat cseréltek (Luis Enrique, Amavisca, Ssnaider) tí­z emberrel folytatták. Sajnos a játék képén ez nem látszott meg, olyannyira, hogy még egyet berámoltak.

Luis Enrique bal oldali beadását Esnaider visszafejelte, Michel letette Raul elé, aki gond nélkül a hálóba lőtt, úgy 6-7 méterről. Igazából már majdnem túlkombinálták, de tehették, mert a mieink csak közeli szemlélők lehettek.

Ez a tempó és szí­nvonal még nagyon nehéz nekünk. Arra jó volt ez a lecke, hogy leszálljunk a földre. Mert hí­vják bár az ellenfelet Ajaxnak, s játsszon atomfutballt, vagy legyen Real és mutassa be álmaink játékát, nekünk csak a közeli szemlélődés marad, ami azért nem kevés.

Megróni a fiúkat nehezen tudom, habár rosszul játszottak (mellesleg Novák a nyilatkozatban ezt keményen a szemükre is vetette), de az éjjelem ráment erre a megaláztatásra, mert álmomban tovább tartott a gólözön.

Lényeget legjobban Lakat T. Károly foglalta össze egy dolgozatban:

A Fradi a kora őszön visszalopta az emberek hitét egy sportágba. Szuper bravúr az Anderlecht és a Zürich ellen, és ez elég lett ahhoz, hogy mesehőssé váljanak. Megtörtént az a csoda, hogy az emberek aranyban is fizettek volna csak jegyhez juthassanak. A politikai lapok a cí­moldalon “futballoztak” és a klub eszméletlen pénzekhez jutott. A fiatalok kérdőre vonták az apákat, nagyapákat, miért mondják, hogy a magyar foci halott? Az apák és nagyapák az eszükkel tudták ugyan, hogy itt valami állságos, nem igazén reális történet zajlik, de a szí­vhangjaik kilowattokkal nyomták el az agy tiltakozó parancsait, azon egyszerű oknál fogva, mert hinni akartak a legújabb kori futballcsodában. Aztán a szerdai események láttán, ha az érzelmeknek szabadáramlást engedtünk volna, mindenki zokogna. De nem szabad, mert óriásit téved az, aki azt hiszi, hogy ettől a Fradi nem az aki volt, hisz Magyarországon a legjobbak és valószí­nűleg ebben a bajnoki évben sem lesz vetélytársuk. Éppen az a legszomorúbb, hogy a Ferencváros minden tekintetben a legjobban szervezett csapat idehaza. így a többi csapat tagjai belegondolhatnak, mi lett volna velük Zamoranoék ellen. A fentiek valószí­nűségének ékes biztosí­téka Novák Dezső reális értékelése, hisz eszébe sem jutott kibúvót keresni. Sőt kijelentette, hogy a csapat saját tudása alatt játszott. Zamorano káprázatos fejelőképessége, Raul zsenialitása, és Laudrup játékintelligenciája, Novák szerint önmagában még nem magyarázat arra, hogy a csapat már a játékoskijáróban gólokkal veszí­tse el a mérkőzést .

A fentiekről szólt elnökünk is:

Azt hiszem idehaza méltán tekinthetjük magunkat minden tekintetben jól működő egyesületnek és labdarúgó szakosztálynak. Aztán elég néhány napot a Real Madrid közelében élni, és beleszippantani az őket körülvevő levegőbe, s az ember rájön, jó ha tanoncoknak mondhatjuk magunkat.” A spanyol lapok nagyszerű teljesí­tményről és csodálatos fiesztáról í­rnak. Minket azonban rendesen lekezelnek. Hogy lehet egy ennyire gyenge csapat itt. Falábúak… Csak azt nem értem, hogy akkor miért a nagy boldogságuk, hisz egy gyenge csapatot legyőzni nem nagy kunszt ?

1995. október 24.

Kedd ! És ez azért érdekes, mert bajnokit játszunk. Fontosat, hisz ha nem nyerünk -azon túl, hogy lemaradunk az elsőtől – megindulhat egy rossz sorozat. Kicsit tartottam is a mérkőzéstől, aztán a fiúk bebizonyí­tották, hogy idehaza azért más a helyzet. Itt, mi vagyunk a “Reális Ajax”.

gomb_foci-150_150_2FERENCVÁROS-Parmalat 2-1 (1-0)

FTC:Hajdu – Telek – Hrutka, Kuznyecov – Páling, Lisztes, Nyilas, Albert, Kecskés – Fatusi, Kuntics

Az összeállí­táson látszik, hogy Nóvák Dezső a kispadra ültette Szűcsöt, Kopunovicsot, Vinczét, Kellert. Mivel a sérültek végre felépültek, van választási lehetőség. Csak SimIt kell nélkülözni sérült válla miatt, í­gy neki csak a főbb események kommentálása maradt.

A csapat mindjárt támadólag lépett fel. A 8. percben Fatusi robogott a jobb szélen, egy elveszettnek tűnő labda után. Elérte aztán, majdnem az alapvonalról élesen lőtt. A labda a kapufán csattant. Néhány perc múlva Lisztes eresztett meg egy jő lövést. Az első félóra végén Albert szerezhetett volna gólt, de az utolsó pillanatban, amikor már a kapuson is túljutott, nagy üggyel-bajjal szerelték.

Néhány perc múlva megszereztük a vezetést. Lisztes passzolt kapásból egy labdát a kiugrani készülő Kuntics elé. Zoránnak csak a hátát nézhette mindenki. Amikor 10 méterre megközelí­tette a kaput, lőtt, 1-0.

Simon: Eddig kiegyenlí­tett a játék. Ha gyorsan szerzünk még egyet, eldől a meccs. Lisztes eddig csak 30%-ot adtak ki magukból. A 35. percben Kuntics érhetett volna el újabb gólt, de a kapusba lőtte Fatusi kitűnő indí­tását.

Az 51. percben egy szabadrúgás a kapufánkon csattant.

Simon: Nem véletlenül féltem a szabadrúgásoktól. Igaz Hajdú rajta volt, de jobb í­gy, hogy kapufa lett.

A 75. percben a lesrejátszó fehérváriak közül Nyilas lépett ki a bal szélen. Amikor középre adott, négyen voltunk a kapussal szemben. A hálóba végül Kuznyecov helyezett, 2-0.

Simon: Elég érdekes módon próbálják a lest játszani. Ha ilyen szellősek lesznek, marad még gól ezutánra is.

Aztán mégis a hazaiak szereztek egyet. Horváth, aki csak ellenünk szokott gólt szerezni, a kapunak háttal állva csúsztatott a hálóba.

Az utolsó percre is maradt esemény. A csereként beállt Vincze Ottót kiállí­totta a játékvezető, a partbí­ró megsértéséért. Egyébként a további cseréink Nagy Zsolt és Kopunovics voltak. A Nemzeti Sport értékelése szerint a csapat csak annyit adott ki magából, amennyi a győzelem megszerzéséhez szükséges volt. Novák Dezső: Sokan azt gondolták, hogy padlón van a Ferencváros. Ez a mérkőzés bizonyí­totta, hogy nem í­gy van. Az első félidőben jól játszott a csapat, és több gólt is lőhettünk volna. A szünet után kicsit visszavettünk, de í­gy is simán nyertünk.

1995. október 28.

gomb_foci-150_150_2Zalaegerszeg-FERENCVÁROS 1-3 (0-1)

Hajdú -Hrutka, Telek, Kuznyecov – Páling, Albert, Nyilas, Lisztes, Kecskés – Kopunovics, Kuntics csere: Nagy Zs., Zavadszky, Milovanovics

Nagy volt as érdeklődés (18 ezer néző), de a TV szombaton nem közvetí­thet mérkőzést, í­gy én sem láthattam.

A hazaiak nem szerepelnek olyan jól mint tavaly, ennek ellenére persze nyerni szerettek volna, mondván nagyon fontos nekik a mérkőzés. Megkérdezném, a múlt heti nem volt fontos? Az ott szerezhető három pont nem ugyanannyit ér mint a mostani mérkőzés pontjai? Jellemző erre a mezőnyre és országra, hogy minden csapat ellenünk akar bizonyí­tani. Hajtanak, küzdenek inuk szakadtáig, hogy aztán a következő fordulóban újra rosszul és szí­v nélkül kapjanak 8 gólt. A ZTE most hiába erőlködött, megszereztük az ötödik vidéki győzelmünket.

A személyes tapasztalat hiányában a Nemzeti Sportból próbáltam az igazságot a sorok közül kiolvasni.

Novák Dezső:

Nem titkolom, hogy győzni jöttünk Zalaegerszegre.

Az első negyed órában kicsit meglepte a csapatot a hazaiak bátor játéka, í­gy félig tudatosan, félig kényszerűségből átadtuk a kezdeményezést. A negyedik perceben aztán a vinklinél csattant a labda, Hajdú feje felett. Néhány perc múlva Preisinger fejelt mellé, de ahogy teltek a percek, úgy vettük át a kezdeményesést. Előbb csak a kapufát találta el Kuntics, de a harmincadik percben aztán megszereztük a vezetést. Nyilas nagyszerű labdát adott as őrizetlenül hagyott Albertnek, ( Lisztes jól húzta el a védőket ) aki után hiába futottak, középpályásunk 14 méterről, laposan a bal alsó sarokba helyezett.

Három perc múlva Vágner (aki, ha nekünk vezet, mindig ellenünk működik) vette magához a kezdeményezést. Kiállí­totta Kopunovicsot. Állí­tólag belekönyökölt hátvédjébe, de ez az összefoglalóban sem látszott.

A szünet előtt már nem változott az eredmény, ami elsősorban Hajdú bravúrjainak köszönhető.

A pihenő után egy hazai is mehetett zuhanyozni, a második sárgája miatt. (Róla a hétfői lapok azt í­rták, egyszer sem sikerült szabályosan szerelnie.) Ezt gyorsan kihasználtuk, hisz a remeklő Kuntics újra meglógott a jobb szélen. Egy olyan labdát utolérve, amire sokan már csak legyintettek volna, mondván kirúgás. Elérte és nagyszerűen emelt középre, és a szabadon hagyott Nyilas pedig a kapuba fejelt. A TV-n jól látszott, hogy a támadást követő Lisztes a rövid felé mozdult. A hátvédek utána. Nyilas pedig egy hátralépéssel olyan egyedül maradt, hogy az edzésen is feltűnő lett volna. Négy méterről aztán csak a hálóba kellett stukkolnia a bőrt. Fineszes támadás végén adódott a sakk-matt helyzet. A csapat fölényben játszott, mert több jó egyéni teljesí­tmény volt a csapatban. Jól mozgatták a szélsőket a feltartóztathatatlanul játszó középpályások, és állandó gólveszélyt jelentett. A gólok aztán kí­sértetiesen hasonlí­tottak azokra, amilyeneket a Madrid rúgott ellenünk. A fiúk tanultak a jobbtól -hála istennek. Ha ez a tanulási folyamat nem szakad meg, nagyon sok pozití­vummal szolgálhat a jövőben.

Az eseménydús második félidő még tartogatott meglepő fordulatokat. A 65. percben Albert is a kiállí­tás sorsára jutott! Már csak kilencen voltunk, igaz csak 10 emberrel szemben. A Zalaegerszeg jól játszott, de a Fradi még jobban! A középpályásainak mélységből indultak, ügyesen adták a labdát az üres területekre, amit aztán könnyedén be is futottak, s ebből aztán jöttek a kapu előtti helyzetek, találatok. A csapat erejére jellemző, hogy kilenc emberrel is gólt tudott szerezni.

Kuntics az alapvonalnál kapta a labdát, s az előző gólhoz hasonlóan emelt középre. Ezúttal Lisztes fejelt, a kifutó kapus mellett a hálóba.

A kilencvenedik percben aztán kihagyott a védelem és gólt kaptunk. Ennek ellenére örülhetünk, hisz a jó játék és a győzelem erőt adhat a Real Madrid elleni mérkőzésre.

Novák Dezső: Mezei György nemrég azt mondta, segí­tik a Fradit. Most meglátszott hogyan. Kettőt kiállí­tottak.  Egyébként okosan játszottunk. Jól kontráztunk, és az első negyedóra letelte után átvettük az irányí­tást, és biztosan nyertünk még úgy is, hogy az utolsó 25 percben kilenc emberrel játszottunk.

Zombori Sándor szerint számunkra csak 15 percig tartott a mérkőzés, mivel azután csak az volt kérdés, hány góllal nyerünk.

1995. október 30.

Dr. Springer Ferenc

Ma 70 éve, hogy Springer Ferenc elhunyt. Egy nappal a nagy mérkőzés előtt csak meghatottsággal gondolhatunk rá, és arra az útra, amit a Ferencváros nagy családja azóta megtett.

– Nagy László –

Előző rész: 1995 szeptemberKövetkező rész: 1995. november

A napló eredeti példánya:

2 hozzászólás a(z) Nagy L. naplója: FTC – 1995 október bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.28. 19:30, m4sport
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ