Nagy L. naplója: FTC – 1996 február

naplo_februar_sz_19961996. február 6.

A csapat Izraelből való hazaérkezés után egy nappal Spanyolországba utazott edzőtáborozni. Hogy meddig maradnak az attól függ, hogy idehaza milyen lesz az időjárás, hisz régóta nem látott nagy havazás van Magyarországon, í­gy a pályák használhatatlanok.

1996. február 11.

Mivel a gyereket az uszodába nem kí­sérhetjük be, az edzésideje alatt leginkább a kosarasok edzését szoktam nézni. Még egyszer sem unatkoztam a nagyon szimpatikus csapat gyakorlásain. Egy alkalommal mér kimentünk megnézni őket mérkőzésen is, de ott simán kikaptak a bajnoki cí­met védő pécsiektől. A belépő pedig 230 forintba került fejenként. Drágának találtam, í­gy nagy merészen az edzésen megkértem a gyúrót adjon nekem két közreműködő jegyet ha lehetséges. Nagyon készséges volt, és az edzés végén átnyújtotta nekem a két belépőt.

Mind a négyen kimentünk a bajnoki alapszakasz utolsó fordulójában sorra kerülő mérkőzésre. Az ellenfél a Diósgyőr volt. A kis csarnok Fradistáknak fenntartott része már zsúfolásig meg volt telve, 50 perccel a kezdés előtt. Először a sajtóhelyre ültünk, de onnan el kellett jönnünk, í­gy a palánk alatti részre ültünk le. Ez a “VIP” vendégeknek, meghí­vottaknak volt fenntartva. Miután helyet foglaltunk kisvártatva Kis Lenke lépett hozzánk, aki most az egyik vezető, és azt kérte üljünk fel a lelátóra. Majd azt, milyen belépővel rendelkezünk? Miután megmutattam neki, elnézést kért, hisz mi itt meghí­vottakként voltunk jelen. Furcsa érzés volt, mert nagyon sokat voltam már az egyesület mérkőzésein, de meghí­vott “hivatalos” még soha. A kezdésre megteltek körülöttünk a székek, szám szerint 35. Ibolya megszámolta, jó statisztikushoz méltóan, egyébként ennyi volt a meghí­vottak száma is, mint azt félfüllel hallottuk.

kosarlabdaKosaras lányaink eddig felemásan szerepeltek, hisz a táblázaton az 5. helyen állnak. Mindenkit legyőztek akit “kötelező” volt, de a hét rangadót mind elveszí­tették.

Ez a mai volt az első amit megnyertek. A vártnál simábban, hisz mind a szünetben, mind a végén 19 pontnyi volt as előnyünk, úgy, hogy as ellenfél egyszer sem vezetett. A 100-150 főnyi Miskolci drukker sokáig csöndben volt, vagy ha hangoskodtak is csak a Fradistékat próbálták cukkolni.

A szünetben egy csomó gyerek lepte el a pályát, és mivel láttam Tibike is szeretne bemenni, beküldtem. Néhány pillanatnyi bizonytalankodás után magához ragadott egy labdát és ki sem adta azt a kezéből. A gyűrűbe ugyan nem talált be egyszer sem, de örömömre nagyon ügyesen kezelte a játékszert, láthatóan élvezte a helyzetet. A hangulat és a játék nagyon jó volt, és igen-igen jól szórakoztunk. A találkozón kint volt a TV is, í­gy a végén siettünk haza a telesportra. Nem csalódtunk, hisz bekerült a tudósí­tás a műsorba, sőt mivel az egyik palánk alatt ültünk mi is be-bevillantunk a képernyőn – mind a négyen.

1996, február 14.

gomb_foci-150_150_4Idehaza továbbra is 30-50 centis hó van, a focistáink erről legfeljebb az újságokból értesülhetnek. Már ha van idejük, mert Novák Dezső nem kegyelmez a spanyolországi edzőtáborban, ahol mér több mérkőzést is játszott a csapat. Ezek között volt egy neves ellenfél is a Cadiz. Az eredmény: FTC-Cadiz 4-3 (2-3). A találkozón pályára lépett az egész keret, hisz szerencsére mindenki egészséges. Arra kérdésre, mikor jönnek haza, a vezetők nem tudtak pontos választ adni, hisz az időjárástól függ. Főleg í­gy, hogy elhalasztották a szezonkezdetet két héttel.

Tibike edzésidejében ma női kézilabda mérkőzés volt, melynek első félidejét megnézhettem. Nagyon jó a csapat. Szélvészgyorsan játszanak, és törékenységük ellenére bivalyerővel lőnek. A végeredmény is hí­ven tükrözi ezt, hisz annak ellenére 30-15-re nyertek, hogy a második félidőben jobbára az ifisták játszottak.

Felmentették Teleket és Vanicseket! Simi pedig megrovásban részesült, mint elsőrendű vádlott.

A régóta húzódó ügy most már végképp nyugvópontra jutott. A legfelsőbb bí­róság megállapí­totta, hogy a rendőrség sem volt olyan hófehér mint azt magáról állí­totta, í­gy a hiányosságaik miatt kialakult helyzet vezetett az atrocitásig.

kosarlabda1996. február 18.

Új kedvenceink a kosarasok elkezdték a BSE elleni mérkőzéssorozatot. Legalább 5 találkozó lesz, mivel mind az MK-ban mind a rájátszásban (ami 3 nyert játszmáig megy) összekerültünk velük. Az ellenfelünk 3 napja esett ki a Ronketti kupa elődöntőjéből (!), tehát nem akárkik. Ez a mai meccs a kupáért zajlott.

A városmajori csarnok a kezdésre megtelt. Mivel mi időben érkeztünk, í­gy jó helyről a csapat kispadja fölül nézhettük a játékot. As előttünk lévő sorban ült Dr. Szí­vós István, egyesületünk elnöke. Rengeteg információhoz jutottunk általa. Igaz, nem kimondottan nekünk cí­mezte, de mi is hallottuk. Az első tragikus volt. Farkas Ági nyí­lt törést szenvedett a dániai Bajnokok Ligája mérkőzésen, amit a csapat a súlyos lelki csapás ellenére megnyert. Lehet hogy már csak az új csarnokban játszhat leghamarabb, melynek az avatása ez év végére várható.

Kosaras lányaink jól kezdtek és végig vezették az első félidőt, 3-8 ponttal, elsősorban Béres Timea ponterős játékával.

Ismét jól szórakoztunk mindhárman. Ibi, Tóni és én. A második félidő elején a hazaiak hamar ledolgozták a hátrányukat a veterán Németh Ági vezérletével, aki szerintem eléggé agresszí­ven tör a kosárra, hegyes könyökeit kitartva. A bí­rók az első félidei észrevétlen, tehát jó bí­ráskodás után, elkezdték segí­teni a hazaiakat. Az előnyünk hátránnyá változott és az én pumpám is elkezdett felfelé menni. Néha be-be kiabáltam, és a legelkeseredettebb és legmérgesebb pillanatomban Vágnerhez (a következetesen ellenünk csaló futballbí­ró katonatiszthez) hasonlí­tottam a bí­rókat, ami asért túlzás volt. Fiam a bí­rókat, Tursics mester a játékosokat szapulta, de nagyon. Szerintem, és az elnök úr szerint is a bí­rók miatt veszí­tettük el a derbit. Az edzőnk szerint viszont azért, mert a második felvonásban néhányan fegyelmezetlenek voltak.

Abban azonban egyetértünk, hogy a 4 pontos hátrányunkat ledolgozhatjuk a visszavágón, ami ki tudja mikor kerül sorra, hisz most a bajnoki rájátszásban mérkőzik majd a két csapat.

Az esti telesportban visszanéztük az eseményeket, és magunkat, hisz újra “képre kerültünk”. Aztán oda lett a jókedv.

Szegény Farkas Ágit mutatták, hogyan szenved a súlyos balesete perceiben. Borzalmas és szí­vszorí­tó volt a látvány. A tragédia pillanatéban a bokája derékszögben állt a sí­pcsontjához képest, az arca leí­rhatatlan fájdalmat tükrözött. A szí­vünk összeszorult még í­gy is, hogy tudtuk előre, mi fog történni. A pályán hozzá legközelebb álló csapattárs is majdnem elájult, és az egész csapat zokogott. A mérkőzést azonban folytatni kellett, hisz még csak a 13. percnél járt az óramutató. Kézis lányaink emberi nagyságukról tettek újra tanúbizonyságot azzal, hogy nem zuhantak össze, hanem meg tudták nyerni, még í­gy is, a nemzetközi mérkőzést. [lásd:Sportis-sí­mo II. 28.]

gomb_hoki-150_150_11996. február 19.

Befejeződött a jégkorong bajnokság alapszakasza.. A csapat a második helyen zárt, í­gy bejutott a bajnoki döntőbe, ahol a Dunaferr lesz az ellenfél. Annak ellenére, hogy mi vagyunk a cí­mvédők -immár 5 éve – ők az esélyesek. Nagyon erős az összevásárolt csapatuk, és az alapszakaszban is többször legyőztek minket.

kosarlabda1996. február 21.

A kosár rájátszás első fordulójában kellemes meglepetésre a lányok idegenben jutottak előnyhöz.
A BSE sokáig vezetett, mint azt a TV tudósí­tásából megtudtuk, de a vége előtt – a közönségünk fergeteges biztatása mellett (“VELETEK VAGYUNK ÉS GYŐZNI AKARUNK”) – 20 másodperccel, Karla Karch hárompontosával fordí­tott a csapat.
A lefújást követően a pályán ünnepelt játékos, edző és szurkoló, egy új rigmussal: “KI NEM UGRÁL, NEM FRADISTA, HEJJ” .

Tursics Sándor:

A vélt sztárok csalódást okoztak nekem, kivéve Witherspoon aki 30 pontot ért el. Szerencsére a fiatal Nagy Viktória és Hagara amikor pályára lépett olyan erkölcsi plusszt adott lelkes játékával mely a győzelmet hozta. A második mérkőzésen remélem mindenki ebben a szellemben fog játszani.

A focicsapat hazaérkezett hosszúra nyúlt edzőtáborozásáról. A játékosok a végén már nehezen viselték az összezártságot, és ennek némelyikük hangot is adott. Novák Dezső nem nagyon vette a szí­vére a dolgot. Elintézte azzal, hogy egy profi játékosnak tudomásul kell ezt vennie. Valószí­nűleg javul majd a légkör, ha a fiúk találkoznak szeretteikkel.

Ha már itthon voltak eleget tettek egy kedves meghí­vásnak. A MAGYAR VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK Európa bajnok csörgőlabda csapata hí­vta ki őket egy mérkőzésre. A találkozót a körcsarnokban rendezték 400 (!) néző előtt. Az eredmény ebben az esetben természetesen másodlagos, A történelmi hűség kedvéért azért illik megemlékezni arról, hogy simán kikaptunk.

1996. február 24.

Megint kimentünk a kosármeccsre. A kezdésre újra teltház volt. A csapat sokéig vezetett és élvezetesen játszott. A szünetben négypontos előnnyel fordultunk. Sajnos a második félidőben hamar ledolgozta hátrányát a vendég BSE. A második félidő közepéig változatos volt a játék, egy két pontnyi előnyünk mellett. Nyolc perccel a vége előtt a bí­rók megint elkezdték segí­teni az ellenfelet.

A legszembetűnőbb az volt, amikor Sophie-t kosárra törés közben fellökték, de az övék lehetett a labda. Az ellenakcióból eredményesek tudtak lenni, í­gy magukhoz ragadták a vezetést. Ez volt az a pillanat, amikor, úgymond fordult a kocka, mert ezután mi szaladtunk az eredmény után. A végén Karla előbb eladta a labdát, majd ziccert hibázott. A BSE van annyira jó és rutinos csapat, hogy ezt könyörtelenül kihasználta, í­gy 4 ponttal nyertek és az össszesaí­tésben egyenlí­tettek.

Kézis lányaink Békéscsabán nyertek, ahol a helyi szurkolók nagylegények voltak a 15-20 Fradistával szemben akik lekí­sérték a csapatot.

Ví­zipólósaink viszont Pescaraban szenvedtek 14-7-es vereséget a LEN-kupa elődöntő első mérkőzésén. Sajnos az eredmény nem meglepő, hisz az ellenfél fantasztikus csapat.
1996. február 25.

gomb_foci-150_150_2Salgótarján-FERENCVÁROS 0-2 (0-1)  MAGYAR KUPA

Hajdú – Telek – Jagodics, Nagy Norbert – Nyilas, Albert, Simon, Lisztes, Kecskés – Kopunovics, Kuntics csere:Vincze, Milovanovics

Nyolcezer néző várta a csapatokat és egy röhelyes állapotú pálya, mely mindenre volt alkalmas, csak focira nem. Ráadásul nem egységesen havas, vagy sáros volt mindenhol,hanem hol ilyen-hol olyan. Valószí­nűleg semmit sem tettek annak érdekében, hogy rendes körülmények között lehessen játszani. Bezzeg szóban mennyire várták a csapatunkat!
A csapat hamar alkalmazkodott a pokoli körülményekhez, és sorra alakí­totta ki a helyzeteket. Ezek azonban rendre kimaradtak. Vagy a sár, vagy a játékvezető akadályozta a gólszerzést (egy alkalommal Lisztes találatát érvénytelení­tette).
A vendéglátók a 41. percben jutottak el először a kapunkig. Rá is fizettek, mert a csapat ezért összehúzta a szemöldökét és megszerezte a vezetést.
Kecskés iramodott meg a bal szélen, majd látványos testcsel után, beadta a labdát. A kapus kirepülve kiöklözte a beadást – pont Nyilas elé, aki azt pazarul küldte kapásból a léc alá. A második félidőben minden simán folytatódott, és a 66. percben eldőlt az addig is egyértelmű mérkőzés.
Bal oldali szöglet után Jagodics lefejelte a labdát Kopunovicsnak aki a hálóba lőtt.
Novák Dezső:

Az irreális talajhoz a csapat remekül alkalmazkodott, és helyenként magabiztosan játszottunk. Ha kihasználjuk a helyzeteinket már most eldőlt volna a továbbjutás. Bár í­gy sem hiszem hogy van mit izgulnunk.

[lásd:Sportissimo II. 28.]

1996. február 27.

A kosár rájátszás 3. mérkőzésére a Városmajorba mentünk. Újra telt ház, (annak ellenére, hogy a Népligetben a kézislányok játszottak kupamérkőzést a nagy rivális Debrecen ellen, melyen szükségből az ificsapat állt ki, mivel az első csapat a Bajnokok Ligája mérkőzésre készül, értékes döntetlent harcolt ki) és sajnos újra vereség várt ránk. Az eddigiektől azonban merőben eltérő.

Eddig ugyanis partiban voltunk az ellenfelekkel, most azonban egy pillanatig sem volt esélyünk. A bí­rók az első néhány percben ellenünk fújtak, és az egyetlen játékosunknak, aki magassága révén felvehette volna a küzdelmet Németh Ágival, gyorsan kiszórtak három személyit. Az elején szerzett hátrányt aztán nem sikerült ledolgozni, sőt a végére kí­nos lett a különbség.
A külső körülményektől függetlenül a csapat is gyenge napot fogott ki, és ezt a rutinos, jó erőkből álló ellenfél könyörtelenül kihasználta.

– Nagy László –

Előző rész:1996. januárKövetkező rész: 1996. március

A napló eredeti példánya:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
12.16. 20:15, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ