Oslóban a remény, Budapesten a csoda!

focieb-201644 év. Majd’ két emberöltő. Ennyi ideje selejteznek ki minket az aktuális EB-k előtt. 30 év. Ennyi ideje várunk egy világversenyre való kijutásra.

Reménykedünk, vágyakozunk – évtizedek óta. Mindhiába.  Hol tragikus potyagóllal, hol egy zseni villanásával (aki nem nálunk játszik), hol  csupán egyetlen góllal, hol kiütve és megalázva. Mi mindig kiesünk, mi mindig búcsúzunk. Ez volt az életünk vasárnap estig.

Aztán átéltük a csodát. A csodát, amit úgy ünnepeltünk, önfeledten, sikoltozva – sí­rva, mint aki épp megnyerte az EB-t, pedig „csak” kijutottunk az EB 24-es döntőjébe Párizsba.

Barátom ahhoz hasonlí­totta ezt az érzést, mint amikor a hokisaink feljutottak az „A” csoportos VB mezőnyébe.

Szintet léptünk ismét, tényezők vagyunk újra, felkerültünk a világfutball térképére.

És EZ a FONTOS. Nem az, hogy ott mi lesz!? Az egy másik történet.

A lesajnáltak, akik a leggyengébb csoportban is  harmadikok lettek, akiknek minden összejött, ami pech, hogy egyenes ágon nem jutottak ki, legjobb csoport harmadikként. Akiket a norvégok a sorsoláskor megünnepeltek, mert biztosak voltak abban, hogy ők jutnak ki Párizsba, már foglalták a szállást és hűtötték a pezsgőt…

Aztán pofára estek, mint viking bálnavadász Böde Dani nyakmasszázsos dobása után.

Jelkép volt az a mozdulat. Böde, a magyarok nem tűrik többé, hogy lenézzék, hogy lökdössék, hogy megalázzák őket. Itthon mi vagyunk az urak, „röpülj norvég!”

Belegondoltál már, Kleinheisler Laci, hogy mit jelentett egy országnak az az  Oslo–i  bombagól?

Az időseknek, akik már nem bí­ztak abban, hogy valaha látnak benneteket világversenyen? Az ifjaknak, akik nem Albertnek, Vargának, Nyilasinak vagy Törőcsiknek hí­vatja magát a focipályán, hanem CR7-nek, Messinek, Neymarnak vagy Ibrának?

Kedves Nagy Ádi, érzed milyen felelősséggel élni, sportolni, sejted, milyen lehet újra magyar focistának példaképpé válni?  Elképzelted az esti ünneplés utáni boldog csendben, hogy hány százezer magyar zokogott örömében, hogy átélhette ezt veletek EGYÜTT?

Vagy Te , Priskin Tomi, tudod mit is adtál valójában a már-már reményét vesztő, örök pesszimistává avanzsált magyar szurkolóknak, azzal a csodagóllal? Tudod-e, hány magyar sportújságí­ró ölelt át akkor titeket gondolatban? Igen, azok a gonosz firkászok, akik folyton frocliztak benneteket, hogy minden hasonló esetben összeestek, mint a puding!?

Mert kellett az, hogy végre újra összeforrjatok egy nagy célért, egy Fülöp Marci emlékéért, a norvég pökhendiséggel dacolva! Kellett ehhez egy Böde Dani, aki 0-1-nél Feröer ellen bezúzta üvöltve!

Egy új, immár nem celeb Dzsudzsák Balázs, aki ráébredt, hogy egyik utolsó sansza ez a pótselejtező, ahol megmutathatja, hogy tud focizni és vezér lenni, ha kell!

És egy magyar-német-székely Dárdai Palcsi, Storckostól-Andy Möllerestül!!!

Akik becsempészték a német precizitást, a mentalitást, az erőt és az önbizalmat! Mert azt azért a legmegáltalkodottabb  ellendrukker is sejtette, hogy tudtok ti focizni, csak nem mertek. Mert a munka, a szint mindeddig nem volt soha elég.  A sok vereség pedig mindannyiunk önbizalmát cafatokra marcangolta.

Évek kellettek(volna) mindezek, a sok balszerencse, a gyenge magyar bajnokság, a lábukat féltő légiósok és a koncepció nélküli kapitány cserélgetés után a lelki megerősödéshez. De jött Pali és a német vonal, és a fiúk elkezdtek hinni végre: magukban, a munkában, a cél sikerében, a felépí­tményben!

Kedves Király Gabi! És Te, aki igazi profi kapusként is a végén , minden sorozat végén csak közelről irigykedhettél az ünneplő ellenfelekre,  csodás bravúrokkal védted végig oly sokszor a selejtezőket, de a fontos meccseken állandóan becsúszott a baki, vagy a fatálisnak tűnő balszerencse…Te mit gondolsz?  Mert ez a magyarok Királyának kijárt.

Remek védéseiddel most is támaszt adtál és megérdemled, hogy pályafutásod koronája ne a vezetéknevedben legyen benne, hanem egy EB részvételben! Ez  vonatkozik Gera Zolira is, aki hihetetlen alázattal játszotta végig ezt a sorozatot és volt irányí­tója a gárdának.

És Ti kedves szakma, sportújságí­rók és szurkolók! Ti is éreztétek azt a szí­vbe markoló könnyzuhatagos beteljesült boldogságot tegnap este? Érzitek, hogy sokat szapult futballunkban MÉGIS VANNAK IGAZI SPORTEMBEREK és TEHETSÉGEK?

Tudtok végre igazán örülni? Párizs előtt, a terror árnyékában, mégis kétszer átélhettük a csodát!

Merí­tsünk muní­ciót belőle, mert ma a novemberi  fátyolfelhők is mosolyognak – MINDANNYIUNKÉRT.

(Becefix)

3 hozzászólás a(z) Oslóban a remény, Budapesten a csoda! bejegyzéshez

  • Vannak, akik azért nézik le a mostani eredményt, merthogy “felhí­gult a döntő létszáma”. Csakhogy -- ha jól számolom -- 1972 óta tizennyolc (18) állammal nőtt az UEFA tagjainak száma. Szükségszerű volt tehát az emelés.
    Nem vagyok optimista az NB I-et illetően, nem várok érdemi változást (egyelőre?)…

  • Arra kí­váncsi leszek, hogy a válogatott kijutása mennyire fog kihatni a bajnokságra. Növekedni fog a nézőlétszám? És vajon a június EB mennyire fog bejátszani a magyar csapatok európai kupaküzdelmeibe?
    Az biztos, hogy a szurkolók nagyon fel vannak spannolva. Jó érzés volt annyi év után újra önfeledten örülni a válogatott sikerének. Csak maradjunk a földön és próbáljuk kihozni a legtöbbet a sikerből.

    • Éppen ’95 őszénél járok:

      Idegenbeli Anderlecht meccs után jött a Dózsa: 15000 néző
      Hazai Anderlecht meccs után jött a Vasas: 6000 néző
      Idegenbeli Grasshoppers meccs után jött az ETO: 12000 néző
      Hazai Ajax után jött a Stadler: 8000 néző
      Hazai Real meccs után jött a BVSC: 5000 néző
      Hazai Grasshoppers meccs után jött a Kispest: 6000 néző

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.28. 21:00, m4sport
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
MK: 11.14.14:45, M4Sport
11.21.19:30, m4sport
11.24. 21:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ