Fejezetek Sárosi György doktor pályafutásából

100 év az örökkévalóságnak

A Ferencvárosi labdarúgás egyik legnagyobb alakja, 2012. szeptember 16-án lenne 100 éves. A kerek évfordulót szerkesztőségünk kiemelten kezeli, ezért az évforduló napjáig minden nap egy-egy érdekesebb képet, cikket vagy nyilatkozatot teszünk közzé. Megemlékezésünk első állomása augusztus 24-én volt, amikor is Genovában megkoszorúztuk Sárosi György doktor sí­remlékét, mely eddig elég „magányosan” állt a Staglieno temető monumentális urnafalában.

Mostantól már a képe és a Ferencvároshoz való kötődése is látható, mely tisztelgés a zseniális játékos és a nagyszerű sportember előtt.

Emlékezzünk közösen Sárosi György doktorra!

1. fejezet: Sárosi papa aláí­rja

1930 őszén a Ferencváros egymás után próbálkozott Bukovi helyén más posztokon kiváló, ám középfedezetnek nem való játékosokkal. A Budafoki út 10/b-ben, Sárosiék lakásán szinte naponta kopogtattak a Ferencváros megbí­zottjai és meg sem bí­zott szurkolói. Sárosi papa kemény tárgyalónak bizonyult, de miután 1931. március 1-én, az Üllői úton 3:2-re kikaptunk a Vasastól, már a vezetőség is belátta, hogy nem lehet tovább húzni a nagy tehetségnek tartott “Gyurka” leigazolását. A szerződés aláí­rására 1931. március 3-án került sor Mailinger Béla irodájában.

Néhány nap múlva, március 15-én, a 19 éves Sárosi György a Szegedi Bástya ellen már pályára is lépett, ezzel elindult minden idők egyik legeredményesebb Ferencvárosi játékosának pályafutása.

2. fejezet: Középfedezetként a válogatottságig

Gyurka márciusban mutatkozott be a felnőttcsapatban középfedezetként, olyan játékosokkal “körbevéve”, mint Lyka és Lázár. Aktiv részese volt az 1931. április 26-án induló nagy sorozatnak, ahol is 32 mérkőzést nyertünk zsinórban.

Sárosi remek teljesí­tményére a válogatottnál is felfigyeltek, hiszen 1931. május 21-én már a válogatottban is bemutatkozott!

“Annak bizonyult, aminek vártuk. Nagyszerűen helyezkedő, remekül passzoló, magas játékintelligenciájú, óriási labdakészségű, amellett Bukovinál munkabí­róbb, frissebb, fiatalabb, nagy kedvvel küzdő játékosnak, született szellemi vezérnek … ott a helye a válogatottban is.” – í­rta róla a Nemzeti Sport 1931 májusában.

3. fejezet: A 100%-os bajnokság

Az 1931/32-s bajnokság örökre aranybetűvel vésődik be a Ferencvárosi labdarúgás történetébe. A Háda – Takács I., Korányi – Lyka II., Sárosi, Lázár – Táncos, Takács II., Turay, Toldi, Kohut (Amsel, Bukovi, Berkessy, Papp, Szedlacsek) gárda pontvesztés nélkül nyerte meg a bajnokságot, amit azóta sem sikerült senkinek megismételnie!

Itt még Sárosi Gyurka fedezetként szolgálta ki a hí­res “T” betűs csatársort, akik szinte futószalagon termelték a gólokat.

“Csupa ész! Csupa technika, csupa szellem, csupa ősi játékosösztön. Még rajta van a fiatalság hí­mpora, árad belőle az optimizmus, a hit a jóságban, az ellenfél korrektségében, mindenki becsületes szándékában. Aki durva sportnak hitte vagy vallotta a futballt, aki erőszakos, verekedős játéknak vélte, Sárosit kellett, hogy megnézze!” – mondta róla Pluhár István.

Sárosi György ekkor még mindig csak 20 éves volt.

4. fejezet: Közte mócsing

1933 tavaszán Bukovi felépült a súlyos sérüléséből, í­gy Blum mester megléphette azt, amire már azóta készült, hogy Gyurka 19 évesen a pályára lépett. Bár remek teljesí­tmény nyújtott középfedezetként is, de tudása, gólérzékenysége, és nagyszerű testi felépí­tése miatt igazi középcsatárként tudta szinte őrületbe kergetni az ellenfél védőit.

Ahogy az ősi ellenfelet, az Újpestet 1933. május 25-én a Magyar kupa döntőjében, ahol 11:1-re vertük a lilákat. A főleg asztaliteniszben használt “közte mócsing” eredményben Sárosi Gyurka lehengerlő centerjátéka adta az alaphangot. Három gólt lőtt, de a többi nyolc előkészí­tésében is jeleskedett egy olyan mérkőzésen ahol a 21. percben már 5:0-ra vezettünk!

Pályafutása alatt számos emlékezetes mérkőzése volt a Fradi legendás csatárának. Ami mégis kiemeli ezek közül az 1933-as 11:1-t, az elsősorban az ősi ellenfélnek az ilyen szintű legyőzése…és a közte mócsing.

5. fejezet: Felemás évek

Az 1933-s esztendő nem indult biztatóan. Kohut és Szedlacsek Franciaországba távozott, Turay meg anyagi „problémák” miatt az MTK-ba igazolt. Az Újpest elleni lehengerlő magyar kupagyőzelem azonban szárnyakat adott a csapatnak és Sárosi Gyurka is egyre jobban érezte magát a középcsatár szerepkörben. Bár 1933 ősze nem sikerült fényesen, de utána már nem lehetett megállí­tani Sárosiékat.

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ilyen sikerek, ilyen évek és kivirágzás után, miért nem vált már az 1934-es világbajnokság hősévé? 1934-ben remek formában játszotta végig a tavaszt. Május 13-án, a Kispest ellen (7:4) súlyosan megsérült. Sarkadi, a kispesti kapus ráugrott a fejelni készülő Sárosi hátára, Gyuri elesett, Sarkadi rázuhant Gyurka kitámaszkodó lábára. Tokszalagszakadás, melyből bár hamar felépült, de nem volt tagja a VB-re utazó csapatnak… mivel azonban nagyon hiányzott, í­gy üzentek érte. Az osztrákok elleni sorsdöntő mérkőzésen már játszott, gólt is lőtt, de ez is kevés volt a továbbjutáshoz.

Sérülése, az utolsó egyetemi évei, a jogi doktorátus megszerzése, a sok tanulás kissé visszavetette a labdarúgásban. Ezután azonban a legnagyobb évei következtek.

6. fejezet: A gólkirály

Sárosi György doktor pályafutása során a Ferencváros szí­neiben 637 alkalommal talált az ellenfelek kapujába. Ebből 350 találata bajnoki mérkőzésen esett! Hivatalosan háromszor volt gólkirály, de a be nem fejezett 1944-s szezonban is Ő szerezte a legtöbb gólt.
“Gyurka” nem csak a hazai bajnokságban termelte a gólokat. 1935-ben és 1937-ben a KK sorozatokban is Ő szerezte a legtöbb találatot. Az 1938-s VB-n, ahol a magyar válogatott a második helyen végzett, 5 góljával holtversenyben bronzcipős.

A fedezetből lett csatár a gólkirályi cí­mek elnyerésekor sem maradt hűtlen jelszavához: “Játszani kell a futballt, mert nem futball az, ami birkózásból és versenyfutásból áll…”

7. fejezet: Európa tetején

Sárosi György (immáron doktorként) 1937-ben a csúcsra ért. A felemás évek után 1936-ban már gólkirályként ünnepli az ország.

1937-ben a FIFA meghí­vására szerepel az első í­zben megrendezett Közép-Európa és Nyugat-Európa mérkőzésen.

A Fradival is remekül menetel a bajnokságban és szenzációs teljesí­tményt nyújt a KK sorozatban. Vezetésével bravúros győzelmekkel (kiemelkedik az Austria Wien elleni 6:1-s visszavágó, ahol három gólos hátrányt kellett ledolgoznunk) a döntőig menetelnek a zöld-fehérek.

A KK döntő első mérkőzésén az Üllői úton 4:2-re vertük a világ egyik legjobbjának tartott Piolával felálló Laziot. A világsajtó Sárosi-Piola összecsapásról í­r, amit végül is Gyurka nyert meg! Az első mérkőzésen 3 gólt lőtt, Piola csak egyet. A római visszavágón egy gigászi ütközetben Sárosi pályafutása egyik legjobb játékát nyújtva 5:4-re verjük az olaszokat és kilenc év után ismét Európa csúcsára érkezett a Ferencváros!

Sárosi újra három gólt szerez (Piola is háromszor eredményes), nevétől hangos a nemzetközi sajtó.
Gólkirály, Európa-válogatott, magyar bajnok, KK győztes és doktor – minden értelemben!

8. fejezet: Sárosi-Csehszlovákia 8:3

1937. szeptember 19-e fontos és örökké emlékezetes napja a legendás Ferencvárosi játékosnak. A csehek elleni válogatott mérkőzésen olyan teljesí­tményt nyújtott melyre azóta sem volt példa a magyar labdarúgás történetében. A 8:3-as győzelemmel végződő találkozón egymaga 7 gólt lőtt!

Sárosi ekkor már megszerezte a doktorátust, a “Gyurka, Gyurka” üdvrivalgásba már belevegyült a “doktor úr” is. 1937-ben pedig kialakult a válogatottban a Cseh-Sárosi-Zsengellér belső hármas, vagy ahogy akkor nevezték őket, az “agytröszt trió”. A csehek ellen mégis hibát követtek el a vezetők, mert nem az “észt” tették középre, melyből a 2:2-s félidői szünetben komoly “perpatvar” is lett, de végül is győzött a józan ész, és a második félidőben már Gyurka elfoglalta helyét a támadó szekció közepén.

Meghálálta a bizalmat. Az addig szerzett találatát még hattal toldotta meg egy félidő alatt! Lőtt ráfutásból, emelésből, lőtt félfordulatból, lőtt tisztára játszva magát és lőtt miközben faultolták, lőtt ollózva, és kapásból, közelről és távolról. A világhí­rű cseh kapus, Planicka egy életre megjegyezte Sárosi doktor nevét.

Ilyen teljesí­tmény után joggal várták el tőle és magyar válogatottól, hogy a közelgő franciaországi vébén is hasonló teljesí­tménnyel rukkoljanak ki.

Vajon sikerülni fog?

9. fejezet: Az elfeledett VB ezüst

A magyar labdarúgás számára a “történelem” az aranycsapattal kezdődik, a sorstragédiánkat meg az elvesztett berni döntőhöz kötjük. Könyvek, visszaemlékezések, filmek sora dolgozta fel azokat az éveket. De vajon miért merült a feledés homályába az 1938-s VB ezüst?

Pedig az ott megszerzett érem az első világraszóló sikere volt a magyar válogatottnak. Ráadásul nekünk Fradistáknak azért is fontos, hiszen a franciaországi világbajnoki keretben 8 zöld-fehér játékos szerepelt: Háda, Korányi, Lázár, Polgár, Sárosi III, Toldi, Bí­ró és természetesen Sárosi György doktor.

Tőle nagyon sokat vártak és nem csak itthon, de az egész VB alatt a nemzetközi sajtó Sárosi-Piola lázban éget. Kettőjük összecsapására 1938.június 19-én került sor Párizsban, a döntőben. Addig el is kellett jutni és a magyar válogatott Sárosi vezetésével simán vette az akadályokat, az elődöntőben például 5:1-re ütötte ki a svéd válogatottat.

Sárosi doktor, a döntőig szerzett 13 találatból négyet vállalt úgy, hogy minden mérkőzésen szerzett gólt. Ahogy a döntőben is betalált, de ez is kevésnek bizonyult, bár 3:2-s olasz vezetés után több helyzetünk is volt, de az egyenlí­tés helyett jött Piola második találta és eldöntötte a VB sorsát.

Nem sikerült a bravúr, de csalódásról nagyon kevesen beszéltek. Legfeljebb abban csalódnának a 74 évvel ezelőtti VB ezüstérmesei, hogy a jelenünkben erre már kevesen szoktak emlékeznek.

Pedig nagyon is megérdemelnék!

10. fejezet: A borzalom árnyékában

1940. június 2. A Taxisok felett aratott 7:1-s győzelmével a Ferencváros megszerezte 15., Sárosi György doktor a negyedik bajnoki cí­mét, valamint 23 találattal gólkirállyá is “koronozták” minden idők egyik legjobb játékosát. A győzelmek árnyékában kiteljesedik a háború. A hitleri fasizmus már egész Európát fenyegeti. Olyan 5 éves borzalom következik, mely örökre megváltoztatja a világot.

Mivel a háború 1944-ig elkerüli az országot (természetesen csak közvetlenül), í­gy a magyar bajnokság folytatódik, bár az üldöztetések Gidófalvi Pál kinevezése után felerősödtek.

Sárosi 1941-ben az Újvidék elleni 13:2-s győzelemmel végződő találkozón harmadszor ért el hat gólt. A szezon végén újabb bajnoki cí­m és a harmadik gólkirályság, 29 találattal. A következő évek a kupagyőzelmekről szólnak. 1941-1943 között háromszor nyeri meg a Fradi a magyar kupát.

1944. március 19-én a német csapatok átlépik Magyarország határát. Ezzel megérkezett a közel egy éves borzalom melynek következtében 1944 őszén a folyamatos légiriadók miatt félbeszakadt a bajnokság. Nem hirdettek bajnokot, í­gy Sárosi Gyurka bár a legtöbb gólt szerezte a lejátszott mérkőzéseken (14), nem lehetett negyedszer is gólkirály.

1944 decemberében már nem a foci volt a fontos, hanem a túlélés.

11. fejezet: Búcsú az Üllői úttól

Nehéz döntés lehetett. Sárosi György doktor, 1948. április 21-én délután feleségével átlépte Hegyeshalomnál a határt és elhagyta az országot és Olaszország felé vette az irányt. Április 18-án a Vasas ellen még pályára lépett – utolsó alkalommal zöld-fehérben.

A távozása előtt nem kért ví­zumot, sőt az április 24-i Sportújság még azt sem tudta, hogy milyen cí­men kapott útlevelet. A hí­radás szerint nem is búcsúzott el, egyedül a Ferencváros ügyvezető elnöke tudott a szándékáról, amit már közel egy éve tervezett. De azt még Nádas Adolf sem tudta, hogy Gyurka milyen minőségben és főleg meddig akar Olaszországban maradni. Azt azonban megjegyezte a sportújságban, hogy ha bármelyik olasz klub kéri Sárosi kiadatását, akkor a Fradi ezt gondolkodás nélkül megteszi.

Arra igazán nem derült fény, hogy végül is mi vezetett a döntés meghozatalához.

Azt tudták, hogy amit Gyurka elhatároz, azt alaposan át is gondolja. Ennek fényében bár mindenkit megdöbbentett a búcsú, de ahogy lecsillapodtak a kedélyek, már sokan értették is. Talán új kihí­vásra vágyott, talán beszűkült körülötte a tér, talán megérezte, hogy azok a folyamatok melyek 1948 tavaszán elindultak Magyarországon, neki nagyon nem fognak tetszeni. Szabad akart lenni, mert gyűlölte a korlátokat.

36 évesen érzett magában annyi erőt, hogy új életet kezdjen. A napfényes Itália tárt karokkal várta, de vajon ott is égig nőnek majd a jegenyefák?

12. fejezet: Sárosi doktor – a hétköznapi ember

Az elmúlt 11 napban megpróbáltuk röviden összegezni a magyar labdarúgás egyik legnagyobb egyéniségének pályafutását. Ami nem volt nehéz, hiszen az elmúlt években szerkesztőségünk sok mindent összegyüjtött Sárosi Györgyről, amit csak lehetett. Több mint 200 bejegyzés utal arra a sikersorozatra, melyet zöld-fehérben elért.

De vajon milyen ember volt a hétköznapokban Sárosi György? Erre igazán nem tudunk választ adni. Sajnos már nagyon kevesen élnek azok közül, akik igazán ismerték és akik közel is álltak hozzá.

Már azzal kitünt a kortársai közül, hogy a profi foci mellett doktori cí­met szerzett. Ő volt azon neves sportolók egyike, aki ilyen magas végzettséget szerzett. Volt olyan mérkőzés amikor három doktorral (dr. Szoyka, dr. Kalocsay és Sárosi dr.) futott ki a pályára a zöld-fehér csapat.

Azokban az években még nem nagyon volt divat a sportolók hétköznapi életével foglalkozni, igaz volt annyi siker, hogy nem is maradt idő arra, hogy ne magát a teljesí­tményt állí­tsák a cí­mlapokra.

így ennyi év után nekünk is azon kevés képek maradtak melyek megpróbálják bemutatni a hétköznapi embert, a doktort, a szeretett férjet, a jó testvért, a kulturát és a művészetet kedvelő értelmiségit, aki ezek mellett is képes volt mindenkivel kapcsolatot teremteni. Számos karikatúra is készült róla és több összegyüjtött anekdota is arról árulkodik, hogy Sárosi György nem csak a pályán volt “doktor Gyurka”, hanem a hétköznapi életében is.

13. fejezet: Idegen vizeken

Arra nem nagyon találunk választ, hogy 1948-ban miért is hagyta el az országot Sárosi György doktor, de azt nem nehéz megfejteni, hogy miért is a napfényes Itáliát választotta új otthonának. Pályafutása során számtalan nagy csatát ví­vott a Fradi olasz csapatok ellen, és ott van az 1938-s VB, ahol a döntőben kapott ki a magyar válogatott az olaszoktól. Ráadásul a harmincas éveket a Sárosi-Piola “párharc” határozta meg, a nemzetközi sajtó Európa két legjobb játékosának tartotta őket.

Olaszországban a Bari együttesénél kezdte edzői pályáját, ami nem sikerült valami fényesen. Ettől függetlenül a bajnokság végén a Torino ajánlott edzői szerződést, amit végül is egy tragikus légikatasztrófa miatt (Sárosi csak a felesége kérésére az utat megtiltó Bari elnökének köszönheti az életét) hiúsult meg és maradt Bariban.

Utána rövid ideig dolgozott Luccában, majd elfogadta a bajnokságra törő Juventus ajánlatát, ahol világsztárokkal kellett megtalálnia a közös hangot. Ami sikerült, hiszen a bajnokság végén 7 pont előnnyel, a cí­mvédő Milant megelőzve lettek elsők! Ezzel Sárosi doktor lett mind ez idáig az utolsó magyar edző, aki olasz bajnokcsapat kispadjáról állhatott fel az utolsó mérkőzést követően!

A folytatás is jól sikerült, bár a végén az Inter mögött “csak” ezüstérmet szerzett a csapatával. Ezek után mivel nagyon kötődött Genovához (ott vásárolt házat is), a tengerparti városhoz kötelezte el magát.

1955-ben még tett egy kis kitérőt Rómába, de egy év után a szí­ve visszahúzta Genovába, ahol főleg az utánpótlás neveléssel foglalkozott.

Itt is hunyt el 1993. június 19-én. Hamvai a genovai Staglieno temető urnafalában nyugszanak felesége mellett.

14. fejezet: Újra itthon

Genovai letelepedése után közel harminc év telt el, hogy Sárosi György újra magyar földre lépett. 1976 júliusában betegeskedő édesanyjához jött haza, de szí­ve és gólkirály lábai az Üllői út felé is elvitték. A Baráti Kör, volt csapattársak és barátok várták az érkezését. Gyurka ahogy belépett a terembe, közel száz kéz csapódott össze és harsány “Gyurka! Gyurka! Gyurka!” kiáltással fogadták.

Ezután többször is hazalátogatott, ezek közül az 1984-s emlékezetes amikor is a szintén “külföldi” életet választó Varga Zolival találkozott.

1992 szeptemberében, 80. születésnapja alkalmából az Üllői útról dí­sztávirat köszöntötte és az a hí­r, hogy megkapta az FTC Aranydiploma-kitüntetést. Akkor azonban már nem tudott hazautazni, nem vehette át. Azt 1993 áprilisában Nagy Béla adta át genovai lakásán.

– Szerettem volna személyesen átvenni, de a betegségeim meg a korom miatt nehezebben mozgok. Pedig mindig szépek voltak a pesti hazalátogatások. Ahogy tí­z éve a Fradi-szurkolók az FTC klubházban ünnepeltek, nos, úgy sí­rtam, zokogtam, hogy alig tudtam megszólalni. Jó volt ismét az Üllői úti stadion gyepén lépdelni, kezdőrúgást végezni. Bizony, megható volt mindez, hiszen akik ott tapsoltak, fiaik, unokáik azoknak a régi szurkolóknak, akik hajdanán még engem ünnepeltek. A falelátók eltűntek, de a pálya varázsa most is a Fradi imádatát hirdeti. Ezért is örülök ennek az Aranydiplomának, hiszen onnan, a hazámból, az Üllői útról kaptam.

Sárosi György doktor több évtizedet élt Magyarországon és Olaszországban. De az igazi hazája, örökké az Üllői út maradt.

4 hozzászólás a(z) Fejezetek Sárosi György doktor pályafutásából bejegyzéshez

  • Kedves Szerkesztők!
    Igen megindí­tó volt olvasni a fenti sorozatot. Én gyerekkoromban faltam Nagy Béla könyveit, í­gy “jó ismerősöm” sok korábbi zöld-fehér legenda, de a gondos, lelkiismeretes munkájuk í­gy is több újdonsággal szolgált számomra. Úgy hiszem, Nagy Béla is elismerően csettint, mikor megkapja az égi postát.
    Hálásan köszönöm!

  • Lóránt,

    Örülünk, ha tetszik.
    Ha érdekel a múlt találsz olvasnivalót 🙂

  • Fantasztikus, amit az oldal szerkesztői csinálnak. Hatalmas örömet szereznek vele nekem. 24 éves vagyok és amikor ilyen legendáinkról olvasok, könnyeimmel küszködöm, akkor tudatosul bennem, hogy milyen nagy, patináns klub szurkolója vagyok. Én még (nem tudom hol) olvastam Sárosiról, hogy az első magyar játékos volt, akinek volt autója, még is gyalog járt edzésekre, meccsekre, mert nem akart a csapattársai előtt felvágni. Utolsó meccsén a lefújás után meg letérdelt a gyepre, megcsókolta, majd felnézett az égre és azt mondta: ” Isten áldja meg a Ferencvárost!!! ”
    Nagy játékos volt és nagy ember is egyben!

  • Nagyon szép dolog amit csináltok. Őszintén néhány héttel ezelőtt még nem nagyon ismertem őt, de felhivtátok rá a figyelmem. A koszorúzás, a megemlékezés és ez a sorozat igazán méltó ehhez a nagyszerű játékoshoz.
    Jó lenne ha sok Fradistához eljutna.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.24. 21:00, m4sport
11.28. 19:30, m4sport
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ