Sípszó előtt: Ferencváros – Dinamo Kijev

A kelet-európai szocialista blokk összeomlásáig túl sokat nem tudtunk Ukrajnáról. Kárpátalja történelmi múltját, hányatottságát ismertük, bár azokat az 1989 előtt nem nagyon okították az iskolákba, hiszen azokban az évtizedekben Ukrajna csak “papíron” létezett, a függetlenségét 1991-ben vívta ki. Szovjetunió részeként fontos szerepet töltött be, hiszen közvetlen kapcsot jelentett a többi baráti és megszállt szocialista állammal (Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia). Az is csak a rendszerváltozások után tudatosult bennünk, hogy Kijev mellett, a Fekete- és az Azovi-tenger is “nyaldossa” az ország partjait. Az évek folyamán a hírekben többször hallhattunk az oroszokkal való konfliktusról, de a belső politikai viszályokról is. A valódi változást 2018 augusztusa hozta el, amikor is Szerhij Rebrovot nevezték a Fradi edzőjének. Azóta jobban figyelünk az országra, amit a BL csoportkörös sorsolás szeszélye meg is csavart, hiszen nem csak a Barcelona és a Juventus került az “utunkba”, hanem a Dinamo Kijev is. Ez meg eleve pikáns Szerhij Rebrov kijevi múltja miatt, a Fradi jelenlegi tréner játékosként és edzőként is bajnoki címet nyert a Kijevvel. 17 évesen akkor még a szovjet bajnokságban mutatkozott be, majd az Ukrajna függetlensége után, 1991 megalakuló és elinduló bajnokságban már a Dinamo színeiben lépett pályára. Az ukrán bajnokság a kezdetektől fogva két csapat “játéktere”, a Kijev és a Sahtar felváltva nyerik a bajnoki címeket. A Dinamo főleg a 90-s éveket uralta, a Doneck meg napjainkban végez a tabella élén. Az utolsó 10 évben csak kétszer kellett átadniuk az első helyet a rivális Kijevnek, amikor Rebrov ült a Dinamo kispadján.

A Dinamo Kijev 1927-ben alakult, azóta 13 alkalommal nyert szovjet és 15 alkalommal ukrán bajnoki címet. Volt olyan időszak, amikor a kijevi játékosok alkották szinte a teljes szovjet válogatottat. Emellett kétszer nyerték meg a KEK sorozatot (1975, 1986), mindkétszer még “szovjetként”. Ebben a korszakban 1977-ben és 1987-ben BEK elődöntőt is játszottak. Ukrajnát képviselve, az 1999-s Bajnokok Ligája elődöntős szereplésük vitte a prímet. Játékosok közül is vannak olyan nevek, melyek még a szovjet korszakból is ismerősen csengenek a labdarúgás szerelmesei számára. Szerhij Rebrovot már említettük aki közel 250 mérkőzésen lépett pályára a Kijev kék-fehér mezében. De ha meghalljuk Blohin, Csanov, Lobanovszkij, Mihajlicsenko nevét akkor biztosan nem hokisztárokra gondolunk, legfeljebb elbizonytalanodunk, hogy oroszokról vagy ukránokról van szó. Ha pedig Ukrajna, akkor Kárpátalja, Rácz Lászlóval és Szabó Józseffel. Mindketten fontos szerepet töltöttek be, 10 éven át szolgálták a klubot. Rácz 1991 nyara és 1992 tavasza között a Fradiban is pályára lépett, igaz csak 13 mérkőzésen, melyből 7 volt bajnoki. Ennek a kevés mérkőzésnek egészségügyi okai voltak. 1996 őszén visszatért az Üllői útra, Varga Zoltán mellet segédkezett az első csapat mellett.

A két csapat mindösszesen 6 alkalommal (1997-ben a Kijev junior csapata lépett a pályára az Üllői úton) találkozott egymással, ebből is kiemelkedik az 1975.05.14-i mérkőzés. Igen, a KEK döntő Bázelban! Mely akkor is ünnep labdarúgásunk történetében, ha elveszteni egy nemzetközi sorozat döntőjét mindig fájdalmas emlék. Amikor alig több mint 10 ezer néző előtt kifutott a pályára a Ferencváros és a Dinamó Kijev, kevés olyan “elvakult” zöld-fehér szurkoló volt, aki bízott a győzelemben. Ez nem kishitűség volt és bár eljátszottunk azzal a gondolattal, hogy vajon Brezsnyev elvtárs engedné-e győzni a “fiainkat”, de belül tudtuk, a Dinamó Kijev, mely szinte megegyezett a szovjet válogatottal sokkal erősebb annál a Fradinál, mely a hatvanas évek dicsőségei után éppen a korszakváltás döccenőkkel tarkított átalakulását élte. Az “Aranylábú-gyerekek” korszakából már csak Géczi és Juhász maradt “hírmondónak”, ráadásul Dalnoki Jenő makacsul ragaszkodott a fiatalításhoz, így kerültek olyan fiatal titánok a tűzvonalba (Kelemen (18), Szabó (18), Nyilasi (19), Takács (19), Rab (20), Magyar (20), Ebedli (21)), akik nagyon hamar meghatározó játékosaivá váltak a Ferencvárosnak. Őket egészítették ki azok akik a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején kezdték kiszorítani a keretből az “öregeket”: Martos, Bálint, Megyesi, Mucha. Összességében – főleg 45 évvel a döntő után – jól csengő neveket soroltunk fel, de 1975-ben a világklasszisok sorát felsorakoztató Kijevvel szemben tényleg az esélytelenek nyugalmával léphettünk pályára.

Ehhez jött még Bálint sérülése, akit Pataky dr. helyettesített. A középhátvéd 1974 nyarán érkezett Szegedről a Fradiba és bár komoly NB1-s múlttal rendelkezett, az Üllői úton csak 3 mérkőzések lépett pályára, melyből két felejthetetlen KEK találkozó: 1973 őszén Liverpoolban Martost helyettesítette, majd a bázeli döntőben Bálintot kellett pótolnia. A bázeli döntőt simán nyerte a Kijev, számunkra mégis büszkeséget jelent, még akkor is, ha az akkori média nem nagyon értékelte a Fradi teljesítményét. Érdekes, hogy az 1975-s Népsport első oldalán is fontosabb volt a Felszabadulás Kupáról képet közölni, mint a Fradi csapatképet kitenni (a részletesnek éppen nem mondható tudósításban már szerepel), valamint egy „Méltó kezekbe került a kupa” főcímmel egy kicsit „lejáratni”az elért sikert.

A “visszavágóra” nem kellett sokat várni, 1975.08.28-án, a Sevilla-ban, egy nemzetközi torna (Trofeo Ciudad) bronzmérkőzésén 2-1-re győzni tudott Dalnoki Jenő legénysége. Erről a mérkőzésről is csak néhány mondatban számolt be a hazai sportsajtó, ellentétben a Sevilla-i lapokkal, ahol több oldalon, képekkel tudósítottak a mérkőzésről.

1994.02.19-én, az “A Fradi ifistái visszavágtak a bázeli vereségért” főcímmel jelent meg a Kijev elleni 3-0-s győzelmünkről a beszámoló. Az akkor már hivatalosan is ukrán csapatként pályára lépők között keresgéltem Szerhij Rebrov nevét is, de valószínűleg sérült lehetett, így nem lépett a pályára. A csapat akkori edzője, Szabó József utalt is rá, hogy többen sérülés miatt nem jöttek a csapattal Budapestre. A jelenben már sajnáljuk, hogy a Fradi mostani trénere “ellenfélként” nem lépett pályára az Üllői úton. Jó lenne megtudni, vajon emlékszik-e erre a mester.

Három év múlva megint nyertünk az Üllői úton, de itt a Kijev juniorokkal lépett a pályára. Nem úgy 2013.01.18-án, a két csapat utolsó mérkőzésén Marbellán, a Football Impack kupán, ahol Otten és Böde duplájával nyertünk 3-2-re a Dinamo Kijev ellen. Oleg Blohin a Kijev edzője a mérkőzés után ezekkel a mondatokkal “nyugtatta” az ukrán szurkolókat: „Nem esem kétségbe egy ilyen vereség után. Négy napja vagyunk Spanyolországban, keményen edzünk, egy ilyen mérkőzés elvesztése teljes mértékben belefér a felkészülési időszak elején”.

5 mérkőzés (+1 a juniorok ellen), de ezekből csak az 1975-s KEK döntő számít tétmérkőzésnek. Ennek már 45 éve, szerda este következik a második nemzetközi tétmérkőzés a Groupama arénában. Baselben KEK-döntő, az Üllői úton BL csoportkör.

Mindkettőre büszkék lehetünk.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  • Jó lenne, ha a Dalnoki után Rebrov is elmondhatná: “Megverte a csapatom a volt csapatomat. Egyik szemem sír, a másik nevet.” (Jenő bá ezt azután mondta, hogy a tatabányával legyőzte a Novák edzette Fradit.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.28. 19:30, m4sport
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ