Hadd írjak le egy jópofa sztorit az 1993-as kupadöntőről (akkor még oda-vissza játszós rendszer volt, ez persze az első meccsen történt): katona voltam Szombathelyen, “bunkó pesti”-ként, ráadásul már akkor fanatikus Fradi-drukker. A mi zászlóaljunkat bízták meg úgymond “sportbiztosítással”; kiemelt kockázatú meccsként kivezényeltek minket a rendőrség mellé. Persze én benne voltam a kontingensben, mivel az írnok a haverom volt, ezért kilopattam magamnak a kilépőkönyvemet. Az első adandó alkalommal “eltévedtem” és beálltam (szolgálati kimenőruhában) ordítva drukkolni a Fradi-táborba, ahol megismerkedtem egy nagyon helyes kislánnyal, aki szívére szorított Lipcsei Peti fényképpel sikoltozott imádottja minden labdaérintésekor. (Amúgy a két tábor elég jó viszonyban van/volt egymással, de akkor eldurvult kicsit a hangnem, volt némi “Szombathelyen mindenki cigány”-skandálás, meg egyéb durva frocli.)
A meccs után “véletlenül” lemaradtam a biztosító-csapat találkozójáról és elmentem inni meg bulizni a leruccant Fradistákkal, őrületes buli volt hajnalig… Persze a “kölcsönlopott” katonakönyvemmel lebuktam visszafelé menet, de az egy hónap laktanyafogság simán megérte az élményt 🙂 A visszavágót (ahol ugye 11-esekkel nyertünk, mint lalolib sporttárs írta) már emiatt a századszinten néztem tévében, és emlékezetes volt, hogy a szombathelyi surranótársaim a végén gratuláltak nekem, hogy “megérdemeltétek”.
Óriási érzés volt, hogy egy század előtt én képviselhettem a Fradizmust! 🙂
Az utòbbi bajnoksí g 4-ik helyezete magí ért beszél. Még az 2014/2015-ös bajnoksí gban majdnem kiesett az elsô osztí lybòl.
Sají t és jò utí npòtlí sù és nevelésû jí tékosait mindig a csapatba beépìtik. A Halmosi csalí d megy „gyí rtsa“ a jò jí tékosokat.
Ujgrai nem tudom mit csiní l Szombathelyen. Szerintem az Iszlai és a Kirí lyék mindig veszélyt jelent. Iszlait nagyon veszélyesnek tartom. Németh Mí riò nem tudom, hogy még a Szombathelynél van, de akkor a 25.-és a 30.-ik percre nagyon is kell vigyí zni, mert akkor gyí rtsa gòljait.
Feltünt nekem, hogy a Haladí s mindig nagyon knappul nyerte meg, vagy vesztette el (0:1; 1:0). Ezt követôen meg olyan egyí ltalí n nem fölényes csapatok mint az UTE vagy a Paks 0-3, illetve 0-2 arí nyban meg tudtí k ôket verni.
A mùlt bajnoksí g 5-ik fordulòjí ban meg a mí sodik helyen is voltak a bajnoksí gban.
Mind ez nem tudom, hogy magyarí zzam. Jò védelem ? Vagy az ellenfelek jò védelme ?
Utòbb a bécsi Rapid ellen „csak“ 0:1 arí nyban maradtak alùl.
Valòjí ban milyen jò a Haladí s utí npòtlí sa most ?
Hadd írjak le egy jópofa sztorit az 1993-as kupadöntőről (akkor még oda-vissza játszós rendszer volt, ez persze az első meccsen történt): katona voltam Szombathelyen, “bunkó pesti”-ként, ráadásul már akkor fanatikus Fradi-drukker. A mi zászlóaljunkat bízták meg úgymond “sportbiztosítással”; kiemelt kockázatú meccsként kivezényeltek minket a rendőrség mellé. Persze én benne voltam a kontingensben, mivel az írnok a haverom volt, ezért kilopattam magamnak a kilépőkönyvemet. Az első adandó alkalommal “eltévedtem” és beálltam (szolgálati kimenőruhában) ordítva drukkolni a Fradi-táborba, ahol megismerkedtem egy nagyon helyes kislánnyal, aki szívére szorított Lipcsei Peti fényképpel sikoltozott imádottja minden labdaérintésekor. (Amúgy a két tábor elég jó viszonyban van/volt egymással, de akkor eldurvult kicsit a hangnem, volt némi “Szombathelyen mindenki cigány”-skandálás, meg egyéb durva frocli.)
A meccs után “véletlenül” lemaradtam a biztosító-csapat találkozójáról és elmentem inni meg bulizni a leruccant Fradistákkal, őrületes buli volt hajnalig… Persze a “kölcsönlopott” katonakönyvemmel lebuktam visszafelé menet, de az egy hónap laktanyafogság simán megérte az élményt 🙂 A visszavágót (ahol ugye 11-esekkel nyertünk, mint lalolib sporttárs írta) már emiatt a századszinten néztem tévében, és emlékezetes volt, hogy a szombathelyi surranótársaim a végén gratuláltak nekem, hogy “megérdemeltétek”.
Óriási érzés volt, hogy egy század előtt én képviselhettem a Fradizmust! 🙂
Nem szeretem a radikális fogalmazásokat.
De a gyönyörű örökmérleg alapján és jelenlegi helyzetünkben tényleg csak a GYŐZELEM elfogadható holnap.
HAJRÁ FRADI !!!
Az utòbbi bajnoksí g 4-ik helyezete magí ért beszél. Még az 2014/2015-ös bajnoksí gban majdnem kiesett az elsô osztí lybòl.
Sají t és jò utí npòtlí sù és nevelésû jí tékosait mindig a csapatba beépìtik. A Halmosi csalí d megy „gyí rtsa“ a jò jí tékosokat.
Ujgrai nem tudom mit csiní l Szombathelyen. Szerintem az Iszlai és a Kirí lyék mindig veszélyt jelent. Iszlait nagyon veszélyesnek tartom. Németh Mí riò nem tudom, hogy még a Szombathelynél van, de akkor a 25.-és a 30.-ik percre nagyon is kell vigyí zni, mert akkor gyí rtsa gòljait.
Feltünt nekem, hogy a Haladí s mindig nagyon knappul nyerte meg, vagy vesztette el (0:1; 1:0). Ezt követôen meg olyan egyí ltalí n nem fölényes csapatok mint az UTE vagy a Paks 0-3, illetve 0-2 arí nyban meg tudtí k ôket verni.
A mùlt bajnoksí g 5-ik fordulòjí ban meg a mí sodik helyen is voltak a bajnoksí gban.
Mind ez nem tudom, hogy magyarí zzam. Jò védelem ? Vagy az ellenfelek jò védelme ?
Utòbb a bécsi Rapid ellen „csak“ 0:1 arí nyban maradtak alùl.
Valòjí ban milyen jò a Haladí s utí npòtlí sa most ?