Sós Károly
Sós Károly
1925 és 1927 között a Ferencváros játékosa volt, de az első csapatban nem játszott. Játékos pályafutásának állomásai: Vasas, Nemzeti, Attila. Külföldön az FC Saint Malo, Olimpique Ales, FC Bern, Banska Bystrica csapataiban fordult meg.
1938-ban hazatért a Gammába, ahol pályafutása végén már játékosedzőként ténykedett.
Edzői pályafutásának következő állomásai: Haladás, Újpest, Haladás, SBTC, Dorogi Tárna.
Deák Ferenc távozása után, 1953-ban ült le a Bp. Kinizsi kispadjára. Négy szezonon át volt a nevétől és színeitől is megfosztott Ferencváros vezetőedzője.
1954-ben, majd egy évvel később is a bronzéremig vezette a csapatot. Mindkétszer a Bp. Honvéd – Vörös Lobogó kettős végzett a táblázat első illetve második helyén.
Az 1955/56. évi kupakiírást az Ő vezetésével kezdte meg a csapat (1957-ben a délszláv túrán történt “Láng-affér” után lemondott), majd Csanádi Árpáddal folytatta 1957-ben. Az 1958-as, győztes kupadöntőben már Tátrai Sándor ült a kispadon.
Ferencvárosi pályafutása utáni állomások: pályaedző a válogatottnál, majd a válogató bizottság (Baróti, Lakat, Sós) egyik tagja, Bp. Honvéd, NDK – szövetségi kapitány. A kelet-németeket bronzéremig vezette a tokiói olimpián.
1968-tól két éven a szövetségi kapitányi tisztet töltötte be idehaza. Nála lett válogatott két ferencvárosi klasszis: Szőke és Juhász is. Utolsó mérkőzése a csehszlovákok elleni emlékezetes találkozó volt Marseille-ben (Érdekesség, hogy hosszú évek után először nem szerepelt játékos a Ferencvárosból).
Vélemény a cikkhez: Sós Károly
ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!
Sós Károlynak ragyogó taktikai érzéke volt. Nem akarom ismételni magam, de “Emlékezetes” sorozatomban többször felhívtam a figyelmet arra, hogy új taktikai megoldással – az akkor “szabályszerű” WM (3-2-5) rendszer helyett nemegyszer 4-2-4 vagy 4-3-3 felállással – aratott sikert akkoriban jobb játékerőt képviselő ellenfelekkel szemben.
Sajnos, később valahogyan kihunyt belőle a kreativitás, nem tudta megismételni régi sikereit.