Berkessy Elemér

Berkessy Elemér

Mielőtt pályafutására térnénk egy érdekes történetet elevenítünk fel gyerekkorából, amit egyik levelében írt:

– Úgy kezdeném, hogy én nem csupán láttam Ady Endrét, hanem úgy 8-10 éves koromban a költő kedvence is voltam. Atyai nagyapám báró Bánfi főerdésze volt és végkielégítésként Csúcsán kapott egy nagy kertes házat, pontosan a Boncza-kastéllyal szemben. Nos, szüleim a nyári szünetekben ide küldtek az özvegy nagymamához jó levegőt szívni. Házunk országúti frontján mindennap délutánján pontban hatkor találkám volt egy fáradtnak tűnő bácsi­val, aki zsebeiből szedte elő a savanyú cukrot. Türelmetlenül vártam, amint a Boncza-kastély hosszú lépcsősorán vigyázva szedi lépteit. Aztán belefúrta ujjait hosszú, szőke, göndör hajfürtömbe, s így biztatott: — Szaladj, kicsi csikóm, szaladj…

Utunk általában a mintegy hét kilométerre fekvő Kis-Sebes Körös felé vezetett és bizony kifáradva értem vissza. De a napi szórakozás és az adag cukor ellensúlyozták fáradtságomat.

Tovább olvasom

“A sudár Jegenyéből lett mai terebélyes TÖLGYFA” – levele

Vass Miklós, dr. Papácsy Ervin, Pethő Zoltán, Berkessy Elemér és a háttérben: Bukovi Márton

“Én írok levelet magának – Kell több? Nem mond ez eleget?” – írja Anyeginnek Tatjana Puskin levelében, mely inkább egy vers, de mégis csak egy olyan személyes vallomás mely idővel a világirodalom egyik legszebb leveleként tartanak számon. Rajta kívül természetesen számos irodalmi levél maradt fent az utókor számára, melyeket Puskinhoz hasonlóan az írók nem a nagy nyilvánosságnak szántak, hanem szerelmüknek, barátjuknak, vagy éppenséggel az ellenségüknek. Karinthy Frigyes, Gelléri Andor Endre, Füst Milán, Ady Endre, Madách Imre…és sorolhatnánk azokat az írókat, költőket, gondolkodókat, akik rendszeresen írtak leveleket, melyeket a címzettek meg is őriztek az útókor számára. Amikor néhány hónappal ezelőtt Pethő Zoltán a TempóFradinak adományozta azt a számunkra felbecsülhetetlen értéket képviselő “dossziét”, melyben 70 éven át gyűjtötte a Ferencvárossal kapcsolatos képeket, leveleket, relikviákat, már akkor sejtettük, hogy lesznek olyan levelek melyek közlését még akkor is “vállalnunk” kell, ha az egy baráti és bensőséges levelet takar. A vállalás oka meg nagyon prózai és nagyon egyszerű: mert benne van a Ferencváros, mert minden mondatából a három E betű eszméje árad. Tovább olvasom

„Tanári etűdök” az öltözők világából VI.

 

AMIKOR LAKAT KÁROLY ELŐRE MENT…

… nemcsak fejelni (!)

„Nincs ütőképes csatársor! … Nincs tervszerű, folyamatos támadójáték!”

Újkeletű ferencvárosi panaszok? Ne higgyük. Elhangzottak ezek – szóról szóra ugyanígy – például a negyvenes években is.

Tovább olvasom

A Ferencváros nagy gólarányú győzelmei

Tovább olvasom

Fradista anekdoták: Berkessy Elemér

Berkessy Elemér

Púp a Jegenyén

Ha már Toldi (Géza) szerelméről és a csinos hölgyekről ejtettünk szót, feltétlenül ide kívánkozik egy nyúlfarknyi történet.

1928 nyarán a Ferencváros a Rapid hütteldorfi stadionjában vívott KK-meccset. A jó szemű magyar legényeknek feltűnt, hogy az első sorban rengeteg csinos nő foglalt helyet.

Egy ízben Berkessy Elemér addig jópofáskodott az oldalvonal mentén, míg összeütközött a partjelzővel, megbotlott és alaposan bevágta a fejét a pálya deszkakerítésébe. A nézők felszisszentek.

Keserves arccal nyomogatta a kobakjára nőtt daganatot, de sokkal jobban fájlalta, hogy a szép hölgyek szeme láttára járt ilyen csúful.

Addig-addig abajgatott az öltözőben, amíg Toldi Géza elnevette magát:

Tovább olvasom

Fradista anekdoták: Kohut Vilmos

kohut-vilmos_karikatura

Két szín a festékboltból

Tudni kell, hogy Kohut Vilmos “másodállásban” festék- és illatszerbolt tulajdonos volt. A Ferencváros legendás balszélsője 1929 tavaszán ritkán emlékeztetett igazi önmagára. A közönség természetesen a „pacsulibolt” számlájára írta Vilike formahanyatlását. Tovább olvasom

Régen volt…

Slózi, mint „TellVilmos” . . .

Az ifjú Schlosser Imréről sokan tudják, hogy mielőtt az FTC-be belépett volna, társaival naphosszat a Petőfi téren rúgta a rongylabdát.

A rendszeresen ott sétáló Podmaniczky Frigyes báró egyszer közel merészkedett a fiúk kapujához. Slózi figyelmeztette, hogy menjen kissé messzebb, mert véletlenül nekirúgják a labdát s bepiszkolják a báró kockás ruháját. A tréfás öreg báró erre Imrének azt az ajánlatott tette, hogy egyáltalán tíz lépésről el tudja-e találni?

Tovább olvasom

1932.VI.19. Gradjanski – Ferencváros, Hungária vegyes 0:5

Pompás győzelemmel távozik Zágrábból az FH csapat

Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 09.30. 18:00 Balmazújváros-FTC (Stream:m4sport.hu)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ