Kocsis György

Kocsis György

Kocsis György

Már gyermekként egy nagy jegenyefáról figyelte a találkozókat az Üllői úti pályán.

Egy kicsit később, már futballistaként került a Ferencváros kötelékébe egy kis csapatból, a pesterzsébeti EMTK-ból.

Dékány Pofi helyére érkezett és három éven át megbontathatatlan párost alkottak Vilezsál Oszkárral a fedezetsorban. Tovább olvasom

Kocsis György 80 éves

Kocsis György

Kocsis György

Kocsis György, a Ferencváros egykori bajnok labdarúgója, 1936. július 2-án látta meg a napvilágot. Jóllehet Csepelen, a nagymama lakásában született, tősgyökeres erzsébetinek vallja magát, mert gyermekkora óta ott él.

A Pesterzsébeti Vasas SK-ban kezdett el futballozni (akkor éppen úgy hívták a gyakori névváltozáson átment erzsébeti klubot). Már kölyökként felkerült az ifi csapatba, csatár poszton játszott. Saját bevallása szerint már akkor vonzotta az Üllői úti pálya, gyakran – pénz hiányában – egy jegenyefa tetejéről szemlélte a mérkőzéseket. Gyerekfejjel nézője volt 1948. március 7-én, az akkor első osztályú Erzsébeti MTK FTC elleni találkozójának. Az erzsébeti csapat hazai pályán 2:2-es döntetlent ért el, ami nagy sikernek számított. Kocsis György ezen a mérkőzésen látta játszani a később világhírűvé vált névrokonát, Kocsis Sándort.

Az évek múltak, és az FTC is felfigyelt a tehetséges labdarúgóra. 1958-ban le akarták igazolni, de Kocsis György akkor még nemet mondott. Úgy érezte, hogy nem lenne stabil helye az első csapatban, ezért az állandó játéklehetőséget jelentő maradás mellett döntött.

Egy évvel később azonban már igent mondott a Fradi megkeresésére Tovább olvasom

1962/63 – VVK Elődöntős csapat

Tovább olvasom

Muzeális bajnoki beharangozó: 1963.IV.28. Ferencváros – Győri ETO 5:3

Az elmúlt hetekben többször is „dohogtam” amiatt, hogy olyan ellenfelek ellen játszottunk bajnokit, akikkel nem rendelkeztünk olyan múlttal, melyek elé oda lehetett rakni a muzeális szót. Elsárgult újságok sem róluk regéltek, nem születtek róluk szurkolói „novellák”, a régi idők legendái sem ostromolták a kapujukat. Anélkül meg nincs muzeális barangolás, hogy legalább képzeletben ne tartsunk a kezünkbe több évtizedes újságot vagy néhány pillanatra ne hunyjuk be a szemünket és ne üljünk fel a Szentély falelátójára és ne képzeljük el ahogy Sárosi, Deák vagy Albert Flóri kergeti őrületbe az ellenfél játékosait, akik a hangorkán közepette eleve ijedt kis nyusziként bóklásznak a pályán. Pedig ezek hozzátartoznak ahhoz a varázslathoz mely felkészít minket ahhoz a semmihez sem hasonlítható érzéshez, mely egy Fradi mérkőzés jelent a számunkra. Mert bár igaz, hogy mindig a jelen számít, de ahhoz, hogy igazi alázattal léphessünk be a stadion kapuján, tudnunk és ismernünk kell azt a múltat, mely igazán szentéllyé változtatta az Üllői út 129-et. Tovább olvasom

1962.X.21. Ferencváros – Pécsi Dózsa 3:3

l_1962NOV17-19621021A Ferencvárosban ezúttal a kulcsemberek fáradt benyomást keltettek. Két gólt nagy védelmi hibából kaptak, de a csatársor válogatott tagjai sem jeleskedtek. Mint írták a döntetlen eredmény igazságos volt. A Fradi csak a 84. percben tudott egyenlíteni! Tovább olvasom

1961.IV.23. MTK – Ferencváros 4:2

Kocsis 11-esből lövi a Fradi második gólját

Kocsis 11-esből lövi a Fradi második gólját

„A Ferencváros nem tudta megismételni az U. Dózsa és a Szeged elleni játékát. Talán csak a fedezetpár volt az a csapatrész, amely nem oka a vereségnek. A közvetlen védelemnek valamennyi tagja bizonytalankodott, a hátvédek ebben az összetételben döntő hibákat követtek el. Ezen az sem változtat, hogy Dalnoki saját kérésére játszott jobbhátvédet. Akaraterőben, küzdőképességben is a hazaiak vitték el a pálmát. A Ferencváros felzárkózási lehetőségét, esetleges kiegyenlítését az Albert által kihagyott 11-es végleg lehetetlenné tette.” Tovább olvasom

Muzeális bajnoki lapszemle: 1961.IV.2. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0:2

KS_1961_01_0027-19610402Nem tehetek róla, a hatvanas években készült sportfotók mindig rabul ejtenek. Eddig igazán nem is gondolkodtam azon, hogy ennek mi is az oka, igaz nem is volt szándékomban megfejteni a titkot. Persze belül tudtam, hogy ennek a szeretetnek könnyen megfejthetők az okai, hiszen egyrészt a hatvanas évek Ferencvárosa oly sok dicsőséget szerzett, hogy azokra való emlékezés mindig újabb és újabb erőt ad, másrészt gyerekként éltem meg azokat az éveket. Melyek ugyan szegénységben teltek el, de apám jóvoltából hamarabb fújtam a Fradi összeállítását, mint a „csip-csip csókát” amit anyám próbált játszani velem elalvás előtt. Ez meg eleve kijelölte számomra az utat, így amikor már öt-hat évesen kezdtem „meghódítani” a grundot, természetes volt, hogy Albert vagy Fenyvesiként kergettem a bőrgolyót, bár ha idősebbek is közénk álltak, akkor a gyengébb jogán le kellett mondanom a sztárnevekről. Nem estem kétségbe, mert ott volt nekem Juhász Pista vagy Rátkai Laci, akiket ritkán választottak a „nagyok”. Pedig milyen csodálatos játékosok voltak ők is! Tovább olvasom

1960.XII.4. Bp. Honvéd – Ferencváros 4:2

„Az utóbbi időben feljavult Honvédtől várható volt a további felfelé ívelő játék, de arra aligha számított valaki, hogy a Ferencváros ellen az első 25 percben 4:0-s vezetésre tesz szert.” Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 09.30. 18:00 Balmazújváros-FTC (Stream:m4sport.hu)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ