Vilezsál Oszkár

“A Salgótarjáni Bányászból jött át, és ma már úgy él köztünk, mintha itt nőtt volna fel. Ő is csatárból lett fedezet, és ezen a poszton nyújtotta a legtöbbet. Hosszú játékos-pályafutása tekintélyt biztosí­t számára a fiatalok előtt. Jogos tekintélyt. Oszi az a tí­pusú élvonalbeli labdarúgó, akit soha nem emeltek az egekig, de soha nem is pocskondiáztak.” – í­rta róla Mészáros József.

1954-től 1965-ig örvendhettünk Vilezsál csupaszí­v játékának. Salgótarjánból (1948-53: 143 bajnoki / 37 gól) igazolták az Üllői útra és hamarosan a Kinizsi meghatározó játékosa lett. Már 1955-ben bekerült a B-válogatottba és a következő években is majd’ mindig ide hí­vták.

– Játszottam én olyan B-válogatottban is, ahol Hidegkúti, Tóth II. is szerepelt, Szuszának meg csak a kispadon jutott hely. Csak némileg vigasztalt, hogy Kovács Imre, Bundzsák, Kispéter és Szojka is hasonlóan énhozzám, nem érvényesülhetett, mert akadt nálunk jobb … Tizenkét évet töltöttem az Üllői úton, tizenkét nagyon csodálatos és nehéz esztendőt. El lehet ezt felejteni? Büszke vagyok az FTC-ben eltöltött évekre, a bajnoki cí­mekre, a nemzetközi sikerekre. Helyt kellett állni, továbbvinni a zászlót – még ha Kinizsinek hí­vták is. Azt hiszem, hogy én is letettem valamit a zöld-fehér klub asztalára.

A 229 bajnokin 51 gólig jutó jobbfedezet a legeredményesebb idényében 10 gólig jutott, és a tizenegyeseket is biztos lábbal értékesí­tette.

Vilezsál a római olimpián szereplő csapatban is helyet kapott, í­gy tagja a bronzérmes válogatottnak.

Egy kicsit edzői sikere is volt: 1965 őszén tí­z mérkőzésen át a ferencvárosi kispadon foglalhatott helyet, mint az FTC megbí­zott edzője. Később más egyesületeknél is edzősködött, de mint mondta, azt a tizet soha nem feledte.

Sajnos mindössze fél évszázadot élt: fáradt szí­ve a moszkvai olimpia idején dobbant utoljára …

Állnak (balról): Rákosi, Albert, Mátrai, Ormai, Orosz, Novák. Elől: Kocsis Gy., Kökény, Száger, Vilezsál, Fenyvesi (fotó: Novák Dezső gyűjteményéből)

(Nagy Béla, Mészáros József, Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak felhasználásával)