Visszajátszás: Égig érő Üllői úti fák

Egy régi római bölcselet szerint az emlékek házába csak akkor kérjünk bebocsájtást, ha biztosak vagyunk abban, hogy az ajtó mögött nem Nero császár vár minket, mert akkor nem a szépre fogunk emlékezni, hanem a saját halálunkra. Amióta tudom, hogy a Sport-tv műsorra tűzi a Ferencváros 1995-s BL csoportkörének a mérkőzéseit számos gondolat és érzés kerí­tett hatalmába és úgy gondoltam, ha ezeket nem í­rom ki magamból, akkor talán én sem leszek biztos abban, hogy az ajtó mögött nem Nero császár fog várni rám. Talán elsőre suta és talán nehezen is érthető a hasonlat, hiszen mégis csak egy olyan sorozatra fogunk emlékezni, mely sokunk számára egyet jelent a Fradizmussal, a magyar labdarúgás egyik legnagyobb sikerével (azóta is csak egyszer sikerült a Debrecennek az „ismétlés”). Ezek után miért is tartok egy kicsit a visszajátszástól?

Erre nem könnyű felelni, pedig a válasz nagyon is egyszerű és kézenfekvő, ha visszapörgetjük az eseményeket és gondolatban felidézzük a sorozat eredményeit. Abban biztos vagyok, hogy akik átéltük a csodát 1995-ben, és akik órákig álltunk sorba jegyért, hogy bejussunk a Real vagy az Ajax elleni mérkőzésre, nekünk csak a szépre való emlékezés marad meg, de vajon azok, akik 1995-ben születtek, vagy a rendszerváltás gyermekei voltak, vajon milyen érzéssel fognak felkelni ha végignézik a BL sorozatunk mind a hat mérkőzését?

Vajon számukra is „égig fognak nőni az Üllői úti fák”? 17 év nem nagy idő, főleg akkor ha nehezen vesszük tudomásul az idő múlását. Akik 1995 őszén születtek, már középiskolások, már felnőttkor küszöbén toporognak, már beléjük ivódhatott a Fradi iránti szerelem és minden bizonnyal sokuk néhány héttel ezelőtt a Tábor tagjaként tombolta végig a Pécs elleni mérkőzést és úgy ünnepelte Jennert, Bödét és Ionescut, mint 1995 őszén mi Nyilas Eleket, Kunticsot, Vincze Ottót, Lisztes Krisztiánt és sorolhatnám tovább, ha néhány név után nem akadnék meg. Persze tudnék „puskázni”, hiszen csak egy kattintás az oldalunkon és minden apró rezdülést fel tudnék elevení­teni, de most „szabályos” akarok maradni és úgy szeretném még „álmomban” is felmondani az összeállí­tást, mint ahogy a 68-s bajnokcsapatét és a Dalnoki féle csikócsapatét bármikor tollba tudnám mondani. Pedig az 1968-s csapatot igazán nem is láttam „élőben” játszani (10 éves voltam akkor), de a Fradizmusom kiteljesedését jelentő 1975/76-s bajnokságból már több mérkőzést is láttam élőben, de mivel ugyanez elmondható a BL mérkőzéseiről is, ráadásul azok még „közelebb” is vannak, mégsem tudtam kapásból összerakni a csapat összeállí­tását.

Albert gólja

Könnyű lenne ezt az amúgy is hézagosan működő memóriámra fogni (szerkesztőtársaim szoktak is élcelődni vele), de belül érzem, hogy itt teljesen másról van szó, és valahol itt függ össze az elején idézet római mondás a jelennel. Ha most feltenném a kérdést, hogy ki mire is emlékezik a dicsőséges BL menetelésből, szinte biztos vagyok benne, hogy elsőként Knézy Jenő ugrana be Vincze Ottóval („Hohó-hohó-hohó, Vincze Ottó!” – azóta sem hallgattunk olyan érzelmektől átfűtött közvetí­tést), majd Lisztes első Fradi BL gólja, majd Nyilas tizenegyese az Ajax ellen, majd Albert zseniális emelése, mely a vezetésünket jelentette a Real ellenében. Ennyi csupán? – lehetne kérdezni, de felesleges, mert mindannyian tudjuk, hogy itt nem elsősorban a gólokról és a győzelmekről szól az emlékezés, hanem sokkal többről.

Hanem magáról a csodáról. Arról, hogy olyan sok keserves év után újra az „égig nőttek az Üllői úti fák”, hogy oly sok év után a Ferencváros ismét tagja lett az Európai elitnek, hogy oly sok év után olyan nagyszerű csapatokat láthattunk a Szentélyben mint a Real és az Ajax. És arról a semmivel sem pótolható érzésről, mely közel négy hónapon át meghatározta a napjainkat. Ezzel keltünk és feküdtünk, vele álmodtunk, róla beszéltünk szinte egész nap.

A „visszajátszás” előtt ezt féltem egy kicsit. Vajon azok, akik nem élhették át azokat a hónapokat, vajon ők hogyan élik meg a Real és az Ajax elleni súlyos vereségeket? Vajon nem fogja lerombolni az emlékezés illúzióját? Őszintén még én sem döntöttem el, hogy minden mérkőzést megnézek-e újra. Persze a svájci diadalt, a Real elleni döntetlent biztosan át akarom újra élni, de abban már nem vagyok biztos, hogy a vereségekre is kí­váncsi leszek. Ez nem félelem, hiszen az Ajax elleni 1:5-t „élőben” láttam és ahogy akkor, úgy most sem gondolom azt, hogy a világ akkori egyik legjobb csapatától (Van der Sar, Bogarde, Boer testvérek, Litmanen, Davids, Kanu, Overmars – még 17 év után sem felejtős nevek) elszenvedett vereség kí­nos lenne, de abban már nem vagyok biztos, hogy a „rendszerváltás gyermekeiben” milyen érzéseket fognak kelteni ezek a vereségek.

Állnak (balról): Hajdú, Lisztes, Páling, Hrutka, Kuznyecov, Kuntic. Elől: Kopunovic, Nyilas, Telek, Albert, Keller

Valószí­nűleg arra is sokan emlékeznek még, hogy a BL sorozatunkat akkor sem fogadta egyöntetű „hozsánna”. Emlékszem „jóllakott Fradiról” meg „pánikról”, meg „összezuhanásról” is, voltak akik „vágóhidat” emlegettek, sőt még maga a sikerkovács, Novák Dezső is megfogalmazott számos kritikát. Még ma is a fülembe csengenek azok a mondatai, mely szerint az első bekapott gól után a magyar játékosok első gondolata nem az egyenlí­tésen jár, hanem azon, hogy mi lesz, ha újabb gólt kapnak. Visszagondolva ezekre és összehasonlí­tva a jelen sajtójával, mely szinte az egekig emelte a Videoton UEFA szereplését, lehet, hogy az akkori média volt túl szigorú, vagy a mostani nem tudja elhelyezni pontosan a magyar labdarúgás erejét Európa térképén.

Az igazság valószí­nűleg középen van, hiszen az akkori győzelmeket is elképesztő médiafelhajtás övezte, a játékosok olyan sztárok voltak, mint manapság a különböző „tehetségkutatók” celebjei. Még a csapból is Vincze Ottó és Lisztes Krisztián folyt, de ők teljesí­tettek is, és egy olyan élménnyel ajándékoztak meg, mely 17 év után is melengeti a szí­vünket. Mégis tartok egy kicsit a „visszajátszástól”, attól, hogy nem az eredeti kommentár szólal meg, í­gy elveszik az a plusz varázs amit Knézy Jenő halhatatlan közvetí­tése jelentett. Abban persze biztos vagyok, hogy azokkal együtt, akik részesei lehettünk annak a varázslatos ősznek, számunkra még visszajátszva is örömet fog szerezni.

Mert nekünk 1995 őszén, égig értek az Üllői úti fák.

– lalolib –

11 hozzászólás a(z) Visszajátszás: Égig érő Üllői úti fák bejegyzéshez

  • Nagyon szí­vesen.

  • Kedves Lóránt!
    Köszönjük az információt.

  • Kedves Fradista barátaim! Itt vissza tudják nézni az összes BL mérkőzésünket eredeti kommentárral!
    http://www.youtube.com/watch?v=p3jf3B1AWUk&playnext=1&list=PL992C58C52F1A3ED1&feature=results_main

  • Nagyon jó,hogy a “mai korosztálynak” is a tv-ben ismétlik ezeket a felejthetetlen-fradisták számára mindenképpen- meccseket!Minden hazai meccsen kint voltam-külföldre sajnos nem mehettem,mert még általános iskolás voltam-és jó érzés volt látni ezeket a mérkőzéseket.Más volt akkor a játék ritmusa és igen talán a madridi 6-1 volt egy kicsit rossz,de a Drága Simon Tibi már azon az estén megmondta,hogy a visszavágó más lesz és persze igaza is lett.Igen hamár ilyen sorozatot levetí­t a sport tv legalább az Anderlecht elleni meccseket is belevehették volna,mert azok is tele voltak izgalommal és kommentári érzelmekkel.Nagyon kí­váncsi leszek,hogyan “érzik át” ennek a súlyát a mostani kommentátorok.
    A mostani csapatból hányan ülnek le ezeket a meccseket megnézni??????!Mert lehetne tanulni “valamit” azért belőle!!!
    Hajrá Fradi!

  • Az akkori Ajax volt Európa, de talán a világ legjobb klubcsapata! Az Üllői úton a 70.percig teljesen pariba voltunk velük, de utána sajnos kijött a két csapat közti erőnléti és tudás különbség! Mindent elmond, hogy a meccs végén az egész stadion felállva tapsolt! Az amszterdami mérkőzésen szerintem kimondottan jól játszottunk, helyzetek tömkelegét hagytuk ki, még a nem éppen velünk szimpatizáló Van Gaal is elismeröen nyilatkozott a csapat teljesí­tményéről! Ott sem volt egyáltalán szégyenkezni valónk! Egyedül a bernabeaui 6:1-es vereség volt talán kellemetlen, mert ott tényleg félve, eléggé hitehagyottan játszottunk, de az üllői megmutattuk a blancoknak, hogy ki az a FERENCVÁROS!!! Csak ámultak bámultak az oroszlánbarlangunkban!!! A zürichi 0:3 az maga volt a menyország!!!Mí­g élek nem felejtem el, szakadó esőben több ezren szurkoltuk ki a Bl első mindmáig felejthetetlen diadalát! Én tényleg ide sorolnám az Anderlecht elleni két meccset, arról sajnos kevesebbet beszélünk, pedig azzal kezdődött a Bl csodás, mesés világa!!!!!!Akkor még sokkal nehezebb volt bejutni az elit ligába mint mostanság!!!

  • Én már nagyon várom. 1995-ben még nagyon fiatal voltam. Apám elvitt a Real elleni meccsre, de nem nagyon emlékszek rá. Az érdekes, hogy többen emlí­tettétek az eredeti riporter hiányát. Az is érdekes lesz amit lalolib í­rt a vesztes mérkőzésekről. Most megnéztem és tényleg van három elég súlyos vereség. Apám és a bátyám is mindig csak a svájci 3:0-ról és a Real elleni 1:1-ről mesélt.
    Az is érdekes összevetés lesz, hogy mennyit változott a foci közel 20 év alatt.

  • Azt a pár hónapos varázslatot egész egyszerűen nem lehet elfelejteni, szerintem minden Fradista élete végéig emlegetni fogja! Megjegyezném ugyanide rangsorolnám az Anderlecht elleni két meccsünket! Goran Kopunovics góljánál egyszerűen felrobbant az Üllői úti szentély! Én tényleg nem csodálkozom, hogy ott, akkor búcsúztak a belgák!

  • A kedvencemet még ki is felejtettem: “Kis lépés a magyar foci, de nagy lépés a Fradi számára”.
    Azért az biztos jelent valamit, hogy 17 év után is emlékezünk Jenő néhány mondatára.

  • Még Isteni szerencse,hogy dvd-n visszatudom nézni, hiszen ezek a meccsek a mai napig féltve őrzött kincseim!!!
    HAJRÁ FRADI!!!

  • Kedves Lalolib!
    Bennem is hasonló érzések kavarognak, bár azt a felejthetlen élményt amit akkor szerzett nekünk e csodálatos clubbunk, semmi sem árnyékolhatja be! A mai fiatal Fradisták csak álmodhatnak erről a fantasztikus mérkőzésekről! Azt hiszem mindenki boldogan összetenné a két kezét, ha manapság a Bl-ben szerepelnénk, is olyan világhí­rű csapatokkal mérnénk össze erőnket mint akkoriban! Abban azért biztos vagyok, hogy sajnos pont nélkül és nagyon, de nagyon mí­nuszos gólaránnyal végeznénk a csoportban! Sajnos… De tényleg gondoljunk csak bele!!!Hol vagyunk a 17 évvel ezelőtti csapatunktól, az igazi FRADIZMUSTÓL,ami az akkori egész FERENCVÁROST jellemezte, hát szerintem sajnos több mint 17 évre!!! Az újra közvetí­tést én sem fogom tudni megnézni, hiszen ezt csak úgy lehet vissszanézni, és csak úgy adja vissza a képernyő a látottakat, érzelmeket, ha eredeti kommentárral vetí­tik le! Attól tartok, nézve a Sport Tv-n a Bl döntő ismétléseket ez nem í­gy lesz!

  • Tartok tőle, nem az eredeti kommentárral fog ez már lemenni, pedig… “Megfogta, emberek, megfogta!”
    De szép is volt.
    De szép is lenne.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
EL-csoportkör 09.16. 18:45 M4 Sport
MK: FC Hatvan-FTC 09.19.15:00
09.22.20:00 M4 Sport
09.26. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 09.30. 21:00 M4 Sport
10.03. 17:00 m4 Sport
10.16. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 10.19. 16:30 M4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ